,,Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!"
(Zsolt 46:11)
Hosszú ideje nem írtam. Többen kérdeztétek, miért?
Persze válaszokat is adtam.
Aztán leültem, és gondolkodtam, miért is.
Hiszen mindig is volt más dolgom, mégis tudtam időt szakítani a blogírásra.
Rájöttem, hogy elveszítettem a motivációt.
Az utóbbi félévben sok-sok változást éltünk meg. Rám ez úgy hatott, hogy lassítottam. Többet szemlélődök, többet olvasok és imádkozom, gyakrabban teszek ,,semmit", inkább át akarom élni az adott pillanat örömeit.
Ráadásul észrevettem, hogy ez a gyerekeknek is jót tesz.
Folyton reklámozom az ,,Egyszerűbb gyermekkor" című könyvet, de rájöttem, hogy magamnál kell kezdenem. Így hát kezdtem is! :)
Készültek azért anyagok és újra tele vagyok ötletekkel, de nem ígérem, hogy visszaveszem a korábbi tempót. Inkább csak ballagok, mint futkorászok.
Csináltam egy kis gyűjteményt arról, mi is történt az elmúlt hónapokban. Ez az első adag.
Évekkel ezelőtt kedvem támadt mandalázni. Persze nem volt egyszerű belekezdeni, mert nem tudtam, keresztényként mit kezdjek a mandala vallási hátterével. Sokan bizonyára legyintenek egyet, de én komolyan vívódtam. Aztán döntöttem. Úgy tekintek rá, mint egy művészeti ágra, ami egyébként tényleg alkalmas a mélyebb szintű elmélkedésre.Nekem az jött be ha magam rajzolom meg. Egyszerű színes ceruzás rajzokat készítek hajlakkal fixálva, amiket aztán elajándékozok.
Íme:
Szeretem ezeket a nyugodt perceket, felüdít a rajzolás, és előre visz a gondolkodás.
Összegzek, értékelek, tervezek és élvezem a változást.
És néha belefér még egy kis extra szórakozás is. :)
,,Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell
az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól,
mert ő mondá: Jobb adni, mint venni." (Ap. csel. 20:35)
Hosszabb kihagyás után újra itt!
Sok minden történt. Csodák, örömök, szomorúság, kétségbeesés,
de a mi jóságos Atyánk tanít magas helyeken járni.
Véget ért az első otthonoktatós félévünk Samuval, aki várakozásainkon felül teljesített a vizsgákon (mivel magántanulóként gyermekünknek félévente vizsgáznia kell).
Még korábban megígértem neki, hogy most februárig nem lesz ,,kötelező" tanulás, de amikor megkaptuk az új matek könyvét elégedetten nyugtáztam, hogy úgyse bírja ki addig. :)
Az utolsó vizsgáját követően kb. 3 órán belül már a színes képek tükrözésén dolgozott a matek könyvében. Gondoltam, nem szólok neki, hogy még nincs február. :)
Nagyon jó élmény volt a vizsga . Nem csak a végeredmény miatt, hanem az emberek miatt, akikkel találkoztunk: a kedves tanító nénik, a helyes kis gyerekek, az otthonoktató szülők, mind-mind hozzájárultak, hogy Samu (és anyukája:)) örömmel ugorjon neki a következő félévnek. Annyira hálás vagyok az Úrnak. Olyan sok ajándékot kaptunk Tőle megint.
Persze vannak gondok, fájdalmak és küzdelmek is, de ilyenkor csak arra tudok gondolni, milyen jó bízni az Úrban. Imádkoztunk jó iskoláért, megkaptuk, imádkoztunk a gyermekeink fejlődéséért és megkaptuk, kértük, hogy Samu vizsgáján jó bizonyságai lehessünk hitünknek, és ez is teljesült.
Minden este, amikor már a fiúk ágyban vannak, és elénekeltem nekik kedvenc énekeiket, a csendben azért imádkozom, hogy mindannyian együtt mehessünk a mennybe, amikor Jézus eljön, és tudom, hogy meghallgat.
Mivel régen írtam már, de közben azért folyt itthon az alkotás, igyekszem pótolni a ,,mulasztásaimat".
A képen látható csillagok a dióhéj-bölcsővel karácsonyra készültek a családtagjainknak. Mi magunk nem ünneplünk karácsonyt, de a szüleink, testvéreink igen. Ráadásul sok ajándékot is kapunk ilyenkor, mivel elég nagy is a család. Mi magunk is készítünk minden évben valami apróságot.
Az origami csillag természetesen a betlehemi csillagot jelképezi, a bölcsőben fekvő ,,gyolcsba" pólyált kis figura pedig az Úr Jézus első eljövetelére emlékeztet. Úgy készítettük, hogy felakasztható legyen a fenyőfára (vagy máshová), a csillagokra pedig egy-egy biztató bibliai igét írtunk. Nem csak ajándéknak jók, de Jézus születésének tanításához is alkalmasak. Kicsi az anyagigény, ügyesíti a kis kezeket, és még öröm is.
Kétféle csillagot készítettünk. Ezek elkészítését megnézhetitek videókon (lentebb).
A dióhéjat hetekig gyűjtögettem. (Nálunk nagyon fogy a dió nyersen vagy diókrémként egy halom ételbe, mivel jó húspótló.) Amikor eljött az ideje, körülültük az asztalt, és mindenki festett. Hobbi lakkfestéket használtunk, így nagyon szép színük lett és még csillogtak is.
A dióhéjba szivacsból vagy laposan göngyölt fonálból csináltunk fekvőhelyet. A babák fehér pamutvászonból készültek. Egy-egy négyzet alakú vászondarabka közepébe borsónyira sodort vattagolyócskát tettünk, amit a fej alatt cérnával csak összekötöztünk több helyen lefelé. Végül a felesleget levágtuk. Ez után már csak vékony fonállal ráfüggesztettük a csillagra.
Íme:
A második adagot már hátulról is lefényképeztem.
Itt látszanak valamennyire a dióhéjak színei.
Ezekről a videókról tanultam a csillagok elkészítésének módját.
,,Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom."
(Zsolt 127:3)
A tavasz kissé mozgalmas volt ünnepekben. Hála a mennyei Atyánknak, legutóbb Ferkó lett 4 éves. És igazán most kezdtem a fejemhez kapni, hogy bizony nagyon nyílik az értelme, nekem pedig jó lenne lépést tartani vele. De persze ott van a bátyja, aki rengeteg energiát leköt, és az öccse, aki még nagyon igényli Anyát.
Fogalmam sincs, milyen lehet középső gyermeknek lenni, ráadásul lobbanékony természettel.
Tanulom mellette a türelmet, az elfogadást, és a ,,rosszat jóval győzd" meg elvet. Van miben fejlődnöm.
Azonban hihetetlen értéke is az érzékenység, az ügyes kezek, a művészhajlam és a színek alapján raktározott emlékei. Egyszerű öleléssel és gyengéd simogatással tudja kifejezni szeretetét.
Három évesen kék tortát kért, és kerestetik egy bordó utca. Jó volt beszélgetni a sötétzöld pulcsis nénivel, és ajánlhattok világoskék jövendőbelit is. (Erre azért még van kb. 20 évünk:))
A szülinapi torta kívánság-paramétereit - nagy megkönnyebülésemre - nem színekben kaptam, mint tavaly. Helyette a kisautót kellett összeegyeztetnem egy majdnem zserbóval. Életemben először készítettem zserbót, de gyorsan elfogyott. :) A látszat azonban csal. A karob kifogyott, kakaót, ami számunkra könnyen beszerezhető lett volna, pedig nem használunk, így a tetejére házilag készített diókrémet kentem, és mazsolából kiraktam az ablakokat és a lámpákat. Baracklekvárunk sem volt már, ezért csipkével kevertem a darált diót. A kerekeket külön sütöttük és a végén illesztettük a helyére.
Az ajándék egy bábszínházi előadás volt Apával, amíg mi itthon elkészítettük a tortát és ezt a bögrét Samuval. A változatosság kedvéért ez is kisautós. :)
Amikor hazaértek a bábszínházasok, lementünk a Duna-partra ebéddel, tortával és ,,járművekkel".
Nagyszerű ünnep volt. Jó hogy Ferkó velünk van, és szerethetjük!!!
,,Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!"
(Ésaiás 40:8)
Szeretünk ajándékokat készíteni. Mindig van valami varázsa a saját kézzel készített meglepetéseknek.
Ezt e kedves mutatós, mégsem bonyolult kis ajándékötletet szokás szerint a Youtube-on találtam. Egyik nagynéninknek el is készítettük közösen. Én hajtogattam, a 6 éves fiam vágta, a színezésbe már a 4 éves is beszállt.
Aztán eszembe juttatott egy igét az, ahogy a nagynéni azt mondta ,,ez legalább nem hervad el".
Valóban minden múlandó ezen a világon. Még a papírvirág is. De jó arra gondolni, hogy Isten ígéretei mindörökre megmaradnak
.
(Csak úgy mellékesen megjegyzem,
hogy kisiskolásokkal már gyerekórán is elkészíthető ehhez az igéhez. :))
Mellékelem a videót, hogyan készült a nem hervadó, mégis múlandó virágos lap.
,,...minden forrásaim te benned vannak." (Zst. 87:7)
Néha felteszem a kérdést: vajon hol lennék Isten nélkül. Persze nem tudok rá válaszolni, de azt tudom, hogy megmentette az életemet. Olyan forrást nyitott számomra, amiből bármennyit merítek is, soha ki nem fogy. Amikor csüggedek, amikor kilátástalannak érzek egy-egy helyzetet, amikor veszteség ér, nem kell mást tennem, csak újra meríteni az élő vízből. Akkor tudom, miért érdemes élni, miért érdemes tovább küzdeni.
Legutóbb a Zsoltárok könyvét olvasgatva kaptam új erőt, és felismeréseket.
Az Úr pontosan tudja, mire van szükségem, és meg is adja, csak naponta vissza kell térnem a forráshoz.
Az ajándéknak szánt lapot egy melegedős szombatra találtam ki. A gyerekfoglalkozáson készítettünk minden hajléktalannak, aki részt vett az istentiszteleten, egyet-egyet.
Vittünk papír ajándéktasakokat, amikből ki lehetett vágni egy-egy szép részt.
Aztán itthon elkészítettünk egyet Apának is. A képeken ez látható (aminek egy virágos naptárlap az alapja).
Kellett hozzá egy kettéhajtott, vastagabb díszes lap és egy egyszínű kartoncsík.
A virágos lap bal felén felül bejelöltük az ablak helyét, ami akkora, mint a kartoncsíkon bejelölt két rész.
Egy kisebb igés naptárból kivágtuk az igét, egy szép zsoltárrészletet mindenkinek.
A jobb oldali képen már össze van ragasztva a jobb és bal széle a virágos lapnak.
Így a kartoncsík nem esik ki belőle, de fel-le mozgatható.
A kartoncsík felső részébe egy gyerekrajz került (bibliai történet),
a másikba pedig beragasztottuk az igét.
Így néz ki a lap becsukva :
Ha a kis ablakot kinyitjuk, a rajz látszódik, ha a piros szalagnál felhúzzuk, akkor az ige jelenik meg.
Az Apának készült példány meglepetése az, hogy elől Samu rajza látható, de ha felhúzva megfordítja, akkor Ferkóé. (A kicsi még nem reklamált, hogy mi lesz az övével. Ezt megúsztam. :))
Nagy sikere lett. De a legnagyobb dolog a meglepetés és a meghatódás volt, mert olyan emberek kapták, akiknek nincsenek rendezett emberi kapcsolataik, ezért kevés személyes kedvességben van részük.
Hálás vagyok Istennek, hogy a gyerekekkel együtt szolgálhattunk nekik.
,,A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt." (Példabeszédek 16:21)
Szeretem az édességeket, ahogyan a legtöbb ember. A legjobb dolgoknak mindig van egy kis édeskés íze. Már az anyatejnek is. Alapvetően így vagyunk felépítve, és a természet is ontja az édes ízű táplálékot. Bizonyára ez is ajándék, ahogyan ez a bibliai hasonlat is.
Ahogy az édes ízek hozzájárulnak a boldogságomhoz, a ,,beszédnek édessége" is ezt teszi. A Biblia szavai, bölcsessége, vigasztalása mind-mind növelik a tudást, erősítik az értelmet, lecsillapítják az rossz érzéseket, miközben olyan életszemléletet biztosítanak, aminek középpontjában a reménység áll. Közben pedig én magam is tanulom az Úrtól, hogyan legyen beszédem édesség.
A fiúk is szeretik az édességeket. igyekszem egészségesen táplálni a családot, de azért mindig van itthon egy kevés cukor, amit felhasználhatok, ha elfogy a méz (vagy ha valamibe nem jó). A Gyereketető honlapon olvastam nemrég egy türelemjátékos kísérletet, hogyan kristályosítsunk vissza cukrot túltelített oldatból. Annyira megtetszett, hogy nekiláttunk. Rendszeresen nézegettük, mi történik. Aztán pár hét múlva megszületett az eredmény! Ajándéknak is jó.
Mi kisebb adaggal dolgoztunk, kisebb üvegbe, és jobb híján egy régebben sk. horgolt csipkezsinórt akasztottunk egy ceruzára. A siker nem maradt el (bár nem lett olyan szép, mint Virágé a Gyereketetőn).
Ha még nem csináltatok ilyet, próbáljátok ki! Nagy élmény. A képen kevésbé látszik, de tényleg szép kristályok keletkeztek.
,,A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig." (Zsolt. 111:10)
Kegyelemmel és békességgel teljes új évet kívánok Mindenkinek!
Elteltek az ünnepek, számunkra pedig az év végi lazítás. Hétfőtől mi is újra tanulunk. időnként pedig emlékezünk a szép pillanatokra.
Adtunk, és kaptunk ajándékokat. Sokfélét. Az egyik legnagyobb ajándék azonban a közös ajándékkészítés volt. Ennek eredményeit lencsevégre kaptam. Az unokatestvéreknek zoknihóembereket készítettünk. Mivel ezt nem kell varrni, még a kicsik is könnyen tudtak segíteni.
Ezek a hóemberkék nagyon egyszerűek, igazán helyesek, és egész télen elkészíthetők. (Én innen vettem az ötletet.) A zoknikat elnyűtt kabát bélésével töltöttük meg kb. 2/3-ig, amitől puhák, könnyűek, ugyanakkor alaktartóak lettek. A fejbúbnál megkötöttük (fonállal, de bármi mással is lehet, mert a sapka eltakarja). A nyakukra szalag került (szorosan). A sapkájuk pedig a megmaradt zokniszár visszahajtva és filctollal díszítve. Az arcukat és a gombjaikat is a fiúk rajzolták filccel.
A sapka, hogy ne mozduljon el levarrható, vagy ragasztható. Mi mindenhogy kipróbáltuk. :)
Aranyosak lettek, ugye?
A nagyszülők, nagynénik és nagybácsik festett tobozt kaptak. Egyik kedvenc időtöltésünk ugyanis a szép kavicsok, és termések gyűjtögetése. Amikor pedig jön az ihlet, fel is használjuk ezeket.
Ezek a tobozok ,,temperaruhát" kaptak. A festésben mindenki részt tudott venni. A kétévesünk persze csak addig, amíg a festővízbe nem fojtotta első és utolsó remekművét, de a többiek lelkesen festették a tucatnyi tobozt.
Amikor megszáradtak a legszebbeket (a gondatlanságból elkövetett lakkelfogyás miatt) olívaolajas kencével kentük be, hogy élénkebbek legyenek a színei. Végül szalagot kötöttünk rájuk, és elajándékoztuk.
Jó móka!
Ráadásul mindig jól beilleszthető az otthonoktatós tevékenységekbe.
,,A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták" (Máté 7:12)
Szeretek ajándékot kapni és adni is. Különösen értékes, ha saját készítésű, és hasznos is (használati tárgy, lelki táplálék, vagy egyszerűen ehető:)). Persze belátom, hogy ez nem mindig kivitelezhető, főleg, ha nem is ismerem igazán a másik embert. Ezért talán a legfontosabb, hogy szívből jöjjön (vagy menjen :)).
Az utóbbi hónapban sok esemény zajlott körülöttünk. Ennek eredményeként születtek az alábbi ajándékok.
,,Zsírkrétasüti" a fiúknak.
Pár éve találkoztam először ezzel a gyors, hasznos, olcsó és kedves kis ajándékötlettel. A használat során apró darabokra töredezett színes zsírkrétát muffin formába öntöttem, aztán a kenyér sütés után elzárt, de forró sütőbe tettem pár percre. Amikor jól megpuhult kivettem és lehűtöttem.
Másnap nagy sikere volt a jól megmarkolható, sokszínű zsírkrétának. A fiúk több papírt telerajzoltak vele. (Még a legkisebb is élvezte.)
A másik ajándék egy nagynéninek készült. Itt is a zsírkréta az egyik főszereplő.
A másik pedig az olló. Már gyerekkoromban is élveztem az ilyen ,,papírcsipke"-készítést. A két nagyobb fiú munkájának köszönhető a díszítés. 6x2 részre hajtottuk a papírt. Samu (6 éves) egyesével különböző színűre színezte a négyzeteket, Ferkó (3,5 éves) pedig sok-sok színt használva csíkokban színezett. Aztán összehajtva kivágtuk a mintát, a kész papírcsipkét körbe felragasztottuk a befőttes üvegekre, szalagot kötöttünk az üveg szájára és teamécsest raktunk bele.
Így néz ki fényben:
Így pedig sötétben, égő gyertyával.
Kellemes téli estéket, és vidám napokat kívánok!
Hamarosan Jézus születéstörténetének feldolgozásával jelentkezem.
,,És szövetséget kötének Jonathán és Dávid egymással, mivel úgy szerette őt, mint a saját lelkét.
És Jonathán leveté felső ruháját, a mely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét." (I. Sámuel 18:1)
Az előző bejegyzésem tartalma néhány gondolat a barátságról (itt).
Most pedig különleges ajándékokról lesz szó. (Ajándékról olvashattok még itt.)
Amikor Jonatán lelke összeforrt Dávidéval, Jonatán szerette volna kifejezni legnagyobb elismerését Dávidnak.
Azzal, hogy átadta felső ruháját, és harci fegyverzetét, olyat tett, ami nemes, alázatos szívre utal. Jonatán örökölhette volna a trónt, de tudta, Isten mást választott. Tettével elismerte Dávid kiválasztottságát Isten népének vezetésére.
A Dávidról szóló lapbookba a történet így került bele:
Az összeragasztott szívek alatt egy kis boríték található.
Benne Jonatán ajándékai. A rajzokat kivágtuk és kartonra ragasztottuk (a tartósság kedvéért).
,,Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." (Jakab 1:17)
Jó ajándékot adni és kapni. Sokszor kerestem, mi lenne igazán jó ajándék annak, akit megajándékoznék. De rájöttem, hogy tökéletes ajándékot nem tudok adni. Komoly korlátaim vannak, hiszen ahhoz igazán ismernem kellene a megajándékozni kívánt személyt, időre vagy anyagi forrásra lenne szükségem, meg ki tudja, még mire... Aztán arra is rájöttem, hogy talán nem is a tökéletesség számít, hanem az a szeretet, ami mögötte van. Ha ez nincs, az ajándék értéke már el is veszett.
Még jó, hogy Isten ismer engem, és szeret engem csak azért, mert Ő alkotott, az Övé vagyok. A szívem legelrejtettebb zugait is látja, úgy szeret, ahogyan senki más nem szerethet. Így pontosan tudja, milyen ajándékra van szükségem. A tökéletes ajándék Jézus Krisztus, aki minden ember számára ajándék, általa viszont megkaphatom azokat a különleges ajándékokat, amikre pont akkor, pont az adott élethelyzetben és helyszínen van szükségem. Legutóbb az örömteljes élet leckéiből kaptam párat, hogy akkor is reményteljes maradhassak, amikor látszólag nincs rá okom.:)
Bár a szeretetnyelvek közül az ajándékozás nálam leghátul áll a rangsorban, korábban legszívesebben saját készítésű ajándékokat adtam. Mostanában a nagy családdal járó időhiány visszavetett ugyan ebben, de felvillanyoz, hogy a fiúk is szívesen készítenek ajándékokat, amivel még az együttműködésünket is edzhetjük. Dupla haszon! :))
Ezt a fényképalbumot gyermekkori barátnőm esküvőjére készítettem. Az ajándékkészítést egy interjú előzte meg, melynek során kikérdeztem az ifjú párt a kedvenc dolgaikról: szín, virág, állat, helység stb. Egy két dologgal feladták a leckét. Távol áll tőlem, hogy avangard albumokat készítsek, így gondban voltam pl. a színekkel, de megszületett. (Mindenki nagy örömére!) Még az esküvői meghívójukat is bedolgoztam, de édesek voltak. Kaptam egy másikat a gyűjteményembe!
Az album alapja otthon fellelhető dobozokból készült, amit ajándékcsomagoló papírral feddtem be, és a meghívó egy darabjával díszítettem.
A kedvenc virágok hajtogatással készültek, a rózsa közepébe is rakható kép. A másik oldalára színes harmonika könyvet készítettem.
A következő oldalon az esküvői meghívóból kivágott idézetek közé tettem a fénykép helyét.
A zöld könyvecske kinyitva sárga színekben pompázik a kedvenc helyszínek képeivel.
Végül egy több lapos kis album került bele, amire a kedvenc állatok matricáit ragasztottam. Kívülről pedig lelakkoztam, hogy elég tartós legyen, és szalagot tettem rá. Reméltem, hogy tetszeni fog. ...És tetszett! :)
