,,És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Az Izráel fiai, kiki az ő zászlója alatt, az ő atyáik háznépének jeleivel járjon tábort, a gyülekezet sátora körül járjon tábort annak oldalai felől."
(IV. Mózes 2:1-2)
A Benjamin Franklin kísérletünk első állomása az együttműködés volt.
A második héten pedig a rendszeretet.
Mindkettőhöz alkalmas történet a táborjárás leírása a pusztában. Arról beszélgettünk, miért volt szükség erre a rendezettségre, és mi történt volna, ha egyes vezetők nem működnek együtt, hanem mennek a saját fejük után. A hét során nagy hangsúlyt fektettünk az Istennel való együttműködésre, ami az emberekkel való hatékony együttműködés alapját képezi.
Építőkockákból felállítottuk a tábort. Mindenkinek saját színe volt és saját területe, de mindenki tudta azt is, hogy hol az ő helye. Beszélgettünk a széthúzás, önfejűség veszélyeiről, és tudatosan végeztük a napi feladatokat, hogy lássák a gyerekek is, mit jelent együttműködve élni a hétköznapokat.
Fontosnak találtam azt is megerősíteni, hogy a boldogság alapja az önzetlen egymásra figyelés, miközben mindenki kiveszi a részét a család feladataiból.
Ez a játék egy kis matematika. 1-12-ig a törzseket számoztuk, a 13. helyen a sátor állna.
Az volt a feladat, hogy pálcikákkal kössék össze azokat a számokat, amiknek az összege 13.
A sátrak hármasával vannak megrajzolva és kivágva, így az alsó karton egy-egy kis nyílásába bedugva rögzíthetők. Ha pedig kivesszük a számsorokat egymással szembe állítva a 13, 7 és 16 összegei jönnek ki, miközben látható a számok közti logikai összefüggés.
Az utolsót Samu találta ki. Az egymás mellett lévő számokat összeadta, és odaillesztette egy másik sorból az összeget. (4+5=9)
Jó tanulást és szórakozást hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése