,,Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek."
(Ján. 2:5)
Kicsoda ismeri jobban gyermekét, mint az az édesanya, aki 30 évet töltött vele? Jézus ideje javát a családban töltötte gyerekként. És felnőttként is szoros kapcsolatban volt édesanyjával. Amit Jézus megtanult gyermekkorában, azt Máriától és Józseftől tanulta elsősorban. Ahogy pedig fejlődött, növekedett és kibontakozott tiszta jelleme, egyre inkább látszott, mi várható tőle, mennyire lehet rá számítani, hogyan szolgálja teljes szívből az Atyát és a körülötte lévőket.
Amikor Mária Jézushoz fordult a menyegzői vacsorán megoldásért, (mert elfogyott a bor/must) tudta, hogy jó helyen van a kérése. Bár ez az eset volt Jézus első nyilvános csodatette, Mária már bizonyára tapasztalta, hogy szegénységükben mindent megkaptak, amire valóban szükségük volt, és láthatta, hogy mindig bizalommal fordulhat fiához, akinek különleges kapcsolata van Istennel. A vacsorán pedig szükség volt segítségre, hogy az örömteli ünnep zavartalanul folytatódhasson.
Jézus látszólag visszautasította édesanyja kérését azzal, hogy ,,nem jött még el az én időm", de Mária tudta, hogy számíthat fiára, ezért hangzott el : ,,valamit mond néktek, megtegyétek". A szolgák engedelmesen hordták a vizet, jutalmul pedig tanúi lehettek egy csodának. :)
A történet tanulságai gyerekeknek:
1. Jézushoz minden helyzetben fordulhatunk kéréseinkkel.
2. Az Úrnak gondja van a mindennapi szükségleteinkre, de ezen felül is sokat ad.
3. Ha ünnepeink méltók az Ő nevéhez, akkor az Úr és az Ő angyalai részt vesznek azokon, áldás lesz és öröm.
4. A csodák a Bibliában erősítik a hitünket, de a mindennapi csodákat is vegyük észre. Amiről azt gondoljuk, hogy természetes, vagy nem is gondolkodunk rajta, valójában Isten csodái is lehetnek. Járj nyitott szemmel!
A történethez az alábbi szemléltetőt készítettem. (Most nem volt lehetőség kézműves foglakozásra, de elkészíthető gyerekekkel is.) Ez egy ,,kőveder", amibe először vizet töltenek a szolgák, majd átváltozik musttá.
Amire szükség van hozzá: Egy darab vékony karton félbehajtva, színes papír, amiből a kőveder és a korsó kivágható, és fehér karton középre a víznek és a mustnak. A kőveder magassága az ötszöröse a kivágott kör átmérőjének, így lesz először üres, majd vízzel, végül musttal teli. A fehér kartondarab mérete széltében akkora, mint a veder, magasságra pedig 3-szor a kör átmérője + 1-2 cm a könnyebb használat kedvéért. A fehér papírcsíkot úgy vágtam ki, hogy még kényelmes legyen húzogatni a kis fehér kartontölteléket. A csíkot ugyanis ráragasztottam hátulról a fehér kartonra. (Egy darabban is kivágható lenne, de könnyebb megoldani így a takarékos kartonfelhasználást. Főleg, ha több gyerekkel készítem. :)) A fehér kartonon bejelöltem a színezés helyét.
A felső harmad fehér maradt, az alsó kettőt pedig kékre és pirosra színeztem. Legalul maradt fehér az 1-2 cm-es ráhagyás. A kék kartonra előbb ráragasztottam a kővedert, majd három helyen vágtam. A kört csak annyira, hogy ablak szerűen nyitható legyen. A veder szájánál a fehér csík szélességének megfelelő nyílást vágtam, majd még egy ugyanilyen nyílást egy körátmérővel fentebb. A nyílásokba befűztem a csíkot a kép szerint, és beállítottam a fehér sávot, majd a csíkot kékre színeztem, aztán a kék sávot állítottam be a körhöz és azt is kékre színeztem. Ráragasztottam a korsót.
Végül a jobb és bal szélénél egy csíkban összeragasztottam a kék kartont, és alul a belső részre egy madzagot rögzítettem, hogy a belső karton lefelé visszahúzható legyen. (Papírcsík is lehet.)
A történetet jól mutatják az alábbi képek.
Itt töltik fel vízzel a vedreket, ahogyan felfelé húzzuk a papírcsíkot.
Itt változik a víz musttá.
,,Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai." (Ján. 2:11)
Erősítse mindannyiunk hitét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése