,,Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól."
(Gal. 3:1)
Azt hiszem, még soha életemben nem olvastam ilyen alapossággal az Apostolok cselekedeteit. Bizonyára ennek a mulasztásomnak köszönhető, hogy nem is nyűgözött még le ennyire. Valójában nem is én választottam a témát, hanem Samu. Amikor befejeztük az Elizeusról szóló füzetünket, ő volt, aki ebben a formában Pál apostol történetét kérte.
Aztán a több hetes (vagy inkább hónapos) szünet után nekiláttunk, és be kell vallanom, nagyon élvezem. Persze már jó ideje érett a gondolataimban, mégis vannak fejtörést okozó részek.
Szóval addig ütöm a vasat, amíg forró, így lesz eredmény is: remélhetőleg nem csak papíron, hanem a lelkünkben is.
A témafeldolgozáshoz vettem egy sima vázlatfüzetet. Én az A5-ös mérethez közelítő formátumút szeretem, mert az bármelyikünk táskájába belefér, de elég nagy ahhoz, hogy még jól lehessen dolgozni benne.
Ha lesz kedvünk, majd szépen be is kötjük, mint az előzőt.
A borító belső oldalára írtam a Pál apostolra jellemző köszöntést, ami rendszeresen elhangzik gyülekezeteinkben. Samu nem rajong az írásos feladatokért, ezért gyakran adok neki annyi kedvezményt, hogy a szöveget előírom, aztán ő átírhatja különböző színű ceruzákkal, kedve szerint. Az ilyen jellegű feladatot általában nem utasítja vissza. :)
Pál apostol igazán jó példa az emberi lehetetlenek Isten által lehetségesre fordításának.
Végigbeszéltük, ki is volt Pál, azaz Saul a megtérése előtt, mi az amit elhagyott, és mit tartott meg az életében, amivel Istent tudta szolgálni.
Pál alakját az Elizeus sablon alapján készítettük.
Én kivágtam, Samu arcot, hajat, szakállt és ruhát rajzolt neki.
Nem készítettünk fontossági sorrendet, vagy csoportosítást, inkább csak ragasztottunk, ahogy jött.
A bal felső sarokban egy mérges fej és a keresztények jelképe, a halszimbólum látható. Aláírtuk, hogy Saul gyűlölte Krisztus követőit. (Méghozzá abban a hitben, hogy Istent szolgálja.)
Igen tanulságos, mivel velünk is megtörténhet, hogy azt képzeljük, Istent szolgáljuk, miközben (akár csak szóban vagy gondolatban) ,,üldözünk" másokat a miénktől eltérő nézete miatt. Pedig Isten a szabadság Istene, nem az erőszaké. Nem képmutatókat akar látni, hanem őszinte megtérőket.
Középre került a kinyitható ajtajú sátor. Ez a történet ,,fun" része, mert így Pál figurája két helyre is állítható(egy-egy kis bevágásba a lapon) a sátor nyitogatásával együtt. (Mindig csodáltam, a gyerekek mennyire élvezik az ilyen egyszerű kis megoldásokat.)
A jobb felső sarokba egy római pénzérmét próbáltam ,,hamisítani", ami Pál római polgári státuszát szimbolizálja. Bár kissé utánaolvastam a témának és egyáltalán nem egyértelmű és főleg nem következetes a korabeli zsidók körében használt illetve legitim pénznemek kérdése. Jó téma egyébként, ha valakit érdekel a történelem ilyen mélységben. Én a reál vénámmal csak szimbólumot kerestem a témához.
A kis zöld borítékba egy ,,farizeus ruhát" készítettünk. A színében és mintázatában azonban nem a korhűség volt a szempont, hanem a gyerekek kívánsága. :) Pál farizeus múltját Isten nagyon szépen fel tudta használni később. Az ezzel járó tudás, ismeret Isten kezében arannyá vált.
A végeredménnyel mindenki elégedett volt.
Annyira, hogy pár órán belül nekiugrottunk a következő résznek.
Ha tetszett az ötlet, várlak vissza!
Szeretettel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése