,,Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad."
(Zsolt. 74: 17)
Itt látható a téli lapbook részleteiben. (Előzmények itt.) Bal oldalon a hóvirág fejlődése. és a 3 napos időjárás megfigyelés (napsütés, hőmérséklet, csapadék, szél szimbólumokkal) 3 kis harmonika könyvben, amik együtt hajthatók be. Középen a Mindent a hóról tanulós társasjáték. (A Gyereketető honlapnak köszönhető.)
A jobb fülön a három téli hónap napjai kitöltve ünnepekkel. Minden ünnep mellett jeleztük, hogy milyen jellegű ünnep (családi v. más).
Középen két kis tartó van külön a kérdés és a felelet kártyáknak
Alá egy papírpántot ragasztottunk be játéktábla tartónak.Ha kivesszük a táblát, a kártyákat, és előveszünk egy dobókockát, máris minden fontosat megtudhatunk a hóról és társairól.
Bár már nagyon várom a tavaszt, még van pár hét a télből. Egy-egy ilyen lapbookkal jól ki lehet tölteni az időt az esős, nyirkos, hideg napokon.
,,Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad."
(Zsolt. 74: 17)
Idén is különleges telünk van. Nem tudom, milyen hatással lesz ez későbbiekben a természet folyására. Vannak ugyan előrejelzések. Gyakran vészjóslók, máskor derűlátók, de tagadhatatlan, hogy valami történik, amin az emberek nem tudnak úrrá lenni.
(Többször is láttunk olyan vörös téli naplementét, amit azelőtt soha.
Teljesen elvarázsoltak a színei.)
Egy biztos, lenne okunk a félelemre, hiszen az emberi kéz alkotta biztonság csupán illúzió. (A sok műszer és előrejelzés ellenére is.) Isten ígéretei azonban biztosak. Nem ígéri, hogy megóv minden bajtól vagy megmenti az életünket minden helyzetben, de biztosít az ő szeretetéről, megtölt mennyei békességgel, reménységet ad a jövőre, ami az Ő országának biztonságát jelenti. És én egyáltalán nem bánom, hogy nem kell majd többé fázni! :)
Lassan elkészült a téli lapbookunk. A készítésnél megint figyelembe vettem a ,,hivatalosan elfogadott" környezetismeret tananyagot, csak kissé kacifántosabban. :)
Az alábbi képen a négy évszak látható.
Végre rákerült az évszakok neve. Korábban már írtam az egészről és az őszi részről.
A téli részt kinyitva a baloldali fülön a hóvirág fejlődéséről, alatta az időjárás megfigyelésről van egy-egy kis könyv. Középen egy lehajtható borítékban a telelő és vonuló madarakról van válogatós játék. (A képeket egy korábbi kiadású tankönyvből gyűjtöttem hozzá). A jobb fülön a téli ünnepek naptára.
Ha a borítékot kinyitjuk, a gyerekek kivehetnek egy tucat madaras képet. Az ő feladatuk kiválogatni, hogy mik telelnek nálunk, és elmondani, milyen felelősségünk van ezzel kapcsolatban. Jó alkalom beszélni a madáretetésről. De sokkal jobb csinálni. (Nálunk mindig Apa viszi a gyerekeket a kertbe madáretetésre. Együtt készítik és javítják is a madáretetőket.) Alatta a hóemberes kis tartóban okoska kérdések: miért vegyünk sapkát, miért fekete a nyúlfül szegélye stb.
1. Grádicsok éneke. Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, a kik az Úr házában álltok éjjelente! 2. Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat! 3. Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!
(134. zsoltár)
A zsoltárok könyvének külön kis gyűjteménye a grádicsok éneke (vagy zarándokénekek). Azt olvastam ezekről, hogy egy régi zsidó hagyomány szerint a templomba felvezető lépcsősoron felmenetelre utal, és 15 éneket énekeltek 15 lépcsőn. Ellenőrizni ugyan nem tudom, mivel nem vagyok tudós hozzá, és vannak más feltételezések. Alapvetően azonban szép gondolat, hogy a közösségi istentiszteletre vezető úton dicsőítő, hálaadó és bátorító énekeket énekeltek.
Szoktam mondani a gyerekeknek - én is gyakorlom - hogy sokat énekeljenek Istenről és Istennek, mert az elűzi a félelmet, bátorít, csökkenti a lelki és testi fájdalmat, gyógyít. Az ének közelebb hozza a Mennyet a földhöz, vagy inkább mi emelkedünk általa a Mennyhez közelebb.
Ez a kis mappába fűzhető lap ennek a gondolatát dolgozza fel. Jelképesen ábrázolja a templom kapuját, alatta pedig egy kis lenyitható lépcsősor található. (Madzaggal rögzítve, amikor éppen nincs szolgálatban.)
A lépcsősor kinyitva 15 lépcsőfokból áll, de csak egy zsoltárt írtam rá (természetesen). a szöveget felosztottam 15 részre, és az alsó lépcsőtől felfelé haladva írtam a fokokra.
Jó olvasási gyakorlatnak is. :)
Van már továbbfejlesztett változata, de csak a fejemben. Ha egy kicsit nagyobbak lesznek a gyerekek, elkészítjük lapbook formában, feldolgozva mind a 15 éneket.
17. Szüntelen imádkozzatok. 18. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.
(I. Thessz. 5)
Minden tél kezdetén nagyon várják a fiúk a havat. Gondolom ezzel a legtöbb gyerek így van. Különös élmény évről évre, pedig a mi felnőtt világunknak sok bosszúságot okoz. A konyhaablakunkból reggeli készítése közben figyelni szoktam, ahogyan a szomszédok, vagy éppen Apa szabaddá teszi az utat az autóknak, vagy ahogyan az autósok evickélnek lefelé a hegyről.
Ilyenkor elgondolkodom, mire való ez a sok sietés, helyváltoztatás. A technikai vívmányok (majdnem) mindent megoldanak számunkra, hogy ne nekünk kelljen alkalmazkodni a természethez, hanem bevethessünk minden eszközt terveink, céljaink, vágyaink megvalósításához. Kár! Én magam is ilyen életet éltem, de nem vágyom vissza.
Szerintem Isten nem ezt tervezte számunkra. Sokkal inkább, hogy alkalmazkodjunk, és elégedettek legyünk. Ehhez viszont megad minden segítséget. Megtanulhatunk élni a lehetőségeinkkel anélkül, hogy mindent meg akarnánk változtatni.
Amikor rohanni kell valahová, nem szeretem a telet, a jeget, a hideget. De igazán baráti viszonyban vagyunk egymással, amikor szemlélhetem a szépségeit, és együtt örülhetek a gyerekekkel a tél csodáinak. Ahogyan a természet megpihen télen, a mi lelkünknek is jót tesz egy kis lassítás.
Minden évben etetünk madarakat, és építünk hóembert (a legkisebb hóból is). Már- már hagyomány.:) És mindig megköszönjük Istennek a havat, a közös élmények minden örömét.
2012 - A mini hóember (kb. 30 cm)
2013 - A nógrádi retekorrú
2014 - A magányos hegylakó (Mindenki megcsodálta a hegy egyetlen hóbácsiját. :)
2015 - A csapatépítő
Amikor pedig nincs hó, van ami emlékeztet a vidám csapatmunkára!
,,Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége."
(Zsolt. 91:4)
Ez itt az egyik legegyszerűbb, mégis értékes darabja a gyűjteményünknek. A mindennapos együttlét és együtt tanulás előnye, hogy mi osztjuk be a saját időnket, ugyanakkor némi irányítással a gyerekek rengeteg új ismeretet szívnak magukba. A kertben, vagy a sétáink közben mindig gyűjtenek valamit. Szép kő, termés, levél, faág, madártoll (és társai) akad a kezükbe.
Ez a két toll is ily módon került hozzánk, és mivel a tollakról mindig ez az ige jut eszembe, egyszerűen felragasztottuk, ráírtuk az igét, fóliába tettük, majd mappába fűztük. Közben lehetett beszélgetni az ige lelki tartalmáról, ami hasonló az előző bejegyzés gondolataihoz. Igazán gyengéd képet tár elénk a zsoltáríró. A toll puha, könnyű, hőszabályozó. El szoktam mesélni a gyerekeknek, hogy a kiscsibék hogyan keresnek menedéket a tyúkanyó szárnyai alatt, és mennyire hasonlít ez ahhoz, amikor bajuk van anya vagy apa ölbe veszi őket, és már ettől is jobban érzik magukat: enyhül a fájdalom, múlik a félelem.
Isten ugyanezt teszi velünk, amikor imában ,,odaszaladunk" hozzá védelemért, amikor el akarunk ,,rejtőzni" a világ terhei és bajai elől. Gyönyörű hasonlat. Ő megadja nekünk a békességet, a nyugalmat és főleg a reményt a félelmetes helyzetekben, és biztosítja a kiutat is. Nem fordítja el a fejét, nem mondja, hogy ,,oldd meg magad", hanem visszavár az Ő szárnyai alá.
,,Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. " (Zsolt 139:5)
József (Jákob fia) történetével kapcsolatban tanultuk ezt az igét. Szép maga az egész zsoltár is, de különösen szívemhez nőtt ez az ige. Olyan ember vagyok, aki folyton vágyik a biztonságra. Nem szívesen vállalok kockázatot, minden eshetőségre fel akarok készülni.
Belátom, lehetetlen vállalkozás.
Az Úr gyakran megengedi, hogy bizonytalan helyzetbe kerüljek.
Szorultságomban persze mindenféle kiutat átgondolok, mindent megteszek, ami emberileg lehetséges, hogy visszanyerjem a biztonságérzet édes nyugalmát.
Sok-sok próbálkozás és vergődés után aztán rájövök, hogy nem a körülöttem lévő eseményekben kell keresnem a megoldást, hanem Isten ígéreteiben, amikben mélyen hiszek. Isten nem akarja, hogy sötétségben, kételyekben vergődjek. Ha feltekintek, ahogyan ezt József is tette a reménytelenség napjaiban, igazán szép jövőre várhatok.
Addig pedig Ő védelmez, Ő tartja fölöttem a kezét, és körülzár engem, hogy érezzem, egyedül Nála lelhetek biztonságra. Ezzel a tudattal és ebből származó tettekkel lehetek példa is a kicsik számára. Ezt igyekszem átadni a gyerekeknek, akik szintén vágynak az állandó biztonságra.
Az alábbi mappatöltelék ennek a zsoltárversnek a feldolgozása. Az eredeti ötlet a ,,365 bibliai történet gyerekeknek" anyagában (itt) található. Mi persze módosítottunk.
Egy A3-as lapbot négyzet alakúra vágtunk, majd a közepéig behajtottuk a 4 sarkát.
Egy kör alakú papírra minden gyerek körülrajzolta a saját kezét, körbe ráírtuk az igét, és 4 felé vágtuk, hogy ráilleszthető legyen a behajtott lapra.
Kinyitva egy mosolygós fejecske néz ránk. Samu (ekkor 4,5 évesen) úgy gondolta,
hogy ,,színes bőrű" fejet készít. Először meglepődtem, aztán értékeltem a kreativitását, a bátor színhasználatot. :)
23. A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, 24. Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben. 25. Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. 26. Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. 27. Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. 28. De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. 29. Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. 30. És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára. 31. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! 32. És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
(107. zsoltár)
Ehhez a zsoltárhoz mindig azt a történetet szoktam még mesélni, amikor Jézus lecsendesíti a viharos tengert. A gyerekek számára, de számunkra is két komoly tanítása van mindkét Biblia résznek.
1. Az Úr a fizikai értelmű vihart le tudja csillapítani, vagy megtart minket veszélyek között. Erre egyenlőre a legnagyobb közös tapasztalatunk egy olyan éjszakai vihar volt, ami fákat csavart ki, kapukat döntött ki, kerteket, tetőket tett tönkre a közvetlen szomszédságunkban is. Apa nem volt itthon. Samu nagyon félt, ezért imádkoztunk, ami után végre el tudott aludni. Reggel láttuk, hogy nálunk semmi kár nem keletkezett. (Pedig egészen hajnalig tombolt a szél.) Hálát adtunk, de a hálánk akkor lett igazán élő, amikor láttuk és hallottuk másoktól, mennyi bajt okozott a viharos szél. Felejthetetlen élmény maradt számunkra, és tudtuk, kinek köszönhetjük.
2. A lelki értelmű viharokat is Jézus tudja lecsillapítani. Hatalma van rá, hogy rossz érzéseinket elvegye, nyugalommal, csenddel töltsön be. Csak segítségül kell Őt hívnunk. Erről is szereztünk már tapasztalatokat, amikor a csillapíthatatlan hiszti során felszálló imák rövid időn belül hatottak, és tárgyalóképessé tették a gyerekeket és persze engem is.
Nagyon szeretem ezeket az igéket, mert igazán vigasztalóak. A viharok nem tartanak örökké. Bár itt a földön helyrehozhatatlan károk keletkezhetnek fizikai és lelki értelemben is, de az Úr helyrehoz mindent az örök életben.
Az alábbi kép egy közösen hajtogatott hajóval készült. (Bármilyen hajtogatott hajó, csónak, bárka jó hozzá.) A tengert és a halakat is együtt rajzoltuk.
Majd ráírtam a lapra az igét. Végül bekerült a mappába.
1. Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. 2. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet. 3. A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd. 4. Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: 5. Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? 6. Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! 7. Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; 8. Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; 9. Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár. 10. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!
(8. zsoltár)
Ennek a zsoltárnak sok-sok tanítása van, de én kettőt emeltem ki a gyerekeknek, ami tulajdonképpen egynek is tekinthető, hiszen az értékrendről szól. Isten teremtett a világon mindent, engem is, téged is, a körülöttünk lévő világ minden részét, ugyanakkor felelősséggel ruházott fel engem is, téged is és a többi embert, hogy ennek fényében használjuk és őrizzük forrásainkat.
1. Az Úr teremtette a Földet minden élő és élettelen elemével, és az embert bízta meg az uralkodással. Az uralkodás azonban nem hatalmaskodást, a mások kihasználását, életének megnyomorítását jelenti, hanem a felelősségteljes, szerető odafigyelést és gondoskodást. Mert kicsoda az ember???
2. A másik tanítás az önértékeléssel kapcsolatos. Valóban senki vagyok, egy parányi porszem, ha a végtelen univerzumba tekintek, és senki lehetek a hatalomvágyó, önigazult emberek számára is. De az Úr másképp tekint rám. Én is, te is végtelenül drágák vagyunk a szemében. Ő teremtett, ismer, és olyannak szeret minket, amilyenek vagyunk. Meghalt értünk, hogy mi élhessünk. Ha egyedül lennék a világon, akkor is megtette volna értem, de millióknak ad új életet minden másodpercben. Fel nem foghatom, de elfogadhatom a végtelen szeretetét.
Ezt a kezet egy gyülekezeti gyerektanítás során készítettük. A nagy kéz az én kezemről készült (Isten teremtését jelképezi), a kicsi pedig a gyerekekéről. A nagy kéz ujjaira a teremtett világ egy-egy darabját (Nap, Hold, csillagok, emberek stb) rajzoltuk, színeztük. A korona a felelősségteljes ,,uralkodást" jelképezi.
Köré írtuk a zsoltárt. Végül bekerült a mappába.
Egy másik lapot is beraktunk, aminek a képeit egy régi tankönyvből vágtuk ki.
A nagy fiamnak különösen tetszenek az ilyen felvételek, és hogy végre érti,
miért látjuk mindig másképp a holdat.
Ez a lap is alkalmas az otthonoktatásra, de arra is,
ha csak lelki tartalmat szeretnénk a gyerekeknek átadni.
Az önértékelés témához pedig ajánlom Max Lucado ,,Értékes vagy" című könyvét
,,Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti." (Zsolt. 37: 3-5)
A természetből rengeteg tanítást kaphatnak a gyerekek, ahogyan mi magunk is. Gyakran megcsodáljuk a pillangókat a kertünkben, miközben eszünkbe sem jut, milyen kártékonyak lehetnek, mielőtt gyönyörködhetnénk bennük. Engem leginkább az átalakulásuk nyűgöz le. Jelentéktelen apró peteként kezdik, rágicsáló hernyóként folytatják. Majd a külvilág számára rejtett átalakulás után finoman lebbennek ágról ágra, virágról virágra.
Azok, akik valaha is igazán jelentőset tettek az Úrért kicsit hasonlítanak a lepkékhez. Csak kevés szülő kapott kijelentést, mivé válik majd gyermeke. (pl. Sámson, Keresztelő János vagy Jézus szülei), a többiekről nem tudjuk, mivé válnak.
Én szeretnék pillangókat látni magam körül, akik szárnyalnak, mert egyszerű életüket az Úrra tudják bízni, akik nem hagyják, hogy a szél sodorja őket mindenfelé, hanem tudják, merre tartanak, akik jól tudják használni röpke életidejüket, és rátalálnak a legszebb virágra, amit az Úr adott.
Az otthonoktatás egyik nagy előnye, hogy bizonyos keretek a gyerekekkel együtt dönthetjük el, hogyan haladunk a tanulásban. Nagyobb teret kap az érdeklődési körük. A ,,honnan jön a lepke" kérdést például így illusztráltuk, miközben Isten gondviseléséről és a belé vetett bizalom gyümölcseiről beszélgettünk.
A képen látható egy kupac pete, egy elégedett hernyó, egy báb (ami időközben arcot, lábakat és köldököt is kapott :-)), valamint egy origami lepke (a neten sokféle készítési mód megtalálható). Így könnyedén megtanulták a ,,teljes átalakulást".
A mappába fűzhető oldal szépsége, hogy a hernyó kinyitható, és tele van írva az igével. Így megvan a napi olvasási gyakorlat, és a lelki tanítás is. Több légy egy csapásra! :)
Igaz, most tél van, nincsenek sem hernyók, sem lepkék a látóhatáron. (Eltekintve egy-két elvetemülttől.)
Azért felidézhető mind az átalakulás csodája, mind a fent említett ige biztatása.
,,Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok."
(I. Thessz. 5:18)
Tél elején még kiegészítettük az Évszakok lapbookőszi részét, mivel a középső három lapbook összefűzéséből adódó dupla fület ki tudtuk használni. Ezen a képen bal szélen található az ,,ősz", aminek a jobb oldali füle dupla. (Az adott bejegyzésben videó is látható a hármas lapbookról.)
Ebbe került az őszi kertimunkák képe, amit a fiúk együtt csináltak velünk (alma- és diószedés, valamint faültetés). Felül a kis boríték pedig a legismertebb őszi termések képeit rejti.
Jövőre talán még több kiegészítéssel lesz gazdagabb.
,,A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig." (Zsolt. 111:10)
Kegyelemmel és békességgel teljes új évet kívánok Mindenkinek!
Elteltek az ünnepek, számunkra pedig az év végi lazítás. Hétfőtől mi is újra tanulunk. időnként pedig emlékezünk a szép pillanatokra.
Adtunk, és kaptunk ajándékokat. Sokfélét. Az egyik legnagyobb ajándék azonban a közös ajándékkészítés volt. Ennek eredményeit lencsevégre kaptam. Az unokatestvéreknek zoknihóembereket készítettünk. Mivel ezt nem kell varrni, még a kicsik is könnyen tudtak segíteni.
Ezek a hóemberkék nagyon egyszerűek, igazán helyesek, és egész télen elkészíthetők. (Én innen vettem az ötletet.) A zoknikat elnyűtt kabát bélésével töltöttük meg kb. 2/3-ig, amitől puhák, könnyűek, ugyanakkor alaktartóak lettek. A fejbúbnál megkötöttük (fonállal, de bármi mással is lehet, mert a sapka eltakarja). A nyakukra szalag került (szorosan). A sapkájuk pedig a megmaradt zokniszár visszahajtva és filctollal díszítve. Az arcukat és a gombjaikat is a fiúk rajzolták filccel.
A sapka, hogy ne mozduljon el levarrható, vagy ragasztható. Mi mindenhogy kipróbáltuk. :)
Aranyosak lettek, ugye?
A nagyszülők, nagynénik és nagybácsik festett tobozt kaptak. Egyik kedvenc időtöltésünk ugyanis a szép kavicsok, és termések gyűjtögetése. Amikor pedig jön az ihlet, fel is használjuk ezeket.
Ezek a tobozok ,,temperaruhát" kaptak. A festésben mindenki részt tudott venni. A kétévesünk persze csak addig, amíg a festővízbe nem fojtotta első és utolsó remekművét, de a többiek lelkesen festették a tucatnyi tobozt.
Amikor megszáradtak a legszebbeket (a gondatlanságból elkövetett lakkelfogyás miatt) olívaolajas kencével kentük be, hogy élénkebbek legyenek a színei. Végül szalagot kötöttünk rájuk, és elajándékoztuk.
Jó móka!
Ráadásul mindig jól beilleszthető az otthonoktatós tevékenységekbe.
