,, És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá és nyomában a király, és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?" (ii. Kir. 6:33)
Nagy kérdés ez!!!
Várjak-e még az Úrra?
Persze nem tudom, melyikünk volt már ilyen kiélezett helyzetben, hogy ellenség vette körül, és körülötte a legszörnyűbb események zajlottak, amik az embereket teljesen lealacsonyította. De azt hiszem, nincs szükség ilyen helyzetekre, hogy felmerüljön a gondolat: vajon várjak-e még az Úrra. Én magam is hajlamos vagyok rá, hogy siessek, türelmetlenkedjek azt gondolván, hogy hamarabb meg tudom oldani a helyzetet.
Viszont azt is ismerem, milyen hatalmas tapasztalat megvárni az Úr szabadítását egy-egy helyzetben. Rettenetesen nehéz lehetett a királynak. Miközben várt, nőtt benne a feszültség, ami végül haragvulkánként tört ki belőle. Mi mást követelt volna, mint Elizeus halálát? (II. Kir. 6:24-7:20)
Persze elképzeltem azt is, mi lett volna, ha a király inkább mélyen megalázza magát Isten előtt. A látható végeredmény ugyanaz. (Talán már sokkal előbb.) De ami fontosabb, az ő lelke nem vallott volna ekkora kárt, és nem kellett volna ilyen sokáig szenvednie népe pusztulásának látványát.
Sokszor átgondolom az én életemben is ezeket a választásokat, és a ,,mi lehetett volna" kérdést. Persze nem az önostorozás kedvéért, hanem tanulságként a jövőre vonatkozóan. Jó dolog várni az Úrra és az Ő szabadítására tiszta szívvel!
A történetet így dolgoztuk fel:
Balra a király (trapéz+kör színes papírból, kiszínezve, megrajzolva),
jobbra egy bevágás Elizeusnak.
Alattuk szürke papírcsíkokból a városfal a kapuval, ahol a 4 fejecske a 4 leprás, akik végső kétségbeesésükben megtalálják az ellenség üres táborát.
A következő oldalon látható, hogy miket találtak, amiket az ellenség nagy siettében ott hagyott.(Ételtároló edények, ruhák, állatok, sátrak)
,,Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből." (Zsolt. 130:7-8)
Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből." (Zsolt. 130:7-8)
Ez a szabadulás is egyetlen kardcsapás nélkül ment végbe. Gyakran ilyen az Úr szabadítása. Amikor azt gondolom, hogy fel kell venni a kesztyűt, Isten arra kérlel, hogy várjak, és akkor....
megtörténik a CSODA.
Nem csak az ellenségtől szabadít meg, hanem a bennem lévő rossztól is!!!
Áldott napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése