A szivárvány

,, És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: 

Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 

És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. 

És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. 

Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van." (I. Móz. 9: 12-16) 

Gyönyörű látvány. Abban az áldásban lehet részünk egy Duna mentén fekvő hegyen lakva, hogy gyakran látunk az ablakunkból hatalmas szivárvány-kaput. Különös jelenség. Az életem során elvesztettem ugyan a gyermeki rácsodálkozás finom képességét, de a szivárványból sosem elég. 

És amióta tudom, hogy miért van, mindig eszembe jut Isten végtelen szeretete, amire ezzel a színes, látványos jellel is emlékeztet.

Amikor a fiaimmal elkezdtük feldolgozni a történetet, talán életemben először néztem utána, milyen színekből áll, és akkor jutott az is eszembe, milyen jó móka szivárványt csinálni egy pohár vízzel, egy papírlappal és az ablakon bezúduló napfény segítségével. Nem tudom, ki élvezte jobban, a gyerekek, avagy én. :)

Minden esetre nagy ajándéknak tartom a természet színeit: a virágzó réttől, a lombját hullató őszi erdőn keresztül a vízparton talált csillogó kavicsokig. 

Mi ugyan nem tudunk papírral és ceruzával ilyet alkotni, de szeretjük az emlékeztetőket, amilyen az alábbi kis munkánk is. A bárka hajtogatással készült, a többi csak színes ceruzamóka.