,,Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt."
(Péld. 15:28)
Az alábbi feldolgozás a II. Királyok 2:23-24 verseihez készült.
A fent említett ige pedig a lelki tanulságát foglalja össze.
Gondoltam írhatnék pár magyarázó gondolatot ehhez a megdöbbentő két igevershez, de az alábbi idézetnél nem mondhatnék érthetőbbet, pláne bölcsebbet nem! :)
,,Elizeus prófétai működése bizonyos vonatkozásokban nagyon különbözött Illés munkájától. Illésre a kárhoztatás és ítélet üzenetét bízta Isten. A próféta bátran dorgált. A királyt és a népet bűnös útjuk elhagyására szólította. Elizeusnak békésebb küldetése volt. Építenie és erősítenie kellett azt a munkát, amelyet Illés elkezdett; tanítani a népet az Úr útjára. Az ihletett ige szerint személyes kapcsolatba lépett a néppel. Prófétaifjak vették körül. Csodái és szolgálata által gyógyulást és örömet hozott.
Elizeus szelíd és kedves ember volt, de szigorú is tudott lenni. Ezt a bétheli úton tanúsított eljárása mutatja, amikor a városból kijövő gonosz fiatalok csúfolódtak vele. Ezek az ifjak hallottak Illés mennybemeneteléről, és ebből az ünnepélyes eseményből gúnyt űztek. Ezt mondták Elizeusnak: "Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz!" Gúnyolódó szavaikat hallva a próféta hátrafordult és a mindenható Isten sugallatára megátkozta őket. A rettenetes büntetés Istentől származott. "Ekkor két medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket" (2Kir 2:23-24).
Ha Elizeus figyelmen kívül hagyta volna a gúnyolódást, a gyülevész nép továbbra is csúfolta és sértegette volna. Küldetése pedig - a tanítás és mentés a súlyos nemzeti vész idején - kudarcot vallhatott volna. Ez az egyetlen eset, amikor félelmes szigort alkalmazott, elég volt ahhoz, hogy egész életében tiszteletet keltsen. Ötven éven át járt ki és be Béthel kapuján és szerte az országban városról városra tétlen, faragatlan, léha fiatalok között haladt át, de senki sem gúnyolta, senki sem becsülte le a magasságos Isten prófétájaként kapott képességeit."
(Ellen G. White: Próféták és királyok ,,A békesség prófétája" c. fejezetéből)
A történetben szereplő gúnyolódó ifjakat egy-egy színes papírból kivágott kör fejecske jelképezi. A ragasztgatás része bizonyult megint a legélvezetesebb tevékenységnek. (Főleg a kisebbeknek.) Aztán arcokat rajzoltak rá.
A háttér készítésénél a rajzolás után először a füzetlapból levágtam a domb feletti és a fától jobbra eső darabot. Aztán ezt összeragasztottam az alatta lévő füzetlappal úgy, hogy a fa lombja és törzse mögött, valamint a domb tetején még el lehessen rejteni benne a medvéket.
A medvéket kivágtuk, majd a fiúk kiszínezték.
Jól látjátok! Az egyik rózsaszín, mivel lánymedve.
Még jó, hogy fiaim vannak! Ki tudja, mennyi rózsaszínt kellene viselnem! :)
A történet ugyan elég erőszakos, de már meg lehetett a gyerekekkel beszélni,
hogy mi és miért történt. Nem bántam meg, hogy nem hagytuk ki.
Ha túl érzékeny lelkű gyermekeitek vannak, azért nem árt kihagyni,
és inkább pár év múlva elővenni.
Áldott napot! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése