Elizeus 28. - ,,Feltámadás és az élet"

 ,,Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; 

  És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? (Jn. 11:25-26) 

Ez a történet Elizeusról  egészen különleges, egyedi a Bibliában. Valójában egyetlen igevers, mégis jelentőségteljes. Eltekintve attól, hogy sok legendának adott alapot, mi tanultuk. Azzal hoztuk összefüggésbe, hogy itt is az Úr cselekedett, ahogyan Elizeus minden csodájában. Egyedül Isten képes feltámasztani a halottakat, és meg is teszi ama napon. A mi részünk a rendíthetetlen hit és az ebből fakadó cselekedeteink.

Íme az ige:

,,És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de a mint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott." (ii. Kir. 13:21) 

Ez egy színespapírból kivágott egyszerű barlangsír ábrázolás.

Bal oldalon rögzítettük, hogy kinyitható legyen.

Alá ugyanabból a papírból  kivágtunk egy téglalapot, amit előbb két vonalon bevágtunk, hogy Elizeus és a másik férfi is befektethető legyen. Aztán csak a szélein beragasztottuk. Itt befektettük Elizeust a sírba, majd  melléfektettük a katonát.

Végül pedig felálítottuk, jelezve, hogy feltámadt.

Kedves kitartó Olvasóim!

Ezzel véget ért eddigi leghosszabb sorozatunk.

Amikor elkezdtük (a nyáron) még én sem gondoltam, hogy fél évig elnyúlik.

Remélem, tudtatok belőle meríteni ötleteket, gondolatokat.

Mi a fiúkkal nagyon élveztük az elkészítését, arról nem is beszélve, mennyit tanultunk az Úr szeretetéről, gondviseléséről. Minden egyes rész lelki élményeket ajándékozott. 

Ha valaki vállalkozott az elkészítésére, vagy csak egyes részek felhasználására, akkor kérlek, írjatok a tapasztalataitokról, vagy a változtatásaitokról! Bőven lehetne fejlődni és fejleszteni.

Köszönöm.

Szeretettel:

Szabina és a Fiúk

Elizeus 27. - Elizeus betegsége és halála

,,Az Úrnak győzedelmes nyíla ez..." (II. Kir. 13:17)

Lassan vége az évnek, és végre sikerült befejezni Elizeus történetét.

Amikor Samunak pár hete mondtam, hogy szombaton befejezzük az Elizeus füzetet, ,,jaj, ne már" felkiáltással reagált. Teljesen félre értettem. Azt válaszoltam: ,,nem tudtam, hogy már ennyire unalmas". ,,Dehogyis, Anya, csak nem akarom, hogy vége legyen". Ezen jobban meglepődtem, mint a korábbi válaszán. Így hát közösen elhatároztuk, hogy elkészítünk egy másik füzetet. Ezúttal Pál apostol élete lesz a középpontban. Változtatni is szeretnénk pár dolgon. Vannak új ötletek, és persze új kihívások. Most azonban még mással vagyunk elfoglalva.

Ez a történet is érdekes, és persze sok kérdést vet fel a hit szempontjából. A gyerekeknek lerövidítettem. Azt hangsúlyoztam ki, hogy minden győzelem Istentől van. A mi feladatunk a hit és az engedelmesség. Ha a király igazán hitt volna, megsemmisítő csapást mérhettek volna az ellenségre. Így is győztek, de győzelmük nem lett teljes.

Ezen a képen a király kilövi nyilát. Elizeusnak készítettünk egy ágyat egy téglalapból. A két szélén és az alján leragasztottuk (zsebszerűen), így Elizeus belefektethető. A király és a nyila előre kivágott elemekből készült. A gyerekek dolga az összeállítás, a ragasztás és a színezés volt.

Itt látható a kép Elizeus nélkül.

Ezután Elizeus meghalt és eltemették.

Élete igazán jól példázza a mély hitet, gondoskodó szeretetet 

és az Istennel való együttműködés gyümölcseit.

Áldott ünnepeket!

Elizeus 26. - Prófécia és ítélet

,,És monda Hazáel: Miért sír az én uram? 

És felele: Mert tudom a veszedelmet, a melyet az Izráel fiaira hozol;..." 

(II. Kir. 8:12)

Elizeus igazán hiteles próféta volt. Bizonyára Naámán gyógyulásának következménye, hogy Szíria királya hozzá fordul kérdésével. Hazáel, aki csupán követként érkezett Elizeushoz nemigen gondolta, hogy az Elizeus által tolmácsolt üzenet neki is szólni fog. 

Természetesen a gyerekeknek nem mondtam végig a történetet, és a próféciában elhangzó kegyetlen részleteket is mellőztem. A hangsúlyt inkább Elizeus hitelességére tettem, és hogy mekkora értéke volt a szavainak, hiszen 40 teve terhével vittek neki ajándékot. Ha elkötelezem magamat Istennek, akkor életemet, cselekedeteimet és szavaimat, sőt szokásaimat és gondolataimat is alá kell rendeljem az Ő törvényének. A ,,ne szabjátok magatokat e világhoz.."-elv megélésével többet tehetek az emberekért, mint tudással, ismerettel, ékes szavakkal, vagy nagy áldozatokkal.

A történet illusztrációja :

A teve megint egyszerű idomokból készült (összesen hétből). A gyerekek rakták össze és ragasztották be, majd hozzárajzolták a fülét farkát stb. Hazáel a szokásos trapéz+kör összeállítás. Mellette van Elizeus helye.

Egy másik tanulsággal is foglalkoztunk. A Hazáelnek szóló prófécia egyben ítélet volt Isten választott népe felett. Elkerülhették volna az ítéletet, ha megtérnek a bálványimádásból. Erről több helyen szól a Biblia.

,,De (ha) megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: 

én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam." (Jer. 18:8)

Számomra is mindig és minden egyes bűnömből való megtérésre nyitva áll a lehetőség. Akkor az átok áldásra fordul. Isten nem büntetni akar, hanem megmenteni. Amikor rossz dolgok történnek, akkor azok számára, akik bíznak benne, ,,minden együtt munkálkodik a jóra". A cél nem az, hogy a földi életben mindig jól érezzem magamat, hanem hogy örökkévaló szeretetteljes életet ajándékozhasson az Úr nekem, és azoknak, akiket rám bízott.

Remélem, ott mindannyian találkozunk! :)

Elizeus 25. - ,,Törvényeid kedvelőinek békességük van"

,,Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért. 

  A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk."

(Zst. 119:164-165)

A Királyok könyve 8. fejezetében található történet legfőbb tanulságaként azt emeltük ki, hogy az Úr előre elkészít utakat és eseményeket, amikről nem tudunk, amiket nem látunk, csak utólag csodálkozunk rá Isten gondviselésére. Ezért van okunk dicsérni és hálát adni minden helyzetben ítéleteiért, mert tudhatjuk, hogy az Úr mindig előttünk jár, hogy minket és másokat is felkészítsen a jövő ismeretlen eseményeire.

Ebben a hitben nyerünk békességet a mindennapokra.

1. És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, a kinek a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig. 
   

Első lépésben készítettünk egy nagy hetest piros papírcsíkokból. Aztán kivágtuk Elizeus és a sunemita asszony helyét, majd be is állítottuk őket, jelezve, hogy beszélgetnek az éhség hét évéről.

2. És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék a Filiszteusok földében hét esztendeig. 

 3. Mikor pedig elmult a hét esztendő, visszatért az asszony a Filiszteusok földéből, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ő házáért és szántóföldeiért. 
  4. A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett. 
  5. És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, a kinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az ő fia, a kit feltámasztott Elizeus. 

Kivettük a két figurát, és beragasztottuk a király és Géházi fejét, amit a gyerekek megrajzoltak. Alulra pedig beragasztottuk azt, amit az asszony jogosan kért vissza: házát, földjeit és a hozzá tartozó gazdasági épületeket.

  6. És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé néki; és ada a király ő mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza néki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, a mióta elhagyta a földet egész mostanig. 

Visszaraktuk a Sunemitát, aki a királlyal beszélget, és aki visszakapja elvesztett tulajdonát.

Áldott napot!

Elizeus 24. - Várjak-e még az Úrra?

,, És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá és nyomában a király, és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?" (ii. Kir. 6:33)

Nagy kérdés ez!!!

Várjak-e még az Úrra?

Persze nem tudom, melyikünk volt már ilyen kiélezett helyzetben, hogy ellenség vette körül, és körülötte a legszörnyűbb események zajlottak, amik az embereket teljesen lealacsonyította. De azt hiszem, nincs szükség ilyen helyzetekre, hogy felmerüljön a gondolat: vajon várjak-e még az Úrra. Én magam is hajlamos vagyok rá, hogy siessek, türelmetlenkedjek azt gondolván, hogy hamarabb meg tudom oldani a helyzetet. 

Viszont azt is ismerem, milyen hatalmas tapasztalat megvárni az Úr szabadítását egy-egy helyzetben. Rettenetesen nehéz lehetett a királynak. Miközben várt, nőtt benne a feszültség, ami végül haragvulkánként tört ki belőle. Mi mást követelt volna, mint Elizeus halálát? (II. Kir. 6:24-7:20)

Persze elképzeltem azt is, mi lett volna, ha a király inkább mélyen megalázza magát Isten előtt. A látható végeredmény ugyanaz. (Talán már sokkal előbb.) De ami fontosabb, az ő lelke nem vallott volna ekkora kárt, és nem kellett volna ilyen sokáig szenvednie népe pusztulásának látványát. 

Sokszor átgondolom az én életemben is ezeket a választásokat, és a ,,mi lehetett volna" kérdést. Persze nem az önostorozás kedvéért, hanem tanulságként a jövőre vonatkozóan. Jó dolog várni az Úrra és az Ő szabadítására tiszta szívvel!

A történetet így dolgoztuk fel:

Balra a király (trapéz+kör színes papírból, kiszínezve, megrajzolva), 

jobbra egy bevágás Elizeusnak.

Alattuk szürke papírcsíkokból a városfal a kapuval, ahol a 4 fejecske a 4 leprás, akik végső kétségbeesésükben megtalálják az ellenség üres táborát. 

A következő oldalon látható, hogy miket találtak, amiket az ellenség nagy siettében ott hagyott.(Ételtároló edények, ruhák, állatok, sátrak)

,,Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! 
  Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből." (Zsolt. 130:7-8) 

Ez a szabadulás is egyetlen kardcsapás nélkül ment végbe. Gyakran ilyen az Úr szabadítása. Amikor azt gondolom, hogy fel kell venni a kesztyűt, Isten arra kérlel, hogy várjak, és akkor....

megtörténik a CSODA.

Nem csak az ellenségtől szabadít meg, hanem a bennem lévő rossztól is!!!

Áldott napot!

Elizeus 23. - ,,Kegyelmet, ítéletetet és igazságot.."

,,Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." (Jer. 9:23-24)

Izrael királya bölcsen tette, hogy megkérdezte Elizeust, megölesse-e az ellenséget. Bizonyára nem azt a választ kapta, amire számított. Még sosem juthatott ilyen könnyű győzelemhez, hiszen nem kellett harcolnia, csak várnia, amíg Elizeus elé vezette a szír sereget. Most viszont önmagát kellett legyőznie, hogy Elizeus tanácsát megfogadva megetesse, majd útjára bocsássa a fogságba esett katonákat.

Elizeus nem tanácsolt mást, mint Pál, amikor kérte a római gyülekezetet, hogy ,,a gonoszt jóval győzzék meg". Nem tudhatták, később milyen következményei lesznek ,,engedékenységüknek", de ez az Úr szava volt, ők pedig engedtek Isten tanácsának. 

Egy másik gondolata még ennek a résznek, hogy ne gondolja a király, övé a győzelem, hiszen Isten adta a kezébe az ellenséget anélkül, hogy bármit is tennie kellett volna ezért. Tehát nem a királyé az erő vagy a bölcsesség, hanem csakis az Úré, aki angyalok seregét rendelte a ,,csatába", és aki immár másodszor mutatta meg irgalmát a szír katonáknak. (Először, amikor a csatába küldött angyalok nem ítéletvégrehajtásra rendeltettek, másodszor pedig amikor embereknek sem engedte, hogy lemészárolják őket.) 

Elképesztően szép történet az Úr türelméről, kegyelméről, és ahogyan újabb és újabb esélyt ad az embereknek a megtérésre.

A történet vége külön oldalon így néz ki:

A szír sereg sok kivágott körfejecske, amire a gyerekek arcot rajzolhattak, miután beragasztották. A király pedig egy trapézból és egy körből készült, a koronáját is színes papírból vágtuk ki és ragasztottuk be. A füzet készítésénél nem volt cél, hogy valósághű színeket használjunk és ruhákat készítsünk. Inkább engedtem, hogy a gyerekek használják a fantáziájukat. Legfeljebb annyit mondtam, hogy gazdag, vagy szegény, díszes vagy egyszerűbb legyen az öltözet. A többit rájuk bíztam. 

Kellemes időtöltést!

Szeretettel:)

Elizeus 22. - Többen vannak, akik velünk vannak

,,Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök."

(II. Kir. 6:16) 

A Biblia tele van csodálatos, különleges történetekkel. De ez különösen sokat jelent a gyerekeknek és nekem is. Két alapvető témáról szoktunk beszélgetni. 

1. Az angyalok jelenléte körülöttünk, bár nem látjuk őket. 

(Ami alól pl. pont Elizeus és a szolgája kivételek voltak.)

A gyerekek számára igen fontos, hogy tudják, bármikor kérhetnek segítséget az Úrtól, 

aki parancsol az Ő angyalainak, és ők megszabadítanak. 

(Persze összhangban a ,,Ne kísértsd az Urat!" parancsolattal.)

2. Könyörületesség és az ellenség szeretete. 

Hogyan akarta Isten ezek által jobb belátásra bírni a szíreket. Megtehette volna, hogy elpusztítja őket, amire van példa a Bibliában, de bizonyára tanítani akarta mind Izrael királyát és népét, mind pedig az ellenséget. Tudtukra adta, hogy nem ismerik Őt, de új esélyt kapnak a megismerésére. A Biblia nem szól arról, voltak-e megtérők az eset után, de biztos vagyok benne, hogy igen. Sőt, ki tudja, évszázadokon át hány embert szólított meg ez a történet!

A képen Elizeus szolgája látható, aki ijedten figyeli, hogy körülvette őket az ellenség.

(Trapézból és körből készült. Ez lett a bevált módszerünk az emberábrázolásra. :))

A rengeteg szír katonát pedig csak körfejekkel jeleztük.

Aztán megjelenik Elizeus is, akihez kétségbeesve fordul a szolga.

Ekkor hangzik el az aranymondat:

,,Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök."

(II. Kir. 6:16) 

Elizeus imájára válaszul megnyílik a szolga szeme: tüzes szekereket és lovagokat lát.

Ezt olyan színes papírból vágtuk ki, aminek az egyik oldala fehér, a másik sárga. 

(Technika csomagokban találtam ilyet. ) 

Persze fehér papírból is ki lehet vágni, aztán az egyik oldalt színezni. 

Végül bal oldalon beragasztottuk. Így akkor válik látványossá, ha kihajtjuk.

A következő lapon pedig a már a hatástalanított szír sereg Izrael királya előtt áll.

Visszavárlak!

Szeretettel:)

Elizeus 21. - Kérjetek és adatik néktek!

,, Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. "

(Máté 7:7)

Az aranyigénk az imádságról szól. Ebben a történetben is ezt hangsúlyoztam ki a gyerekeknek. Persze itt a tanítvány Elizeushoz fordul, nem egyenesen Istenhez. A történet szerint mégis jól tette, amit tett. Tudta, hogy Elizeus prófétának különleges kapcsolata van Istennel, és bízott benne, hogy segíteni tud a baján. Elizeus pedig imádkozott, amire azonnal választ is kapott. És megtörtént a csoda.

Hasonló csodákat már én is éltem meg, amikor utólag kiderült, hogy éppen imádkozott értem valaki. Vagy kértem, hogy gondoljanak rám (ránk) imában. És persze fordítva is Nagy dolog szerető, imádkozó közösségben lenni másokkal. Hiszem, hogy az Úr örömmel tekint az őszintén imádkozó gyermekeire.

A történet a Bibliában, a Királyok II. könyve 6. fejezetében így hangzik:

1. És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk; 

  2. Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el! 

  3. És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek. 

  4. És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak. 

A megjelenítés igen egyszerű. Samu rajzolt egy fát. A szokásos trapézból és körből készült a tanítvány. A fejszét pedig egy hosszú, fel-le mozgatható papírcsíkra rögzítettük. (Hátulra, hogy a ,,merülést" ne akadályozza.) Végül a kék papírból kivágott vizet rögzítettük alul és két oldalt, hogy középen a fejsze beférjen. 

 5. És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe... 

Alul a papírcsíkot felhajtottuk, hogy nehezebben csússzon ki felfelé.

Az alábbi képeken elmerül a fejsze.

...Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem! 

  6. És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, ...

Elizeusnak is kivágtuk a megszokott helyét, 

és Samu megrajzolta az ágat a kezébe, amit bedob a vízbe.

...és a fejsze feljött a víz színére. 
  7. És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt. 

Ezeken a képeken a fejsze feljön a víz felszínére, majd a tanítvány ,,kiveszi".

Tudom, hogy ez nagyon hosszú sorozatra sikerült, de tartsatok ki! 

Hamarosan pontot teszünk a végére. 

(Bár a gyerekeknek már így is sok örömet jelent a könyvecske. :))

Örömteli tanulást! :)

Elizeus 20. - Felelősség másokért

,,Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől."

(Zsolt 18:21-22)

Sajnálom Elizeus szolgáját, szegény Géházit! Bizonyára nem gondolt bele, milyen súlyos következménye lesz tettének. Ahogyan abban sem volt ideje elmélyülni, vajon miért nem fogadta el Elizeus Naámán ajándékait. Sajnálom őt, és arra gondolok, én biztosan nem tettem volna ilyet egy kis anyagi haszonért.

Vagy mégis? Azt hiszem, jót tesz nekem, amikor egy-egy ilyen történetbe belehelyezem magam.

Egy kis ,,füllentés", amiből senkinek sem származik kára. Vagy mégis?

Egy kis anyagiasság, amivel senkinek sem ártok. Vagy mégis?

Jaj! Ez a két szavas kérdés mindig ott lebeg. 

Géházi bűne nem a hazugság vagy az anyagiasság miatt volt súlyos, amiért élete végéig hordozni kellett a gyógyíthatatlan betegséget. Hanem azért, mert felelősségét feledve a lelkében melengetett olyan vágyakat, amivel másokat hátráltatott az Istenhez vezető úton. Elizeus azonban nem küldte el, és Isten sem taszította el. Isten azzal bizonyította szeretetét Géházinak, hogy meg akarta menteni a lelkét. A lepra mindig arra emlékeztette, hogy a bűn milyen mély és fájdalmas, és az egyetlen jó út a szabadulás ettől.

Az Úr gyakran teszi meg ezt értem is. Emlékeztet arra, hogy a melengetett hibák fájdalmat okoznak nekem és másoknak is, míg az elengedés felszabadít és örömöt ad.

Szegény Géházi! Vagy mégsem?

Nem szól arról a Biblia, vajon elnyerte-e az üdvösséget.

Minden esetre megérintett a története, és szeretném együtt énekelni a zsoltárossal:

,,Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől."

(Zsolt 18:21-22)

A történet feldolgozása az Elizeus életéről szóló füzetünkbe a következő:

Kivágtunk két ruhát és két tálentum ezüstöt.

A füzetbe beragasztottunk egy saját készítésű kis borítékot, ami a rejtekhelyet jelentő kis házat jelképezi.

Majd beragasztottuk Géházit, akinek két feje van. A felső egészséges, ha pedig kihajtjuk, látható az alsó, ami beteg.

A kis házban eldugtuk Géházi szerzeményét.

Így:

Végül odatettük, az előre kivágott kis résbe Elizeust. (Bár a történet szerint Géházi ment Elizeushoz vissza, így most egyszerűbbnek tűnt eljátszani ezt a jelenetet.)

Jó tanulást és áldott napot!

Szó- és betűjáték 3.

Samu fiam, aki hamarosan hét éves lesz, nehezen viseli a monotonitást. Nem én mondom.

Benne áll a szakvéleményében, amivel nem tudok és nem is kívánok vitatkozni.

Inkább ötletelek, miként tehetném vonzóbbá az írott betűket számára, miközben százával kell gyártania az egyforma betűkből, szavakból álló sorokat. 

Az alábbi rejtvénytípust biztos, hogy mindenki ismeri, és rengeteget megoldott már belőle.

Én szeretem a több legyet egy csapásra lehetőségeket, ezért írott betűs rejtvényt készítettem az Elizeus füzetbe. Íme a több légy: 

- figyelmesen elolvasni a sorokat és oszlopokat, amíg megtaláljuk az összes szót,

- a megtalált szavak betűit mindig más színnel átírni,

- a szavakat aztán szépen leírni,

- közben pedig felidézni a történeteket, amikhez a szavak köthetők.

Bizony nem kellett azt hallgatnom, hogy ,,még mennyit kell megcsinálni", vagy ,,mikor mehetek játszni", esetleg ,,Anya, ez nagyon sok!". :) Nagyjából fél óra alatt elkészültünk nyafogás nélkül.

Ezen felbuzdulva ismét nagy ötletgyűjtögetésbe és formára szabásban vagyok. 

Egyenlőre azonban ennyit a szójátékokról.

Ez pedig egy kis extra: télelő nálunk.

Segítek! Hóember szivárványosan. :)

 A fiaim - velem ellentétben - már azt várják, mikor építhetik a következő hóembert, 

aminek nagy kultusza van a családunkban. (Valahogy így!)

Addig is pompás színes őszt! :)

Szó- és betűjáték 1.

Ma csupán egy játékot szeretnék megmutatni, ami szintén sokféleképpen változtatható.

Az olvasni tanuló, vagy már olvasó gyerekeknek is jó móka. Ez a verzió ráadásul kapcsolódik az Elizeusról szóló tanulmányunkhoz.

Egyetlen A4-es írólapból készült, amit kétszer félbe hajtottam hosszában, majd kétszer keresztben.

Aztán a kék jelölések mentén ollóval bevágtam, majd a számozás sorrendjében, a nyilak irányában felhajtottam. Közben pedig szavakat kezdtem el írni rá.

Az eredmény egy rejtvény, aminek lényege, 

hogy mindig balról jobbra és fentről lefelé olvassuk a szöveget össze, 

miközben kihajtogatjuk a 4 fület. Közben persze alatta is lehet a következő betű.

Valahogy így:

Teljesen kihajtva ilyen elölről és hátulról:

Érdemes kipróbálni. Jó móka!

További szép napot!