Otthonoktatásról gondolkodva 1.

,,Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak." (Prédikátor 3:1) 

Mindennek rendelt ideje van a földön egyre fogyatkozó időnkben. Mert fogy az idő. Az enyém is. Mindannyiunké. Amikor erre gondolok, belátom, mekkora kincs akár egy-egy perc is, és meggondolom, mire használom fel. Amióta gyermekeim vannak, tudom, hogy az első pár életévükben az időm java őket illeti meg. Isten is támogat ebben. Ez az az idő az életemben, amikor minden időm és lehetőségem javát a családomnak szeretném szentelni. És husss! Már el is telt legalább a fele. 

Gyakran megkérdezik, miképp döntöttünk arról, hogy a gyerekeinket nem küldjük óvodába, mindig is így gondoltuk-e, vagy később alakult-e ki?

Mindketten (a férjem és én) voltunk óvodások. Olyan közegben (és időben) nőttünk fel, ahol természetesnek számított a hároméveseket óvodába küldeni. Ez az elmúlt három évtizedben így is maradt. Amikor Samunak közeledett a 3. születésnapja, egyre többen kérdezgették, mikor íratjuk be. Ekkor azonban már tudtuk, hogy nem akarjuk küldeni.
 Egyetlen érv sem szólt mellette, főleg hogy itthon voltam a féléves öccsével. Aztán minden egyes évben mérlegeltünk, de továbbra is több érvünk szólt az ovi ellen, mint mellette. Közben pedig nagy család lettünk, és ezzel párhuzamosan ismeretben és lélekben is fejlődtünk, megerősödtünk. Amikor Samu elérte az óvodaköteles kort, újra mérlegeltünk, és éreztük, most már nagyobb a tét, nagyobb a felelősség is. Ekkor már komolyan imádkoztunk az Úr vezetéséért, hogy egységre jussunk és meghozzuk a jó döntést. 

Azóta is voltak küzdelmes időszakok, de Isten megerősített minket abban, hogy tovább járjuk ezt az utat. Szeretnénk folytatni, amíg lehet, és ameddig Isten támogatja döntésünket. A jelen problémája az iskola kontra otthonoktatás kérdéséről való gondolkodás. Az utóbbi választására egyre több megerősítést kapunk. Otthonoktatásról már sokat lehet olvasni, és sok az átfedés az egyes érveknél. Amiket megosztok, hangsúlyozottan a mi személyes életünket érintő érvek. Nem gondolom, hogy minden keresztény anyának otthon kellene oktatnia a gyermekeit, de meggyőződésem, hogy sokkal többen alkalmasnak éreznék magukat, és bele mernének kezdeni, ha több ismeretet és lelki támogatást kapnának. Én ennek a ,,támogatásnak " lennék szerény eszköze.

Folytatjuk... :) ...ahogyan Elizeus életét is!