,,Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól." (Péld. 22:6)


Old woman holding bible



A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önértékelés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önértékelés. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. január 13.

Zsoltárrészletek - 8.

 1. Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. 
  2. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet. 
  3. A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd. 
  4. Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: 
  5. Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? 
  6. Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! 
  7. Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; 
  8. Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; 
  9. Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár. 
  10. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön! 
(8. zsoltár)

Ennek a zsoltárnak sok-sok tanítása van, de én kettőt emeltem ki a gyerekeknek, ami tulajdonképpen egynek is tekinthető, hiszen az értékrendről szól. Isten teremtett a világon mindent, engem is, téged is, a körülöttünk lévő világ minden részét, ugyanakkor felelősséggel ruházott fel engem is, téged is és a többi embert, hogy ennek fényében használjuk és őrizzük forrásainkat.

1. Az Úr teremtette a Földet minden élő és élettelen elemével, és az embert bízta meg az uralkodással. Az uralkodás azonban nem hatalmaskodást, a mások kihasználását, életének megnyomorítását jelenti, hanem a felelősségteljes, szerető odafigyelést és gondoskodást. Mert kicsoda az ember???


2. A másik tanítás az önértékeléssel kapcsolatos. Valóban senki vagyok, egy parányi porszem, ha a végtelen univerzumba tekintek, és senki lehetek a hatalomvágyó, önigazult emberek számára is. De az Úr másképp tekint rám. Én is, te is végtelenül drágák vagyunk a szemében. Ő teremtett, ismer, és olyannak szeret minket, amilyenek vagyunk. Meghalt értünk, hogy mi élhessünk. Ha egyedül lennék a világon, akkor is megtette volna értem, de millióknak ad új életet minden másodpercben. Fel nem foghatom, de elfogadhatom a végtelen szeretetét.


Ezt a kezet egy gyülekezeti gyerektanítás során készítettük. A nagy kéz az én kezemről készült (Isten teremtését jelképezi), a kicsi pedig a gyerekekéről. A nagy kéz ujjaira a teremtett világ egy-egy darabját (Nap, Hold, csillagok, emberek stb) rajzoltuk, színeztük. A korona a felelősségteljes ,,uralkodást" jelképezi.
Köré írtuk a zsoltárt. Végül bekerült a mappába.


Egy másik lapot is beraktunk, aminek a képeit egy régi tankönyvből vágtuk ki.
A nagy fiamnak különösen tetszenek az ilyen felvételek, és hogy végre érti, 
miért látjuk mindig másképp a holdat.


Ez a lap is alkalmas az otthonoktatásra, de arra is, 
ha csak lelki tartalmat szeretnénk a gyerekeknek átadni.

Az önértékelés témához pedig ajánlom Max Lucado ,,Értékes vagy" című könyvét 
vagy az abból készült videót.


Békés, szép napot!


2014. november 21.

Jakab levele 4. - Közeledjetek az Istenhez!

,,...nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz." (Jakab 4:4)

,,Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek." (Jakab 4:8)

Sokat gondolkodom ezeken az igéken, mit is jelent a ,,világ barátsága". Hogyan nyilvánulhat ez meg a saját életemben? (A kétszívűség és állhatatosság szemléltető anyaga itt található.) 
Aztán mindig oda lyukadok ki, hogy nem másról van szó, mint a ragaszkodásról olyan szokásokhoz, tárgyakhoz, eszmékhez, elvekhez, ambíciókhoz, amik eltávolítanak Istentől, vagy távol tartanak Tőle és attól az úttól, amit Ő maga jelöl ki számomra, és ahol szorosan haladhatnék Jézus lábnyomán. 



A ,,távol tartók" nem csak alapvetően rossz dolgok lehetnek, hanem igazán jók is, mint a családom ellátása, a segítségnyújtás másoknak vagy a gyülekezeti szolgálatok (pl. a gyerektanítás), ha nem Jézus van a középpontban, hanem az én teljesítményem, eredményeim, megfelelési vágyam.

Nehéz a ,,távol tartóktól" elszakadni egy olyan világban, ami valóban a teljesítményekre, a felmutatható eredményekre és az egymástól nyert dicséretekre épül. 



Tudom hány édesanya küzd azzal az érzéssel, hogy nem becsülik meg a családjáért, otthonáért hozott fáradozását. Egy azonban biztos, (és hálás vagyok Istennek, hogy ezt jó korán tudomásomra hozta) Isten szemében jó sáfárként gyermekeket nevelni és tanítani a legértékesebb szolgálatok közé soroltatik (beleértve a pelenkacserét, a folttisztítást, a krumplipucolást, a csapsúrolást vagy a pálcikaember rajzolást).

Amikor megkísért a gondolat, hogy többet szeretnék, egyedül Isten tehet rendet a gondolataimban és érzéseimben, hogy az értékrendem is helyén legyen. A fő cél az örök élet, nem a földi életben való érvényesülés. Bár ez utóbbit sem zárja ki az Isten közelében élés, de nem is ad garanciát a megbecsültségre. Ezért fontos emlékeznem arra, hogy Isten az, aki igazán megbecsül engem, és minden igyekezetet, amit Érte teszek. Az igyekezet pedig nem más, mint a juhok és kecskék példázatában juhnak lenni.

És megbecsül Téged is! Csak a vágy kell, hogy közeledhessünk Hozzá!


Az igét a következőképpen dolgoztam fel. Egy A5-ös színes karton közepvonalán két egyforma nyílást készítettem.
Bal oldalra a Földről egy űrből készült kép kerül majd, jobb oldalra az Istent jelképező fényesség, középre pedig egy kisfiú (vagy kislány) rajza. 
A másik  képen két Milton-kapocs és két kb. 2x1,5 cm-es kartondarabka látható.


A nyílásokba hátulról behelyeztem a kapcsokat, majd elölről ráfűztem a kartondarabkákat, és nem túl szorosan rögzítettem a kapocs szétnyitásával. Utána a kapcsok alatt átfűztem és megkötöttem a fonalakat kapcsonként jobbra és balra is egyet-egyet, amivel majd a nyílás mentén jobbra, balra lehet húzni.


Innen már egyszerű, mert csak a képeket kellett felragasztani. A Földet bal oldalon a piros kartonra, a kisfiút és a ,,fényességet" pedig a kis fehér Milton-kapoccsal rögzített kartondarabkára. Majd mind a 4 fonalat befűztem 1-1 kicsi lyukba: a bal oldalit a nyílástól balra kb. 1 cm-re, a középsőket a két nyílás közötti részen 1-1 külön lyukba (hogy ne akadályozzák egymást. A jobb oldalit pedig a jobb nyílástól jobbra kb. 1 cm-re.

Ez tehát a kész kép, amin a kisfiú és a fény is mozgatható jobbra-balra a fonalak segítségével.


Az ige pedig így hangzik: ,,Közeledjetek az Istenhez..." (Amikor a fiúcskát húzzuk jobbra.)


,,... és közeledni fog hozzátok." (Amikor a fényt húzzuk balra.)


,,Aki azért e világ barátja akar lenni, Isten ellenségévé lesz." (Az ellenkező oldalon lévő fonalakat húzva jelképezhetjük az ember eltávolodását Istentől.)


A végén ez a lap is mappába fűzhető.
Ezzel a résszel a Jakab levele sorozat egyenlőre véget ért, de folyamatban van a többi rész feldolgozása. Amint készen lesznek, folytatjuk.

Áldott közeledést az Úrhoz!


2014. szeptember 30.

Olvasókör 3. - A csúnya kislány

Mindig szerettem Marék Veronika meséit. Másképp, mégis hasonló mélységeket közelít meg, mint Fésűs Éva. Ezért kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy belekerül az olvasóköri programba valamelyik meséje.

 

A csúnya kislány története számomra sokat jelent, mert mind a gyerekek, mind a felnőttek gyakran szenvednek önértékelési problémáktól. Ez a mese viszont rámutat, hogy egészen kis változtatásokkal is sok érték felszínre kerülhet, amikről fogalmunk sem volt. Viszont szükségünk van elfogadásra, feltétel nélküli szeretetre. Sőt mi magunk is megtanulhatunk, elfogadni és értékelni másokat.


A mese feldolgozása az alábbiakból állt:

1. Meseolvasás és rövid beszélgetés. 
(Központban az önértékelés és mások felszínes megítélésének következményei.)

2. Ének gitárkísérettel. (Gryllus: Szúrós gombóc c. dala)

3. Két játék 
Az elsőhöz gyűjtöttem egy szatyornyi tárgyat. Több körben húzhatott mindenki, és eldönthette, benne volt-e a mesében. Ha igen, mire emlékszik. (Alig várták, hogy megint húzhassanak.)

A másik játékhoz 4 székből és egy takaróból sünodút készítettünk. Bebújtak, és különböző hangokat hallattam. Ha az almapotyogás hangját hallották, kibújhattak. Ha vihart, vaddisznócsörtetést vagy medvelépteket, vissza kellett bújniuk az odúba. (Ennek még nagyobb sikere lett)

4. Könyvjelző készítés. 
Mivel a látogató gyerekek nem ugyanazok voltak, az előző olvasókörben készült könyvjelzőt készítettem el velük. (Erről itt olvashatsz bővebben.)



Jó olvasást!