Ábrahám 3. - Lót választása

,,Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk."

(I. Móz. 17:8)

Ábrahám történetéből most csak egyes részeket dolgozunk fel, követve a gyülekezetünk első negyedévi ,,tananyagát". Ezért következik most a Lóttól való elválás története, ami szintén sok tanulságot hordoz.

Mi azonban kettőt hangsúlyoztunk. Az első adott a történetből, a második pedig olyan következményekről szól, ami már inkább Lót további döntéseiből fakad. (Mivel nem lesz szó Sodoma pusztulásáról, fontosnak tartottam erről is beszélni.)

1. Előzékenység:

Amikor lemondok a saját elsőbbségemről. Nem félelemből vagy érdektelenségből, hanem hogy biztosítsam a másiknak a jó választás lehetőségét, a jó érzést, hogy ő fontos Isten számára és a számomra. Amikor letéve önző igényeimet szívesen átengedek egy lehetőséget a testvéremnek, a barátomnak vagy akár egy idegennek.

Ábrahám ilyen ember volt, mert tudta, ha Istennel jár, sosem jár rosszul.

2. Egy jónak tűnő döntés is rosszra fordulhat, ha nem Istenbe vetem a bizalmam.

Lót döntése jó lehetett volna. Nem volt törvényszerű, hogy Sodoma városában kössön ki a családjával és ezzel később el is veszítse azt. A gazdag legelők, a bő vizű folyó és nem utolsó sorban az Ábrahámtól szerzett tudás biztosíthatta volna számukra a testi-lelki jólétet, de túlságosan vonzotta őket a város biztonsága és kényelme. Azt hiszem, a Biblia egyik legszomorúbb története Lóté.

Válaszd az életet!

Ábrahám és Lót elválásának történetét az alábbi módon dolgoztuk fel:

Egy darab kartont (ami jól színezhető) kivágtunk. Az alsó szélétől 1 cm-re 2 bevágást készítettünk. Aztán kivágtunk két olyan formát, amire egy-egy ember és pár bárány ráfér. Az emberekhez előre kivágtam a trapézokat és a köröket (testnek és fejnek), amit csak rá kellett ragasztani és arcot, esetleg kezet rajzolni. A bárányok csak egy-egy kis vattapamacsból ragasztottuk, a fejüket, lábukat rajzoltuk. Aztán jött a háttér. Balra csak legelők vannak, jobbra pedig a folyó és a város is látható. 

Balra Ábrahám a nyájával, jobbra Lót szintén a nyájával látható, amikor betesszük a két kis lapot, az alsó füllel mozgatható a két kis kép. Ahogy húzzuk, eltávolodnak egymástól.

További jó tanulást! 

Zsoltárrészletek - 25:12

,,Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon."

(Zsolt. 25:12) 

Tegnap ismét melegedőztünk, erről már Jakab levele kapcsán írtam. Miután befejeztük Jakab levelének szemezgetését, a zsoltárok kerültek előtérbe. Mindig is szerettem zsoltárokat olvasni, de az utóbbi időben még közelebb kerültek hozzám.

Ezúttal azonban nem én tanítottam a gyerekeket, hanem egy kedves barátnőm, aki csemetéivel rendszeresen csatlakozik hozzánk. Kétszeres öröm volt számomra. Egyrészt ő tanított, és igazán értékes gondolatokat tolmácsolt Isten szavából, másrészt nem én tanítottam. :) Félreértések elkerülése végett: nagyon szeretek tanítani. Mindig lelkesen készülök, és hálás vagyok, amikor Isten ilyen felelősségteljes szolgálatot bíz rám.

De az otthonoktatás egyik nehézsége számomra, hogy ne legyek túl sok a gyerekeimnek. Persze az első években ez nem gond, anyából sosem elég. A legnagyobb fiam azonban elérte a 6 éves kort, ami azt jelenti, hogy lassan növekszik a családon kívüli kapcsolatok iránt is az igénye. Ez nem azt jelenti, hogy folyton máshol lenne, hanem azt, hogy ha a hét legnagyobb részében velem vagy Apával tanul, örül, amikor más kedves, hívő tanítóktól kap ,,leckéket".

Ráadásul gyönyörű ez az ige, és jól érthető még kisebbeknek is.
A gyerekóra lényege a jó melletti döntés eszköztárának elmélyítése volt.
Ahogyan egy-egy úti cél eléréséhez szükség van eszközökre (térképre, iránytűre, útjelző táblákra), a végső célunk, az örök élet eléréséhez is szükségünk van jó döntésekre, amelyhez az Úr útmutatásai segítenek.
És hogyan? A lelkiismeretünk, az imádság és a bibliaolvasás által.

A szemléltetést én vállaltam. Egyszerű, könnyen elkészíthető és minden gyerek élvezte az eredményt.
Az alap egy-egy negyed kartonkörből készült (kb 20 cm sugarú). Két oldalt egy kis peremet hajtottunk, hogy a mutató ne forduljon tovább a kelleténél. 4-4 utat ragasztottunk rá színes papírcsíkokból. A 4 közül azonban csak egyre került egy mutató ujj és egy szívecske, jelezvén, hogy Isten melyik utat mutatja.
Alul egy kis körből fejecskét kapcsoztunk rá Milton-kapoccsal. A fejecske búbján kis útjelző nyilacskával. (Egy darabban vágtuk ki a fejet a nyíllal.) A kapocs segítségével forgatható a fejecske.
Az utakat és a köztes területet mindenki úgy díszíthette, ahogyan akarta.

A képen felül a ,,mintapéldány" látható, alul pedig Samu műve.
Először a nyilacskát bármerre állíthattuk.

A ,,jó döntés" viszont az volt, ha arra állítottuk, amerre az Isten útmutatását jelképező ujj mutatott, mert az az élet és a szeretet útja.

Apró praktikák: 

A színes csíkok hosszabbak voltak, és a ragasztás után vágtuk méretre és formára.

Alul a fejecskénél levágtunk annyit a körcikkből, hogy a fejecske könnyen fordítható legyen, de még gond nélkül rátűzhessük a kapcsot.

Ez volt az utolsó művelet.

Áldott tanulást!

Holnaptól Jézus szenvedéstörténetével foglalkozunk.