Elizeus 14. - Halál a fazékban!

,,Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. " (Zsolt. 37:25)

 ,,Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai ő vele laknak vala. És monda az ő szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a próféták fiainak. 
   Kiméne azért egy a mezőre, hogy paréjt szedjen. És holmi vad indákra találván, tele szedé az ő ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba főzeléknek; de nem tudta, hogy mi az? 
  Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni. 
  Ő pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt már semmi rossz a fazékban." 

(II. Kir. 4:38-41)

A történethez előre kivágott elemeket használtunk. Pár színes kör a tanítványok fejének, egy fazék a főzeléknek és egy kisebb edény a lisztnek. Beragasztottuk a fejecskéket, amikre arcokat rajzolhattak a fiúk, aztán a fazekat úgy, hogy felül egy sávban még berakhatók legyenek a zöld levelek. Aztán a középső fiamat megbíztam, hogy készítsen főzeléket. Egy darab zöld papírból tépkedhetett hozzávalót, amiket beragasztott. A nagyobbik gyerek addig arcokat készített. (A kicsi meg nézte.:))

Azután kivágtuk Elizeus helyét.

Miután kiderült, hogy a főzelék mérgező, odament Elizeus, és lisztet kért.

A piros edénykében találtak is a gyerekek, beragasztva.

Végül ráírtuk az igét, hogyan gondoskodik Isten az őt szeretőkről.

Áldott napot! :)