Könyvek, könyvek, könyvek...

,,Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; 
  Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak" (II. Kor. 10:5)

Ha tudnád, hogy már kevés időd van a Földön, mit olvasnál el?

Ha tudnád, hogy a gyermekednek kevés ideje van a földön, neki mit olvasnál el?

Lényeges kérdés.

A szüleim korában gyakori volt a gyermekhalálozás. Mindketten veszítettek el testvéreket egyik napról a másikra. Nagy veszteségeket éltek meg, amik elkísérték egész életüket. Ma ritkábban ugyan, de előfordul, hogy gyermekek mennek el. Hirtelen halállal, vagy hosszú betegség után, ugyanúgy végtelen fájdalommal jár az elvesztésük. Mivel azonban mi keresztény szülők is tele vagyunk reménységgel (ami így van jól), sok-sok tervet szövünk a földi jövőjüket illetően. Van, aki pénzt gyűjtöget, van ki rengeteget költ iskoláztatásra, oktatásra, fejlesztő játékokra, ,,okosító" tárgyakra, van, aki pedig rengeteg időt szán a közösségi életre stb. 

Vajon mennyit szánunk arra, hogy gyermekeink készüljenek az örök életre? 

Sokfélék vagyunk, sokféleképpen gondolkodunk, de - bízom benne - egy közös ügyünk van: a Krisztusban való élet, ami üdvösségre vezet. Persze a keresztény (azaz krisztusi) szó kissé elcsépeltté vált, ezért túl sok mindent engedünk be otthonunkba. Most csak a könyvekről írok, bár sokféle vonatkozásról írhatnék.. Az olvasmányok területén látom, hogy sok szülő kevéssé ügyel a gyerekei könyveire, azok rövid és hosszútávú hatására.

Én magam is követtem el ebben hibát (bizonyára még fogok is). Ráadásul igaz, hogy a családon kívül kapott vagy kötelező olvasmányok is befolyásolják a gyerekeket. Azonban pár dologban meggyőződésre jutottam (többet már tudományosan bizonyítottak! :)) és alkalmazom is.

1. A kisgyermekeknek nem kell, hogy könyvekből ismerjék meg a körülöttük lévő világot. A mindennapi tevékenység során, amit a szüleikkel, testvéreikkel végeznek fejlődnek a legjobban tudásban és ügyességben. Minél többet vannak a szabadban, minél többet játszanak mesterséges játékok nélkül, annál találékonyabbak, annál inkább képesek egy dologra figyelni, megfigyelni és gondolkodni. Ez persze nem jelent teljesen könyv nélküli nevelést. (Nehéz is lenne mindent kizárni a mi világunkban.)

2. A tündérmesékre, mítoszokra (mesehősökkel, tündérekkel, boszorkányokkal, varázslatokkal, csodákkal stb.) nincs szükség. Talán csak azoknak a gyerekeknek van ezekre szükségük (bár még ez is kérdőjeles számomra), akik nem ismerik Jézust. Akik sosem hallottak arról, hogy a csodák Isten hatáskörébe tartoznak. Minden más ármánytól és szemfényvesztéstől meg akar minket védeni a Biblia (V. Mózes 18:9-13), hiszen a gonosz területére léphetünk. Nem elhanyagolható kérdés ez olyan korban, amikor minden hemzseg a jóslásoktól, varázslásoktól, titokfejtésektől. (A minap éppen olyan mesekönyv hirdetését láttam, ami - a reklám szerint - megtanítja a gyerekeket meditálni, nyitottá tenni értelmüket a természetfeletti eseményekre.) Mi -családilag - úgy döntöttünk, hogy nem tesszük ki a gyerekeinket ilyen veszélyeknek, ami akár nagyon vonzó is lehet számukra. A valóság ismerete és a Biblia történetei teljesen alkalmasak arra, hogy lelkileg kiegyensúlyozott, az életre felkészített gyerekeket neveljünk. A Biblia csodái pedig Istenhez vezetnek, nem Sátán birodalmába.

3. A Bibliából már egészen kicsi korban is lehet mesélni (kb.1 évesen kezdtük). Mindig a koruknak és aktuális érdeklődésüknek megfelelően. Ehhez persze szükséges, hogy én is folyton olvassak, növekedjek ismeretben, és fejlődjön a jellemem. Ekkor tudom hitelesen képviselni Isten üzeneteit.

4. Később sincs szükség sok könyvre. Erre is kaptam megerősítést az ,,Egyszerűbb gyermekkor" című könyvből. Ezt minden szülőnek csak ajánlani tudom. (Kevés ,,nem keresztény" irodalmat olvasok, de ez megérte. Nagyon gyakorlatias, és összhangban áll az általunk eddig elfogadott nevelési elvekkel is.) Az a pár darab könyv, ami marad, viszont tartalmas legyen. Nálunk van egy-két verses kötet, egy-két szépirodalmi mű (valós történetekkel) és pár olyan mesés kötet, amiben nincsenek a fent említett okkult elemek, csak valós emberi élethelyzetek, konfliktusok vannak átírva állatokra.

A mi gyerekeink nagyjából 3 éves koruktól kezdtek komolyabban érdeklődni a könyvek iránt. Ezt úgy értem, hogy már nem a szoros közelségben együtt töltött idő volt az olvasás ,,lényege", hanem már egyedül is szívesen töltöttek hosszabb időt egy-egy könyv társaságában.

5. Nem utolsó sorban pedig vannak (voltak) Gyermekbibliáink. Jobbak és sajnos rosszabbak is. (Az utóbbiakat kiselejteztem.) Én azt tartom jobbnak, ami a Biblia eredeti szövegét nem értelmezi, magyarázza, esetleg még el is ferdíti, hanem csak szükség szerint rövidíti, és a nyelvét modernizálja a gyerekeknek. Az illusztráció sem mindegy. Találkoztam olyan képes Bibliával, aminek legtöbb képénél feltettem magamban a kérdést, vajon olvasta-e az illető a Bibliát (vagy mit olvashatott helyette)? Arról sem vagyok meggyőződve, hogy egyáltalán szükség van-e gyermekbibliára ahelyett, hogy az eredetiből olvasnánk, mesélnénk a gyerekeknek, mert nem gondolom, hogy ilyen mennyiségű képi anyagra szüksége lenne egy kisgyereknek.  (Ezen még gyötrődöm egy kicsit! :))

6. Én magam is nagyon meggondolom, mit olvasok el. Jézus azt mondta Mártának: ,,egy a szükséges dolog". Mária a jobb részt választotta. A mennyeivel akart foglalkozni a földi helyett, így vált Jézus hűséges, hálás, bátor és szeretetteljes követőjévé. Nem tudhatta, mennyi ideje van, de azt jól akarta felhasználni. Én is ezt szeretném. Így ,,vehetem rá" gyermekeimet is, hogy a ,,jobb részt" válasszák.

Szóval nem tudom, mennyi idő szabatott nekem és fiaimnak a földön. 

Fontos, hogy jól gazdálkodjak vele és az olvasmányokkal befolyásolt gondolataimat is ennek rendeljem alá.

Nyugodt, békés napot!

Akarsz-e hercegnő (herceg) lenni?

,,Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem."  (Zsolt. 101:6)

Kislánykoromban nagyon szerettem a hercegnős meséket. Igazán vonzó volt számomra, hogy valaki különleges, csodás dolgok történnek vele, és elnyeri egy nagyszerű herceg szerelmét.

Ahogyan gyermekkoromban én, bizonyára Te is szeretnél hercegnő vagy herceg lenni: gyönyörű ruhákba öltözni, díszes palotában élni, ahol szolgák serege lesi minden óhajodat, miközben mindenki szeret, mert Te vagy a legszebb, a legokosabb, a legjobb humorú és a legnagyszerűbb gyermek üveghegyen innen és túl.

Te is lehetsz hercegnő vagy herceg. Természetesen nem abban az értelemben, ahogyan a mesékben, hiszen a tündérmeséknek kevés köze van a valósághoz. Azonban érdemes megismerkedned egy igazi királynéval, aki származása szerint nem volt hercegnő, mégis őt választotta az akkori világ leghatalmasabb ura, 127 tartomány királya, akinek gazdagsága felbecsülhetetlen volt, és sok száz különleges lány közül kiválaszthatta azt, akinek fejére teszi a királynői koronát.

Eszter történetét a Bibliában olvashatod. Perzsia királyának választottjáról van szó. Miért Ő? Igen szép volt arcra és alakra egyaránt, de a többi lány is szebbnél szebb vonásokkal dicsekedhetett. Voltak közöttük előkelő hölgyek, akik a legjobb körülmények között a legjobb neveltetésben részesültek, voltak rendkívül okosak, akik ismereteikkel versenyre kelhettek bárkivel, és voltak nagyszerű tehetségek, akik zenéjükkel, táncukkal, hangjukkal vagy ügyességükkel sokakat elbűvöltek.

Esztert azonban valami kiemelte a többiek közül, ami több volt a szépségnél, a származásnál, a tudásnál és a tehetségnél. Eszter a mennyek Urát szolgálta, amitől igazán kedvessé, szeretetre méltóvá vált. Nevelője - egy derék, bátor, istenfélő férfi - Esztert tiszteletre, engedelmességre, Istenbe vetett bizalomra tanította. Eszter kedvességének, szerénységének, jó tulajdonságainak híre hamar eljutott a királyhoz is, hiszen már több, mint egy évet töltött a király egyik palotájában, amikor először elé vezették. A király pedig azonnal megszerette. Isten Eszter királyné által előre gondoskodott népéről. Eszter Istenre bízta életét, amikor veszélybe került, Isten pedig válaszul három napi folyamatos imájára bátorsággal, bölcsességgel és szabadulással ajándékozta meg. Szépsége és kedvessége sem őt, sem mást nem menthetett volna meg.

Eszter már kislányként megtanulta, hogy kinek érdemes engedelmeskednie, és nem bánta meg, hogy nevelőapja szavait megfogadta, az Istenről szóló tanításait pedig őrizte a szívében. Gyermekként tanulta meg, hogyan uralkodjon gondolatain és szavain. Nem engedte, hogy a körülötte lévő világ magával ragadja, hanem imával és tettekkel őrizte testi egészségét és gondolatai tisztaságát. Közben pedig Isten készítette neki mások szívét, így mindenki előtt, aki igazán számított, kedvessé vált. A történet egyik legmeggyőzőbb része, hogy férje, aki mérhetetlen hatalommal bírt, az országa felét is neki adta volna szeretete jeléül. Eszter jelleme annyival ragyogott szebben társainál, amennyivel a Tied is szebben ragyoghat.

Szeretnél hercegnő vagy herceg lenni? Jézus Krisztusnak szemében már az vagy, mert aki Őt szereti, a menny Királyának gyermeke, vagyis herceg vagy hercegnő. Az igazi hercegek, hercegnők uralkodnak, mert nemet tudnak mondani a rosszra, gazdagok, mert elégedettek azzal, amit kapnak, szépek a belőlük áradó szeretet miatt. Mind az uralmat, mind a gazdagságot, mind a szépséget, mindent ajándékba kapnak Jézus Krisztustól.

Tölts minél több időt Jézussal, és olyan hercegnő vagy herceg leszel, akiben a mennyei seregek is gyönyörködni fognak! Olvasd Eszter történetét gyakran, és ha valamit nem értesz, kérdezd szüleidet, tanítóidat! Imában kérd mennyei Atyádat, hogy Te is megkaphasd azokat a tulajdonságokat, amik igazán naggyá tesznek!

Heti ige örömmel

,,Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. "

(Zsolt.25:4-5)

Nagy vágyam, hogy e szerint az ige szerint éljük az életünket akár itthon a családban, akár akkor, amikor kitesszük innen a lábunkat. És különösen szeretném, ha hitelesen tudnánk képviselni Istent és az Ő szavát, hogy gyermekeink hite növekedjék, míg szemtől-szembe állhatnak Jézussal.

Van egy asszony-imakörünk. Hetente összejárunk, hogy megosszuk egymással tapasztalatainkat, imádkozzunk egymásért, családjainkért, betegeinkért, nehézségekkel küzdő barátainkért és ismerőseinkért.

Egyik kedves barátnőm is sok küzdelmet visel a gyermekeiért. Ő mesélte, hogy bevezettek egy füzetet, amibe minden héten bemásolnak egy igét és beragasztanak egy éneket. Aztán minden nap ismételgetik azokat. Az ötlet azonnal megtetszett, de csak egy idő után vált a mi életünk részévé.

Nagy lendületet adott a dolognak, hogy egy női keresztény szolgálatokról szóló képzésen kaptam ajándékba egy szép füzetet, ami folyton hívogatott, hogy megtöltsük tartalommal. 

Persze nem szeretném minden héten posztolni az aktuális oldalakat, de gondoltam egyet megmutatok, hátha más is kedvet kap hozzá. A megvalósítása nem igényel sok időt, viszont hasznos lehet, hogy a kicsik fejét megtöltsük bibliai gondolatokkal.

A heti anyag így néz ki:

Egy igét leírok elsős füzetlapra, amit az elsős fiam színes ceruzákkal átmásol. (Nagyobbak persze már a Bibliából is bemásolhatják.) Ez minden héten egy aktuális ige, ami jól illik pl. a jellemépítő programba is. Egyes napokon pedig kiváltja az írásgyakorlást az otthoniskolánkban.

Ezen a képen még látható balra a legkisebb gyerek anyák napi rajza, jobbra alul pedig egy matricás ,,díszítés". A halacska úgyis jó jelkép a meggondolatlan beszéd ellen. :)

Itt egy pár soros gondolkodás van az igéről. Pl. ,,az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd"

gondolathoz, hogy mikor és hogyan ejthetjük ki Isten nevét.

Jobbra pedig Ferkó rajza, akinek a beszédről Bábel tornya jutott eszébe.

A következő két oldalt az énekünk szövege és egy saját készítésű kotta tölti ki.

A kotta jellegzetessége - ami sajnos a képen nem látszik jól, hogy minden hangnak külön színe van. 

Ha pl. az A hang narancssárga, akkor az összes A-t ugyanolyanra színezik a gyerekek. Közben tanulják a helyét. (Ehhez persze előjegyzés nélküli kotta szükséges egyenlőre.)

Végül Samu is rajzolt. Neki egy király jutott eszébe, aki tiszteli Istent és csak okkal veszi a szájára a nevét, ezzel mutatva példát a népének. (Jó figyelmeztetés ez nekem is, szülőnek, ha szeretném, hogy a gyerekek tisztelettel ejtsék ki a Mindenható nevét.)

Bal oldalon pedig leírtuk az igét egy másik fordításban is, hogy érthetőbb legyen.

Az üres helyekre matricázunk, fényképeket rakunk be, vagy a gyerekek rajzolnak.

A barátnőm mesélte, hogy az övéi már a füzetük elejétől kántálják az összes tanult igét, és tudják az énekeket is. Nekem igazán hatékonynak tűnik! :) 

Szóval, ha kedved van hozzá, végy egy füzetet, és lássatok neki!

Ez a feladat is tág határt szab a képzeletnek.

Áldott napot!

Szeretettel :)

Könyvek, könyvek, könyvek....

,,Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; 
  Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak" (II. Kor. 10:5)

Ha tudnád, hogy már kevés időd van a Földön, mit olvasnál el?

Ha tudnád, hogy a gyermekednek kevés ideje van a földön, neki mit olvasnál el?

Lényeges kérdés.

A szüleim korában gyakori volt a gyermekhalálozás. Mindketten veszítettek el testvéreket egyik napról a másikra. Nagy veszteségeket éltek meg, amik elkísérték egész életüket. Ma ritkábban ugyan, de előfordul, hogy gyermekek mennek el. Hirtelen halállal, vagy hosszú betegség után, ugyanúgy végtelen fájdalommal jár az elvesztésük. Mivel azonban mi keresztény szülők is tele vagyunk reménységgel (ami így van jól), sok-sok tervet szövünk a földi jövőjüket illetően. Van, aki pénzt gyűjtöget, van ki rengeteget költ iskoláztatásra, oktatásra, fejlesztő játékokra, ,,okosító" tárgyakra, van, aki pedig rengeteg időt szán a közösségi életre stb. 

Vajon mennyit szánunk arra, hogy gyermekeink készüljenek az örök életre? 

Sokfélék vagyunk, sokféleképpen gondolkodunk, de - bízom benne - egy közös ügyünk van: a Krisztusban való élet, ami üdvösségre vezet. Persze a keresztény (azaz krisztusi) szó kissé elcsépeltté vált, ezért túl sok mindent engedünk be otthonunkba. Most csak a könyvekről írok, bár sokféle vonatkozásról írhatnék.. Az olvasmányok területén látom, hogy sok szülő kevéssé ügyel a gyerekei könyveire, azok rövid és hosszútávú hatására.

Én magam is követtem el ebben hibát (bizonyára még fogok is). Ráadásul igaz, hogy a családon kívül kapott vagy kötelező olvasmányok is befolyásolják a gyerekeket. Azonban pár dologban meggyőződésre jutottam (többet már tudományosan bizonyítottak! :)) és alkalmazom is.

1. A kisgyermekeknek nem kell, hogy könyvekből ismerjék meg a körülöttük lévő világot. A mindennapi tevékenység során, amit a szüleikkel, testvéreikkel végeznek fejlődnek a legjobban tudásban és ügyességben. Minél többet vannak a szabadban, minél többet játszanak mesterséges játékok nélkül, annál találékonyabbak, annál inkább képesek egy dologra figyelni, megfigyelni és gondolkodni. Ez persze nem jelent teljesen könyv nélküli nevelést. (Nehéz is lenne mindent kizárni a mi világunkban.)

2. A tündérmesékre, mítoszokra (mesehősökkel, tündérekkel, boszorkányokkal, varázslatokkal, csodákkal stb.) nincs szükség. Talán csak azoknak a gyerekeknek van ezekre szükségük (bár még ez is kérdőjeles számomra), akik nem ismerik Jézust. Akik sosem hallottak arról, hogy a csodák Isten hatáskörébe tartoznak. Minden más ármánytól és szemfényvesztéstől meg akar minket védeni a Biblia (V. Mózes 18:9-13), hiszen a gonosz területére léphetünk. Nem elhanyagolható kérdés ez olyan korban, amikor minden hemzseg a jóslásoktól, varázslásoktól, titokfejtésektől. (A minap éppen olyan mesekönyv hirdetését láttam, ami - a reklám szerint - megtanítja a gyerekeket meditálni, nyitottá tenni értelmüket a természetfeletti eseményekre.) Mi -családilag - úgy döntöttünk, hogy nem tesszük ki a gyerekeinket ilyen veszélyeknek, ami akár nagyon vonzó is lehet számukra. A valóság ismerete és a Biblia történetei teljesen alkalmasak arra, hogy lelkileg kiegyensúlyozott, az életre felkészített gyerekeket neveljünk. A Biblia csodái pedig Istenhez vezetnek, nem Sátán birodalmába.

3. A Bibliából már egészen kicsi korban is lehet mesélni (kb.1 évesen kezdtük). Mindig a koruknak és aktuális érdeklődésüknek megfelelően. Ehhez persze szükséges, hogy én is folyton olvassak, növekedjek ismeretben, és fejlődjön a jellemem. Ekkor tudom hitelesen képviselni Isten üzeneteit.

4. Később sincs szükség sok könyvre. Erre is kaptam megerősítést az ,,Egyszerűbb gyermekkor" című könyvből. Ezt minden szülőnek csak ajánlani tudom. (Kevés ,,nem keresztény" irodalmat olvasok, de ez megérte. Nagyon gyakorlatias, és összhangban áll az általunk eddig elfogadott nevelési elvekkel is.) Az a pár darab könyv, ami marad, viszont tartalmas legyen. Nálunk van egy-két verses kötet, egy-két szépirodalmi mű (valós történetekkel) és pár olyan mesés kötet, amiben nincsenek a fent említett okkult elemek, csak valós emberi élethelyzetek, konfliktusok vannak átírva állatokra.

A mi gyerekeink nagyjából 3 éves koruktól kezdtek komolyabban érdeklődni a könyvek iránt. Ezt úgy értem, hogy már nem a szoros közelségben együtt töltött idő volt az olvasás ,,lényege", hanem már egyedül is szívesen töltöttek hosszabb időt egy-egy könyv társaságában.

5. Nem utolsó sorban pedig vannak (voltak) Gyermekbibliáink. Jobbak és sajnos rosszabbak is. (Az utóbbiakat kiselejteztem.) Én azt tartom jobbnak, ami a Biblia eredeti szövegét nem értelmezi, magyarázza, esetleg még el is ferdíti, hanem csak szükség szerint rövidíti, és a nyelvét modernizálja a gyerekeknek. Az illusztráció sem mindegy. Találkoztam olyan képes Bibliával, aminek legtöbb képénél feltettem magamban a kérdést, vajon olvasta-e az illető a Bibliát (vagy mit olvashatott helyette)? Arról sem vagyok meggyőződve, hogy egyáltalán szükség van-e gyermekbibliára ahelyett, hogy az eredetiből olvasnánk, mesélnénk a gyerekeknek, mert nem gondolom, hogy ilyen mennyiségű képi anyagra szüksége lenne egy kisgyereknek.  (Ezen még gyötrődöm egy kicsit! :))

6. Én magam is nagyon meggondolom, mit olvasok el. Jézus azt mondta Mártának: ,,egy a szükséges dolog". Mária a jobb részt választotta. A mennyeivel akart foglalkozni a földi helyett, így vált Jézus hűséges, hálás, bátor és szeretetteljes követőjévé. Nem tudhatta, mennyi ideje van, de azt jól akarta felhasználni. Én is ezt szeretném. Így ,,vehetem rá" gyermekeimet is, hogy a ,,jobb részt" válasszák.

Szóval nem tudom, mennyi idő szabatott nekem és fiaimnak a földön. 

Fontos, hogy jól gazdálkodjak vele és az olvasmányokkal befolyásolt gondolataimat is ennek rendeljem alá.

Nyugodt, békés napot!

Életünk könyve 2.

 ,,Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik."

(Péld. 2:6)

Életemben rengeteg könyvet elolvastam. Nem állítom, hogy válogatás nélkül, de mindenképp rongyos szűrővel. Átmentek olyan könyvek is, amiket a mai ismeretemmel és lelkiismeretemmel nem vennék a kezembe, mert mind erkölcsileg, mind irodalmilag megkérdőjelezhető művek. De amit ennél is súlyosabbnak érzek, hogy ezek a könyvek tovább élnek a gondolataimban, fel-fel villannak eseményeik, és rossz, esetleg félelmetes gondolatokat táplálnak. Ráadásul rengeteg haszontalan álmodozást és az emberi kapcsolatokra veszélyes illúziókat szültek.

Ugyanakkor arra is emlékszem, milyen hatást gyakorolt rám a Biblia, amikor 17 évesen először vettem a kezembe. Rövid időn belül hűséges társammá vált. Máig is hálás vagyok a mennyei Atyának, hogy barátnőmet indította kedves zsebbibliám megvételére. Életem legértékesebb tárgyi ajándékának bizonyult. Azóta már kénytelen voltam nyugdíjazni, mert körbeutazta velem a Földet (legalábbis kilométer számban:)), és a használattól kezdett darabjaira hullani. Utódja azonban legalább ilyen jó szolgálatot tesz.

Örülök, hogy a mi gyerekeink már egészen korán (gyerek) Bibliát kaphattak a kezükbe, és megismerhetik annak szépségét, értékét, miközben megtanulnak önállóan, összefüggésekben gondolkodni. Össze sem hasonlítható más könyvekkel. (Még kedvenc világirodalmi gyöngyszemekkel sem.) 

Mivel nincs tévénk, és sem videó sem számítógépes játékokat nem engedünk gyerekeinknek, marad az olvasás. Na de mit olvassunk? Amikor Samu még kicsi volt, nem sokat gondolkodtam a könyvek hatásán. Eléggé elővigyázatlanul kezeltem a helyzetet. Olyan - keresztény családokban is népszerű - könyvek lopództak be, amik elsőre ugyan értékesnek látszódtak, de hamar kiderült róluk, hogy csak polyva, mivel gyerekeink gondolatait teletöltötték ,,egészségtelen" vágyakkal . Aztán jobban odafigyeltem, és vigyáztam, vigyázok arra is, hogy a Biblia ne veszítse el elsődleges szerepét.

Talán szélsőségesen hangzik, de szerintem ebben a zűrzavaros világban - ami ontja a könyveket, újságokat, internetes ,,irodalmat" - nagy veszélynek tesszük ki a gyerekeinket, ha nem ügyelünk a saját és az ő olvasmányaik megválasztására. Az elménket meg kell tölteni nemes gondolatokkal, és megdolgoztatni pl. a Biblia alapos tanulmányozásával, hogy gyermekeinkkel együtt védelmet nyerjünk a világ szennye ellen. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy a szülői befolyás korlátozott. Most kell megtanítani gyermekeinknek, mit jelent a jó választás áldása. Később már csökken a befolyásunk a gyerekeink lelki életére, akár meg is szűnhet. Ma is és majd akkor kiváltságunk, hogy imában hordozzuk őket, de a mai lelki-szellemi eledel a mi felelősségünk.

Persze belátom, hogy nem elég emberi erőfeszítéseket tenni. Ha Isten Lelke nincs jelen a családunkban, akkor a Biblia és a jó olvasmányok is csak betűk tömege. 
A Szentlélekre van szükségünk nekünk is, gyerekeinknek is, hogy el ne tévedjünk a világ útvesztőjében, és a Bibliát ne a saját akaratunk, vágyaink szerint értelmezzük, hanem hagyjuk, hogy azon keresztül szóljon hozzánk, változtasson az Úr. 

(Lesz folytatás.)

Kívánom, hogy így szóljon hozzánk is mennyi Atyánk!

Életünk könyve

 ,,És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz." (V. Móz. 6:6-7) 

,,Jézus gyermekkorában, ifjúkorában és férfikorában - egész életében - tanulmányozta a szent Írásokat...Mivel ismeretét úgy szerezte, ahogyan mi is megszerezhetjük, csodálatos szellemi és lelki ereje bizonysága a Biblia nevelő értékének." (E.G. White: Előtted az élet!)

Az alábbi írásommal megint csak nem szeretnék ostort adni senki kezébe, hogy önmagán vagy másokon próbálgassa. Egyszerűen csak nagyszerű fejlődési lehetőséget láttam meg az elvek és a gyakorlat területén is.

Isten szemében nagy értéket képviselnek a gyermekeink. Nekik ugyanúgy van tanítás a Bibliában, mint nekünk, felnőtteknek. A Biblia nagy hatást gyakorol a kicsik szívére. Alkalmas arra, hogy a kisgyermekeket is megszólítsa általa az Úr, ezért nagy felelősség nyugszik azokon, akik Istent képviselik ebben a világban, hogy megismerik-e és továbbadják-e a Biblia tanításait, mint az egyetlen hiteles forrást Jézus Krisztusról. 

  A Szentírás tömör, gyakran szűkszavú történetei mély tanításokat rejtenek, amik megismerése már korán elkezdhető. 

Samu, a legidősebb fiúnk nem volt még egy éves, amikor egy kedves kis könyvet (Kéz a kézben Jézussal) elkezdtünk minden este nézegetni. Akkor már biztosan tudtam, hogy ,,a szülők és tanítók nagyon korán megkezdhetik illusztrációk által - amelyeket a gyermekek felfogóképességéhez kell igazítani - a kicsinyeket segíteni az Úr rendeleteivel kapcsolatos utasítások betartására". 

Hamar kiderült számomra, hogy ez működik. Bár azt a nézetet is ismertük, és (hiányosságainkkal együtt) gyakoroltuk a férjemmel, hogy a kicsik számára a legjobb forrás Istenről a szülők példamutatása, és a természet kincseinek megismertetése úgy, mint a Teremtő keze munkája.

Később, három éves kora körül kezdtem el gyártani a szemléltetőket a Biblia tanításaihoz. Engem is meglepett, milyen gyorsan megjegyzi így a történeteket a lényeggel együtt. Ebben a posztban leírok pár gondolatot arról, hogy miért fontos és mitől hatékony a Biblia együttes olvasása és tanítása bármelyik keresztény otthonban. (E. G. White Előtted az élet! c. műve alapján)

1. A példázatok, szemléltetők segítséget nyújtanak Isten szavának felfogásához, és emlékeztetőül szolgálnak. 

2. Szükséges a folyamatos tanulás és a módszereink felülvizsgálata, javítása. Számomra egy igazán ütős idézet: ,,A Biblia tanulmányozásánál a tanításnál a legfrissebb gondolatainkra, a legjobb módszereinkre és a legkomolyabb erőfeszítéseinkre van szükség." 

3. A családi áhítatok ,,szervezése". Amióta összeházasodtunk, mindig voltak közös áhítataink a férjemmel, de csak a gyerekeink születése tette ezeket igazán rendszeressé és értékessé, hiszen a felelősségen túl, mi is kezdtünk igazán örülni ezeknek az alkalmaknak. Bár a gyakorlatunkon mindig van mit javítani, már évek óta reggel közös énekléssel, imával kezdjük a napot, és ugyanígy zárjuk is, kiegészítve igeolvasással. Ez azokon a napokon is így van, amikor Apa nem vehet ezekben részt. A hosszabb bibliaolvasás és beszélgetés idejével is sokat kísérleteztünk (reggel, délelőtt, este???), míg az utóbbi időben a csendes pihenő végén, vagy ha alszanak, utána jut idő a komolyabb bibliatanulmányozásra.

Az elvek, amiket a családi áhítatok tartásához megismertem, de nálunk sem működnek még tökéletesen (keressük az utakat), az alábbiak:

1. ,,A reggeli és esti istentisztelet órái a nap legkedvesebb és leghasznosabb órái legyenek! 

Érjük el, hogy ezekbe az órákba ne vegyüljenek bele zavaró, kellemetlen gondolatok! Értessük meg, hogy a szülők és gyermekek azért gyűlnek össze, hogy találkozzanak Jézussal, és meghívják otthonukba a szent angyalokat!"

2. ,,Legyenek az istentiszteletek rövidek és élettel teljesek! Alkalmazkodjanak a körülményekhez és legyenek változatosak!"

3. ,,Vegyen részt mindenki a Biblia olvasásában! Tanulják meg Isten törvényét, és azt gyakran ismételjék át! 

Növeli a gyermekek érdeklődését, ha megengedik nekik, hogy néha ők válasszák ki a felolvasandó szövegeket. Tegyetek fel neki kérdéseket a felolvasott bibliaszövegekre vonatkozólag, és ők is kérdezzenek! Néhány szóval magyarázzátok meg a szövegek jelentését! 

A kicsinyek is vegyenek részt az imában és csatlakozzanak az énekléshez, ha csak egyetlen vers eléneklésével is!" 

(Az éneklésnél az a rutin alakult ki nálunk, hogy minden napnak megvan a maga reggeli és esti éneke. Néha cserélünk egyet-egyet, de a java állandó maradt, így a gyerekek is tudják a szövegét is és énekelhetik velünk, amikor akarják. Ehhez jön még az elalvás előtti két Jézusról szóló gyerekének. Valamelyik nap a sötét szobában rádöbbentem, hogy Samu kedvencét 4 éves kora óta már több, mint ezerszer énekeltem!)

4. ,,Ha az istentiszteletet megfelelővé akarjuk tenni, gondolnunk kell az előkészületekre...

Isten felszólítja a szülőket, hogy rendeléseit, mint az életre való felkészülés alapját, előbb rejtsék saját szívükbe: "És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről ..." (5 Móz 6:6-7). Gyermekeinek érdeklődését csak úgy tudjuk felkelteni a Biblia iránt, ha mi magunk is érdeklődünk iránta. Ha azt akarjuk, hogy szeressék ezeket a tanulmányokat, nekünk is szívesen kell azokat kutatnunk. Tanításunk csak akkor lesz hatásos, ha azt saját példánk és lelkületünk által nyújtjuk."

 5. ,,Nem elég, ha csak azt tudjuk, amit mások gondoltak vagy tanultak a Bibliából. Mindenkinek számot kell adnia magáról Istennek az ítéletkor, és minden embernek most kell megtanulnia, mi az igazság."

6. ,,Figyeljük meg, mi érdekli őket, és keltsük fel érdeklődésüket, hogy megtudják, mit mond a Biblia azokról a dolgokról! Isten, aki különböző hajlamokkal teremtett bennünket, Igéjéből mindenki számára adott valamit. Ha a tanulók azt látják, hogy a Biblia tanításai ráillenek saját életükre, tanítsátok meg őket arra, hogy a Bibliát tekintsék tanácsadójuknak!"

Azt hiszem, van hová fejlődnünk!

Remélem, Ti is kedvet kaptatok!

Áldott napot!

Tematikus bibliai igegyűjtemény egylapos albumban

,,Mikor félnem kellene is, én bízom te benned."

(Zsolt. 56:4)

Mostanában kevesebb időm jut az írásra, bár megint vannak készen anyagaink. 

Egy új kedvencem az egy lapból hajtogatható könyvecskék, albumok készítése.

Ezeket egyenlőre nem egy-egy bibliai történetre építjük, hanem tematikus feldolgozások.

Az első, amit bemutatok egy kukoricapelyhes doboz újrahasznosításából készült kis album igékkel, 

amik a félelemről, bátorságról és az Istenbe vetett bizalomról szólnak. 

Belülről így néz ki:

Gyűjtögetni szoktam az igés lapokat, kártyákat, lejárt naptárakat.

Az igék egy részét ezekből vágtuk ki.

A többi egyéb munkáink során megmaradt kis színes papírfecni.

Ezekre írtam az elmúlt időszakban tanult igéket. 

Vannak kis zsebek is rajta, amikbe szintén igés kártyákat, lapokat lehet dugdosni.

A gyerekeknek annyira megtetszett, hogy mindenkinek külön albumot készítettünk, 

és mindenkié más lett, mert sok variálási lehetőség van.

Ennek az albumnak az elkészítését láthatjátok az alábbi képeken.

A kartont négyzetekre osztottuk, majd bevágtuk a jelölés mindkét oldalán, 

hogy kb. 2-3 mm kivágás legyen. Erre a könnyebb hajtogatás miatt van szükség.

Majd elkezdtük behajtogatni. A vágás és a hajtás is többféle módon variálható. Mi a képen látható bal oldali négyzetekből levágtunk, és két szélét vékony csíkban leragasztottuk. A sárga csíkok kétoldalas ragasztószalagból készültek. Így lett három zsebecske.

Utána következett a legkisebb méretre (esetünkben 7x7 cm) hajtogatás.

A könnyebbség miatt csak gumigyűrűvel fogtuk össze a végén. 

(Azóta már készült szalagos-megkötős változat is.)

Végül megtöltöttük tartalommal.

Ezúttal nem változtattunk a külsején, mert tetszett a sok kukorica, 

de az is díszíthető, bevonható, ha szebb kivitelre vágyunk.

Áldott igetanulást! 

Szeretettel:)

BF-program - Felelősség

,,Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem."

(Zsolt. 25:4 )

Már több próbálkozásom is volt, hogy csináljuk a Benjamin Franklin (BF) nevével jelzett jellemépítő programot. Újból belevágtunk, de továbbra is kísérleti stádiumban van. Valahogy nehezen megy a heti váltás. Persze azon gondolkodtam, hogy talán nincs rá szükség, hogy minden héten újabb jellemtulajdonságot tegyünk a középpontba. Nem az a baj, ha lassabban haladunk, hanem az, ha feladjuk. 

Szóval belevágtunk. Nálunk a ,,felelősség" hete van. Megpróbálom összefoglalni, miből áll nálunk ez az egység, ami lehet 1-2 hét, vagy kinek-kinek kedve szerint.

1. Az első a felelősségteljes jellem meghatározása. Persze gyereknyelven. Először nekem kellett meghatároznom magamnak, hogy mi az én felelősségem, mit jelent felelősségteljesen élni. Nem csak általában, hanem a gyerekneveléssel, a tanításukkal, a fejlődésükkel kapcsolatban. Aztán meghatároztuk, hogy mi az ő felelősségük. Pontokba szedve fel is írtuk, hogy ők miért felelősek, ami magába foglalja pl. a szófogadást, a példamutatást, a segítést, a szorgalmas tanulást stb. A felelősség felvállalásáért napocskákat lehet gyűjteni, ami bizonyos szám után ajándékot jelent a gyerekek számára.

A 3. éves kicsit még nem vontuk be, de a nagyobbaknak listájuk, és napocskagyűjtő táblájuk van jól látható helyen (a hűtőn), amit naponta többször is megnézegetünk. (A fénykép óta már napocskák is kerültek rá.)

Kiemeltük azonban az imádságot, mint a legfőbb ,,eszközt", hiszen enélkül rendkívül nehéz mindannyiunknak a felelősség vállalása. Istennel beszélgetve azonban megannyi terhünk könnyűvé válik.

2. Kiválasztottam 6 bibliai történetet - minden napra egyet - amik egymás után megtalálhatók a Gyermekbibliában, és amikben központi szerepet kapnak a felelősség, annak felvállalása vagy áthárítása másra. 

3. Választottam heti igét és heti éneket megtanulásra. Az előbbit angolul is tanuljuk (énekelve), az utóbbit pedig nem csak szöveggel hallás után, hanem kottával és kézjelről szolmizálva is. Ugyanakkor fent van még a korábbi igénk is a ,,derű, hála" hetek idejéből. :) 

Ezen túl persze bele kell férnie még az iskolai kötelezettségeknek is (olvasás, írás, matek stb.)

Érzem, hogy még több hónap kísérletezés után is nagyon a kezdetnél vagyunk, de folyton bizakodom. Sok-sok ötletem van, de a kivitelezés sokkal többet igényel. Viszont az Úr mindig megerősít, hogy ez a jó út számunkra, és akár egy életprogramot is adhat egész családunknak.

Remélem, adhattam és még a jövőben is adok pár ötletet! 

Szeretettel :)

Bible fun - Mindenki örömére (ismétlés)

,,Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól." (Péld. 22:6)

Ez a kis videó nagyon megnyerte a tetszésemet.

 Tetszik az egyszerűsége és az apró kis ötletek.

Gondoltam másnak is szerzek vele egy kis örömet.

https://www.youtube.com/watch?v=99GNYZQiKDo

Jézus csodái - ,,Kreatív Biblia"

Véget ért a Jézus csodái sorozat. Az alábbiakban megmutatom, hogyan lett belőle lapbook, vagy éppen kreatív Gyermekbiblia. (Ki, hogyan nevezi :))

Készítettünk egy méretre szabott mappát, majd beletettük az eddigi feldolgozásokat.

A bal oldali képen A kánai mennyegző és A terméketlen fügefa látható. A jobb képen A csodálatos halfogás, A kenyérszaporítás (a piros tartóból kivehető) és Jézus a tengeren jár története.

A legtöbb részt celluxszal rögzítettük, hogy kihajtható legyen.

Így belefért az összes történet úgy, hogy ,,használható" is.

Egy-két lap kihajtásával jól látható

A tenger lecsendesítése és A templomadó (a borítékba rakott gombokkal).

Végül összeszedtem és kinyomtattam a teljes bibliaszövegeket, amiket - a méretre vágás és hajtás után - az adott történet szemléltetői mellé vagy mögé beragasztottunk. Jó lehetőség az olvasás gyakorlására, miközben a gyerekek alaposan, pontosan megismerik a történetet.

Íme az eredmény.

Rövid időre elbúcsúzom, mert

HURRÁ, NYARALUNK! :) Addig is jelentkezem pár ismétléssel.

További szép nyarat!

Spar-matricák használatban

,,A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."

(II. Tim. 3:16-17)

Ferkó érdeklődése - aki májusban 4 éves lett - mostanában főleg a betűk felé irányul. Egyik gyerekünket sem akartuk sürgetni, hogy olvassanak, de nem is fogtuk vissza őket. Luther Márton elsősorban azért tartotta fontosnak, hogy a legegyszerűbb emberek, gyermekek is jól olvassanak, hogy mielőbb a saját szemükkel ismerhessék meg a Bibliát. Ne lehessen többé az embereket sötétségben tartani Isten lénye, személye felől, hogy kicsoda Krisztus, kik a szentek a Biblia szerint, mi a kegyelem, hogyan juthatnak üdvösségre, ami nem vásárolható meg és nem lehet különböző érdemekkel megszerezni.

Szeretnénk, ha a mi gyerekeink is mielőbb bibliaolvasó gyermekekké válnának. Samuval Apa el is kezdte. Rövid, könnyebben érthető zsoltárokat választottak ki, amiből naponta egy verset olvastak csak el. Mára, ha Samunak kedve támad, már sokkal többet is elolvas egyszerre. Máskor pedig egy gyermek áhítatos könyvből olvas magának 1-1 oldalt. Ő is 4 évesen ismerkedett a betűkkel intenzíven, és az első szó elolvasásától csak pár hónap kellett, hogy rövid bibliaszakaszokat olvasson. Persze szívesen olvas más könyveket is. Ferkó pedig szintén odavan a könyvekért.

Persze minden gyerek más, és mások az elvárások. Mi ezt tartottuk elsődlegesnek. Nem számítottunk rá, hogy ez ilyen könnyen fog menni, ha nem teszünk mást, csak kielégítjük az érdeklődését, és persze mintát adunk a bibliaolvasás szeretetéből.

Ebből az igényből született a matricás ábécénk. Feleslegessé vált matricákat kartonra ragasztottunk. (Erre kiváló bármilyen müzlis, gabonapelyhes, növényi tejporos kartondoboz vagy bármi doboza, amit rendszeresen fogyasztotok és tiszta.) Majd kivágtuk. Aztán a képen látható állatok ,,egyszerűsített" nevének (jelző nélkül) kezdőbetűjét kicsiben és nagyban is ráírtuk. Ebben már Samu is segített. Jó móka volt Ferkónak is, de a legkisebb fiú is élvezte a kártyapakolgatást. :)

Egy másik ötlet is adódott. A nappalink szőnyegén ücsörögve (láblógatós időmben:))az irattartó papucsokat nézegettem, hogy milyen hasznosak a rendszerezésre és milyen szép színesek, de valami hiányzott róluk. Ekkor jutottak eszembe a fölös matricáink. Arra is jól jött, hogy az azonos színűeket elválasszuk funkció vagy ,,papucsgazda" szerint.

Íme az eredmény:

Azt hiszem, minden gyerek szeret matricázni.

Jó szórakozás lehet a betűtanulás más matricákkal is.

Kellemes nyári (észrevétlen) tanulást! :)

Zsoltárrészletek - 25:12

,,Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon."

(Zsolt. 25:12) 

Tegnap ismét melegedőztünk, erről már Jakab levele kapcsán írtam. Miután befejeztük Jakab levelének szemezgetését, a zsoltárok kerültek előtérbe. Mindig is szerettem zsoltárokat olvasni, de az utóbbi időben még közelebb kerültek hozzám.

Ezúttal azonban nem én tanítottam a gyerekeket, hanem egy kedves barátnőm, aki csemetéivel rendszeresen csatlakozik hozzánk. Kétszeres öröm volt számomra. Egyrészt ő tanított, és igazán értékes gondolatokat tolmácsolt Isten szavából, másrészt nem én tanítottam. :) Félreértések elkerülése végett: nagyon szeretek tanítani. Mindig lelkesen készülök, és hálás vagyok, amikor Isten ilyen felelősségteljes szolgálatot bíz rám.

De az otthonoktatás egyik nehézsége számomra, hogy ne legyek túl sok a gyerekeimnek. Persze az első években ez nem gond, anyából sosem elég. A legnagyobb fiam azonban elérte a 6 éves kort, ami azt jelenti, hogy lassan növekszik a családon kívüli kapcsolatok iránt is az igénye. Ez nem azt jelenti, hogy folyton máshol lenne, hanem azt, hogy ha a hét legnagyobb részében velem vagy Apával tanul, örül, amikor más kedves, hívő tanítóktól kap ,,leckéket".

Ráadásul gyönyörű ez az ige, és jól érthető még kisebbeknek is.
A gyerekóra lényege a jó melletti döntés eszköztárának elmélyítése volt.
Ahogyan egy-egy úti cél eléréséhez szükség van eszközökre (térképre, iránytűre, útjelző táblákra), a végső célunk, az örök élet eléréséhez is szükségünk van jó döntésekre, amelyhez az Úr útmutatásai segítenek.
És hogyan? A lelkiismeretünk, az imádság és a bibliaolvasás által.

A szemléltetést én vállaltam. Egyszerű, könnyen elkészíthető és minden gyerek élvezte az eredményt.
Az alap egy-egy negyed kartonkörből készült (kb 20 cm sugarú). Két oldalt egy kis peremet hajtottunk, hogy a mutató ne forduljon tovább a kelleténél. 4-4 utat ragasztottunk rá színes papírcsíkokból. A 4 közül azonban csak egyre került egy mutató ujj és egy szívecske, jelezvén, hogy Isten melyik utat mutatja.
Alul egy kis körből fejecskét kapcsoztunk rá Milton-kapoccsal. A fejecske búbján kis útjelző nyilacskával. (Egy darabban vágtuk ki a fejet a nyíllal.) A kapocs segítségével forgatható a fejecske.
Az utakat és a köztes területet mindenki úgy díszíthette, ahogyan akarta.

A képen felül a ,,mintapéldány" látható, alul pedig Samu műve.
Először a nyilacskát bármerre állíthattuk.

A ,,jó döntés" viszont az volt, ha arra állítottuk, amerre az Isten útmutatását jelképező ujj mutatott, mert az az élet és a szeretet útja.

Apró praktikák: 

A színes csíkok hosszabbak voltak, és a ragasztás után vágtuk méretre és formára.

Alul a fejecskénél levágtunk annyit a körcikkből, hogy a fejecske könnyen fordítható legyen, de még gond nélkül rátűzhessük a kapcsot.

Ez volt az utolsó művelet.

Áldott tanulást!

Holnaptól Jézus szenvedéstörténetével foglalkozunk.