Ábrahám 2. - Oltárépítés

,,Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal."

(Zst. 100:2)

Hosszú utat tett meg Ábrám a háza népével. Miközben vándoroltak más népekkel találkoztak. Közben bizonyságot tehettek a teremtő Istenről, aki kihívta őket koruk egyik kényelmes és biztonságos városából, hogy Istenre hagyatkozva találják meg új hazájukat, az Ígéret Földjét. 

Amikor egy-egy helyen letáboroztak, oltárt épített Ábrahám, hogy annál tiszteljék mennyei Atyjukat.

Amikor pedig továbbálltak, emlékként magasodott egy-egy kőhalom, amiről az ott élők tudhatták, Ábrahám ott tisztelte Istent, hogy onnan felkelve, az egész élete istentisztelet lehessen.

A későbbi nemzedékek is sok-sok emlékkövet állítottak, amihez jó volt visszatérni, és megemlékezni az Úr szabadításáról. Azt tanulom, és adom tovább a gyerekeinknek, hogy állítsanak ők is ,,emlékköveket".  Beszéljenek, rajzoljanak és írjanak mindarról, amit Isten értük tett. Már pár évesen is lehet sok-sok ilyen emlékük szerető Istenükről.

A gyermekórán egy színes papírra papírból kivágott ,köveket" ragasztottunk. 

Az egyik kő tetejét azonban nem ragasztottuk le, hanem...

...készítettünk kis bárányokat. Ezt bizonyára sokan ismeritek.

Kartonból kivágott bárányformára vattából gyapjút ragasztottunk.

Ezt tettük a kőre.

Igyekeztem érzékeltetni, hogy az elkövetett bűneinknek mindig van jelentősége és következménye, csak nem nekünk kell hordozni ennek terhét, hiszen Jézus az, aki hordozza, ha megbánjuk és elmondjuk neki.

Ábrahám állatokat áldozott az oltáron saját és családja bűneiért, mi pedig Jézushoz mehetünk bocsánatért.

Ha ezt tudjuk, és gyakoroljuk, felszabadultan, örvendezéssel tudjuk szolgálni az Urat.

Örömteli szolgálatot! :)

Tematikus bibliai igegyűjtemény egylapos albumban

,,Mikor félnem kellene is, én bízom te benned."

(Zsolt. 56:4)

Mostanában kevesebb időm jut az írásra, bár megint vannak készen anyagaink. 

Egy új kedvencem az egy lapból hajtogatható könyvecskék, albumok készítése.

Ezeket egyenlőre nem egy-egy bibliai történetre építjük, hanem tematikus feldolgozások.

Az első, amit bemutatok egy kukoricapelyhes doboz újrahasznosításából készült kis album igékkel, 

amik a félelemről, bátorságról és az Istenbe vetett bizalomról szólnak. 

Belülről így néz ki:

Gyűjtögetni szoktam az igés lapokat, kártyákat, lejárt naptárakat.

Az igék egy részét ezekből vágtuk ki.

A többi egyéb munkáink során megmaradt kis színes papírfecni.

Ezekre írtam az elmúlt időszakban tanult igéket. 

Vannak kis zsebek is rajta, amikbe szintén igés kártyákat, lapokat lehet dugdosni.

A gyerekeknek annyira megtetszett, hogy mindenkinek külön albumot készítettünk, 

és mindenkié más lett, mert sok variálási lehetőség van.

Ennek az albumnak az elkészítését láthatjátok az alábbi képeken.

A kartont négyzetekre osztottuk, majd bevágtuk a jelölés mindkét oldalán, 

hogy kb. 2-3 mm kivágás legyen. Erre a könnyebb hajtogatás miatt van szükség.

Majd elkezdtük behajtogatni. A vágás és a hajtás is többféle módon variálható. Mi a képen látható bal oldali négyzetekből levágtunk, és két szélét vékony csíkban leragasztottuk. A sárga csíkok kétoldalas ragasztószalagból készültek. Így lett három zsebecske.

Utána következett a legkisebb méretre (esetünkben 7x7 cm) hajtogatás.

A könnyebbség miatt csak gumigyűrűvel fogtuk össze a végén. 

(Azóta már készült szalagos-megkötős változat is.)

Végül megtöltöttük tartalommal.

Ezúttal nem változtattunk a külsején, mert tetszett a sok kukorica, 

de az is díszíthető, bevonható, ha szebb kivitelre vágyunk.

Áldott igetanulást! 

Szeretettel:)

Zsoltárrészletek - 118:14

,,Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul."

(Zsolt 118:14) 

Nagyon megszerettem a 118. zsoltárt. Sok-sok kincset lehet kibányászni belőle. 

Ez a verse is olyan mélyen fejezi ki, hogy kicsoda a zsoltáríró számára Isten. 

Erősség és ének, szabadulást hozó Úr.

Emlékszem, Isten nélkül mennyire kerestem az élet értelmét. Sokat olvastam nagy és nemes gondolatokat az emberi jóságról, a szeretetről, az együttérzésről és segítőkészségről. Csodáltam a nagy embereket, akik a világ megjobbításán munkálkodtak, és én is ilyenné akartam válni. De valami nagyon hiányzott.

Aztán Jézus belépett az életembe, és megtöltötte azt értelemmel. Kiszabadított saját gondolatvilágomból (azaz a sok szép emberi eszme világából), amit ma egyértelműen a lassú halál útjának neveznék. Megtanított küzdeni. Nem a világ ellen, hanem önmagam és a lelkemet pusztító ellenség ellen. Nem adott hozzá izmokat, vagy technikákat, de adott készséget és nyitottságot, hogy nyitva tartsam a kapukat, amiken Ő bejöhet, hogy Ő győzze le gyengeségeimet. Úgy alakít minden körülményt, hogy a javamat szolgálja a legfőbb cél felé vezető úton.

Kinyitotta a kalitka ajtaját, és csak annyit mondott, hogy többé nem kell ott ücsörögnöm. Inkább repüljek, és énekeljek. Énekeljem mindenhol, hogy az Úr az én szabadítóm!

Ezt az igét az alábbi módon illusztráltuk:

Papírkalitkában ül a madárka, amit egy kis füllel zárhatunk, nyithatunk. 

A madárka egy ágon ül, amiről levehetjük.

Bal oldalon a sablonokat fényképeztem le. 

Jobb oldalon már a kalitkát már átrajzoltuk egy félbehajtott rajzlapra.

A rácsokat a felénél megjelöltem, hogy a kicsiknek se okozzon gondot a kivágása.

A lapot a hajtásánál bevágtuk a jelzésig, majd a jelzésnél behajtottuk.

Így egészen egyszerűvé vált a rácsok kivágása. 

Ilyen a már kivágott és visszahajtott rács.

A kalitka ,,belsejével" csak annyi dolgunk volt, hogy berajzoltuk a faágat, és vágtunk egy kis rést, amibe a madárka beültethető. Utána jött a kalitka tetejének kialakítása, a madárkák kivágása, színezése, a kalitka belsejének ,,berendezése" (etető, itató), a zár ,,felszerelése" és a rúd kiszínezése.

Nagy sikere lett. A gyerekek még sokáig játszottak vele.

Sok örömet hozzá! :)

Zsoltárrészletek - 27:14

 ,,Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat."

(Zsolt. 27:14)

Sok olyan helyzet van, ami igazán félelemre ad okot, pedig még nem is éltem háborúban, forradalomban, nem remegett alattam föld, nem szenvedtem komoly közlekedési balesetet, és a legnagyobb szélvihar, amiben részem volt, sem vitte el a háztetőnket.

A félelem azonban alapvetően ott van már a kisgyermekekben is. Csak Ádám és Éva nem ismerte a félelmet az első bűneset előtt. Azután nekik is bőven volt benne részük. Amióta bűn van, azóta félelem is létezik. Természetes, ha félek, nem kell szégyellnem magam, hiszen mindenki fél, akár látszik rajta, akár nem.

Isten azonban sokkal jobbat tervezett számomra. Ő nem akarja, hogy féljek, és ezért megadja azt az eszközt is, ami elűzi a félelmet. 

Látom, hogy jön, jön, közeledik az, ami félelmet vált ki belőlem. Dönthetek, átadom-e magam a félelmeimnek, vagy Isten elé járulok azokkal. Gyakran saját bűneim okozzák félelmeimet. (Ez alól a gyerekek sem kivételek.) Akkor is az a legjobb út, ha inkább Istennek mondom el, és az Ő Lelke megadja nekem a bűnbánatot, majd a bűnbocsánat felszabadító érzését. 

Ha minden nap várom az Urat, akkor napról-napra tisztít, megerősít és bátorrá tesz, hogy kiálljak a hitem mellett, és ne csak szavaimmal, hanem tetteimmel, viselkedésemmel valljam Jézus nevét.

Ez egy egyszerű lap, aminek a mintapéldányát nem tudom bemutatni, mert a hajléktalan melegedőn odaadtuk egy kedves barátunknak. Az alapok azonban itt láthatók. Kell hozzá egy darab ketté hajtott karton. Akkora, amire rá lehet rajzolni a gyerek kezét, mintha imádkozna. Szükségünk volt még négy darab sablonra: egy oroszlánfejre, egy körre, ami ugyanakkora, mint az oroszlán arca, egy kisebb és egy nagyobb szívre.

Első lépésben körülrajzoltuk a gyerekek kezét (mindkét oldalon)úgy, hogy a kartonlap hajtása a csuklónál volt, aztán kivágtuk.

Ráírtuk: ,,Várjad az Urat,"

Következő lépésben pedig először az oroszlán fejét rajzolták körük a gyerekek, majd bele a kört. Azóta eszembe jutott, hogy kisebbeknek segítség, ha a körsablont a fülekkel együtt vágjuk ki.

Ide azt írtuk: ,,légy erős"

Utána a nagyobbik szívet rajzoltuk körül, majd benne a kisebbet.

Végül bele, vagy mellé írtuk: ,,bátorodjék szíved"

 ,,Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat."

Szeretettel :)

Zsoltárrészletek - 92:2-3

,,Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat." 

(Zsolt. 92:2-3) 

Reggelente gyakran énekelek, a fiúk is szoktak csatlakozni, vagy éppen ők kezdik. Jó dolog dicsérni az Urat! Megemlékezni arról, hogy mit tett már eddig is értem, és még mennyi mindent tartogat számomra. Az éneklés elűzi a bánatot, enyhíti a fájdalmat, bátorságot ad, mert a mennyre irányítja a figyelmet.

Jó dolog dicsérni az Urat. Amikor Őt dicsérem, nem magammal, a saját rossz érzéseimmel, gondolataimmal vagyok elfoglalva, hanem megerősödöm hitben, eszembe jutnak az ígéretek, amik már beteljesültek vagy amik még előttem vannak. Hálával telik meg a szívem és van reménységem.

Ez a zsoltár az egyetlen, aminek a feliratában szerepel: ,,ének szombat napra". Nem akármilyen ének, hanem arra való, hogy amikor a hét hetedik napján, a nyugalom napján megpihenünk, szánkon legyenek a dicséret szavai. Akkor nyugalmunkat megáldja az Úr.

A gyerekekkel az alábbi kb. 20 cm átmérőjű karton fejecskét készítettük el. A szájánál és a hajánál kivágás található. Két karton van összekapcsolva Milton-kapoccsal. A hátsó kartont forgatva három részben olvasható az ige. 

1. A szájában: 

,,Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!"

2. A fején napocskával és ,,reggeli" világos kék színnel színezve: 

,,Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet,"

3. Szintén a fejénél holdacskával és sötét kékkel színezve:

 ,,és éjjelente a te hűséges voltodat."

A szemet, orrot, hajat színes papírokból vágtuk ki, vagy megrajzolták a gyerekek.

A sablont az alábbi módon készítettem, a pirossal határolt részeket vágtam ki, ami mindkét karton elkészítéséhez alkalmas.

A színes kartonra csak átrajzoltam. Az alsó, fehér kartonra pedig az átrajzolás után elforgatva a sablont még kétszer, ismét átrajzoltam. De - értelem szerűen - csak a színeset vágtuk ki. Az igét előre beírtam.

Összetűzés előtt az alábbi módon készítettük el. Beragasztottuk a szájat az igével, és kiszíneztük. A Nap és a Hold is a forgatás szerint balról jobbra megy (keletről nyugatra, és színeztünk egy kis naplementét és napfelkeltét.

Az elkészült munkák igazán aranyosak lettek:

Még egy igazi kislányfej is született. :)

Kellemes időtöltést, és főleg sok áldást az elkészítéséhez!

Zsoltárrészletek - 25:12

,,Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon."

(Zsolt. 25:12) 

Tegnap ismét melegedőztünk, erről már Jakab levele kapcsán írtam. Miután befejeztük Jakab levelének szemezgetését, a zsoltárok kerültek előtérbe. Mindig is szerettem zsoltárokat olvasni, de az utóbbi időben még közelebb kerültek hozzám.

Ezúttal azonban nem én tanítottam a gyerekeket, hanem egy kedves barátnőm, aki csemetéivel rendszeresen csatlakozik hozzánk. Kétszeres öröm volt számomra. Egyrészt ő tanított, és igazán értékes gondolatokat tolmácsolt Isten szavából, másrészt nem én tanítottam. :) Félreértések elkerülése végett: nagyon szeretek tanítani. Mindig lelkesen készülök, és hálás vagyok, amikor Isten ilyen felelősségteljes szolgálatot bíz rám.

De az otthonoktatás egyik nehézsége számomra, hogy ne legyek túl sok a gyerekeimnek. Persze az első években ez nem gond, anyából sosem elég. A legnagyobb fiam azonban elérte a 6 éves kort, ami azt jelenti, hogy lassan növekszik a családon kívüli kapcsolatok iránt is az igénye. Ez nem azt jelenti, hogy folyton máshol lenne, hanem azt, hogy ha a hét legnagyobb részében velem vagy Apával tanul, örül, amikor más kedves, hívő tanítóktól kap ,,leckéket".

Ráadásul gyönyörű ez az ige, és jól érthető még kisebbeknek is.
A gyerekóra lényege a jó melletti döntés eszköztárának elmélyítése volt.
Ahogyan egy-egy úti cél eléréséhez szükség van eszközökre (térképre, iránytűre, útjelző táblákra), a végső célunk, az örök élet eléréséhez is szükségünk van jó döntésekre, amelyhez az Úr útmutatásai segítenek.
És hogyan? A lelkiismeretünk, az imádság és a bibliaolvasás által.

A szemléltetést én vállaltam. Egyszerű, könnyen elkészíthető és minden gyerek élvezte az eredményt.
Az alap egy-egy negyed kartonkörből készült (kb 20 cm sugarú). Két oldalt egy kis peremet hajtottunk, hogy a mutató ne forduljon tovább a kelleténél. 4-4 utat ragasztottunk rá színes papírcsíkokból. A 4 közül azonban csak egyre került egy mutató ujj és egy szívecske, jelezvén, hogy Isten melyik utat mutatja.
Alul egy kis körből fejecskét kapcsoztunk rá Milton-kapoccsal. A fejecske búbján kis útjelző nyilacskával. (Egy darabban vágtuk ki a fejet a nyíllal.) A kapocs segítségével forgatható a fejecske.
Az utakat és a köztes területet mindenki úgy díszíthette, ahogyan akarta.

A képen felül a ,,mintapéldány" látható, alul pedig Samu műve.
Először a nyilacskát bármerre állíthattuk.

A ,,jó döntés" viszont az volt, ha arra állítottuk, amerre az Isten útmutatását jelképező ujj mutatott, mert az az élet és a szeretet útja.

Apró praktikák: 

A színes csíkok hosszabbak voltak, és a ragasztás után vágtuk méretre és formára.

Alul a fejecskénél levágtunk annyit a körcikkből, hogy a fejecske könnyen fordítható legyen, de még gond nélkül rátűzhessük a kapcsot.

Ez volt az utolsó művelet.

Áldott tanulást!

Holnaptól Jézus szenvedéstörténetével foglalkozunk.

Zsoltárrészletek - 118:6 változat

,, Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?"

(Zsolt. 118:6) 

Egy korábbi bejegyzésben már írtam ennek az igének a feldolgozásáról.

Most a csoportos átvételről lesz szó. Ehhez az igéhez azt a történetet vettük, amikor Jézust a zsidó papok és farizeusok meg akarják kövezni, de Ő átmegy közöttük anélkül, hogy bármi baj érné. (János 8) Ezen kívül több ilyen történet van, amikor Jézusnak komoly oka lett volna a félelemre, de nem félt, hanem bátran szólta az igazságot, kiállt az Atyjától kapott hite mellett.

Egy kicsit gondolkodtunk a félelemről. Minden gyerek és felnőtt fél valamitől, valakitől. Ferkó például 4 évesen attól fél, hogy megharapja egy kóbor krokodil. :)

 Beszélgettünk a valós és a képzelet szülte félelmekről is, és arról, hogy a bátorság Isten nélkül könnyen vakmerőséggé fajulhat, de az igazi bátorság az, amikor tudom, hogy Istennel együttműködve kell megállnom egy félelmetes helyzetben.

Felelevenítettük ezért egy másik korábban tanult zsoltárverset.

A kettő közötti összefüggés pontosan az, hogy ha a gondolataimban, majd a szavaimban és tetteimben is Isten szeretet-törvényét hordom, és nem vétkezem, ha pedig mégis, akkor elrendezem, nincs mitől félnem. Isten akkor tudja megvédeni a szívemet minden helyzetben, ha kitartok mellette, vagyis ekkor érvényesül az is, hogy,,ember mit árthat nékem."

Az ige ilyen módon jelenik meg egy kis fejtörő játékban, amiben össze kell rakni a szavakból a teljes mondatot: 

Ezúttal egy virágos naptár lapjait használtuk. Az egyik oldala színes, a másik fehér, és elég vastag, hogy sokat lehessen hajtogatni. Itt is 10 db egyenlő oldalú háromszöget hajtogattunk a papírcsíkból.

A hatszög összeállításánál azonban már egészen szépen kijött a virágos és a fehér oldal váltakozása, ami lehetőséget adott a szöveg változatos elosztására.

Közben megtanultunk egy kedves éneket:

,,Nem lesz egyedül a szívem többé, glóri, halleluja!

Velem van az én Uram mindörökké, glóri, halleluja!

Jézus, Hajnalcsillag, glóri, halleluja!

Jézus, Hajnalcsillag, glóri, halleluja!"

Az alábbi változatát találtam az Interneten, ha kedvetek támad megtanulni.

Sok örömet hozzá!