Még megvagyunk! 2.

Az elmúlt évünk egyik nagy kérdése volt a ,,menni vagy nem menni".

Imádkoztunk, mérlegeltünk, aztán döntöttünk. 

Maradunk. Egyelőre legalábbis lemondtunk a költözési szándékról.

Így nekiálltam egy-két újításnak az otthonunkban. 

Segített, hogy lecseréltük az ajándékba kapott giga méretű oroszlánlábas ebédlőasztalunkat egy normál méretűre. Így az otthoniskolánk is sokkal barátságosabbá vált. Ha mindhárom gyerek leül köré, felállás nélkül tudok segíteni mindenkinek a feladatában. Közelebb kerültek a taneszközök és a saját dolgaim is. 

Végre tíz év után elhoztam édesanyámtól a varrógépemet, így varrtam magamnak hosszú szoknyákat, kendőket és asztalterítőt az új asztalunkra. Mindezt az édesanyámnál évtizedek óta elfekvőben lévő anyagokból. Megjavítottam pár félretett darabot. Közben a fiúk (a 8 és a 6 éves) is anyagdarabot, tűt és cérnát fogtak. Elkészültek az első kísérletek.

Előkerült a horgolótűm és a bontott fonalaim, de egyenlőre csak kísérletezgetem és új mintákat tanulok. A fiaim nagyon élvezték a fonalgombolyítós lehetőségeket.

Az egyik kedvencem mégis az újságpapír-kosárfonás lett.

Ajándékba is készítettem, persze töltelékkel.:)

Íme két jól sikerült példány:

Ha még nem találkoztatok vele, az elkészítését itt találhatjátok,

Kisebb méretű kosarak a gyerekekkel is könnyen készíthetők.

de a Pinterest-en rengeteg más ötlet is van. Nekem pedig terveim azokkal. :)

Áldott napot!

Évkezdő hóemberek 2.

16. Mindenkor örüljetek. 

  17. Szüntelen imádkozzatok. 
18. Mindenben hálákat adjatok;
mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.

(I. Thessz. 5)

Minden tél kezdetén nagyon várják a fiúk a havat. Gondolom ezzel a legtöbb gyerek így van. Különös élmény évről évre, pedig a mi felnőtt világunknak sok bosszúságot okoz. A konyhaablakunkból reggeli készítése közben figyelni szoktam, ahogyan a szomszédok, vagy éppen Apa szabaddá teszi az utat az autóknak, vagy ahogyan az autósok evickélnek lefelé a hegyről.

Ilyenkor elgondolkodom, mire való ez a sok sietés, helyváltoztatás. A technikai vívmányok (majdnem) mindent megoldanak számunkra, hogy ne nekünk kelljen alkalmazkodni a természethez, hanem bevethessünk minden eszközt terveink, céljaink, vágyaink megvalósításához. Kár! Én magam is ilyen életet éltem, de nem vágyom vissza.

Szerintem Isten nem ezt tervezte számunkra. Sokkal inkább, hogy alkalmazkodjunk, és elégedettek legyünk. Ehhez viszont megad minden segítséget. Megtanulhatunk élni a lehetőségeinkkel anélkül, hogy mindent meg akarnánk változtatni.

Amikor rohanni kell valahová, nem szeretem a telet, a jeget, a hideget. De igazán baráti viszonyban vagyunk egymással, amikor szemlélhetem a szépségeit, és együtt örülhetek a gyerekekkel a tél csodáinak. Ahogyan a természet megpihen télen, a mi lelkünknek is jót tesz egy kis lassítás.

Minden évben etetünk madarakat, és építünk hóembert (a legkisebb hóból is). Már- már hagyomány.:) És mindig megköszönjük Istennek a havat, a közös élmények minden örömét.

2012 - A mini hóember (kb. 30 cm)

2013 - A nógrádi retekorrú 

2014 - A magányos hegylakó (Mindenki megcsodálta a hegy egyetlen hóbácsiját. :)

2015 - A csapatépítő

2016 - Hófanni, az első hólányunk.

Amikor pedig nincs hó, van ami emlékeztet a vidám csapatmunkára!

Hóemberek hó nélkül

A zoknihóemberekről itt olvashattok bővebben.

További boldog telet! :)

Alkotás másképp - Egyszerű ceruzatartó

Igyekszünk nyugodt életet élni. Az otthonoktatás egyik előnye, hogy mi magunk oszthatjuk be az időnket. Nálunk elég korán kialakult egy komoly napirend némi rugalmassággal, és amióta Samu elsős lett, rendes hetirendünk is van a tanulásra és gyakorlásra szánt idő beiktatásával. A családunkban mindenkinek vannak kötelességei. A hat napi munka keretében a gyerekek is tanulnak, segítenek, megismerkednek a kétkezi munka nehézségeivel és örömeivel, miközben látják, és kipróbálják azokat. A hetedik nap azonban mindenki megpihenhet.

Emellett azonban naponta kell időt keresnem arra, hogy én is pihenhessek, kikapcsolódhassak. Rendkívül felvillanyoz, amikor egyszerű, gyors ötletekre bukkanok, ami számomra is örömet, kikapcsolódást jelent, ugyanakkor vidáman csillogó szemeket láthatok az elkészült műnek köszönhetően.

Ez a ceruzatartó is így készült. Nagyjából egy óra alatt, az eredmény pedig látványos, és igen hasznos. Mivel rendes tolltartója csak Samunak van, de a tanulásban a kicsik is részt vesznek - egyre komolyabban - eljött az ideje, hogy a tettek mezejére lépjek. Nekik is szükségük van rendezett ceruzatárolásra ,,iskola időben". Az ötletet itt olvastam, kicsit módosítottam rajta, így született a mi verziónk:

 Egy kiszolgált farmernadrág szárát levágtam, a ceruzatartó belsejének szánt oldalán a középvonalánál centinként bejelöltem, majd kis vágásokat készítettem (csak akkorát, hogy egy kisebb biztosítótű átférjen rajta, amivel szépen egyenletesen (nem feszesen) behúzhattam a gumit. A két végét hozzávarrtam a farmerhez. Aztán hasonlóképpen elkészítettem a radír és a hegyező tartóját. Nagyon tetszett, hogy nem kell minden egyes részt levarrni, csak a végeket, és varrógép nélkül is gyorsan elkészíthető.

Végül maradék anyaggal lezártam a két végét, és rávarrtam egy előre elkészített pántot, ami egyszer áthúzva is megtartja az összegöngyölt ceruzatartót. Így a 4,5 éves fiam is be tudja zárni.

Áldott napot!

Iskolakezdés örömmel

Nálunk ugyan kicsit rendhagyó az iskolakezdés, hiszen a fiúkat továbbra is én tanítom.

De azért készültünk rá. Ráhangolódásképpen Samuval kettesben (mivel hivatalosan csak ő iskolás) megvettük a tanszerlistánkon szereplő eszközöket, füzeteket, Samu választott csomagolópapírt, majd otthon megmutattam a fiúknak, hogyan lehet szépen bekötni. Természetesen a két kicsi is kapott egy-egy szépen bekötött füzetet, amit a ,,tanórákon" használhatnak.

Mindenki örült a végeredménynek.

A maradék csomagolópapírt is szerettük volna értelmesen felhasználni. 

Ebből született az alábbi két igen hasznos eszköz.

1. Egy papírguriga ceruzatartó - mivel csak Samu kapott tolltartót, és a kicsik ceruzái rendszerint csak be voltak dobálva az írószeres fiókba. Müzlis dobozból vágtam ki az alját, és bevontam egy darab maradékkal.

4 gurigát laposra nyomtunk, majd a másik irányba megismételve kissé szögletesre hajtottuk. Felül és kb. az alsó harmadnál tűzőgéppel egymáshoz rögzítettük a darabokat. (Ez a gyors megoldás.:)) Alul pár mm-es bevágást csináltunk minden gurigán (minden oldalán), amivel rögzítettük az aljzathoz. Előtte viszont ezt is bevontuk csomagolóval.

2. Egy tároló az olvasáshoz tartozó kivágólapok darabjaihoz.

(Erről van szó.)

Gyűjteni szoktam a számlás borítékokat. Egyrészt remekül lehet velük postásat játszani, másrészt jól felhasználhatók a lapbookok vagy mappák készítésénél apró részek (pl. kirakók, párosítók) tárolására.

Szóval ketté hajtottam pár darabot.

A széleknél kettesével összetűztem.

A borítója müzlis doboz méretre vágva. Pár mm-rel szélesebb, mint a borítékok, 

és elég vastag gerincet hagytam, mert a sok cetli majd kitölti.

Itt látható bal oldalon a behajtott karton.

Jobb oldalon pedig a kész gyűjtő.

Mivel nem akartam többlet munkát magamnak, a borítékok nyílását egyszerűen gémkapcsokkal betűztük. Ez a gyerekeknek is könnyen kezelhető, és nem tudnak kiesni az alkatrészek.

Eredményes évkezdést mindenkinek! :)

Alkotás másképp - Gyermeknap

,,Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom."

(Zsolt 127:3)

Gyereknap. Sosem csinálunk belőle nagy ügyet. Örülünk, hogy vannak gyerekeink. Isten különleges ajándékai. Tanuljuk megbecsülni, értékelni őket úgy, ahogyan ezt Isten is teszi. És tanítjuk őket arra, hogy a világ nem körülöttük forog, mégis kimondhatatlanul értékesek Isten és a mi szemünkben is.

A gyermeknap idén mégis különleges lett, mert fiatal barátaink esküvőjére voltunk hivatalosak. Előtte azonban részesülhettünk egy finom karobkrémes piskótatortából a nagymama ajándékaként. Egy másik különlegesség az volt, hogy mindhárom fiú marcipánból gyurmázhatott ezúttal.

Íme a végeredmény: 

Azok kedvéért, akik nem jönnek rá a két kicsi által kreált absztrakt alkotások mondandójára :) -

balra virág, jobbra egy eldugott kezű és lábú ember található Samu virágja mellett.

Áldott napot!

Alkotás másképp - Születésnap

,,Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom."

(Zsolt 127:3)

A tavasz kissé mozgalmas volt ünnepekben. Hála a mennyei Atyánknak, legutóbb Ferkó lett 4 éves. És igazán most kezdtem a fejemhez kapni, hogy bizony nagyon nyílik az értelme, nekem pedig jó lenne lépést tartani vele. De persze ott van a bátyja, aki rengeteg energiát leköt, és az öccse, aki még nagyon igényli Anyát.

Fogalmam sincs, milyen lehet középső gyermeknek lenni, ráadásul lobbanékony természettel.

Tanulom mellette a türelmet, az elfogadást, és a ,,rosszat jóval győzd" meg elvet. Van miben fejlődnöm.

Azonban hihetetlen értéke is az érzékenység, az ügyes kezek, a művészhajlam és a színek alapján raktározott emlékei. Egyszerű öleléssel és gyengéd simogatással tudja kifejezni szeretetét.

Három évesen kék tortát kért, és kerestetik egy bordó utca. Jó volt beszélgetni a sötétzöld pulcsis nénivel, és ajánlhattok világoskék jövendőbelit is. (Erre azért még van kb. 20 évünk:)) 

A szülinapi torta kívánság-paramétereit - nagy megkönnyebülésemre - nem színekben kaptam, mint tavaly. Helyette a kisautót kellett összeegyeztetnem egy majdnem zserbóval. Életemben először készítettem zserbót, de gyorsan elfogyott. :) A látszat azonban csal. A karob kifogyott, kakaót, ami számunkra könnyen beszerezhető lett volna, pedig nem használunk, így a tetejére házilag készített diókrémet kentem, és mazsolából kiraktam az ablakokat és a lámpákat. Baracklekvárunk sem volt már, ezért csipkével kevertem a darált diót. A kerekeket külön sütöttük és a végén illesztettük a helyére.

Az ajándék egy bábszínházi előadás volt Apával, amíg mi itthon elkészítettük a tortát és ezt a bögrét Samuval. A változatosság kedvéért ez is kisautós. :)

Amikor hazaértek a bábszínházasok, lementünk a Duna-partra ebéddel, tortával és ,,járművekkel".

Nagyszerű ünnep volt. Jó hogy Ferkó velünk van, és szerethetjük!!!

Alkotás másképp - A mozgó fog

Vannak élethelyzetek, amik egyszerre komolyak és viccesek.

Éppen az iskolaérettségi vizsgálatra készültünk (mivel Samu nem jár óvodába), amikor az édesanyám rákérdezett, hogy még mindig nem mozog Samu foga? Határozott nemmel válaszoltam. 

Alighogy hazaértünk, észrevettem, hogy az egyik fogacska alul furcsán áll.

Igen! Végre! Egy mozgó fog! Samuval madarat lehetett volna fogatni. Körbetáncolta a fél házat.

A mozgó fog tiszteletére készült - teljesen önállóan - az alábbi remekmű.

Samu találta ki, és meg is valósította. Két papír van összeragasztva, hogy a nyitott szájban a fog mozoghasson elől.

Szóval semmi pánik! Ez nem egy ordítozó rém, hanem a mozgó fogát mutogató fiam! :)

Vidám napot! :)

Alkotás másképp 8. - Kísérlet cukorral

,,A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt." (Példabeszédek 16:21) 

Szeretem az édességeket, ahogyan a legtöbb ember. A legjobb dolgoknak mindig van egy kis édeskés íze. Már az anyatejnek is. Alapvetően így vagyunk felépítve, és a természet is ontja az édes ízű táplálékot. Bizonyára ez is ajándék, ahogyan ez a bibliai hasonlat is.

Ahogy az édes ízek hozzájárulnak a boldogságomhoz, a ,,beszédnek édessége" is ezt teszi. A Biblia szavai, bölcsessége, vigasztalása mind-mind növelik a tudást, erősítik az értelmet, lecsillapítják az rossz érzéseket, miközben olyan életszemléletet biztosítanak, aminek középpontjában a reménység áll. Közben pedig én magam is tanulom az Úrtól, hogyan legyen beszédem édesség.

A fiúk is szeretik az édességeket. igyekszem egészségesen táplálni a családot, de azért mindig van itthon egy kevés cukor, amit felhasználhatok, ha elfogy a méz (vagy ha valamibe nem jó). A Gyereketető honlapon olvastam nemrég egy türelemjátékos kísérletet, hogyan kristályosítsunk vissza cukrot túltelített oldatból. Annyira megtetszett, hogy nekiláttunk. Rendszeresen nézegettük, mi történik. Aztán pár hét múlva megszületett az eredmény! Ajándéknak is jó.

Mi kisebb adaggal dolgoztunk, kisebb üvegbe, és jobb híján egy régebben sk. horgolt csipkezsinórt akasztottunk egy ceruzára. A siker nem maradt el (bár nem lett olyan szép, mint Virágé a Gyereketetőn).

Ha még nem csináltatok ilyet, próbáljátok ki! Nagy élmény. A képen kevésbé látszik, de tényleg szép kristályok keletkeztek.

Édes napokat!

Szeretettel :)

Alkotás másképp 7. - Évkezdő hóemberek

16. Mindenkor örüljetek. 

  17. Szüntelen imádkozzatok. 
18. Mindenben hálákat adjatok;
mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.

(I. Thessz. 5)

Minden tél kezdetén nagyon várják a fiúk a havat. Gondolom ezzel a legtöbb gyerek így van. Különös élmény évről évre, pedig a mi felnőtt világunknak sok bosszúságot okoz. A konyhaablakunkból reggeli készítése közben figyelni szoktam, ahogyan a szomszédok, vagy éppen Apa szabaddá teszi az utat az autóknak, vagy ahogyan az autósok evickélnek lefelé a hegyről.

Ilyenkor elgondolkodom, mire való ez a sok sietés, helyváltoztatás. A technikai vívmányok (majdnem) mindent megoldanak számunkra, hogy ne nekünk kelljen alkalmazkodni a természethez, hanem bevethessünk minden eszközt terveink, céljaink, vágyaink megvalósításához. Kár! Én magam is ilyen életet éltem, de nem vágyom vissza.

Szerintem Isten nem ezt tervezte számunkra. Sokkal inkább, hogy alkalmazkodjunk, és elégedettek legyünk. Ehhez viszont megad minden segítséget. Megtanulhatunk élni a lehetőségeinkkel anélkül, hogy mindent meg akarnánk változtatni.

Amikor rohanni kell valahová, nem szeretem a telet, a jeget, a hideget. De igazán baráti viszonyban vagyunk egymással, amikor szemlélhetem a szépségeit, és együtt örülhetek a gyerekekkel a tél csodáinak. Ahogyan a természet megpihen télen, a mi lelkünknek is jót tesz egy kis lassítás.

Minden évben etetünk madarakat, és építünk hóembert (a legkisebb hóból is). Már- már hagyomány.:) És mindig megköszönjük Istennek a havat, a közös élmények minden örömét.

2012 - A mini hóember (kb. 30 cm)

2013 - A nógrádi retekorrú 

2014 - A magányos hegylakó (Mindenki megcsodálta a hegy egyetlen hóbácsiját. :)

2015 - A csapatépítő

Amikor pedig nincs hó, van ami emlékeztet a vidám csapatmunkára!

Hóemberek hó nélkül

A zoknihóemberekről itt olvashattok bővebben.

Következő alkalommal megmutatom a téli lapbookot, ami végre elkészült!!

További boldog telet! :)

Alkotás másépp 6. - A munka öröme

,,...méltó a munkás az ő jutalmára." (Lukács 10:7)

Kisfiaim esetében a legnagyobb jutalom az öröm és a megelégedettség.

Bográcssúrolás vállalkozó szelleműeknek.

Kenyérdagasztás sok vidámsággal.

Kíméletlen tésztanyújtás.

Méretes lécek gyalulása géppel.

Ígéretes magvetés a konyhaasztalnál.

Fáramászós metszés. 

És még sok-sok emlékeimben megörökített értékes pillanat.

Szeretettel:)