,,Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,
Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!" (Zsolt. 137:1-6)
Sosem voltam még fogságban. Nem éltem háborúban, véres forradalmakban. Nem kellett fizikai bántalmazást szenvednem, mint ellenség. Viszont éltem szeretett otthonomtól távol, éreztem honvágyat, megéltem az ezzel járó magányt.
Amikor ezt a zsoltárt olvasom, vagy éneklem, mélyen megrendít az a fájdalom, amit Isten elhurcolt népe átélhetett. A kiszolgáltatottság, a bántalmazások, a rabszolgasors. Az ókori világ leggazdagabb, komoly kultúrával rendelkező birodalmába kerültek, de a gondolat, hogy többé nem láthatják otthonukat, hogy nem élhetik megszokott életüket fájdalommal töltötte el őket.
Ezt tanúsítja ez a zsoltár is, ami belekerült a Dániel lapbookba.
A gyerekek persze még mindent másképp élnek meg. Nincsenek ,,otthontalan" tapasztalataik, de szeretném, ha egy kicsit átgondolnák, mert megtanulhatnak többet látni, mint ami a szemeik előtt van.
Józsefnek és Dánielnek egészen fiatalon kellett megismernie a fogsággal járó testi és lelki terheket. Jellemük nagysága nem abban van, hogy okosak, szorgalmasak, szépek, az emberek előtt kedvesek voltak. Ezek csupán következmények. A mennyei Atya folytonos jelenlétének következményei.
Mindketten megismerték, és használták a körülmények okozta korlátaikon belüli lehetőségeket. Istennek mindegy, hogy honnan jövök, hol vagyok. Ha túlnézek a rácsokon, láthatom a Nap sugarait. A földi életem lehet folytonos fogság is, de lehetek szabad, ha Jézus ,,foglyává" válok.
Íme a babiloni Istár-kapu. (A nevét egy bálványistenről kapta.) Ennek a lapbooknak 2 db növényi tejporos doboz az alapja tűzőgéppel összekapcsolva díszcsomagolásban. Azért van rajta a cica, mert a fiaim ragaszkodtak hozzá, hogy látszódjon, ha már ,,fogságba esett" szegény. :)
A 137. zsoltárt ,,harmonika könyvbe" írtam. Alatta a 3 korona 3 királyt jelképez, akiknek a nevét egy alsó kis fülbe írtam. Az Istár-kapu hátoldalán a 137. zsoltár énekelhető feldolgozását írtam. (Minden lapbookhoz tartozik ének, amit tanulunk.) A kék oldal meglepetést rejteget...
...egy következő bejegyzésben.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése