Az elmúlt évünk egyik nagy kérdése volt a ,,menni vagy nem menni".
Imádkoztunk, mérlegeltünk, aztán döntöttünk.
Maradunk. Egyelőre legalábbis lemondtunk a költözési szándékról.
Így nekiálltam egy-két újításnak az otthonunkban.
Segített, hogy lecseréltük az ajándékba kapott giga méretű oroszlánlábas ebédlőasztalunkat egy normál méretűre. Így az otthoniskolánk is sokkal barátságosabbá vált. Ha mindhárom gyerek leül köré, felállás nélkül tudok segíteni mindenkinek a feladatában. Közelebb kerültek a taneszközök és a saját dolgaim is.
Végre tíz év után elhoztam édesanyámtól a varrógépemet, így varrtam magamnak hosszú szoknyákat, kendőket és asztalterítőt az új asztalunkra. Mindezt az édesanyámnál évtizedek óta elfekvőben lévő anyagokból. Megjavítottam pár félretett darabot. Közben a fiúk (a 8 és a 6 éves) is anyagdarabot, tűt és cérnát fogtak. Elkészültek az első kísérletek.
Előkerült a horgolótűm és a bontott fonalaim, de egyenlőre csak kísérletezgetem és új mintákat tanulok. A fiaim nagyon élvezték a fonalgombolyítós lehetőségeket.
Az egyik kedvencem mégis az újságpapír-kosárfonás lett.
Ajándékba is készítettem, persze töltelékkel.:)
Íme két jól sikerült példány:
Ha még nem találkoztatok vele, az elkészítését itt találhatjátok,
Kisebb méretű kosarak a gyerekekkel is könnyen készíthetők.
de a Pinterest-en rengeteg más ötlet is van. Nekem pedig terveim azokkal. :)
Áldott napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése