Pál apostol 3. - A megtérés

 ,,Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz. Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. 

Saul, a későbbi Pál apostol történetének folytatása a mai bejegyzés.

A feldolgozáshoz nagyon egyszerű alakzatokat használtunk megint.

A ló feje és teste oválisra kivágott színes papírból készült, lábai és nyaka pedig téglalapokból. A többit a gyerekek színes ceruzával egészíthették ki.  Saulnak készítettünk egy kis bevágást a lóra, amiről majd leeshet. A kíséret a szokásos trapéz-kör összeállítás egymás mellé és egymásra ragasztva. A kiegészítéseket szintén színes ceruzával csinálták a fiúk.

  És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.  A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva. 
 

A ,,nagy fényességet" sárga papírból kivágtuk és csak a bal felső saroknál ragasztottuk be.

A képen látszik, hogy Saul a földre esett.

 Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be őt Damaskusba." (Ap. csel.9:1-8)

A sötétséget alulról lehet felhajtani. (Egy oldalán fekete papír méretre vágva.)

Folyt. köv. 

Békés napot!

A gutaütött meggyógyítása

,,És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson." 

  Ezt a történetet a fiúkkal előre kivágott elemekből készítettük (én vágtam ki).
Valójában nem is olyan bonyolult, mint ahogy elsőre kinéz.
 Egy sötétzöld kartonlap az alapja. Arra két oldalon (jobb és bal rögzítettük ragasztóval a világoszöld színű házat, de előtte kivágtuk a ház ajtaját.
A piros háztető egy hosszabb baloldali és egy rövidebb jobb oldali kartoncsíkból van. Középen felnyitható, mivel bal oldalon, a hosszabb csík egy részét leragasztottuk, majd felhajtottuk, hogy ,,bontható" legyen a háztető. A rövidebb csíkot pedig csak felragasztottuk jobb oldalon.

 

A többi rajz és írás kivágva fehér és színes papírból.
Az ajtót eltorlaszoló tömeget csak jobb oldalon rögzítettük a házon.
Ha felhajtjuk, alatta nyitható a ház ajtaja.

 ,,És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni. 
  De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre."

A házban középen Jézus áll és akik a házban hallgatják őt.

A tetőn a gutaütött barátai igyekeznek Jézus elé ereszteni a beteget.

Középen a narancssárga kartondarab a ,,hordágy". Rárajzolták a gyerekek a beteget, ami sajnos a képen nem látszik, mert nagyon halvány, de higgyétek el, ott van!:)

Itt kezdődik a dolog lényege. Az ágyhoz három ponton fonalakat kötöttünk. Az alsó sárga arra szolgál, hogy lefelé húzzuk az ágyat, Jézus lábához. Jobb és bal oldalon a zöld fonalat úgy fűztük, hogy az ágyhoz csak egy ponton csatlakozik, de felül minden barátnak a kezénél van egy lyuk, amivel visszahúzható az ágy.

 ,,És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid." 

 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten? 
  Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben? 
  Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? 
  Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! 
  És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. 
  És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma! 

(Lukács 5:17-26)

Hátul a zöld fonalakat, amik az ágyhoz lettek kötve, középen összekötöztük,

így egyetlen mozdulattal ismét felhúzható az ágy.

Még gondolkodom a továbbfejlesztésen, ahogyan a gutaütött feláll, de ez a ,,rendszer" nem engedi, hogy az ágyát magával vigye. Persze nem is az a cél, hogy tökéletesen ábrázoljunk egy-egy történetet vagy tanítást, sokkal inkább, hogy a gyerekek örömüket leljék a bibliai tanításokban és mielőbb rögzüljenek azok az értelmükben, beépüljenek a mindennapi kis életükbe. Minél előbb megértsék, hogy élni valójában csak Jézus által lehet és csak Jézusért érdemes.

Áldott napot!

Elizeus 24. - Várjak-e még az Úrra?

,, És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá és nyomában a király, és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?" (ii. Kir. 6:33)

Nagy kérdés ez!!!

Várjak-e még az Úrra?

Persze nem tudom, melyikünk volt már ilyen kiélezett helyzetben, hogy ellenség vette körül, és körülötte a legszörnyűbb események zajlottak, amik az embereket teljesen lealacsonyította. De azt hiszem, nincs szükség ilyen helyzetekre, hogy felmerüljön a gondolat: vajon várjak-e még az Úrra. Én magam is hajlamos vagyok rá, hogy siessek, türelmetlenkedjek azt gondolván, hogy hamarabb meg tudom oldani a helyzetet. 

Viszont azt is ismerem, milyen hatalmas tapasztalat megvárni az Úr szabadítását egy-egy helyzetben. Rettenetesen nehéz lehetett a királynak. Miközben várt, nőtt benne a feszültség, ami végül haragvulkánként tört ki belőle. Mi mást követelt volna, mint Elizeus halálát? (II. Kir. 6:24-7:20)

Persze elképzeltem azt is, mi lett volna, ha a király inkább mélyen megalázza magát Isten előtt. A látható végeredmény ugyanaz. (Talán már sokkal előbb.) De ami fontosabb, az ő lelke nem vallott volna ekkora kárt, és nem kellett volna ilyen sokáig szenvednie népe pusztulásának látványát. 

Sokszor átgondolom az én életemben is ezeket a választásokat, és a ,,mi lehetett volna" kérdést. Persze nem az önostorozás kedvéért, hanem tanulságként a jövőre vonatkozóan. Jó dolog várni az Úrra és az Ő szabadítására tiszta szívvel!

A történetet így dolgoztuk fel:

Balra a király (trapéz+kör színes papírból, kiszínezve, megrajzolva), 

jobbra egy bevágás Elizeusnak.

Alattuk szürke papírcsíkokból a városfal a kapuval, ahol a 4 fejecske a 4 leprás, akik végső kétségbeesésükben megtalálják az ellenség üres táborát. 

A következő oldalon látható, hogy miket találtak, amiket az ellenség nagy siettében ott hagyott.(Ételtároló edények, ruhák, állatok, sátrak)

,,Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! 
  Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből." (Zsolt. 130:7-8) 

Ez a szabadulás is egyetlen kardcsapás nélkül ment végbe. Gyakran ilyen az Úr szabadítása. Amikor azt gondolom, hogy fel kell venni a kesztyűt, Isten arra kérlel, hogy várjak, és akkor....

megtörténik a CSODA.

Nem csak az ellenségtől szabadít meg, hanem a bennem lévő rossztól is!!!

Áldott napot!

Elizeus 22. - Többen vannak, akik velünk vannak

,,Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök."

(II. Kir. 6:16) 

A Biblia tele van csodálatos, különleges történetekkel. De ez különösen sokat jelent a gyerekeknek és nekem is. Két alapvető témáról szoktunk beszélgetni. 

1. Az angyalok jelenléte körülöttünk, bár nem látjuk őket. 

(Ami alól pl. pont Elizeus és a szolgája kivételek voltak.)

A gyerekek számára igen fontos, hogy tudják, bármikor kérhetnek segítséget az Úrtól, 

aki parancsol az Ő angyalainak, és ők megszabadítanak. 

(Persze összhangban a ,,Ne kísértsd az Urat!" parancsolattal.)

2. Könyörületesség és az ellenség szeretete. 

Hogyan akarta Isten ezek által jobb belátásra bírni a szíreket. Megtehette volna, hogy elpusztítja őket, amire van példa a Bibliában, de bizonyára tanítani akarta mind Izrael királyát és népét, mind pedig az ellenséget. Tudtukra adta, hogy nem ismerik Őt, de új esélyt kapnak a megismerésére. A Biblia nem szól arról, voltak-e megtérők az eset után, de biztos vagyok benne, hogy igen. Sőt, ki tudja, évszázadokon át hány embert szólított meg ez a történet!

A képen Elizeus szolgája látható, aki ijedten figyeli, hogy körülvette őket az ellenség.

(Trapézból és körből készült. Ez lett a bevált módszerünk az emberábrázolásra. :))

A rengeteg szír katonát pedig csak körfejekkel jeleztük.

Aztán megjelenik Elizeus is, akihez kétségbeesve fordul a szolga.

Ekkor hangzik el az aranymondat:

,,Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök."

(II. Kir. 6:16) 

Elizeus imájára válaszul megnyílik a szolga szeme: tüzes szekereket és lovagokat lát.

Ezt olyan színes papírból vágtuk ki, aminek az egyik oldala fehér, a másik sárga. 

(Technika csomagokban találtam ilyet. ) 

Persze fehér papírból is ki lehet vágni, aztán az egyik oldalt színezni. 

Végül bal oldalon beragasztottuk. Így akkor válik látványossá, ha kihajtjuk.

A következő lapon pedig a már a hatástalanított szír sereg Izrael királya előtt áll.

Visszavárlak!

Szeretettel:)

Elizeus 21. - Kérjetek és adatik néktek!

,, Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. "

(Máté 7:7)

Az aranyigénk az imádságról szól. Ebben a történetben is ezt hangsúlyoztam ki a gyerekeknek. Persze itt a tanítvány Elizeushoz fordul, nem egyenesen Istenhez. A történet szerint mégis jól tette, amit tett. Tudta, hogy Elizeus prófétának különleges kapcsolata van Istennel, és bízott benne, hogy segíteni tud a baján. Elizeus pedig imádkozott, amire azonnal választ is kapott. És megtörtént a csoda.

Hasonló csodákat már én is éltem meg, amikor utólag kiderült, hogy éppen imádkozott értem valaki. Vagy kértem, hogy gondoljanak rám (ránk) imában. És persze fordítva is Nagy dolog szerető, imádkozó közösségben lenni másokkal. Hiszem, hogy az Úr örömmel tekint az őszintén imádkozó gyermekeire.

A történet a Bibliában, a Királyok II. könyve 6. fejezetében így hangzik:

1. És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk; 

  2. Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el! 

  3. És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek. 

  4. És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak. 

A megjelenítés igen egyszerű. Samu rajzolt egy fát. A szokásos trapézból és körből készült a tanítvány. A fejszét pedig egy hosszú, fel-le mozgatható papírcsíkra rögzítettük. (Hátulra, hogy a ,,merülést" ne akadályozza.) Végül a kék papírból kivágott vizet rögzítettük alul és két oldalt, hogy középen a fejsze beférjen. 

 5. És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe... 

Alul a papírcsíkot felhajtottuk, hogy nehezebben csússzon ki felfelé.

Az alábbi képeken elmerül a fejsze.

...Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem! 

  6. És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, ...

Elizeusnak is kivágtuk a megszokott helyét, 

és Samu megrajzolta az ágat a kezébe, amit bedob a vízbe.

...és a fejsze feljött a víz színére. 
  7. És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt. 

Ezeken a képeken a fejsze feljön a víz felszínére, majd a tanítvány ,,kiveszi".

Tudom, hogy ez nagyon hosszú sorozatra sikerült, de tartsatok ki! 

Hamarosan pontot teszünk a végére. 

(Bár a gyerekeknek már így is sok örömet jelent a könyvecske. :))

Örömteli tanulást! :)

Elizeus 18. - A gyógyulás

,,Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult." (II. Kir. 5:14) 

Azt hiszem, a Jordánban való fürdés a történet koronája, 

hiszen Naámánnak több ponton is meg kellett küzdenie a helyes döntésért:

1. Hihet-e egy kis rabszolgalány szavának?

2. Mit fog hozzá szólni a király, ha ő az ellenség területére akar menni, gyakorlatilag védtelen?

3. Mennyi gondolata, kétsége lehetett, míg odaért az ellenség királyához!

4. Milyen érzés lehetett ,,szívességet" kérni egy ellenséges királytól?

5. Eltelhetett egy kis idő, míg Elizeus üzent, hogy küldjék hozzá Naámánt. Ezalatt vajon min gondolkodhatott? Feleslegesnek érezte-e erőfeszítéseit? Vagy veszített-e reménységéből?

6. Amikor pedig célba ért, valami egészen más történt, mint amire számított. Az események ellentétben álltak Naámán elképzeléseivel, ami teljesen felzaklatta őt.

7. Végül belépett a Jordánba és hétszer megfürdött. Hat alkalommal még beteg testét érezhette, de a hetediknél megtörtént a csoda. Ekkor tudhatta csak, hogy megérte minden küzdelme!

A történethez egy kék papírból kivágott, folyót ábrázoló zsebet készítettünk.

A gyerekek halacskákat rajzoltak...

...majd a zsebben megfürdették Naámánt.

Valahogy így:

Kellemes időtöltést! :)

Elizeus 15. - Húsz kenyér

 ,,Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek." (Máté 6:31-33) 

,,Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában; de ő monda: Add a népnek, hadd egyenek. 
  Felele az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. 
  És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak beszéde szerint." 

(II. Kir. 4:42-44)

A történethez kellett egy füzetlap, amiből egy kosarat vágtam ki úgy, hogy a lapot nem vettem ki a füzetből, csak kivágtam, így bal oldalon rajta maradt a kosár a spirálon. A kosár oldalait és alját ráragasztottam a következő lapra, aminek a tetejét vágtam ki a kosár tetejének, ami ráhajtható a kosárra.

A színes ceruzás ,,vesszőfonást" a gyerekekre bíztam.

A kosárból levágott felső részt sem szedtem le a spirálról, így arra írhattam az igét.

(A következő kép bal oldalán balra hajtva ez látható.)

A kosár fedelét felnyitva láthatók az árpakenyerek.

A színes papírból kivágott kenyérkéket a kicsik számolták húszig, 

a nagy fiú pedig sorban írta rá a számokat.

Lehet vele gyakorolni: sorba rendezést, összeadást, sorozatok kirakását 20-ig.

Jó móka volt.

Vidám tanulást! :)

Elizeus 14. - Halál a fazékban!

,,Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. " (Zsolt. 37:25)

 ,,Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai ő vele laknak vala. És monda az ő szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a próféták fiainak. 
   Kiméne azért egy a mezőre, hogy paréjt szedjen. És holmi vad indákra találván, tele szedé az ő ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba főzeléknek; de nem tudta, hogy mi az? 
  Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni. 
  Ő pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt már semmi rossz a fazékban." 

(II. Kir. 4:38-41)

A történethez előre kivágott elemeket használtunk. Pár színes kör a tanítványok fejének, egy fazék a főzeléknek és egy kisebb edény a lisztnek. Beragasztottuk a fejecskéket, amikre arcokat rajzolhattak a fiúk, aztán a fazekat úgy, hogy felül egy sávban még berakhatók legyenek a zöld levelek. Aztán a középső fiamat megbíztam, hogy készítsen főzeléket. Egy darab zöld papírból tépkedhetett hozzávalót, amiket beragasztott. A nagyobbik gyerek addig arcokat készített. (A kicsi meg nézte.:))

Azután kivágtuk Elizeus helyét.

Miután kiderült, hogy a főzelék mérgező, odament Elizeus, és lisztet kért.

A piros edénykében találtak is a gyerekek, beragasztva.

Végül ráírtuk az igét, hogyan gondoskodik Isten az őt szeretőkről.

Áldott napot! :)

Elizeus 13. - Barátság

,,Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére."

(Példabeszédek 17:17) 

Nagyon szép ez az ige, és igazán bölcs is. Aki igazán szeret, nem hagy magamra a bajban, de az én szeretetem mércéje is, hogyan viszonyulok barátaim, testvéreim nyomorúságához. Persze ez a történet is sok egyéb tanulsággal jár, és nem a barátság a fő témája, hiszen Elizeust Isten embereként tisztelték. Mi most csak ezt emeltük ki. Lehet beszélgetni még pl. az egymás iránti tiszteletről, a bizalomról, a segítségkérésről, a krízishelyzetek feldolgozásáról, a tapintatról, a vigasztalásról, és ezek szerepéről egy baráti viszonyban.

A történetet így követi a feldolgozásunk:

18. De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ő atyjához, az aratókhoz, 
  19. És monda az ő atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő atyja a szolgának: Vidd el őt az anyjához. 
  20. Ki mikor felvette őt, vivé az ő anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt. 
  21. És felméne az asszony, és az Isten emberének ágyára tevé őt, és az ajtót bezárván kijöve onnét. 
  22. És előhívatá az ő férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök. 
  23. És az monda: Miért mégy ő hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám! 
  24. És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked. 

(II. KIr. 4)

A történethez nem kellett más, mint egy téglalap barna papírból az ágyhoz, két ovális forma és négy csík szürkéből, valamint a szereplők az alábbi képen. (A babára már nincs szükség.)

A füzetbe a két végén és az alján egy-egy csíkban ragasztottuk be az ágyat, hogy a ,,halott fiú" belefektethető legyen (háttal). A szamarat pedig 6 db egyszerű formából ragasztva készíthették el a gyerekek. A fülét, farkát, sörényét rárajzolták. Már csak két nyílást kellett vágni a szereplőknek.

32. És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán. 
  33. És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak. 
  34. És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste. 
  35. Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek. 
  36. Ő pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat. 
  37. Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az ő fiát fogván, kiméne.

(II. KIr. 4) 

A többi már csak a szereplők cserélgetése. (A Géháziról szóló részt is el szoktam mesélni, de azt nem készítettük el külön..)

Kellemes és hasznos időtöltést!

Elizeus 12. - Szíved kérései

,, Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. "

(Zsolt. 37:3-5)

11. És történt egy napon, hogy oda ment Elizeus, és megszállott a felházban, és megpihent ott. 
  12. És monda Géházinak, az ő szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Előhívá azért azt, és eleibe álla. 
  13. Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, mit kivánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király előtt, vagy a sereg fővezére előtt? És monda az: Én az én nemzetségem között békességgel lakom. 
  14. Monda Elizeus: Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember. 
  15. És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban. 
  16. És monda Elizeus: Esztendő ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak! 
  17. És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az időben, a melyet megmondott volt Elizeus. 

Elizeus a súnemita asszonyt szerette volna megjutalmazni kedvességéért, iránta tanúsított hűségéért, de ez az asszony semmiben sem szenvedett hiányt, elégedett volt hálás és adakozó. Egy dolog azonban igazán hiányzott az életéből. Nem volt gyermeke. Az Úr ismeri azokat a vágyainkat is, amiket már régen eltemettünk, és ha javunkat szolgálja, akkor még évtizedek elteltével is megadhatja. Ez az asszony nemcsak megkapta, amire vágyott, de még fel is jegyezték a Bibliában. Nem akármiért!!!

A mi feldolgozásunkban szerepel a négy évszak, ahogy az egy év telik. Egy papírcsíkot 4 egyenlő részre osztottunk hajtogatással, majd befűztük két helyen és a két végét összeragasztottuk. Minden egyes részre egy évszak neve került (sorban), alatta pedig helyet hagytunk a rajznak (ez még hiányzik :(). A kosár egy vékony kartonból kivágott darab, amit úgy ragasztottunk be, hogy a baba beleférjen.

Itt látható az asszony, a pici fia és a megnőtt fia, valamint a kosárba helyezett baba.

Végül erre a lapra is ráírtam az igét.

Szeretettel:)

Elizeus 10. - A megsokasított olaj

,, Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. "

(Zsolt. 37:3-5)

Elizeus története kissé hátérbe szorult az utóbbi időben. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem folytatjuk, vagy nem olvasunk más bibliai történeteket, csak kissé lassabb ütemben. Elizeust nagyjából minden harmadik szombaton vesszük elő. De vannak már kész részek. A következő bejegyzések erről fognak szólni.

Az egyik legszebb történet arról, hogyan gondoskodik Isten a testi-lelki szükségleteinkről, a szegény özvegyasszony olajának megsokasítása. Az asszony kétségbeejtő helyzetben van, hiszen férje halála után a hitelező a két fiát követeli tőle, ha nem fizet. De az asszony tudja, kihez forduljon. Nem bálványokhoz esdekel, vagy becstelen eszközökhöz nyúl (a kor szokásainak megfelelően), hanem Isten prófétájától kér segítséget. Isten pedig hitéért és hűségéért megadja neki szíve kérését.

Az asszonynak is tennie kellett hozzá. Körbejárta a szomszédait, hogy annyi üres korsót kérjen, amennyit csak tud. Aztán bezárkózva elkezdte önteni kevés olaját egy másik korsóba, aztán egy harmadikba, negyedikbe...sokadikba, míg az edény el nem fogyott. Akkor ,,elfogyott" az olaj. Végül az ő dolga volt eladni is az olajat a piacon. Kifizette a hitelezőt, és még maradt is pénzük a hétköznapi életre.

Ez a történet nevel 

- az Istenbe vetett bizalomra,

- a nemtelen eszközök elvetésére,

- az Istentől kapott ,,utasítások" hűséges végrehajtására,

- és a hálára.

A történetet az alábbi módon dolgoztuk fel. 

A füzetlapra 10 bevágást készítettem, amiket beszámoztam.

A jobb felső sarokba beragasztottunk egy színes papírból kivágott korsót, ráírtam, hogy ez az olaj (amit az asszony kitölt. Kivágtunk hozzá 10 korsót, amik az aljukon lévő kis füllel a lapra illeszthetők.

A foglalkozás számolásról és a számok felismeréséről szól. A piros korsó alá tesszük valamelyik korsót (találomra, vagy számsorban), ,,megtöltjük", majd megkeressük a helyét, és oda rakjuk.

Egyesével mindegyik a helyére kerül.

A játék végén a korsók egy kis borítékba tehetők, 

hogy a következő alkalomra is meglegyen mindegyik. :)

Áldott napot!