,,És monda Dávid: Az Úr, a ki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr legyen veled!" (I. Sámuel 17:37)
Dávid már tudta, hogy Isten őt választotta királynak. Még fiatal volt ugyan, kicsinek és tapasztalatlannak tűnhetett, de a szíve igazán bátor volt. Több olyan tapasztalat állt mögötte, hogyan szabadította meg őt az Úr számára veszélyes, félelmetes helyzetekből (pl. oroszlántól és medvétől), hogyan adott neki kiváló képességeket és bátorságot adott helyzetekben.
Jób könyvét juttatja eszembe nem a szenvedés kérdésének perspektívájából.
Sokáig nem értettem, mi köze van Isten válaszának Jób bajához vagy akár az enyémhez. Aztán egy napon olyan helyzetbe kerültem, hogy tudtam, nem vagyok képes egyedül megbirkózni vele. Sőt! Nincs is olyan ember, akitől segítséget kérhetnék (kivéve, hogy imában hordozzanak). Gyakran sírtam és imádkoztam válaszért a kérdéseimre. Ekkor pár dolgot sikerült Istennek a gondolkodásom részévé tenni.
Ezt tanítom a gyerekeimnek is a maguk szintjén, amiből tényleg sokat megérthetnek már most.
1. A világon annyi dolog van, ami hozzám képest hatalmas, amire nincs befolyásom, ami túlnő rajtam, amit nem tarthatok kézben, mert tőlem nagyságrendekkel nagyobb hatalmasságok irányítása alatt állnak.
2. A számomra lehetetlen helyzeteket, emberileg megoldhatatlan dolgokat az Úr kézben tartja. Neki minden hatalmában van. Úgy befolyásolja a világ dolgait, hogy a végső célra irányítsa a figyelmemet.
3. Isten azonban nem csak a részleteket nézi, hanem az egészet. Minden részletnek megvan a maga helye az egészben. Az én életem eseményeinek is. Amikor velem történik valami, nem csak velem történik, hanem mindenkivel, aki velem kapcsolatba kerül, sőt az angyalokkal és magával Istennel is.
4. Isten tehát megenged számomra érthetetlen dolgokat az életemben, amire talán csak akkor derül fény, ha majd Vele leszek a mennyben. A ma feladata nem a ,,mindent megértés", hanem az Úr irántam és embertársaim iránti végtelen szeretetébe vetett rendíthetetlen bizalom és elfogadás tanulása.
5. Jób számára világossá vált, hogy addigi ismerete Istenről meglehetősen hiányos volt. Eddig füleinek hallásával hallott felőle, most viszont szemeivel látja Őt (Jób 42:5). A próbák és szenvedések, amikben kitartott az ő mennyei Atyja mellett láttatták meg vele Isten szeretetének mélységeit. Ez velem is megtörténhet, és történik mindig, amikor nehéz helyzetekben Isten mellett döntök.
Mi köze mindennek Dávidhoz?
Dávid el mert indulni Góliát ellen, mert több dolgot is biztosan tudott.
Azzal az élő tapasztalattal indult el, amit Isten Jóbbal megértetett a könyv utolsó fejezeteiben.
Dávid helyzete természetesen más volt. Jóbnak az értelmetlennek tűnő szenvedéssel kellett szembe néznie, ami hatalmasra nőtt testében és lelkében egyaránt. Dávid maga vállalja az életveszélyt azzal a rendíthetetlen hittel, hogy az Úr győzi le Góliátot. Ő csupán eszköz Isten kezében. Azonban az említett öt pont végig követhető ebben a helyzetben.
(Azzal a különbséggel, hogy Dávid már volt hasonló helyzetben, amiben ebben a történetben van, míg Jób még nem.)
Dávid tudta, hogy egy egész nép sorsa függ ettől a győzelemtől. Tudta, hogy önmaga túl kicsi és gyenge a hatalmas, harcedzett Góliáthoz, ahogy azt is, hogy Isten kezében van az ügye, ami emberek ezreinek sorsát befolyásolja majd. Tudta, hogy Isten angyalt rendelt mellé, aki erősebb, hatalmasabb bármely embernél, és tudta, hogy a győzelem sok-sok ember hitét fogja táplálni, megerősíteni, míg másokat elindít a hit útján, Isten szeretetének megismerésében.
Az említett ige két részre bontva került a Dávidról szóló lapbookba. A jobb alsó sarokban látható.
A többit kicsit később nyitjuk ki.:)
A medve és az oroszlán képet kis kartonra ragasztottuk.
A két kép külön-külön nyitható, alatta található az ige olvasási gyakorlatnak.
Egyszerű, de sokat mondó részlet ez a lapbookban.
A következő bejegyzésben már a küzdelem megjelenítéséről lesz szó.
Szeretettel:)
