Otthonoktatásról gondolkodva 4.

,,Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. 
  Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; 
  Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. 
  Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába." (Fil. 2:13-16)

Ezt kívánom a gyermekeinknek és magunknak (a férjemmel). Szeretném, ha mindannyian világítanánk, és szeretném, ha mi, szülők sem futnánk hiába!

Gyakran felteszem magamnak a kérdést, mi a fontos. Eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha a másik, igen népszerű utat követném. Mérlegelek, mi ebben az életformában a lemondás és a nyereség.
A lényeg, hogy erős külső kényszer nélkül nem döntenék másképp.

 Az első nagy nyereség az együtt eltöltött idő mennyisége és minősége. 

Egyszerűen látványos, hogy erősödik az amúgy is szoros családi kötelék az együtt töltött idővel, a sok közös élménnyel, amik nem a fáradt estékre, a hétvégi kikapcsolódásra vagy a nyaralásokra korlátozódik, hanem megvan egész nap. 

Azt tartják (a hozzáértők), hogy a házastársak egymáshoz kapcsolódása nem a kitárulkozás mélységén múlik, hanem a közösen megélt élményeken. (10 év után én is aláírom.) De látom, hogy a gyerekekkel való jó viszony is ezen múlik. Közösen megélt apró-cseprő élmények. Látni a fejlődésük helyes kis jeleit, együtt tanulni a kíváncsi és egyben logikus kis kérdéseik nyomán, mindig gyönyörűséggel tölt el.
Nincs rohanás és az ehhez kapcsolódó stressz. Viszont van a családunk ritmusához alkalmazkodó napirend. Mindenre van elég idő, ami igazán fontos. 

A másik nyereség a természetes nevelés lehetősége. 
A gyerekeknek nem kell beleférniük a kockába, ami sem a vérmérséklet, sem a gyerekek fejlődésének egyediségét nem veszi figyelembe. Helyette viszont lehetőség van a lecsendesítő hatások kihasználására (rengeteg mozgás, csend, pihenés stb.). Ugyanakkor a gyerekek belefolynak a család mindennapi életébe: jártasságot szereznek a háztartásban, a ház körüli munkákban, ügyintézésekben és felértékelődik kétkezi munka. (Egy kis illusztrációt találhatsz itt.)

A harmadik nyereség, hogy lehetőség nyílik egy egyszerűbb gyermekkor megteremtésére.

Külső nyomás nélkül (vagy legalábbis csökkentésével) kevesebb lehet a körülöttünk lévő tárgy (,okos"játék,  technikai eszköz, ruha, stb.) kevesebb a haszontalan időtöltés, viszont több a természetes és a kapcsolatokból származó örömteli élmény.

És a lemondás? Világi szempontból rengeteg. Először is nincs karrierem, és bizonyára már nem is lesz, bár lehetett volna. Nem sajnálom. Anyagilag is jóval nagyobb lehetőségeink lennének. Ha pedig én itthon maradnék, de a gyerekek óvodába, iskolába járnának, több időm jutna pár dologra, amiről most le kell mondanom. De ezt sem bánom! :) Évek múltán, ha visszatekintek, bizonyára nem a kiolvasatlan könyveket, kivarratlan gobelineket, soha nem látott tájakat fogom siratni, hanem azokat a lehetőségeket, amiket elmulasztottam, hogy csemetéimben elmélyítsem az Isten iránti szeretetet és hálát. 

A lényeg, hogy a gyerekeink csupán pár évig lehetnek ténylegesen a szülői házban, ami gyorsan elrepül, és számomra a legértékesebb az az élmény, hogy ez idő alatt jobban megismerhetem a gyermekeimet (ez ám a nagy kaland!!!:)) és úgy nevelhetem őket, ahogyan szerintem Isten is várja. Egyszerűségben, hitben, hasznos és értékes életre vezetve őket.

Ezzel talán véget is ért a gondolkodásom az otthonoktatásról..Egyenlőre.
Remélem, kedves Olvasóm, kaptál tőlem pár gondolatot, akárhogy is döntesz gyermekeid felől.
Az Úr adjon erőt és békességet, akármelyik utat is választod.
A lényeg, hogy együtt állhassunk meg az Úr Jézus előtt!

Szeretettel:)

Otthonoktatásról gondolkodva 3.

,,Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből." (II. Tim. 2:22) 

Gondolataimat az otthonoktatásról az eltérő életmóddal folytatnám.
Utálok árral szemben úszni. Legalábbis eddig így gondoltam, de rá kellett jönnöm, hogy legalább 20 éve ezt teszem. Nincs választásom. Amikor megszületett a döntés, hogy Krisztus szolgája akarok lenni, egyben eldöntöttem, hogy felfelé fogok evickélni a  folyón. 
Persze jó, ha vannak hozzá társak.

A gyerekeink kilógnak a sorból. Ha akarom, ha nem. Nincs más választásuk.Sajátos neveltetésükből adódóan semmilyen kockába nem férnek bele. (Még a gyülekezetibe sem.)

Nincs tévé, nem számítógépeznek, a hagyományos és modern mesék helyett bibliaismeretet kapnak, ami egyben más értékrendet is vetít eléjük. Azt tanítjuk nekik, hogy merjenek (másképp) gondolkodni! A másképp gondolkodás és élés azonban nem azt jelenti, hogy kivonulnak a világból, hanem sokkal inkább, hogy új színt hoznak bele. 

Az eltérő életmód vonatkozik az egészségügyi alapelvek betartása, ami nem csak arról szól, hogy sikerül-e kiharcolnunk az intézményekben a megfelelő étrendet (a mi esetünkben lakto-ovo vegetáriánust), hanem törvényi kényszerítések nélkül is lehetőségük van a több mozgásra, kint a szabadban (naponta több órát töltünk ott, a játékon és a kerti munkákon túl, gyakran ott olvasunk, rajzolunk, tanulunk), a szükségleteik természetes úton való kielégítése (ivás, wc, amikor kell), a játék-munka-pihenés-tanulás összehangolása. 

Örömteli szaladgálás nyári záporban

A szocializáció is csupán fogalom marad, főleg, hogy otthonoktatásban nevelt gyerekeknél kevésbé probléma a generációs különbségek átugrása, mivel idejük javát nem egykorúakkal töltik. (Kár, hogy a szakemberek jó része másképp gondolja.) Ugyanakkor a szabadság miatt jobban megvalósítható a találkozás idős és rászoruló emberekkel vagy hasonló gondolkodású, neveltetésű gyerekekkel. 

Nagy szabadságunk van a természet kincseinek észrevételére, az együttélésre a körülöttünk lévő környezettel. (Nagy áldás, hogy 50 méterre élünk az erdőtől. Vannak süneink, siklóink, békáink, rengeteg madárfajjal találkozunk. Pl. búbos bankával, aminek idén éve van, és időnként egyéb állatok is betévednek hozzánk. A nagyfiam pedig már kertünk hatlábúit is nagy biztonsággal beazonosítja.) Ugyanakkor az egész családhoz alkalmazkodó napirend valósítható meg. Megtanuljuk tisztelni az eltérő igényeket, miközben alkalmazkodunk egymáshoz.

A hétköznapokon túl az ünnepeink is eltérnek, és a gyerekeink nincsenek kényszerítve sem értelmetlen vallási szokások, sem az ünnepekbe vegyülő okkult elemek megismerésére, gyakorlására. Ez komoly érv számunkra az OO mellett. Összességében számunkra a társadalmi.érvényesüléssel szemben a szeretet törvénye, az Isten értékrendje az elsődleges. Őt szeretnénk tisztelni azzal, ahogyan élünk, ahogyan viszonyulunk emberekhez és a természethez egyaránt, és Őt dicsőíteni az ünnepeinken.

Még egy utolsó bejegyzés várható erről a témáról.
Addig is jó gondolkodást! :)

Otthonoktatásról gondolkodva 2.

,,Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." (Zst. 119:11) 

Már említettem korábban, hogy nagy álmom a biblia-alapú oktatás, ami ma Magyarországon egyetlen iskolában sem valósítható meg. (Ha mégis, értesítés kérek!) Meggyőződésem, hogy minden tudományt alá kell vetni a Biblia erkölcsi mércéjének, hiszen Isten minden tudás szerzője.

Ha biztosítani tudom a gyermekeimnek a szerető családi hátteret egyben erősítve az Istennel való kapcsolatukat a nap minden szakaszában, érzelmi biztonságot nyernek. Bizonyos értelemben elkülönülés a világtól, mégsem az. 

Nem az a cél, hogy ne kelljen megküzdeniük a világ gondjaival, hanem hogy minél kevesebbet és minél később érintkezzenek olyan gyerekekkel és tanárokkal, akik szembe mennek Isten törvényeivel, mivel a gyerekek élő példaadók által tanulnak. Csak akkor legyenek ilyen hatásoknak kitéve, amikor már megerősödtek az isteni értékrendben. Nem tudom, pontosan mikor jön el az ideje, ezért is mérlegelünk évről évre a férjemmel. Egy biztos: Mózes 12 éves korára annyira megszilárdult, hogy a fáraó udvarában a végére mehetetlen bálványimádás és babonaság sem tudta elvenni tőle az egy igaz Istenbe vetett hitét. És Jézusról is a 12 éves korát említi a Biblia. Mi most csak a következő évre nézünk és imádkozunk bölcsességért.

Persze mi szülők sem vagyunk tökéletesek, a Biblia szerint azonban nekünk kell elsődlegesen követendő példaképekké válnunk a küzdelmeinkkel, kudarcainkkal és győzelmeinkkel együtt. Mert a hitben járást tőlünk tanulják meg, akik valljuk és követjük Krisztust, nem pedig idegenektől, akik más értékrendet képviselnek. A cél nem a világi érvényesülés, bár a keresztény nevelés ezt sem zárja ki, hanem a mennyei értékek elsajátítása, és az új földön való örök élet elnyerése.

Közben nem utolsó szempont az állandóság és folytonosság, amiben a szabályok az ésszerűség keretein belül, az erkölcsi törvények pedig nem változnak, mint ahogyan a világban. (pl. a nemiséggel, házassággal, együttéléssel kapcsolatosak.) Az új szabályok csupán a gyermekek és persze a mi fejlődésünkkel együtt járó, biztonságot adó eszközök az értékrend megszilárdulásához.

Nagyjából ennyiben tudnám röviden összefoglalni a ,,lelki fejlődés és otthonoktatás" témát. Persze sok kérdés merül fel bennem is, de komolyan veszem, hogy Jézus eljövetele közel van, és szeretném, ha a gyerekeim is ezt tennék és együtt készülnénk erre.

Folyt. köv.

Elizeus 9. - Moáb legyőzése

,,És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki előtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, bizony téged nem néznélek, és rád sem tekintenék; 

  Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt előtte az éneklő, az Úrnak keze lőn ő rajta. 

  És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat; 

  Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok. 

  Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja."

(II. Királyok 3:14-18) 

Ez ám az izgalmas történet! Kiváltképp fiúknak! Persze egyes részeket kihagyva. Nem szeretnék álmatlan éjszakákat a gyermekeimnek. Ráérnek még a valóság megismerésére. Szóval kissé leegyszerűsítettem a királyok hadjáratát Moáb királya ellen. Inkább kiemeltem a történet legfőbb tanulságait.

1. Ahol istenfélő, az Isten útján járó ember van, az ő személye miatt áldást és győzelmet nyerhetnek azok is, akik bálványaiknak élnek. Hihetetlen nagy dolog ez. Mérhetetlen szeretet és kegyelem van benne.

2. Ugyanakkor az Úr prófétája megfeddi Jósafátot, az Istent szerető királyt, mert ,,rossz társaságba" keveredett. Nem lett volna szabad sem családi, sem szövetséges viszonyba kerülnie Jórámmal -aki ,,gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt". Emiatt került ő és serege nagy bajba. Isten azonban nem hagyta Jósafátot cserben. Gyakran hibázunk mi is, és előbb-utóbb megkapjuk a feddést. Az Úr gondoskodik rólunk, hogy a menny felé vezető útról le ne tévedjünk végleg. 

3. Az Úr nem helyesli a hitetlenekkel kötött szövetséget, de még a hibákon keresztül is tud küzdeni az elveszettekért. Az más kérdés, hogy mi lesz a végeredmény. Isten dicsőségét a kegyelem elutasítása nem kevesbíti. Minden esetre Isten gyermekei törekedjenek arra, hogy ne lépjenek semmilyen szövetségre az Istent elutasító emberekkel!

A történet feldogozásához nem kellett más csak három nagyobb kör és korona, amit a gyerekek beragasztottak királyoknak. Samu felírta, hogy ki kicsoda. Aztán arcot rajzoltak. Végül egy kisebb kör lett az énekes Elizeus mellett, akinek alul kivágtuk a helyét. 

Jobb oldalon csak lerajzoltam nekik jelképekkel, hogyan mentette meg őket Isten.

Ezek alapján hamar megtanulták a történetet.

Jó időtöltést! :)

Otthonoktatásról gondolkodva 1.

,,Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak." (Prédikátor 3:1) 

Mindennek rendelt ideje van a földön egyre fogyatkozó időnkben. Mert fogy az idő. Az enyém is. Mindannyiunké. Amikor erre gondolok, belátom, mekkora kincs akár egy-egy perc is, és meggondolom, mire használom fel. Amióta gyermekeim vannak, tudom, hogy az első pár életévükben az időm java őket illeti meg. Isten is támogat ebben. Ez az az idő az életemben, amikor minden időm és lehetőségem javát a családomnak szeretném szentelni. És husss! Már el is telt legalább a fele. 

Gyakran megkérdezik, miképp döntöttünk arról, hogy a gyerekeinket nem küldjük óvodába, mindig is így gondoltuk-e, vagy később alakult-e ki?

Mindketten (a férjem és én) voltunk óvodások. Olyan közegben (és időben) nőttünk fel, ahol természetesnek számított a hároméveseket óvodába küldeni. Ez az elmúlt három évtizedben így is maradt. Amikor Samunak közeledett a 3. születésnapja, egyre többen kérdezgették, mikor íratjuk be. Ekkor azonban már tudtuk, hogy nem akarjuk küldeni.
 Egyetlen érv sem szólt mellette, főleg hogy itthon voltam a féléves öccsével. Aztán minden egyes évben mérlegeltünk, de továbbra is több érvünk szólt az ovi ellen, mint mellette. Közben pedig nagy család lettünk, és ezzel párhuzamosan ismeretben és lélekben is fejlődtünk, megerősödtünk. Amikor Samu elérte az óvodaköteles kort, újra mérlegeltünk, és éreztük, most már nagyobb a tét, nagyobb a felelősség is. Ekkor már komolyan imádkoztunk az Úr vezetéséért, hogy egységre jussunk és meghozzuk a jó döntést. 

Azóta is voltak küzdelmes időszakok, de Isten megerősített minket abban, hogy tovább járjuk ezt az utat. Szeretnénk folytatni, amíg lehet, és ameddig Isten támogatja döntésünket. A jelen problémája az iskola kontra otthonoktatás kérdéséről való gondolkodás. Az utóbbi választására egyre több megerősítést kapunk. Otthonoktatásról már sokat lehet olvasni, és sok az átfedés az egyes érveknél. Amiket megosztok, hangsúlyozottan a mi személyes életünket érintő érvek. Nem gondolom, hogy minden keresztény anyának otthon kellene oktatnia a gyermekeit, de meggyőződésem, hogy sokkal többen alkalmasnak éreznék magukat, és bele mernének kezdeni, ha több ismeretet és lelki támogatást kapnának. Én ennek a ,,támogatásnak " lennék szerény eszköze.

Folytatjuk... :) ...ahogyan Elizeus életét is!

Elizeus 8. - Ítélet az istenkáromlókra

,,Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt."

(Péld. 15:28)

Az alábbi feldolgozás a  II. Királyok 2:23-24 verseihez készült. 

A fent említett ige pedig a lelki tanulságát foglalja össze.

Gondoltam írhatnék pár magyarázó gondolatot ehhez a megdöbbentő két igevershez, de az alábbi idézetnél nem mondhatnék érthetőbbet, pláne bölcsebbet nem! :)

,,Elizeus prófétai működése bizonyos vonatkozásokban nagyon különbözött Illés munkájától. Illésre a kárhoztatás és ítélet üzenetét bízta Isten. A próféta bátran dorgált. A királyt és a népet bűnös útjuk elhagyására szólította. Elizeusnak békésebb küldetése volt. Építenie és erősítenie kellett azt a munkát, amelyet Illés elkezdett; tanítani a népet az Úr útjára. Az ihletett ige szerint személyes kapcsolatba lépett a néppel. Prófétaifjak vették körül. Csodái és szolgálata által gyógyulást és örömet hozott. 

  Elizeus szelíd és kedves ember volt, de szigorú is tudott lenni. Ezt a bétheli úton tanúsított eljárása mutatja, amikor a városból kijövő gonosz fiatalok csúfolódtak vele. Ezek az ifjak hallottak Illés mennybemeneteléről, és ebből az ünnepélyes eseményből gúnyt űztek. Ezt mondták Elizeusnak: "Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz!" Gúnyolódó szavaikat hallva a próféta hátrafordult és a mindenható Isten sugallatára megátkozta őket. A rettenetes büntetés Istentől származott. "Ekkor két medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket" (2Kir 2:23-24). 

  Ha Elizeus figyelmen kívül hagyta volna a gúnyolódást, a gyülevész nép továbbra is csúfolta és sértegette volna. Küldetése pedig - a tanítás és mentés a súlyos nemzeti vész idején - kudarcot vallhatott volna. Ez az egyetlen eset, amikor félelmes szigort alkalmazott, elég volt ahhoz, hogy egész életében tiszteletet keltsen. Ötven éven át járt ki és be Béthel kapuján és szerte az országban városról városra tétlen, faragatlan, léha fiatalok között haladt át, de senki sem gúnyolta, senki sem becsülte le a magasságos Isten prófétájaként kapott képességeit." 

(Ellen G. White: Próféták és királyok ,,A békesség prófétája" c. fejezetéből)

A történetben szereplő gúnyolódó ifjakat egy-egy színes papírból kivágott kör fejecske jelképezi. A ragasztgatás része bizonyult megint a legélvezetesebb tevékenységnek. (Főleg a kisebbeknek.) Aztán arcokat rajzoltak rá. 

A háttér készítésénél a rajzolás után először a füzetlapból levágtam a domb feletti és a fától jobbra eső darabot. Aztán ezt összeragasztottam az alatta lévő füzetlappal úgy, hogy a fa lombja és törzse mögött, valamint a domb tetején még el lehessen rejteni benne a medvéket.

A medvéket kivágtuk, majd a fiúk kiszínezték. 

Jól látjátok! Az egyik rózsaszín, mivel lánymedve. 

Még jó, hogy fiaim vannak! Ki tudja, mennyi rózsaszínt kellene viselnem! :)

A történet ugyan elég erőszakos, de már meg lehetett a gyerekekkel beszélni, 

hogy mi és miért történt. Nem bántam meg, hogy nem hagytuk ki.

Ha túl érzékeny lelkű gyermekeitek vannak, azért nem árt kihagyni, 

és inkább pár év múlva elővenni.

Áldott napot! :)

Elizeus 7. - Egészségessé vált víz

,,És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli. És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki. Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés."

(II. Királyok 2:19-21)

Ez is egy szép történet, bár nem annyira ismert. Főleg ilyenkor nyáron én is érzem, milyen sokat jelent, hogy egészséges, friss vízhez juthatunk. Néha azonban, amikor belegondolok, mennyi ember (köztük gyerek) él elegendő iható víz nélkül, összeszorul a szívem. A gyerekekkel tanuljuk, hogyan gazdálkodjunk jól a vízzel. Bár meg kell vallanom, ez igen nehéz a mi kényeztető körülményeink között. (Nem a vízszámlára gondolok! :) Inkább arra a sok, helyenként könnyen elérhető élő vízre.)

Nagy áldás. Van miért hálát mondanunk!

Az, hogy mások felelőtlenül bánnak a vízkészletekkel bántó lehet ugyan, de először a saját udvarunkban gondoltam sepregetni, hiszen nekem is, családomnak is számot kell adnunk az Isten előtt önző, felelőtlen, Isten teremtményeit figyelmen kívül hagyó tetteinkért. Minden esetre a szándék már megvan, és tudatosan teszünk a jó cél érdekében! 

A történethez kivágtunk egy kinyitható csészeformát, egy színes szívet (csak hogy a csipetnyi beragasztott só jobban látszódjon), egy nagyobb és két kisebb - víznek való - világoskék papírdarabot és naptárlapból színes halacskákat. Majd szépen sorban az alábbiak szerint beragasztottuk.

A vízhez először beragasztottuk a nagyobb darab papírt, 

aztán a két kicsit úgy, hogy zsebet képezzenek. 

,,És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott."

 (II. Királyok 2:22)

A ,,egészséges vízbe", azaz a zsebecskékbe halacskákat raktunk, a víz megelevenedésének jelzéséül. (Lehetett volna más élőlényeket is, de ezt egyszerű volt elkészíteni, hiszen Jézus csodáinál már sokat csináltunk.:))

Jó tanulást!

Elizeus 6. - Második átkelés a Jordánon

,,És vevé (Elizeus) az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus." 

(II. Királyok 2:14)

A történet feldolgozása hasonlít a Jordánon való első átkeléshez, amin Elizeus még tanítványként vett részt. Most azonban már az Isten Lelkével telten prófétaként érkezett vissza. A tanítványok mély tisztelettel is fogadták. Itt kezdődik hosszú, csodákkal teli szolgálata.

A tanítványoknak ezúttal csak fejeket vágtunk ki. A folyó és a medre ugyanúgy készült, mint korábban, de a két partjára értelem szerűen csak egy-egy rést vágtunk Elizeusnak. A fenti képen éppen ráüt a folyóra az összehajtott plásttal.

,,És mikor látták őt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig;" 

(II. Királyok 2:15)

Ezeken a képeken Elizeus átkel, és a folyó összezáródik mögötte.

Értékes időtöltést!

Szeretettel:)

Elizeus 5. - Illés égbe ragadtatása

,,És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe." (II. Királyok 2:11)

A tüzes szekért egyszerűen sárga papírból készítettük. Úgy ragasztottuk be, hogy Illésnek még legyen helye.

Közben Illés palástja leesik, amit Elizeus majd felvesz.

,,Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat, És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján." (II. Királyok 2:12-13) 

Gondolkodtam, hogyan ábrázolhatnánk a lélek kettős mértékét. A Biblia jelképrendszerében ez a galamb.

Így lett két galambja Elizeusnak. Mivel ezek csak Illés elragadtatása után kapnak szerepet, a lap hátulján egy kis borítékban pihennek, míg sor kerül rájuk.

Természetesen itt is megvan Elizeus helye, ki felveszi a palástot, és a két galambnak is vágtunk nyílást Elizeus vállainál. Így a képen látható módon minden elhelyezhető.

Vidám napot! :)

Elizeus 4. - Átkelés a Jordánon

,,És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta." (II. Királyok 2:8)

Elizeus és Illés ábrázolásáról valamint az összehajtható palástról már írtam ITT. 

Ezen a képen a Jordán mellett állnak. A folyó két világoskék papírdarab a széleinél hullámosra vágva. A jobb és bal szélen kb. 1 cm-es csíkban ragasztottuk csak le. A gyerekek színes halacskákat rajzoltak rá. Az utolsó képnél látható, hogyan nyílik. A két alak két kis nyílásba helyezhető.

Itt Illés leveszi, összehajtja a palástot, majd a folyóra üt vele.

,,És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg." (II. Királyok 2:9-10)

A ketté vált folyó medrében átsétálnak, ahol másik két kis nyílás várja őket.

A meder rajzolása, színezése szintén jó móka a gyerekeknek. De akár színes papírdarabkákból is ragasztható. Amelyikhez nagyobb kedvetek van.

Jó tanulást!

Elizeus 3. - ,,el nem hagylak téged"

,,És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok." 

(II. Királyok 2:2-3)

Elizeus Illést három helyre követi Illés elragadtatása előtt. Prófétaiskolákat látogatnak végig még egyszer, utoljára. Elizeus hűséges társként és utódként Illéssel tart. Ki tudja, mit élhettek át azok, akik a földön maradtak, miközben arra készültek, hogy Illést az Úr magához vegye. Csak azt tudom, mennyire biztató történet ez is gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. El lehet érni azt a lelki szintet, amikor már nincs szükség a halál fájdalmára. Közvetlenül Jézus eljövetele előtt Isten népe olyan lesz, mint Énok és Illés, akik nem láttak halált. Szeretnék köztük lenni a családommal, barátaimmal és sok millió társammal.

A próféta ifjakat igen egyszerű módon készítettük. Köröket és trapézokat vágtunk ki színes papírból. A kéket Ferkó, a zöldet Samu ragasztotta, és mivel a kicsi is ott lábatlankodott, ő is kapott ragasztani valót. Igazán ügyesen elkészítették. Utána már csak az arcokat kellett rárajzolni.

Felül Elizeus és Illés számára vágtunk egy-egy nyílást, és máris el lehetett mesélni a történetet. 

Háromszor!!! Mert ennyiszer van benne a Bibliában, csak más-más helyszínen.

Sok örömet hozzá!

Elizeus 2. - ,,elhagyván az ökröket"

,,És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked? És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki."  (I. Királyok 19: 20-21)

Elizeus nem kételkedett abban, mit kell tennie azonnal. A Biblia hallgat arról, tudta-e már korábban, hogy ilyen elhívásban lesz része, vagy csak Illésnek jelentette ki Isten, kit szánt utódjául. Minden esetre csodálom azt a készséget arra, hogy Isten szolgálatáért mindent elhagyjon, és a jólét kényelme helyett a vándorlást és szegénységet válassza. Nem akármiért választotta őt ki az Úr.

Elizeus az ekeszerszámból rakott tüzet, ezzel is jelezve, hogy végleg elmegy, elhagyja addigi hivatását. A téma feldolgozásához az első füzetlapból kivágtam a lángokat úgy, hogy a tűz körüli rész teljesen megmaradt. Csak a felső részt választottam és vágtam le a spirálról, az alsót ráragasztottam a következő füzetlapra. A feldarabolt ekeszerszámot barna színes papírból vágott csíkok felragasztásával készítettük. A tüzet és a fát pedig a fiúk színezték. Elizeus elhelyezéséhez jobb oldalon vágtunk rést.

Ezt a lapot követő lapból borítékot készítettünk hasonlóan az előző bejegyzés borítékjához. Csak ez lentebb van és bal oldalt hagytunk fület. Ebben tároljuk a színes papírból kivágott ökröket. (Már ,,feldolgozott" állapotban.)

Végül a tűzbe lehet rakni az ökröket, ahol kihajthatók a lángok.

További jó tanulást!

Elizeus 1. - Az elhívás

,,És ő (Illés) elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté."

(I. Királyok 19:19)

Korábban nem nagyon gondoltam arra, hogy komoly energiát fektessünk Elizeus történeteinek feldolgozásába (kivéve a népszerűeket). Aztán egy napon felfedeztem, hogy milyen sok történet szól róla, mennyi tanulsága van még a gyerekek számára is, és nem utolsó sorban, milyen sok a párhuzam az Úr Jézus földi szolgálatával. Eldöntöttem, hogy nekilátunk. Ennek gyümölcsét olvashatjátok mától egy sorozatban.

Közben volt egy másik elhatározásom is. Annyira megtettszett a Bible Fun videókon látható stílus, hogy vettem egy füzetet, és hamar kiderült, hogy ezzel a módszerrel a kicsik is sokkal könnyebben boldogulnak, vagyis a 2,5 évestől a 6,5 évesig (+én) mindenki kiveszi a részét az alkotásból.

https://www.youtube.com/watch?v=99GNYZQiKDo

Ami pedig a bibliai történetek tanításának igazi sikere, hogy a nagyobbak már egy elmesélés után is pontosan visszamondják a történetet. Igazán megérte elkezdeni!!

Íme a kezdet:

Az első lapra felírtam a címet. A betűket színezésre és tanulásra szántam. Ezért üresek.

Már csak egy elszánt gyerekre van hozzá szükség. :)

Mivel a füzet lapjai elég vékonyak (ezt vásárláskor elszúrtam), ezért kettesével összeragasztottam, és gyakran illesztettem hozzá egy harmadikat, amiből először borítékot hajtottam a mobil részeknek. A középső képen látható a boríték, ami a spirálozás mellett alulról és felülről is be van vágva. Középen hagytam a spirálon, majd a hátára ragasztottam az ökrös lapnak.

Az ökörfejek és az eke színes papírból készültek. Az gyerekek nagyon élvezik a ragasztgatást. Ebben a füzetben bőven van részük ilyen élvezetben. Az első ökörfejet én megrajzoltam. A fiam pedig erről rajzolta a másikat. A jobb oldali képen Elizeus előkelőbb ruhában, Illés pedig egyszerű ruhában látható. (A körvonalakat én rajzoltam a többit gyerekek rajzolták és színezték) Alatta a nagy jelentőségű palást, amit ,,öltöztethetőre" vágtunk úgy, mint gyermekkoromban a papírlányok papírruhái. Emlékszik rá valaki? A ruhára kell 4 behajtható fülecske, így nem esik le könnyen. Emellett e palástot hosszában össze is hajtogattuk, mert vannak olyan történetek, ahol ennek szerepe van.

Elizeus és Illés figurája olyan egyszerű, amit bárki megrajzolhat: kör alakú fej, trapéz test, két kar és alul egy kis fül, ami ahhoz kell, hogy a figurák elhelyezhetőek legyenek a lapokon. Ehhez minden lapon a megfelelő helyen kis bevágásokat készítettünk, amibe ezek a fülek bebujtathatók. Az alábbi képen Elizeust el is helyeztük.

Aztán mellé raktuk Illést a palástjába öltöztetve, aki hozzá megy, majd ráteríti Elizeusra a palástot ezzel adva tudtára, hogy Isten elhívta őt a prófétai szolgálatra Illés tanítványaként. Elgondolkodtató, hogy Elizeus lélekben mennyire kész volt. Így követte mesterét.

Úgy gondolom, amikor Jézus hív ugyanilyen készséggel kellene Őt követnünk.

Mindenkit bíztatok, hogy elmélyedjen ezekbe a történetekbe. Átformálja a gondolkodást és az életet.

Értékes tanulmányozást!

Dávid fiatalkora - Lapbook összkép

Rájöttem, hogy van egy tartozásom. 

Méghozzá a teljes lapbook bemutatása. Gondoltam, most pótlom, bár egy-két eleme még hátra van. 

Korábban már említettem, hogy mi az eredeti (A4-es mappa) méret felével szoktunk lapbookokat készíteni, mivel ez fér be a gyerekek táskájába, és persze az enyémbe is :)

Ez a lapbook 3 db A4-es kartonból készült. Egy feleslegessé vált borostyánmintás konferencia-mappát ketté vágtam, középre pedig egy nagy ív kartonból lemaradt A4-es darabot szabtam.

A 3 darab összefűzéséről az előző bejegyzésben videót találtok. 

Két oldalra kinyitva (az összefűzésnek köszönhetően) ezt a képet kapjuk. A középső rész a dupla fül miatt duplán nyitható.

A bal harmadban található Dávid szíve, Dávid felkenetése, nevének jelentése, és a zsoltár szó jelentése (mivel több mint hetvenet neki tulajdonítanak). A felhajtható részen pedig kívül az énekeink, belül Dávid és a mi hangszereink vannak.

Középen, a kinyitható részen pedig a 23. zsoltár feldolgozása látható.

A lapbook középső harmadába (kinyitva az első fülpárost) került Dávid ereje, Dávid és Góliát küzdelme, valamint az ige a békességszerzésről.

A második fülpárost kinyitva pedig írásgyakorlat van Dávid nevével.

A jobb oldali harmad lett Dávid és Jonatán barátságának és győzelmeinek a helye.

Még sok mindent lehet bele tenni, és szándékozom is kiegészíteni később, amikor újra Dávidról tanulunk majd. Addig is gyakran elővesszük, megnézegetjük, beszélgetünk Dávidról és életének számunkra is hasznosítható tanulságairól.

Van mit tanulnunk!

Szeretettel :)