Igés hajtogatott szamárfülvédő

 ,,Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. 

  És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. 

  És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. 

  És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. 

  És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra."

(V. Móz. 6: 5-9)

Nemrég azon morfondíroztam, hogyan lehetne ragasztás nélkül szamárfülvédőt hajtogatni egy lapból. Ennek eredményeként született ez az origami fülvédő. Origamimesterek bizonyára tudnak ennél különbet és egyszerűbbet is, de engem már ez a megoldás is lelkesített. (Az első darabok még ragasztással készültek. Nem tettem rájuk semmit. Így Samu a firkálhatnékját nem a munkafüzet lapjain élte ki, hanem a szf. védőn.) Készítettem hát két szép igéset. (Az igéket lejárt naptárakból kivágva.)

Egy-egy ige így folyton szem előtt van. :)

Íme a végeredmény:

Az elkészítése az alábbi képeken látható.

A4-es lapot négyzet alakúra vágtam. És kivágtam a naptárból felhasználni kívánt részt.

Félbehajtottam a négyzetet, aztán újra félbe hajtottam,

majd a kapott háromszög két hegyesszögét behajtottam a derékszöghöz

Visszahajtottam a két háromszöget,

a másik oldalra pedig behajtottam a derékszöget.

Az egyik felhajtott kis háromszöget levágtam.

(A képen az ujjammal mutatom a helyét.)

Végül a bal oldalon látható formát kaptam, 

aminek a felső és alsó háromszögét hátul egymásba illesztettem...

...így:

Már csak az igét és a képet kellett felragasztani.

A másik oldala üresen maradt egy kis rajzolás kedvéért. :)

Jó tanulást!

Szeretettel :)

Életünk könyve 2.

 ,,Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik."

(Péld. 2:6)

Életemben rengeteg könyvet elolvastam. Nem állítom, hogy válogatás nélkül, de mindenképp rongyos szűrővel. Átmentek olyan könyvek is, amiket a mai ismeretemmel és lelkiismeretemmel nem vennék a kezembe, mert mind erkölcsileg, mind irodalmilag megkérdőjelezhető művek. De amit ennél is súlyosabbnak érzek, hogy ezek a könyvek tovább élnek a gondolataimban, fel-fel villannak eseményeik, és rossz, esetleg félelmetes gondolatokat táplálnak. Ráadásul rengeteg haszontalan álmodozást és az emberi kapcsolatokra veszélyes illúziókat szültek.

Ugyanakkor arra is emlékszem, milyen hatást gyakorolt rám a Biblia, amikor 17 évesen először vettem a kezembe. Rövid időn belül hűséges társammá vált. Máig is hálás vagyok a mennyei Atyának, hogy barátnőmet indította kedves zsebbibliám megvételére. Életem legértékesebb tárgyi ajándékának bizonyult. Azóta már kénytelen voltam nyugdíjazni, mert körbeutazta velem a Földet (legalábbis kilométer számban:)), és a használattól kezdett darabjaira hullani. Utódja azonban legalább ilyen jó szolgálatot tesz.

Örülök, hogy a mi gyerekeink már egészen korán (gyerek) Bibliát kaphattak a kezükbe, és megismerhetik annak szépségét, értékét, miközben megtanulnak önállóan, összefüggésekben gondolkodni. Össze sem hasonlítható más könyvekkel. (Még kedvenc világirodalmi gyöngyszemekkel sem.) 

Mivel nincs tévénk, és sem videó sem számítógépes játékokat nem engedünk gyerekeinknek, marad az olvasás. Na de mit olvassunk? Amikor Samu még kicsi volt, nem sokat gondolkodtam a könyvek hatásán. Eléggé elővigyázatlanul kezeltem a helyzetet. Olyan - keresztény családokban is népszerű - könyvek lopództak be, amik elsőre ugyan értékesnek látszódtak, de hamar kiderült róluk, hogy csak polyva, mivel gyerekeink gondolatait teletöltötték ,,egészségtelen" vágyakkal . Aztán jobban odafigyeltem, és vigyáztam, vigyázok arra is, hogy a Biblia ne veszítse el elsődleges szerepét.

Talán szélsőségesen hangzik, de szerintem ebben a zűrzavaros világban - ami ontja a könyveket, újságokat, internetes ,,irodalmat" - nagy veszélynek tesszük ki a gyerekeinket, ha nem ügyelünk a saját és az ő olvasmányaik megválasztására. Az elménket meg kell tölteni nemes gondolatokkal, és megdolgoztatni pl. a Biblia alapos tanulmányozásával, hogy gyermekeinkkel együtt védelmet nyerjünk a világ szennye ellen. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy a szülői befolyás korlátozott. Most kell megtanítani gyermekeinknek, mit jelent a jó választás áldása. Később már csökken a befolyásunk a gyerekeink lelki életére, akár meg is szűnhet. Ma is és majd akkor kiváltságunk, hogy imában hordozzuk őket, de a mai lelki-szellemi eledel a mi felelősségünk.

Persze belátom, hogy nem elég emberi erőfeszítéseket tenni. Ha Isten Lelke nincs jelen a családunkban, akkor a Biblia és a jó olvasmányok is csak betűk tömege. 
A Szentlélekre van szükségünk nekünk is, gyerekeinknek is, hogy el ne tévedjünk a világ útvesztőjében, és a Bibliát ne a saját akaratunk, vágyaink szerint értelmezzük, hanem hagyjuk, hogy azon keresztül szóljon hozzánk, változtasson az Úr. 

(Lesz folytatás.)

Kívánom, hogy így szóljon hozzánk is mennyi Atyánk!

Életünk könyve

 ,,És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz." (V. Móz. 6:6-7) 

,,Jézus gyermekkorában, ifjúkorában és férfikorában - egész életében - tanulmányozta a szent Írásokat...Mivel ismeretét úgy szerezte, ahogyan mi is megszerezhetjük, csodálatos szellemi és lelki ereje bizonysága a Biblia nevelő értékének." (E.G. White: Előtted az élet!)

Az alábbi írásommal megint csak nem szeretnék ostort adni senki kezébe, hogy önmagán vagy másokon próbálgassa. Egyszerűen csak nagyszerű fejlődési lehetőséget láttam meg az elvek és a gyakorlat területén is.

Isten szemében nagy értéket képviselnek a gyermekeink. Nekik ugyanúgy van tanítás a Bibliában, mint nekünk, felnőtteknek. A Biblia nagy hatást gyakorol a kicsik szívére. Alkalmas arra, hogy a kisgyermekeket is megszólítsa általa az Úr, ezért nagy felelősség nyugszik azokon, akik Istent képviselik ebben a világban, hogy megismerik-e és továbbadják-e a Biblia tanításait, mint az egyetlen hiteles forrást Jézus Krisztusról. 

  A Szentírás tömör, gyakran szűkszavú történetei mély tanításokat rejtenek, amik megismerése már korán elkezdhető. 

Samu, a legidősebb fiúnk nem volt még egy éves, amikor egy kedves kis könyvet (Kéz a kézben Jézussal) elkezdtünk minden este nézegetni. Akkor már biztosan tudtam, hogy ,,a szülők és tanítók nagyon korán megkezdhetik illusztrációk által - amelyeket a gyermekek felfogóképességéhez kell igazítani - a kicsinyeket segíteni az Úr rendeleteivel kapcsolatos utasítások betartására". 

Hamar kiderült számomra, hogy ez működik. Bár azt a nézetet is ismertük, és (hiányosságainkkal együtt) gyakoroltuk a férjemmel, hogy a kicsik számára a legjobb forrás Istenről a szülők példamutatása, és a természet kincseinek megismertetése úgy, mint a Teremtő keze munkája.

Később, három éves kora körül kezdtem el gyártani a szemléltetőket a Biblia tanításaihoz. Engem is meglepett, milyen gyorsan megjegyzi így a történeteket a lényeggel együtt. Ebben a posztban leírok pár gondolatot arról, hogy miért fontos és mitől hatékony a Biblia együttes olvasása és tanítása bármelyik keresztény otthonban. (E. G. White Előtted az élet! c. műve alapján)

1. A példázatok, szemléltetők segítséget nyújtanak Isten szavának felfogásához, és emlékeztetőül szolgálnak. 

2. Szükséges a folyamatos tanulás és a módszereink felülvizsgálata, javítása. Számomra egy igazán ütős idézet: ,,A Biblia tanulmányozásánál a tanításnál a legfrissebb gondolatainkra, a legjobb módszereinkre és a legkomolyabb erőfeszítéseinkre van szükség." 

3. A családi áhítatok ,,szervezése". Amióta összeházasodtunk, mindig voltak közös áhítataink a férjemmel, de csak a gyerekeink születése tette ezeket igazán rendszeressé és értékessé, hiszen a felelősségen túl, mi is kezdtünk igazán örülni ezeknek az alkalmaknak. Bár a gyakorlatunkon mindig van mit javítani, már évek óta reggel közös énekléssel, imával kezdjük a napot, és ugyanígy zárjuk is, kiegészítve igeolvasással. Ez azokon a napokon is így van, amikor Apa nem vehet ezekben részt. A hosszabb bibliaolvasás és beszélgetés idejével is sokat kísérleteztünk (reggel, délelőtt, este???), míg az utóbbi időben a csendes pihenő végén, vagy ha alszanak, utána jut idő a komolyabb bibliatanulmányozásra.

Az elvek, amiket a családi áhítatok tartásához megismertem, de nálunk sem működnek még tökéletesen (keressük az utakat), az alábbiak:

1. ,,A reggeli és esti istentisztelet órái a nap legkedvesebb és leghasznosabb órái legyenek! 

Érjük el, hogy ezekbe az órákba ne vegyüljenek bele zavaró, kellemetlen gondolatok! Értessük meg, hogy a szülők és gyermekek azért gyűlnek össze, hogy találkozzanak Jézussal, és meghívják otthonukba a szent angyalokat!"

2. ,,Legyenek az istentiszteletek rövidek és élettel teljesek! Alkalmazkodjanak a körülményekhez és legyenek változatosak!"

3. ,,Vegyen részt mindenki a Biblia olvasásában! Tanulják meg Isten törvényét, és azt gyakran ismételjék át! 

Növeli a gyermekek érdeklődését, ha megengedik nekik, hogy néha ők válasszák ki a felolvasandó szövegeket. Tegyetek fel neki kérdéseket a felolvasott bibliaszövegekre vonatkozólag, és ők is kérdezzenek! Néhány szóval magyarázzátok meg a szövegek jelentését! 

A kicsinyek is vegyenek részt az imában és csatlakozzanak az énekléshez, ha csak egyetlen vers eléneklésével is!" 

(Az éneklésnél az a rutin alakult ki nálunk, hogy minden napnak megvan a maga reggeli és esti éneke. Néha cserélünk egyet-egyet, de a java állandó maradt, így a gyerekek is tudják a szövegét is és énekelhetik velünk, amikor akarják. Ehhez jön még az elalvás előtti két Jézusról szóló gyerekének. Valamelyik nap a sötét szobában rádöbbentem, hogy Samu kedvencét 4 éves kora óta már több, mint ezerszer énekeltem!)

4. ,,Ha az istentiszteletet megfelelővé akarjuk tenni, gondolnunk kell az előkészületekre...

Isten felszólítja a szülőket, hogy rendeléseit, mint az életre való felkészülés alapját, előbb rejtsék saját szívükbe: "És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről ..." (5 Móz 6:6-7). Gyermekeinek érdeklődését csak úgy tudjuk felkelteni a Biblia iránt, ha mi magunk is érdeklődünk iránta. Ha azt akarjuk, hogy szeressék ezeket a tanulmányokat, nekünk is szívesen kell azokat kutatnunk. Tanításunk csak akkor lesz hatásos, ha azt saját példánk és lelkületünk által nyújtjuk."

 5. ,,Nem elég, ha csak azt tudjuk, amit mások gondoltak vagy tanultak a Bibliából. Mindenkinek számot kell adnia magáról Istennek az ítéletkor, és minden embernek most kell megtanulnia, mi az igazság."

6. ,,Figyeljük meg, mi érdekli őket, és keltsük fel érdeklődésüket, hogy megtudják, mit mond a Biblia azokról a dolgokról! Isten, aki különböző hajlamokkal teremtett bennünket, Igéjéből mindenki számára adott valamit. Ha a tanulók azt látják, hogy a Biblia tanításai ráillenek saját életükre, tanítsátok meg őket arra, hogy a Bibliát tekintsék tanácsadójuknak!"

Azt hiszem, van hová fejlődnünk!

Remélem, Ti is kedvet kaptatok!

Áldott napot!

A keresztény gyermektanító (hitoktató) személye

 ,,A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság." (Jn. 7:18) 

Ez a bejegyzés kicsit eltér az eddig megszokottól. Ez annak a következménye, hogy részt vettem egy gyülekezeti gyermektanítói képzésen. A képzés hiányosságaival együtt is igen hasznosnak, értékesnek bizonyult, és elindított bennem pár gondolatot, amivel már régen foglalkoztam összeszedettebben. Ez a keresztény gyülekezeti vagy akár iskolai gyermektanítótól (óvónőtől) ,,elvárható" jellegzetességek, tulajdonságok.

Csaknem egy évtizede a szakdolgozatomhoz össze kellett szednem ezeket a kritériumokat, és átgondolni. Azóta azonban keveset gondolkodtam rajta. Gondoltam, megosztom most mindezt veletek. Nem célom az ostorozás, beleértve az önostorozást, ahogy az sem célom, hogy mindenki rosszul érezze magát, aki nem éri el ezt a szintet, ismét beleértve magamat.
Inkább csak keresem az egyéni és közösségi fejlődési lehetőségeket. Meggyőződésem, hogy a hiányosságainkat a Szentlélek ki tudja pótolni, ugyanakkor Ő az, aki a változtatást igénylő tulajdonságainkat, szokásainkat meg is változtatja, feltéve, hogy hagyjuk!

Szóval a gondolkodás önvizsgálatra indított engem, és remélem másokat is, hogy az Úr kegyelméből gyermekeinkkel együtt lehessünk a mennyben.

Milyen legyen a gyermektanító? 

(Spurgeon, E. G. White, Pataki Tóth Mihály, Gyökössy Endre nyomán)

1. Istenfélő, imádkozó: Kissé furcsának hangzik, de tényleg fontos. Attól, hogy valaki gyülekezeti tag, még nem biztos, hogy a szavai, tettei is erről tanúskodnak. A gyerekek tanításához különösen érzékenyen kellene megválasztani a tanítókat.

2. Gyermekszerető és gyerekekhez értő, aki ismeri a nyelvüket és képes a korukhoz alkalmazkodva bánni velük. (Sem a gügyögés, sem a túlzott elvárások nem vezetnek semmi jóra.)

3. Derűs, vidám alkat: Ismertek ,,fapofa", mogorva tanárokat? Nekem volt velük élményem. Azt hiszem a gyerekeket könnyű így elijeszteni, vagy azt a képet kialakítani Istenről, hogy komor, büntető Atya. egy kedves, derűs tanító azonban közelebb vonzza a kicsiket Jézushoz.

4. A derű és a komolyság egyensúlya: Istentől és Istenről tanulni nagy kiváltság, de nagy felelősség is. Az Úr tiszteletet érdemel. Nem lehet elbohóckodni a tanítást. Ez egy másik szélsőség lehet. De a derűs szeretetlégkörre minden kicsinek szüksége van.

5. Türelem és kitartás: Ez az én gyenge pontom. Gondolom nem vagyok egyedül! :( A gyerekek igen megpróbáló viselkedést tudnak produkálni. Azt hiszem, itt jön igazán az, hogy ne legyek önérzetes. Hányszor hallottam, és bizony én is gondoltam, hogy ,,pedig milyen sokat készültem, ezek a rosszcsontok pedig tönkreteszik a munkámat!". Ugyan már! Az én munkám, vagy az Úré? Nem kedvtelenedhetem el, vagy adhatom fel, hiszen Isten apró báránykáiról van szó, akik kicsiny lépéseikkel el-el kóborolnak a nyájtól, ahogyan én, a felnőtt is megteszem olykor! Így hát készülök, és imádkozom: elsősorban magamért, hogy feltétel nélkül szeressem őket, aztán értük, hogy az Úr a menny felé vezesse őket a következő órán.  

6. Szorgalom a felkészülésben és készség a továbbképzésre, önképzésre. Mindebben pedig pontosság, gondosság, lelkiismeretesség. (Már Ti is izzadtok??? :))

7. Ötletesség és nagyfokú rugalmasság, gyors alkalmazkodás. Ha valaki, a gyerekek igazán kiszámíthatatlanok tudnak lenni! Az ő kreativitásuk valahogy mindig magasabb szinten áll, mint az enyém. Engem már korlátoz felnőtt mivoltom!!! Ugyanakkor mindig ámulatba ejtenek apró ötleteik, és ahogy meglátják a világban a számomra már láthatatlan dolgokat, és persze újra és újra megnevettetnek!

8. Egy utolsó pontban gondoltam leírok pár dolgot egy igen érzékeny témáról, a külső megjelenésről. Nem arról, amit az Isten adott (szerintem bárki lehet szép), hanem amit mi választunk magunknak. Őszintén szólva nem vagyok annak híve, hogy előírjuk bárkinek is, mit vegyen vagy ne vegyen fel. Viszont komoly felelősségünk van a gyermekekért (sőt, nő tanítóknak gyülekezetünk férfi tagjaiért is), hogy ebben a bűntől mélyen szennyezett világban milyen mintát adunk nekik. Különösen a kislányoknak, akik talán jobban ki vannak téve a zaklatásoknak. Szóval számomra egy igazán fontos tényező van, amit még egyszer egy kárpátaljai testvértől hallottam:
,,Ha az angyalok betakarják magukat a szárnyaikkal Isten színe előtt, 
akkor mi, nők, miért ne tennénk ugyanezt a ruhánkkal." 

Akkor gondoltam át én is újra a saját öltözetemet (a hétköznapit is), és nem áll szándékomban harcba menni, hogy szoknya vagy nadrág és hány cm, hogy milyen mély lehet a dekoltázs, vagy felvehető-e ujjatlan, esetleg pántos ruha a ,,21. században", mert ezt értelmetlennek találom. Mindenki magát vizsgálja meg, és kérdezze meg az Urat, vajon ,,illendő-e" a ruházata, és engedjen neki, ha változtatásra késztet! (Engem jobban érdekel a szíve! :))

Tartogatok még egy-két hasonló témát, amiről szándékomban áll írni...valamikor...

Áldott napot! :)