Pál apostol 6. - Menekülés

,,Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy őt megöljék: De tudtára esék Saulusnak az ő leselkedésök. És őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék; A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban. " (Ap. csel. 23-25)

A gyerekeket vonzzák az izgalmak, úgyhogy ez, az eddig számukra ismeretlen történet, nagyon érdekesnek bizonyult. Én viszont azon gondolkodtam, milyen lehetett pár nap leforgása alatt üldözőből üldözötté válni. Persze fogalmam sincs. Még egyik sem voltam (legalábbis remélem). 

Azt hiszem a kereszténység (vagy Istenhez tartozás) egyik igazi mércéje, hogy ha mást hallok, mint amiről már meggyőződésem van, hogyan bánok a hírrel és hirdetőjével. 

Két fontos dolgot minden esetre meghatároztam magamnak:

1. Megvizsgálom, hogy mit hirdet. Az előítéletek, a büszkeség, és a hit, hogy nálam az igazság, elzárhat engem Istentől, és újabb igazságok felfedezésétől.  Ezen buktak el sokan az évezredek során, akik azt hitték magukról, hogy ők Isten képviselői. A kereszténység fejlődési folyamat, nem engedhetem meg magamnak az önelégültséget. A vizsgálat után még lehetőségem van elvetni vagy megtartani a tanítást.

De nem elvetni az embert, aki hirdeti.

2. Jézus még az ellenségemre is azt mondta, hogy szeressem. Akkor mi a helyzet az istenfélő emberekkel, akik szerintem tévúton járnak? A fékezhetetlen harag, a gyűlölet nem Istentől ered. Ha ezt érzem, nagy bajban vagyok, mert Sátán uralma alá kerültem. A Biblia megmutatja az utat. A szeretet törvénye a tévtanításokat elveti, a tévtanítót azonban Istentől kért bölcsességgel igyekszik menteni. De sosem elpusztítani.

Pál üldözői azonban túl elvakultak voltak. Miközben azt gondolták, Istent szolgálják, kiszolgáltatták magukat a Sátánnak. Pál viszont elmenekült, és emberek ezreinek vitte el az evangéluimot.

A városfalat színes papírból kivágtuk és felragasztottuk.

Ugyanígy a jól megszokott trapézemberkéket is a köröcske fejekkel.

A kosár barna papírból készült, borítékszerűen ragasztottuk össze.

Így Pál mozgatható figurája berakható.

Felül két kis fülbe fonálból kötelet fűztem, majd a felső végeit tűvel átfűztem a füzet lapján. Végűl hátul összekötöttem a két végét. Így egyszerre mozgatható a kosár két széle fel-le.

Végül Pált kivettük a kosárból...

...és együtt örültünk a megmenekülésének. :)

Sok örömöt a nyár utolsó napjaira!

Pál apostol 5. - Keresztség és bizonyságtevés

,,És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék; És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig. És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia. 
  Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz? Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus."  (Ap. csel. 9:18-22)

Pál története a keresztségével folytatódik, ami után azonnal prédikálni kezd Jézus Krisztusról. Ezt a két részt egy lapon jelenítettük meg. Bal oldalon a víz egy kék papírból kivágott és beragasztott zseb, amibe Pál és Anániás befér.

Így:

Jobb oldalon a damaszkuszi zsinagógát jelképező, kinyitható lap.

Az oszlopokat és az embereket kivágott elemekből készítettük.

Egy-egy papírcsík oszlopoknak, színes ceruzával csíkozva, trapézok és körök emberkéknek. A többi ceruzarajz. Samu pedig oda akarta írni, hogy haragjukban mit mondtak a Pált hallgató zsidók.

Pál mozgatható figurájának legalul vágtunk nyílást.

Így eljátszható a történet.

Áldott napot!

Küzdelmeink :)

,,Inkább tartanék Istennel a világ által elítélve, 

mint a világgal, hogy Isten ítéljen el."

Áldott napot!

Szorbikusz és társai

 Mostanában kevéssé haladtunk Pál apostol történetével. Ennek több oka is van.

Nagypapának köszönhetően Samu csaknem két hete napközis úszótáborban van. Így olyan fáradtan szokott haza érkezni, hogy este csak egy-egy bibliai történetre van ereje, és korán reggel a zsoltárolvasásra Apával. Emellett a gyermek-bibliaórákon is mindig mással voltak a fiúk az utóbbi hetekben.

Én pedig lógatom a lábamat. Azaz lógatnám...:)

Viszont több logikai és matematikai játék is belopta magát az életünkbe. 

Samu kapott egy Rubik-kocka kulcstartót, ami miatt előkerült Nagymamánál egy ősrégi, kissé viseletes kocka. Annyira zavart, hogy 30 éve csak egyetlen oldalát tudom kirakni, hogy addig nem nyugodtam, míg meg nem tanultam az egészet. Persze csak amatőr módon, algoritmusok alapján. Így Samunak is meg tudom tanítani. Az elő oldal már egészen jól megy neki.

Aztán előkerült ismét a szorobánunk, de mivel teherautónak még mindig többet funkcionált, visszatettem a polcra, jobb időkre. Helyette viszont elkészítettem a mi kis hibridünket.

Volt egy szép fából készült abakuszunk, ami mindig szétesett. 

Ehhez hasonló. (Ez itt tartósabbnak néz ki.)

Apa is én is többször javítottuk az elmúlt 3-4 évben. Aztán egy napon, amikor szomorkodva nézegettem, és gondolkodtam, mivé válhatna, nehogy tűzre kerüljön, megszületett a mi kis ,,szorbikuszunk". Vagyis abakuszból átalakított mini szorobán. Épp elég ahhoz, hogy a szorobán logikáját megismerjük és alkalmazzuk 999-ig.

Szóval elővettem egy kis fűrészt, egy darab csiszolópapírt és egy tubus faragasztót.

Mind a három fiúnak készült 1-1 színes szorbikusz, ami elég jól bírja (még) a strapát.

Íme:

Legutóbb pedig a nővérem vett egy fakockákból álló szorzótáblát, amiért megint rajong mindenki, mert a számoláson kívül logikai játéknak és persze építőkockának is jó. 

Szóval így nem tanulunk a nyáron! :)

Legközelebb már Pál életével jelentkezem. Remélem...

Szeretettel :)

Pál apostol 4. - Sötétségből világosságra

,,Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel." (Ap.csel. 9:17) 

Egészen csodálatos, ahogyan Istennek gondja van arra, nehogy véletlennek tekinthessünk egy-egy eseményt az életünkben. Éppen akkor történt...amikor kellett. Nem előbb vagy később, hanem pontosan akkor. Imádkoztam, és azonnal jött a válasz. Imádkoztam, de úgy tűnt, nem jön a válasz, aztán később rájöttem, hogy a válasz ugyan jött, csak mivel ellentétben állt az én elképzeléseimmel, észre sem vettem vagy másképpen értékeltem. Persze vannak megválaszolatlan imák is, de nem Istenen múlik, ha nincs válasz, hanem azon, ami bennem van, vagy éppen hiányzik belőlem.

Anániás és Saul nagy küzdelmet élt meg, mielőtt találkoztak volna. Saul mélységes bűnbánattal és gyásszal ment Isten elé, Anániás pedig alázatos, engedelmes és érett keresztényként. Így mielőtt még találkozhattak volna, az Úr összekapcsolta őket az iránta való bizalomban. Anániásnak le kellett küzdenie a keresztényüldöző Saultól való félelmét, Saulnak pedig teljes hitre kellett jutnia, hogy akár látni fog, akár nem, az Úr szereti őt és kegyelmez. Aztán Anániás elindult az Egyenes utcába, Saul pedig várta.

Az Úr mindkettőjüket arra tanította, hogy Nála semmi sem lehetetlen.

A Pál apostolról készült füzetünk következő része ez.

Beragasztottunk két kinyitható lapot. Az egyik Anániás háza, a másik Júdásé, ahol Pál megszállt.

Anániás mozgatható figurájának készítettünk helyet mindkét házban, Saulnak pedig csak Júdáséban.

A két házat egy kacskaringós út köti össze, de Samu alulra megrajzolta az Egyenes utcát is. Samu többféle burkolatot ,,rakott le" az útra. :) Sőt egy kis patak is folyik a két utca között.

Anániás előbb imádkozik. A látomását ,,fényesség" megrajzolásával ábrázoltuk.

Aztán Anániás elindul. A gyerekek végigvezethetik az úton Júdás házáig.

A házban zajló eseményekhez beragasztottunk egy kihajtható fekete lapot. Én arra gondoltam, hogy Sault rakjuk be, majd a gyógyulásnál kinyitjuk. Samu logikáját követve azonban fordítva csináltuk. Anániást raktuk sötétbe, amit ha kinyitunk, Saul megláthatja őt. A lényeg, hogy nem veszett el a lényeg! :)

Áldott napot!

Első gurigaalbumunk igéknek és énekeknek

,,Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked." (Jeremiás 1:7) 

Régi tervem vált valóra, amikor elkészült az első kis gurigaalbumunk.

Nagyon helyes kis tárgy ajándéknak vagy csak otthonra, tárolni benne ezt-azt.

Pont akkora a mérete, hogy a kis méretű igés kártyáink, amiből folyton egyre több van, beleférnek.

De sok más dolog is pakolható bele. 

Az eredeti terv szerint igéket és énekeket gyűjtünk bele úti csomagnak.

 Meglehetősen hosszú az út tőlünk a gyülekezeteinkbe. Egy ideje bevezettem, hogy legalább egy fél órát énekeljünk az autóban (és ne az autótípusokat soroljuk, a kamionok teljesítményéről csevegjünk, vagy a rendszámokat tanuljuk :( ). 

Már sok éneket ismerünk, de van amit éppen tanulunk. Ezek szövege betehető egy erre rendszeresített tartóba. A gurigaalbum pont megfelel.

Íme a csapatmunka, amiben a legkisebb is lelkesen részt vett.

A lapított papírgurigák széleit mindkét oldalon megfestettük, 

a közepébe pedig mindenféle színes és mintás lapokat ragasztottunk.

Az album borítója müzlis dobozból kivágott darab krepp-papírral borítva.

(Ha hobbi ragasztólakkal átkenjük, még tartós is lesz.)

Az egyes gurigákat egy harmonikába hajtogatott papírcsíkkal ragasztottam össze.

Egyesével ragasztóztam és illesztettem a gurigák közepébe, így szép egyenletes lett. 

A harmonika két szélső végét a borítóhoz ragasztottam.

Így néz ki oldalról az elkészült album.

Végül az első oldalra beragasztottuk a fent idézett igét, és elkezdtük megtölteni.

Minden egyes gurigából kihúzható valami. Ha nagyon potyogna a nyitott végeken a töltelék, lehet ráhajtható fület készíteni, vagy egyszerűen színes gémkapoccsal lezárni. (Esetleg vannak saját ötleteitek?)

Jó szórakozást és értékes időtöltést!

Szeretettel :)

Zeneiskolai felvételi

Ez a személyes jellegű bejegyzés egy évvel ezelőtt készült. Sokat gondolkodtam azon, közzé tegyem-e itt. Aztán döntöttem. Íme az egy évvel ezelőtti élményünk. Idén már meg sem próbáltuk. Samu inkább sakkozni tanult egy kedves fiatalembernél teljesítménykényszer nélkül. Nagyon szerette. :)

Hétfőn felvételiztünk a hozzánk legközelebb lévő zeneiskolába. Különleges élmény volt. Nem mondanám, hogy jó vagy rossz, inkább csak gondolatébresztő.

Ebbe a zeneiskolába jártam én is 1-2 évig. Azért nem tudnám megmondani pontosan, mert akkoriban, amikor én tanultam fuvolázni, ott kapott új helyet a zeneiskola, ami azelőtt az általános iskolánkban adta a délutáni programot. Egy szép régi villa épülete, de én jobban szerettem a másikat, a kicsit, ami közelebb állt gyermeki lelkemhez. (Persze nem ezért hagytam abba a fuvolázást.:))

A zeneiskola az otthonoktatás segítője lehet, mert fontos külső kapcsolatok létesíthetők, és végre más ,,tanárt" és gyerekeket is lát a gyerek, ezért nekünk kiváltképp fontos lenne, hogy Samu járjon. Szóval már régen terveztük, hogy Samu zeneiskolába fog járni, és mivel tudom, mire képes, biztos voltam a dolgomban. Némileg sokkolt a sok változás. Már a felvételi előtt tudtam, hogy több száz kisgyerek jelentkezett 50 helyre, és bizony van verseny. Nem igazán értem persze, ,,Kodály országa" hogyan jutott idáig, hogy csupán a ,,kiválasztottak" járhatnak zeneiskolába. Aztán imádkoztam. Úgy gondolom, ha Samunak segítség lesz a zenetanulás, hogy közelebb kerüljön Istenhez, akkor bizonyára az Úr megadja számunkra a lehetőséget így vagy úgy.

Az élmény mégis kissé sokkolt. A felvételi délután volt. Samu minden reggel fél hatkor kel, ezért ez nem volt túl szerencsés. Már túl volt aznap egy halom ténykedésen, és még buszozni, meg gyalogolnia is kellett, hogy odaérjünk. 

Furulyára jelentkeztünk. Gondoltuk alapozásnak jó lesz (mi is így kezdtük), és ha megszereti folytathatja, vagy majd válthat. A fafúvós tanszakon kezdte a felvételit. Amikor beadtuk a lapunkat, már láttam, hogy három férfi és egy nő tanár már bent van ,,vizsgáztatni" (lehet, hogy többen is voltak), és tudtam, hogy szülő nélkül kell Samunak bemenni. Háááát! Ha én lettem volna Samu, biztos görcsbe rándul a gyomrom. Lehet, hogy ,,szakmailag" ez korrekt, de pedagógiai szempontból megkérdőjelezném. 

Imádkoztam, hogy az Úr adjon a kicsimnek bátorságot, és nem érdekelt, hogyan teljesít, csak az, hogy jó élmény maradjon benne. Mielőtt Samu bement azért megkérdezte: ,,Anya, ha elrontom, az nagy baj?" Összeszorult a szívem, és őszintén mondtam, hogy ,,dehogyis". Ezen igazán nem múlik semmi. Ő nem tudja, de én kint hallottam, hogy elrontotta mindhárom diktált ritmust, ami olyan hosszú volt, hogy még én is alig tudtam volna megjegyezni. Amikor megkérdeztem, hogy sikerült, csak annyit válaszolt: ,,Jól. Remélem tanulhatok majd furulyázni."

Kissé azért csalódott voltam. (Nem azért, mert nem fogják felvenni, hanem mert ez már nem ugyanaz, mint az én gyerekkoromban, amikor bementem Kati nénihez, a fuvola tanár nénihez meghallgatásra, aztán felvettek. Nem lett belőlem zenész, de olyan jó elővenni hangszereket és csak örülni, hogy Isten szép dalokkal és zeneművekkel ajándékozott meg minket.) De még hátra volt a szolfézs tanszék. Ott is kedves tanár nénik ültek bent és a gyerekek kis csoportokban mentek be. Abból már nem hallottam semmit a folyosói tumultus és zaj miatt, de gyanítom, hogy ez sem a ,,csillogásról" szólt. A végén ugyan behívták a szülőket, de semmi személyes nem volt benne (pl. miért fontos nekünk a zenetanulás, milyen ambícióink vannak stb.). Csak tájékoztattak az eredményhirdetés menetéről. Érthető. Ekkora tömeget nehéz is másképp kezelni. Most egy kicsit szomorú vagyok emiatt, de elfogadom, és hiszem, hogy minden a javunkra válik.

Egy kedves meglepetés azért ért a végén. Samu kapott egy gumicukorkát, de nem ette meg, hanem előtte megkérdezte tőlem, hogy szabad-e. A tanszak vezető tanár néni épp mellettünk állt, és megdicsérte, milyen rendes gyerek. Legalább mindketten édes szájízzel léptünk ki az épületből. :)

Kiléptünk, és elgondolkodtam. Talán nem is akarom annyira, hogy ide járjon a gyermekünk. Inkább azt szeretném, ha szeretne továbbra is énekelni, pengetni a líráját, és fújni a zsipp-zsuppot a furulyáján, ha örömöt lelne Isten dicsőítésében versengés nélkül.

Évzáró

Mindenki boldog és elégedett.

Hurrá! Vakáció!

Még  otthontanulósként is nagy öröm.

Nincs több tanulás. (Legalábbis ő azt hiszi! :-D)  

Még nem tudja, milyen sokat fog tanulni a nyáron.

Csak éppen nem az asztalnál! :)

Pál apostol 3. - A megtérés

 ,,Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz. Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. 

Saul, a későbbi Pál apostol történetének folytatása a mai bejegyzés.

A feldolgozáshoz nagyon egyszerű alakzatokat használtunk megint.

A ló feje és teste oválisra kivágott színes papírból készült, lábai és nyaka pedig téglalapokból. A többit a gyerekek színes ceruzával egészíthették ki.  Saulnak készítettünk egy kis bevágást a lóra, amiről majd leeshet. A kíséret a szokásos trapéz-kör összeállítás egymás mellé és egymásra ragasztva. A kiegészítéseket szintén színes ceruzával csinálták a fiúk.

  És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.  A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva. 
 

A ,,nagy fényességet" sárga papírból kivágtuk és csak a bal felső saroknál ragasztottuk be.

A képen látszik, hogy Saul a földre esett.

 Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be őt Damaskusba." (Ap. csel.9:1-8)

A sötétséget alulról lehet felhajtani. (Egy oldalán fekete papír méretre vágva.)

Folyt. köv. 

Békés napot!

Pál apostol 2. - István megkövezése

,,És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet. István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között. Előállának azonban némelyek ..., kik Istvánnal vetekednek vala. De nem állhattak ellene a bölcseségnek és a Léleknek, mely által szól vala." 

(Apcsel. 6:7-10)

Az ilyen igék nélkül számomra érthetetlen lenne, hogyan tud Isten megszólítani olyan embereket is, akik teljesen rabjai egy emberi hagyományokkal tarkított vallási rendszernek. Itt azonban több dolgot is elmond az ige:

1. István ,,hittel és erővel" teljes volt.

2. A szavait csodálatos tettek is követték.

3. Nem kaphatták rajta egyetlen hamis vagy téves szón sem, mert a bölcsessége a Szentlélektől volt.

4. Mindez együtt mélyen érintette azokat, akik nem álltak ellen kész akarva az isteni befolyásnak.

Akik viszont ezt tették, azok megkövezték Istvánt. Ez egy szomorú történet, de nem István szempontjából. István arca ragyogott a mennyei fénytől, és boldogan halt meg, mert a Menny megerősítését megkapta a saját üdvösségét illetően. Teljes megbocsátást kapott, és ő is megbocsátott gyilkosainak. Azok viszont, akik a feddés miatt fellángolt gyűlöletüktől vakon megölték őt, nem nyerhettek békességet. Persze lehettek köztük később megtérők, ahogyan Saul is megtért, de a többiek menthetetlenül vesztek el.

Ez a szomorú. 

A feldolgozáshoz lefényképeztem az alkatrészeket, majd nekiláttunk az elkészítésének.

Bal oldalra most is az ige került.

A másik oldalon István zöld ruhában, fénytől ragyogó arccal, a kövező tömeg mérges fejekkel és a szürke kövek láthatók. (Minden előre kivágva, így a kicsik könnyen összeállítják a képet).

Felül két darab kék papír van széleinél beragasztva, amik középen kihajthatók.

Alatta pedig István látomása. Istent nem ábrázoljuk az eredeti (bibliai) Tízparancsolat 2. parancsolata miatt, ezért fényességet és szivárványt tettünk középre (a látomások leírásai alapján), jobbján az ,,ember Fiával". 

 Balján a mennyei angyalsereggel.

A lap jobb oldalán áll (ekkor még) Saul figurája, amit egy kis bevágásba illesztettünk.

A lábánál pedig azok felső ruhája fektethető, akik Istvánt megkövezték, hiszen Saul feladata volt ezekre vigyázni.

Ehhez is egyszerű megoldást választottam. Egy ruhát rögzítettem a két végén és középen alul egy pontban, így az összes többi ruhát be tudják rakosgatni a gyerekek.

Végül ilyen a kép, ha minden rajta van és majdnem minden látszik. 

Jó tanulást és értékes időtöltést kívánok hozzá!

Pál apostol 1. - A kezdet

,,Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól."

(Gal. 3:1)

Azt hiszem, még soha életemben nem olvastam ilyen alapossággal az Apostolok cselekedeteit. Bizonyára ennek a mulasztásomnak köszönhető, hogy nem is nyűgözött még le ennyire. Valójában nem is én választottam a témát, hanem Samu. Amikor befejeztük az Elizeusról szóló füzetünket, ő volt, aki ebben a formában Pál apostol történetét kérte.

Aztán a több hetes (vagy inkább hónapos) szünet után nekiláttunk, és be kell vallanom, nagyon élvezem. Persze már jó ideje érett a gondolataimban, mégis vannak fejtörést okozó részek.

Szóval addig ütöm a vasat, amíg forró, így lesz eredmény is: remélhetőleg nem csak papíron, hanem a lelkünkben is.

A témafeldolgozáshoz vettem egy sima vázlatfüzetet. Én az A5-ös mérethez közelítő formátumút szeretem, mert az bármelyikünk táskájába belefér, de elég nagy ahhoz, hogy még jól lehessen dolgozni benne.

Ha lesz kedvünk, majd szépen be is kötjük, mint az előzőt.

A borító belső oldalára írtam a Pál apostolra jellemző köszöntést, ami rendszeresen elhangzik gyülekezeteinkben. Samu nem rajong az írásos feladatokért, ezért gyakran adok neki annyi kedvezményt, hogy a szöveget előírom, aztán ő átírhatja különböző színű ceruzákkal, kedve szerint. Az ilyen jellegű feladatot általában nem utasítja vissza. :)

Pál apostol igazán jó példa az emberi lehetetlenek Isten által lehetségesre fordításának.

Végigbeszéltük, ki is volt Pál, azaz Saul a megtérése előtt, mi az amit elhagyott, és mit tartott meg az életében, amivel Istent tudta szolgálni. 

Pál alakját az Elizeus sablon alapján készítettük. 

Én kivágtam, Samu arcot, hajat, szakállt és ruhát rajzolt neki.

Nem készítettünk fontossági sorrendet, vagy csoportosítást, inkább csak ragasztottunk, ahogy jött.

A bal felső sarokban egy mérges fej és a keresztények jelképe, a halszimbólum látható. Aláírtuk, hogy Saul gyűlölte Krisztus követőit. (Méghozzá abban a hitben, hogy Istent szolgálja.) 

Igen tanulságos, mivel velünk is megtörténhet, hogy azt képzeljük, Istent szolgáljuk, miközben (akár csak szóban vagy gondolatban) ,,üldözünk" másokat a miénktől eltérő nézete miatt. Pedig Isten a szabadság Istene, nem az erőszaké. Nem képmutatókat akar látni, hanem őszinte megtérőket.

Középre került a kinyitható ajtajú sátor. Ez a történet ,,fun" része, mert így Pál figurája két helyre is állítható(egy-egy kis bevágásba a lapon) a sátor nyitogatásával együtt. (Mindig csodáltam, a gyerekek mennyire élvezik az ilyen egyszerű kis megoldásokat.) 

A jobb felső sarokba egy római pénzérmét próbáltam ,,hamisítani", ami Pál római polgári státuszát szimbolizálja. Bár kissé utánaolvastam a témának és egyáltalán nem egyértelmű és főleg nem következetes a korabeli zsidók körében használt illetve legitim pénznemek kérdése. Jó téma egyébként, ha valakit érdekel a történelem ilyen mélységben. Én a reál vénámmal csak szimbólumot kerestem a témához.

A kis zöld borítékba egy ,,farizeus ruhát" készítettünk. A színében és mintázatában azonban nem a korhűség volt a szempont, hanem a gyerekek kívánsága. :) Pál farizeus múltját Isten nagyon szépen fel tudta használni később. Az ezzel járó tudás, ismeret Isten kezében arannyá vált.

A végeredménnyel mindenki elégedett volt. 

Annyira, hogy pár órán belül nekiugrottunk a következő résznek.

Ha tetszett az ötlet, várlak vissza!

Szeretettel :)