,,Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! " (I. Sám. 3:10)
A Sámuelről szóló lapbook jobb fele arról a nevezetes éjszakáról szól, amikor Isten megszólította Sámuelt. Amikor elhívta és prófétává tette. Ugyanakkor súlyos üzenetet is bízott rá.
Erről az igéről van egy szép ének is, amit tanulunk a fiúkkal. Ennek szövegét beragasztottuk fülnek, ami alatt a történet ,,képregényben látható.
A két rajz Sámuel elhívásáról szól.
A Református énekeskönyv 512. énekének szövege az alábbi.
'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!'
(Hannover, 1648)
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.
(Corneille Péter (1606-1648) az 1Sám 3,9 alapján
F.: Áprily Lajos)
Itt hallgathatjátok meg az ének első versszakát:
Áldott napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése