Igyekszünk nyugodt életet élni. Az otthonoktatás egyik előnye, hogy mi magunk oszthatjuk be az időnket. Nálunk elég korán kialakult egy komoly napirend némi rugalmassággal, és amióta Samu elsős lett, rendes hetirendünk is van a tanulásra és gyakorlásra szánt idő beiktatásával. A családunkban mindenkinek vannak kötelességei. A hat napi munka keretében a gyerekek is tanulnak, segítenek, megismerkednek a kétkezi munka nehézségeivel és örömeivel, miközben látják, és kipróbálják azokat. A hetedik nap azonban mindenki megpihenhet.
Emellett azonban naponta kell időt keresnem arra, hogy én is pihenhessek, kikapcsolódhassak. Rendkívül felvillanyoz, amikor egyszerű, gyors ötletekre bukkanok, ami számomra is örömet, kikapcsolódást jelent, ugyanakkor vidáman csillogó szemeket láthatok az elkészült műnek köszönhetően.
Ez a ceruzatartó is így készült. Nagyjából egy óra alatt, az eredmény pedig látványos, és igen hasznos. Mivel rendes tolltartója csak Samunak van, de a tanulásban a kicsik is részt vesznek - egyre komolyabban - eljött az ideje, hogy a tettek mezejére lépjek. Nekik is szükségük van rendezett ceruzatárolásra ,,iskola időben". Az ötletet itt olvastam, kicsit módosítottam rajta, így született a mi verziónk:
Egy kiszolgált farmernadrág szárát levágtam, a ceruzatartó belsejének szánt oldalán a középvonalánál centinként bejelöltem, majd kis vágásokat készítettem (csak akkorát, hogy egy kisebb biztosítótű átférjen rajta, amivel szépen egyenletesen (nem feszesen) behúzhattam a gumit. A két végét hozzávarrtam a farmerhez. Aztán hasonlóképpen elkészítettem a radír és a hegyező tartóját. Nagyon tetszett, hogy nem kell minden egyes részt levarrni, csak a végeket, és varrógép nélkül is gyorsan elkészíthető.
Végül maradék anyaggal lezártam a két végét, és rávarrtam egy előre elkészített pántot, ami egyszer áthúzva is megtartja az összegöngyölt ceruzatartót. Így a 4,5 éves fiam is be tudja zárni.
Áldott napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése