Alkotás másképp 7. - Évkezdő hóemberek

16. Mindenkor örüljetek. 

  17. Szüntelen imádkozzatok. 
18. Mindenben hálákat adjatok;
mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.

(I. Thessz. 5)

Minden tél kezdetén nagyon várják a fiúk a havat. Gondolom ezzel a legtöbb gyerek így van. Különös élmény évről évre, pedig a mi felnőtt világunknak sok bosszúságot okoz. A konyhaablakunkból reggeli készítése közben figyelni szoktam, ahogyan a szomszédok, vagy éppen Apa szabaddá teszi az utat az autóknak, vagy ahogyan az autósok evickélnek lefelé a hegyről.

Ilyenkor elgondolkodom, mire való ez a sok sietés, helyváltoztatás. A technikai vívmányok (majdnem) mindent megoldanak számunkra, hogy ne nekünk kelljen alkalmazkodni a természethez, hanem bevethessünk minden eszközt terveink, céljaink, vágyaink megvalósításához. Kár! Én magam is ilyen életet éltem, de nem vágyom vissza.

Szerintem Isten nem ezt tervezte számunkra. Sokkal inkább, hogy alkalmazkodjunk, és elégedettek legyünk. Ehhez viszont megad minden segítséget. Megtanulhatunk élni a lehetőségeinkkel anélkül, hogy mindent meg akarnánk változtatni.

Amikor rohanni kell valahová, nem szeretem a telet, a jeget, a hideget. De igazán baráti viszonyban vagyunk egymással, amikor szemlélhetem a szépségeit, és együtt örülhetek a gyerekekkel a tél csodáinak. Ahogyan a természet megpihen télen, a mi lelkünknek is jót tesz egy kis lassítás.

Minden évben etetünk madarakat, és építünk hóembert (a legkisebb hóból is). Már- már hagyomány.:) És mindig megköszönjük Istennek a havat, a közös élmények minden örömét.

2012 - A mini hóember (kb. 30 cm)

2013 - A nógrádi retekorrú 

2014 - A magányos hegylakó (Mindenki megcsodálta a hegy egyetlen hóbácsiját. :)

2015 - A csapatépítő

Amikor pedig nincs hó, van ami emlékeztet a vidám csapatmunkára!

Hóemberek hó nélkül

A zoknihóemberekről itt olvashattok bővebben.

Következő alkalommal megmutatom a téli lapbookot, ami végre elkészült!!

További boldog telet! :)

Zsoltárrészletek - 91.

,,Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége." 

(Zsolt. 91:4) 

Ez itt az egyik legegyszerűbb, mégis értékes darabja a gyűjteményünknek. A mindennapos együttlét és együtt tanulás előnye, hogy mi osztjuk be a saját időnket, ugyanakkor némi irányítással a gyerekek rengeteg új ismeretet szívnak magukba. A kertben, vagy a sétáink közben mindig gyűjtenek valamit. Szép kő, termés, levél, faág, madártoll (és társai) akad a kezükbe.

Ez a két toll is ily módon került hozzánk, és mivel a tollakról mindig ez az ige jut eszembe, egyszerűen felragasztottuk, ráírtuk az igét, fóliába tettük, majd mappába fűztük. Közben lehetett beszélgetni az ige lelki tartalmáról, ami hasonló az előző bejegyzés gondolataihoz. Igazán gyengéd képet tár elénk a zsoltáríró. A toll puha, könnyű, hőszabályozó. El szoktam mesélni a gyerekeknek, hogy a kiscsibék hogyan keresnek menedéket a tyúkanyó szárnyai alatt, és mennyire hasonlít ez ahhoz, amikor bajuk van anya vagy apa ölbe veszi őket, és már ettől is jobban érzik magukat: enyhül a fájdalom, múlik a félelem.

Isten ugyanezt teszi velünk, amikor imában ,,odaszaladunk" hozzá védelemért, amikor el akarunk ,,rejtőzni" a világ terhei és bajai elől. Gyönyörű hasonlat. Ő megadja nekünk a békességet, a nyugalmat és főleg a reményt a félelmetes helyzetekben, és biztosítja a kiutat is. Nem fordítja el a fejét, nem mondja, hogy ,,oldd meg magad", hanem visszavár az Ő szárnyai alá.

Örömteli gyűjtögetést, és tanulást együtt!

Zsoltárrészletek - 139.

 ,,Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. " (Zsolt 139:5)

József (Jákob fia) történetével kapcsolatban tanultuk ezt az igét. Szép maga az egész zsoltár is, de különösen szívemhez nőtt ez az ige. Olyan ember vagyok, aki folyton vágyik a biztonságra. Nem szívesen vállalok kockázatot, minden eshetőségre fel akarok készülni. 

Belátom, lehetetlen vállalkozás.

Az Úr gyakran megengedi, hogy bizonytalan helyzetbe kerüljek. 

Szorultságomban persze mindenféle kiutat átgondolok, mindent megteszek, ami emberileg lehetséges, hogy visszanyerjem a biztonságérzet édes nyugalmát. 

Sok-sok próbálkozás és vergődés után aztán rájövök, hogy nem a körülöttem lévő eseményekben kell keresnem a megoldást, hanem Isten ígéreteiben, amikben mélyen hiszek. Isten nem akarja, hogy sötétségben, kételyekben vergődjek. Ha feltekintek, ahogyan ezt József is tette a reménytelenség napjaiban, igazán szép jövőre várhatok.

Addig pedig Ő védelmez, Ő tartja fölöttem a kezét, és körülzár engem, hogy érezzem, egyedül Nála lelhetek biztonságra. Ezzel a tudattal és ebből származó tettekkel lehetek példa is a kicsik számára. Ezt igyekszem átadni a gyerekeknek, akik szintén vágynak az állandó biztonságra.

Az alábbi mappatöltelék ennek a zsoltárversnek a feldolgozása. Az eredeti ötlet a ,,365 bibliai történet gyerekeknek" anyagában (itt) található. Mi persze módosítottunk.

Egy A3-as lapbot négyzet alakúra vágtunk, majd a  közepéig behajtottuk a 4 sarkát.

Egy kör alakú papírra minden gyerek körülrajzolta a saját kezét, körbe ráírtuk az igét, és 4 felé vágtuk, hogy ráilleszthető legyen a behajtott lapra. 

Kinyitva egy mosolygós fejecske néz ránk. Samu (ekkor 4,5 évesen) úgy gondolta, 

hogy ,,színes bőrű" fejet készít. Először meglepődtem, aztán értékeltem a kreativitását, a bátor színhasználatot. :)

Békés napot!

Zsoltárrészletek - 107.

 23. A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, 
  24. Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben. 
  25. Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. 
  26. Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. 
  27. Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. 
  28. De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. 
  29. Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. 
  30. És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára. 
  31. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! 
  32. És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében! 

(107. zsoltár)

Ehhez a zsoltárhoz mindig azt a történetet szoktam még mesélni, amikor Jézus lecsendesíti a viharos tengert. A gyerekek számára, de számunkra is két komoly tanítása van mindkét Biblia résznek.

1. Az Úr a fizikai értelmű vihart le tudja csillapítani, vagy megtart minket veszélyek között. Erre egyenlőre a legnagyobb közös tapasztalatunk egy olyan éjszakai vihar volt, ami fákat csavart ki, kapukat döntött ki, kerteket, tetőket tett tönkre a közvetlen szomszédságunkban is. Apa nem volt itthon. Samu nagyon félt, ezért imádkoztunk, ami után végre el tudott aludni. Reggel láttuk, hogy nálunk semmi kár nem keletkezett. (Pedig egészen hajnalig tombolt a szél.) Hálát adtunk, de a hálánk akkor lett igazán élő, amikor láttuk és hallottuk másoktól, mennyi bajt okozott a viharos szél. Felejthetetlen élmény maradt számunkra, és tudtuk, kinek köszönhetjük.

2. A lelki értelmű viharokat is Jézus tudja lecsillapítani. Hatalma van rá, hogy rossz érzéseinket elvegye, nyugalommal, csenddel töltsön be. Csak segítségül kell Őt hívnunk. Erről is szereztünk már tapasztalatokat, amikor a csillapíthatatlan hiszti során felszálló imák rövid időn belül hatottak, és tárgyalóképessé tették a gyerekeket és persze engem is.

Nagyon szeretem ezeket az igéket, mert igazán vigasztalóak. A viharok nem tartanak örökké. Bár itt a földön helyrehozhatatlan károk keletkezhetnek fizikai és lelki értelemben is, de az Úr helyrehoz mindent az örök életben.

Az alábbi kép egy közösen hajtogatott hajóval készült. (Bármilyen hajtogatott hajó, csónak, bárka jó hozzá.) A tengert és a halakat is együtt rajzoltuk.

Majd ráírtam a lapra az igét. Végül bekerült a mappába.

Jó időtöltést hozzá! :)