,,Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk."
(Zst. 119:164-165)
A Királyok könyve 8. fejezetében található történet legfőbb tanulságaként azt emeltük ki, hogy az Úr előre elkészít utakat és eseményeket, amikről nem tudunk, amiket nem látunk, csak utólag csodálkozunk rá Isten gondviselésére. Ezért van okunk dicsérni és hálát adni minden helyzetben ítéleteiért, mert tudhatjuk, hogy az Úr mindig előttünk jár, hogy minket és másokat is felkészítsen a jövő ismeretlen eseményeire.
Ebben a hitben nyerünk békességet a mindennapokra.
1. És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, a kinek a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig.
Első lépésben készítettünk egy nagy hetest piros papírcsíkokból. Aztán kivágtuk Elizeus és a sunemita asszony helyét, majd be is állítottuk őket, jelezve, hogy beszélgetnek az éhség hét évéről.
2. És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék a Filiszteusok földében hét esztendeig.
3. Mikor pedig elmult a hét esztendő, visszatért az asszony a Filiszteusok földéből, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ő házáért és szántóföldeiért.
4. A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett.
5. És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, a kinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az ő fia, a kit feltámasztott Elizeus.
4. A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett.
5. És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, a kinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az ő fia, a kit feltámasztott Elizeus.
Kivettük a két figurát, és beragasztottuk a király és Géházi fejét, amit a gyerekek megrajzoltak. Alulra pedig beragasztottuk azt, amit az asszony jogosan kért vissza: házát, földjeit és a hozzá tartozó gazdasági épületeket.
6. És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé néki; és ada a király ő mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza néki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, a mióta elhagyta a földet egész mostanig.
Visszaraktuk a Sunemitát, aki a királlyal beszélget, és aki visszakapja elvesztett tulajdonát.
Áldott napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése