,,Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből." (II. Tim. 2:22)
Gondolataimat az otthonoktatásról az eltérő életmóddal folytatnám.
Utálok árral szemben úszni. Legalábbis eddig így gondoltam, de rá kellett jönnöm, hogy legalább 20 éve ezt teszem. Nincs választásom. Amikor megszületett a döntés, hogy Krisztus szolgája akarok lenni, egyben eldöntöttem, hogy felfelé fogok evickélni a folyón.
Persze jó, ha vannak hozzá társak.
A gyerekeink kilógnak a sorból. Ha akarom, ha nem. Nincs más választásuk.Sajátos neveltetésükből adódóan semmilyen kockába nem férnek bele. (Még a gyülekezetibe sem.)
Gondolataimat az otthonoktatásról az eltérő életmóddal folytatnám.
Utálok árral szemben úszni. Legalábbis eddig így gondoltam, de rá kellett jönnöm, hogy legalább 20 éve ezt teszem. Nincs választásom. Amikor megszületett a döntés, hogy Krisztus szolgája akarok lenni, egyben eldöntöttem, hogy felfelé fogok evickélni a folyón.
Persze jó, ha vannak hozzá társak.
Nincs tévé, nem számítógépeznek, a hagyományos és modern mesék helyett bibliaismeretet kapnak, ami egyben más értékrendet is vetít eléjük. Azt tanítjuk nekik, hogy merjenek (másképp) gondolkodni! A másképp gondolkodás és élés azonban nem azt jelenti, hogy kivonulnak a világból, hanem sokkal inkább, hogy új színt hoznak bele.
Az eltérő életmód vonatkozik az egészségügyi alapelvek betartása, ami nem csak arról szól, hogy sikerül-e kiharcolnunk az intézményekben a megfelelő étrendet (a mi esetünkben lakto-ovo vegetáriánust), hanem törvényi kényszerítések nélkül is lehetőségük van a több mozgásra, kint a szabadban (naponta több órát töltünk ott, a játékon és a kerti munkákon túl, gyakran ott olvasunk, rajzolunk, tanulunk), a szükségleteik természetes úton való kielégítése (ivás, wc, amikor kell), a játék-munka-pihenés-tanulás összehangolása.
A szocializáció is csupán fogalom marad, főleg, hogy otthonoktatásban nevelt gyerekeknél kevésbé probléma a generációs különbségek átugrása, mivel idejük javát nem egykorúakkal töltik. (Kár, hogy a szakemberek jó része másképp gondolja.) Ugyanakkor a szabadság miatt jobban megvalósítható a találkozás idős és rászoruló emberekkel vagy hasonló gondolkodású, neveltetésű gyerekekkel.
Nagy szabadságunk van a természet kincseinek észrevételére, az együttélésre a körülöttünk lévő környezettel. (Nagy áldás, hogy 50 méterre élünk az erdőtől. Vannak süneink, siklóink, békáink, rengeteg madárfajjal találkozunk. Pl. búbos bankával, aminek idén éve van, és időnként egyéb állatok is betévednek hozzánk. A nagyfiam pedig már kertünk hatlábúit is nagy biztonsággal beazonosítja.) Ugyanakkor az egész családhoz alkalmazkodó napirend valósítható meg. Megtanuljuk tisztelni az eltérő igényeket, miközben alkalmazkodunk egymáshoz.
A hétköznapokon túl az ünnepeink is eltérnek, és a gyerekeink nincsenek kényszerítve sem értelmetlen vallási szokások, sem az ünnepekbe vegyülő okkult elemek megismerésére, gyakorlására. Ez komoly érv számunkra az OO mellett. Összességében számunkra a társadalmi.érvényesüléssel szemben a szeretet törvénye, az Isten értékrendje az elsődleges. Őt szeretnénk tisztelni azzal, ahogyan élünk, ahogyan viszonyulunk emberekhez és a természethez egyaránt, és Őt dicsőíteni az ünnepeinken.
Még egy utolsó bejegyzés várható erről a témáról.
Addig is jó gondolkodást! :)
Az eltérő életmód vonatkozik az egészségügyi alapelvek betartása, ami nem csak arról szól, hogy sikerül-e kiharcolnunk az intézményekben a megfelelő étrendet (a mi esetünkben lakto-ovo vegetáriánust), hanem törvényi kényszerítések nélkül is lehetőségük van a több mozgásra, kint a szabadban (naponta több órát töltünk ott, a játékon és a kerti munkákon túl, gyakran ott olvasunk, rajzolunk, tanulunk), a szükségleteik természetes úton való kielégítése (ivás, wc, amikor kell), a játék-munka-pihenés-tanulás összehangolása.
 |
| Örömteli szaladgálás nyári záporban |
Nagy szabadságunk van a természet kincseinek észrevételére, az együttélésre a körülöttünk lévő környezettel. (Nagy áldás, hogy 50 méterre élünk az erdőtől. Vannak süneink, siklóink, békáink, rengeteg madárfajjal találkozunk. Pl. búbos bankával, aminek idén éve van, és időnként egyéb állatok is betévednek hozzánk. A nagyfiam pedig már kertünk hatlábúit is nagy biztonsággal beazonosítja.) Ugyanakkor az egész családhoz alkalmazkodó napirend valósítható meg. Megtanuljuk tisztelni az eltérő igényeket, miközben alkalmazkodunk egymáshoz.
A hétköznapokon túl az ünnepeink is eltérnek, és a gyerekeink nincsenek kényszerítve sem értelmetlen vallási szokások, sem az ünnepekbe vegyülő okkult elemek megismerésére, gyakorlására. Ez komoly érv számunkra az OO mellett. Összességében számunkra a társadalmi.érvényesüléssel szemben a szeretet törvénye, az Isten értékrendje az elsődleges. Őt szeretnénk tisztelni azzal, ahogyan élünk, ahogyan viszonyulunk emberekhez és a természethez egyaránt, és Őt dicsőíteni az ünnepeinken.
Még egy utolsó bejegyzés várható erről a témáról.
Addig is jó gondolkodást! :)
Ezt olvasva azt gondolom: ez így jó, így helyes. Szerintem ti egy bátor család vagytok!
VálaszTörlésKöszönöm a ,,bátor " jelzőt. Bár én mindig olyan voltam, akinek a hátán lehetett táncolni. A bátorság nem tőlem vagy a férjemtől van. Amit leírtam, már egy folyamat eredménye, ami rengeteg gyötrődéssel, eláztatott zsebkendővel járt. De amikor a legmélyebben voltam, amikor azt hittem, bezárult minden kapu, az Úr kinyitott egyet. Közben pedig támogatott igékkel, barátokkal és oo-s társakkal, akik ugyanúgy tele vannak kérdésekkel. Ez nem könnyű út, de a másik sem az, csak az másképp nehéz.
TörlésAmúgy a Madaras család sincs híján a bátorságnak. Ugye? Csak másképp!! :D