Idegenek és vándorok

,,Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön." (Zsid. 11:13)

Mostanában több barátunk is költözik, ami előhozta saját költözéses emlékeimet. Dobozok, zsákok, régen elfeledett, vagy a ,,nem is tudom, minek tartottalak meg eddig" tárgyak rengetege. A szortírozás, rendszerezés, válogatás, kidobálás vagy leporolás. 

Sok filozofikus, és még több gyakorlati gondolat elindítója lett a fárasztó munkától megpihenés céljából ücsörgés a sűrű csomagerdőben. És a nagy kérdés: minek ez a sok minden? Persze ismerem a választ: az igények, az elvárások, az alkalmazkodás a modern társadalom adottságaihoz...stb. Mégis gondolkodom. A múlt század elején legtöbb családnak elfért minden tárgya egy szekéren. Sok fiatal párnak egy bőröndbe befért az ingósága. Az ókori, és azóta is létező nomádok még a lakhelyüket is fel tudták pakolni egy tevére.

Persze nem állítom, hogy erre vágynék. Ahhoz túlságosan el vagyok kényeztetve, és a gyerekeimet sem szívesen tenném ki olyan nélkülözésnek, amitől a társadalom kivetettjeivé válnának.

De azt tanítom nekik, hogy idegenek és vándorok vagyunk a földön. Minden ragaszkodás a földi dolgokhoz Isten és közénk áll. Isten azt szeretné, ha egyszerűen élnénk. Ő gondoskodik a szükségleteinkről, ha mi Őt tesszük mindig az első helyre. Ennek tudata viszont rengeteg dolgot feleslegessé tesz. 

Akik hitben haltak meg, azok Isten ígéreteiben bízva éltek, és hagyták itt a földi létet. Tudták, hogy idegenek és vándorok e földön. Az ő otthonuk ott van, ahol Isten lakik, ahol majd vele együtt élhetnek mindörökké. Amit nem kaptak meg ezen a földön, és amit elvesztettek, csupán egy ideiglenes élet részei. Az ő lakhelyük az újjáteremtett föld lesz, ahol  ,,az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé..." (Jel. 21:4)

Szóval idegenek és vándorok vagyunk ezen a földön. Ennek az igének kapcsán készült ez a kis sátor, amikor Ábrahámról tanultunk. A sátor ajtaja egy elnyűtt piros pólóból készült, a sátor keretein kívül a többit a fiam színezte és rajzolta.