Tematikus bibliai igegyűjtemény egylapos albumban

,,Mikor félnem kellene is, én bízom te benned."

(Zsolt. 56:4)

Mostanában kevesebb időm jut az írásra, bár megint vannak készen anyagaink. 

Egy új kedvencem az egy lapból hajtogatható könyvecskék, albumok készítése.

Ezeket egyenlőre nem egy-egy bibliai történetre építjük, hanem tematikus feldolgozások.

Az első, amit bemutatok egy kukoricapelyhes doboz újrahasznosításából készült kis album igékkel, 

amik a félelemről, bátorságról és az Istenbe vetett bizalomról szólnak. 

Belülről így néz ki:

Gyűjtögetni szoktam az igés lapokat, kártyákat, lejárt naptárakat.

Az igék egy részét ezekből vágtuk ki.

A többi egyéb munkáink során megmaradt kis színes papírfecni.

Ezekre írtam az elmúlt időszakban tanult igéket. 

Vannak kis zsebek is rajta, amikbe szintén igés kártyákat, lapokat lehet dugdosni.

A gyerekeknek annyira megtetszett, hogy mindenkinek külön albumot készítettünk, 

és mindenkié más lett, mert sok variálási lehetőség van.

Ennek az albumnak az elkészítését láthatjátok az alábbi képeken.

A kartont négyzetekre osztottuk, majd bevágtuk a jelölés mindkét oldalán, 

hogy kb. 2-3 mm kivágás legyen. Erre a könnyebb hajtogatás miatt van szükség.

Majd elkezdtük behajtogatni. A vágás és a hajtás is többféle módon variálható. Mi a képen látható bal oldali négyzetekből levágtunk, és két szélét vékony csíkban leragasztottuk. A sárga csíkok kétoldalas ragasztószalagból készültek. Így lett három zsebecske.

Utána következett a legkisebb méretre (esetünkben 7x7 cm) hajtogatás.

A könnyebbség miatt csak gumigyűrűvel fogtuk össze a végén. 

(Azóta már készült szalagos-megkötős változat is.)

Végül megtöltöttük tartalommal.

Ezúttal nem változtattunk a külsején, mert tetszett a sok kukorica, 

de az is díszíthető, bevonható, ha szebb kivitelre vágyunk.

Áldott igetanulást! 

Szeretettel:)

Jakab levele 3. - Hit és cselekedetek

,,Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül." (Jakab 2:26)

Idézet Máté evangéliumának 25. fejezetéből:

,,Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." (31-40 v.)

No comment.

Ez az igeszakasz annyira magáért beszél, hogy még a gyerekek is megértik magyarázat nélkül. Nem is sokat magyaráztam, inkább feladatokat adtam nekik. Még magam is meglepődtem, mennyire élvezték.

1. Mielőtt az igével foglalkoznánk, mindig 

- éneklünk,

- imádkozunk, 

- Sün Benő (kedves bábunk) segítségével mesélünk a legutóbbi élményeinkről, 

- és felidézzük az előző alkalommal tanultakat.

2. Ez alkalommal szintén a bibliai memóriakártyákból válogatva állatfigurákat húzattam, de nem mondhatták meg, mi az, hanem a hangját kellett utánozni. (Ez a legkisebbeknek is nagy élmény.)

3. Aztán elmondtam nekik, mi lesz a napi igénk Jakab leveléből (amit magában nem igen érthettek meg), majd mindenki papírt és színes ceruzát kapott. Azt kértem, hogy segítsenek nekem. Úgy rajzoltattam le a legelőt a pásztorral, juhokkal, kecskékkel, hogy tettünk rá mindent, amit ők javasoltak (pl. patakot, tavat, kutat, virágot, bokrot, 1-1 fát). Így mindenkinek szép kis legelője lett, de eltért a többiekétől.

4. Aztán kineveztünk juhokat és kecskéket. Én lettem a pásztor, akinek a jobb kezéhez állhattak a juhok, a balhoz pedig a kecskék. Még bégettek és mekegtek is hozzá. :)

5. Végül jöhetett egy kis kézügyességi feladat, ami ez alkalommal egy 4 oldalból álló végtelenített kártya volt.

Legalább annyira szerették, mint az előző 3 oldalasat. A kártya 4 db 5x10 cm-es kartonból készült. A szöveget pedig 4 db 5x5-ös színes papírra írtam, amit ők vághattak ketté a megfelelő irányba és ragaszthattak fel, majd díszíthették kedvükre. Íme az eredmény (Samué).

Az elkészítéséhez és használatához a videót itt találhatjátok.

A legnagyobb élményem az volt, hogy este a vacsoránál Samu és Ferkó is pontosan tudta idézni mindkét igét. Apának is örömöt szerezve ezzel. :)

Kívánok mindenkinek hasonló élményeket!

Napi örömeink (újra)

,,Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!" (Fil.4:4)

Korábban már írtam az alábbi cetligyűjteményről a Napi örömeink című bejegyzésben. Az örömről gondolkodva most felfrissítem.

Néha megállok a hűtő mellett. Ennek oldalára kerülnek fel - rajzolt és írott formában - azok az élmények amikről érdemes megemlékeznünk. Vannak közöttük apró-cseprő, mégis fontos történések, és vannak számunkra nagy események is: kirándulások, látogatások, együttes munka, régen keresett és megtalált tárgyak, sikeres bilizések és lenyelt, majd ,,visszanyert" tárgyak stb. 

A közös bennük, hogy örömöt okoztak valaki(k)nek, vagy mindnyájunknak. Ezekre igazán jó emlékezni. Különösen nehezebb, feszültebb, szomorúbb órákban. Ezek az örömeink ,,emlékkavicsai" az emlékkövek mellett, amik gyógyulásról, szabadulásról, visszanyert bizalomról, megéledő szeretetről, elengedésről és megnyert csatákról tanúskodnak. Amikre visszaemlékezvén hálával és örömmel telik meg a szívem.

Amikor nem a mai nap nehézségeiben vergődöm, vagy a holnap lehetséges küzdelmei miatt aggódom, hanem az Úr ajándékaiban gyönyörködöm. Erre ösztönzöm a gyerekeket is. Kár olyan gyakran keserűségben őrlődni. Szeretem azt az imát, amit az Anonim Alkoholisták önsegítő csoportjaiban mondanak, mert igazi gyógyulást hoz (feltéve, hogy őszintén ezt akarom), ami megérleli az örömöt és a hálát.

„Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, 
bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, 
és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”

Ámen

Legközelebb egy újabb kis sorozattal jelentkezem Jakab levelének tanításairól.

Jó kikapcsolódást és sok örömet!

Biblia és zene 2. - Hangszerek

,,Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!" (Zsoltárok 147:7)

,,Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van." (I. Sámuel 16:18)

Dávid hárfázott. Amint a húrok lágy hangja elérte Saul király lelkét, a gonosz lelkek eltávoztak tőle. Hatalmas eszköz az Úrnak kezében a zene.

Persze sokféle zene van. Van jó, és van rossz. Van Istentől származó, és van sátáni. Egyes esetekben számomra is kérdés, vajon kitől származik az adott mű.

Sokféle véleménnyel, gondolattal találkoztam már. Azt hiszem nekem a legnagyobb választóvonal mégis az lett, hogy a gondolataim mire irányulnak, amikor a zenét hallgatom, és milyen érzések kerítenek a hatalmukba. Mostanában figyelek erre. Ami pl. ingerültté tesz, vagy szomorú érzéseket kelt bennem, azt inkább nem hallgatom. Viszont rengeteg olyan zene van, ami Istenre irányítja a gondolataimat, ami vigasztal, ami örömöt és hálát fejez ki, lecsendesít és bátorít. Ezekre igazán nyitott a fülem, de ennél is inkább a csendre.

Járunk kreatív zenei műhelybe, ahol sokféle hangszerrel megismerkedhettünk. Így Samu ötödik születésnapjára kapott egy lírát. Szeret rajta játszani, de az igazi szerelmese én lettem. Több hangszeren is tanultam játszani, de egyikkel sem jutottam messzire. Ez a hangszer azonban meghódította a szívemet. Amikor játszom rajta, mindig eszembe jut Dávid és Saul (I. Sámuel 16. fejezete). A korabeli hárfák inkább ehhez a hangszerhez hasonlítottak, mint korunk hárfáihoz. Nem csoda, hogy Saul lelke könnyebbült a hárfazene hallatán. Főleg olyan kezekben, mint amilyen az Urat teljes szívéből szerető Dávidé volt.

A Dávidról szóló lapbookba is belekerültek a hangszerek. Egy A4-es kartonból hajtogattuk ezt a kis tartót.

Alul két zseb található, felül pedig egy hárfa alakú könyvecske, és az ige: ,,Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van." (I. Sámuel 16:18)

A bal zsebbe Dávid hangszere került más tevékenységekből visszamaradt kis darab kartonra, a jobba a mieink (gitár, furulyák, metallofon és líra). A hangszerek alá pedig felírtuk, hová sorolható. (Pl. húros, pengetős, fafúvós, ütős)

A ,,hárfakönyvbe" pedig beírtuk, mik jellemzik az Istentől származó zenét.

A fiúk szívesen nézegetik a kártyákat. Ennél is szívesebben csapnak zajt a hangszerekkel. 

A legfontosabb azonban az, hogy Istennek és Istenről együtt énekelni és zenélni igazán csodálatos élmény!

A magvető példázata

1. Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. 
2. És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. 
3. És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni, 
4. És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. 
5. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. 
6. De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. 
7. Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. 
8. Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. 
9. A kinek van füle a hallásra, hallja.

 

18. Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. 

19. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett. 
20. A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; 
21. De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. 
22. A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. 
23. A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Máté 13)

Amikor a legnagyobb fiam két és fél éves lett elkezdtem szemléltető anyagokat készíteni a Biblia természetből vett példázataihoz. Tudom, tudom... Egy majd két és fél éves talán keveset ért mindebből. Nem is tartozott céljaink közé, hogy hároméves korára bölcs öreg bibliatudóst faragjunk belőle. A lényeg, hogy megszeresse a bibliai tanításokat, és amikor eljön az ideje, teljesen értse. Akkor nagyon élvezte a játékot, hogy aktív részese lehet a megismerésnek. 

Az első a magvető példázata volt. (Máté evangéliuma 13. fejezet)

Most felelevenítettük kedves játékunkat.

Négy gyufás dobozt egymásra ragasztva készítettem egy kis fiókos szekrényt. Mindegyik megfelelt 1-1 talajnak.

- Az ,,útfél" dobozának aljába rajzoltam utat.

- A ,,köves hely" aljára apró kavicsokat ragasztottam.

- A ,,gyomok" dobozka aljára száraz gyomokat rögzítettem.

- Míg a ,,jó föld"-esbe igazi termőföld került.

- A magokat a téli madáretetésből maradt napraforgóból szereztem. (Tudom, ezt nem vethette a példázat magvetője, de mérete és könnyű elérhetősége miatt jó célt szolgál.) 

Kívül szépen beborítottam a skatulyahalmot.

Ezután a fiamon volt a sor. Minden fiókot kihúztunk egyesével, ő pedig magot szórt bele. A magocskák azonban ,,nem hoztak termést". Kivéve az utolsó. 

Nagyon  tetszett neki, és szerintem elég sokat is értett belőle. Persze a lelki tartalom más kérdés. Ehhez a példázathoz szép kis gyermekdalunk is van. (,,Kimegy a magvető...")

Emellett elkészült a konkoly (Mt. 13: 24-30) és a kősziklára épített ház (Mt. 7:24-27) szemléltetője is. A konkolyos példázatnál a gyerek maga vetheti, majd húzhatja ki a konkolyt, végül ,,tűzbe" dobhatja, míg a ,,búzakévét" csűrbe teheti. A kőszikla esetében pedig két kis házra lehet ráfújni (az egyik kövön áll, míg a másik finom sóderre van rakva). Amikor ráfúj, csak az utóbbi dől össze. (Ha oda jutok, újra elkészítem, mert ezeket elajándékoztuk.)

Jó dobozolást! Tényleg kellemes időtöltés.

Dániel könyve 8. - Az ítélet

,,Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. 

 Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket. 

Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala. 

Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének."  (Dániel 5:3-5)

Belsacár éppen jól érezte magát. Nabukodonozor utódjaként, egy hatalmas birodalom fejeként azt gondolta, bármit megtehet. Önmagát felmagasztaló lelke súlyos bűnök elkövetésére hajtotta. 

Közben nem sejtette, hogy az Ítélethozó már úton van, az ítéletet pedig még azon az éjjelen végrehajtják rajta.

Nem az számít, hogy az emberek mit gondolnak rólunk, hogyan látnak minket. Nem az számít, milyen a pozíciónk, mennyi hatalmunk van, hányan rajonganak értünk, mit teszünk le az asztalra. Az Úr a szíveket vizsgálja, és az abból fakadó tetteket. Ő azt szeretné, ha az ajándékainkat jól használnánk fel. 

Belsacár feladata az lett volna, hogy alázattal fordulva Isten felé építsen egy olyan birodalmat, ahol az alattvalóknak nem kell félniük az igazságtalan, kegyetlen bánásmódtól, hanem biztonságban és szabadságban szolgálhatnak Istennek és egymásnak.

Nem ezt tette. Bukása elkerülhetetlenné vált.

Úgy gondolom, bármilyen hatalommal vissza lehet élni. Az egészen kicsivel is. Egyedül Jézus Krisztus formálhatja úgy a gondolataimat, hogy ez ne történhessen meg: sem szülőként, sem tanárként, sem  testvérként és sorolhatnám. Nagy felelősség számomra a  kiszolgáltatottakról szeretettel gondot viselni. Én minden nap azzal szembesülök, hogy saját erőmből képtelen vagyok erre. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ugyanakkor fájdalmasabb pl. verbális erőszakhoz folyamodni, mint imádkozni és Isten határozott, következetes, szeretetteljes módszereivel terelgetni. Hálás vagyok Istennek, hogy kudarcaim ellenére is naponta tanít, hogyan váljak gyengéd, határozott anyává, hogy fiaim megtanulják Istent és az embereket ugyanígy szolgálni. 

Belsacár ítéletét és bukását a lapbook közepén egy kis fülben dolgoztuk fel.

A felhajtható fül alatt található az ítélet szövege: mene, mene, tekel, ufarszin, és a falra író ujj.

A szavak alatt pedig a jelentés:

Áldott napot!

Napi örömeink

,,Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!" (Fil.4:4)

A legnagyobb fiam 6. éves. Sok jót mesélhetnék róla büszkeségtől dagadó keblekkel, de józan pillanataimban egyszerűen hálát érzek :)), mert Isten megajándékozott vele és kistestvéreivel. Azonban sajnos könnyen elkeseredik, amivel nagy küzdelmet folytatunk. Tudjuk, a keserűség komoly kísértés, és hogy honnan ered. Ezzel bizony fiacskám másokat el tud kedvteleníteni, ahogyan a mi ,,felnőtt" keserűségeink is bánatot okoznak másoknak.

Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne ezen változtatni, vagy kizökkenteni őt a rossz érzések bűvköréből. Imádkoztam, és Isten adott egy ötletet, ami jót tett mindannyiunknak. Fogtam egy hatalmas lapot, és a kézműves tevékenységeinkből lepotyogott színes cetliket.

A lapra ráírtam: NAPI ÖRÖMEINK, és kitettem egy jól látható helyre. Majd elkezdtem rajzolni és címszavakat írni, hogy aznap éppen minek örülhetünk.

Hatalmas sikere lett. (Látszik, hogy nem saját ötlet!:)))

Fiam rögtön fel akarta írni rá: ÖRÜLJETEK MINDENKOR, és a BOLDOGOK szót. Utána pedig telerajzolt pár cetlit, amiket kiraktunk. Ez a lap rendszeresen emlékeztet minket, hogy hálával gondoljunk Isten ajándékaira, akármilyen parányinak tűnnek is.