Elizeus 13. - Barátság

,,Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére."

(Példabeszédek 17:17) 

Nagyon szép ez az ige, és igazán bölcs is. Aki igazán szeret, nem hagy magamra a bajban, de az én szeretetem mércéje is, hogyan viszonyulok barátaim, testvéreim nyomorúságához. Persze ez a történet is sok egyéb tanulsággal jár, és nem a barátság a fő témája, hiszen Elizeust Isten embereként tisztelték. Mi most csak ezt emeltük ki. Lehet beszélgetni még pl. az egymás iránti tiszteletről, a bizalomról, a segítségkérésről, a krízishelyzetek feldolgozásáról, a tapintatról, a vigasztalásról, és ezek szerepéről egy baráti viszonyban.

A történetet így követi a feldolgozásunk:

18. De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ő atyjához, az aratókhoz, 
  19. És monda az ő atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő atyja a szolgának: Vidd el őt az anyjához. 
  20. Ki mikor felvette őt, vivé az ő anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt. 
  21. És felméne az asszony, és az Isten emberének ágyára tevé őt, és az ajtót bezárván kijöve onnét. 
  22. És előhívatá az ő férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök. 
  23. És az monda: Miért mégy ő hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám! 
  24. És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked. 

(II. KIr. 4)

A történethez nem kellett más, mint egy téglalap barna papírból az ágyhoz, két ovális forma és négy csík szürkéből, valamint a szereplők az alábbi képen. (A babára már nincs szükség.)

A füzetbe a két végén és az alján egy-egy csíkban ragasztottuk be az ágyat, hogy a ,,halott fiú" belefektethető legyen (háttal). A szamarat pedig 6 db egyszerű formából ragasztva készíthették el a gyerekek. A fülét, farkát, sörényét rárajzolták. Már csak két nyílást kellett vágni a szereplőknek.

32. És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán. 
  33. És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak. 
  34. És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste. 
  35. Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek. 
  36. Ő pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat. 
  37. Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az ő fiát fogván, kiméne.

(II. KIr. 4) 

A többi már csak a szereplők cserélgetése. (A Géháziról szóló részt is el szoktam mesélni, de azt nem készítettük el külön..)

Kellemes és hasznos időtöltést!