A gutaütött meggyógyítása

,,És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson." 

  Ezt a történetet a fiúkkal előre kivágott elemekből készítettük (én vágtam ki).
Valójában nem is olyan bonyolult, mint ahogy elsőre kinéz.
 Egy sötétzöld kartonlap az alapja. Arra két oldalon (jobb és bal rögzítettük ragasztóval a világoszöld színű házat, de előtte kivágtuk a ház ajtaját.
A piros háztető egy hosszabb baloldali és egy rövidebb jobb oldali kartoncsíkból van. Középen felnyitható, mivel bal oldalon, a hosszabb csík egy részét leragasztottuk, majd felhajtottuk, hogy ,,bontható" legyen a háztető. A rövidebb csíkot pedig csak felragasztottuk jobb oldalon.

 

A többi rajz és írás kivágva fehér és színes papírból.
Az ajtót eltorlaszoló tömeget csak jobb oldalon rögzítettük a házon.
Ha felhajtjuk, alatta nyitható a ház ajtaja.

 ,,És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni. 
  De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre."

A házban középen Jézus áll és akik a házban hallgatják őt.

A tetőn a gutaütött barátai igyekeznek Jézus elé ereszteni a beteget.

Középen a narancssárga kartondarab a ,,hordágy". Rárajzolták a gyerekek a beteget, ami sajnos a képen nem látszik, mert nagyon halvány, de higgyétek el, ott van!:)

Itt kezdődik a dolog lényege. Az ágyhoz három ponton fonalakat kötöttünk. Az alsó sárga arra szolgál, hogy lefelé húzzuk az ágyat, Jézus lábához. Jobb és bal oldalon a zöld fonalat úgy fűztük, hogy az ágyhoz csak egy ponton csatlakozik, de felül minden barátnak a kezénél van egy lyuk, amivel visszahúzható az ágy.

 ,,És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid." 

 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten? 
  Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben? 
  Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? 
  Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! 
  És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. 
  És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma! 

(Lukács 5:17-26)

Hátul a zöld fonalakat, amik az ágyhoz lettek kötve, középen összekötöztük,

így egyetlen mozdulattal ismét felhúzható az ágy.

Még gondolkodom a továbbfejlesztésen, ahogyan a gutaütött feláll, de ez a ,,rendszer" nem engedi, hogy az ágyát magával vigye. Persze nem is az a cél, hogy tökéletesen ábrázoljunk egy-egy történetet vagy tanítást, sokkal inkább, hogy a gyerekek örömüket leljék a bibliai tanításokban és mielőbb rögzüljenek azok az értelmükben, beépüljenek a mindennapi kis életükbe. Minél előbb megértsék, hogy élni valójában csak Jézus által lehet és csak Jézusért érdemes.

Áldott napot!

..Keressétek először Istennek országát!"

 ,,Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Máté 6:33-34)

Elkészült a bibliai őstörténet következő két darabja, de ügyesen ottfelejtettem a gyülekezetünkben. Ezért gondoltam egyet, és elővettem gyerekeim egyik régi kedvencét. Kicsit meggyötört példány, nem is túl szép kivitel, de hátha hasznát veszitek az ötletnek.

Két 20 cm átmérőjű kartonkorongból áll. A felső a földgömböt ábrázolja közös színezéssel. Alul készítettünk egy kör alakú kivágást. Az alsót hat egyenlő részre osztottuk, és egy kupac a kivágott körrel azonos méretű képet vágtunk ki régi magazinokból, amit felragasztottunk. Az utolsó kép jelképezi Isten országát. Ezt előre elkészítettem. Van rajta szív, a szeretet, nap, az örök világosság, mosolygós fej, az örök öröm jelképeként és két angyal a mennyei közösség gondolatáért.

Középen Milton-kapoccsal összetűztük a korongokat. Így lehet forgatni, és ,,keresni Isten országát".

Közben beszélgettünk az igéről. Ha Isten országát keressük, még a vágyaink is kicserélődnek. Többé nem a javak nyújtotta biztonságra, a szórakozásra, az izgalmakra, élvezetekre vágyunk, amik csak röpke örömöket adnak - miközben függővé és boldogtalanná tesznek - hanem Isten szolgálatára, amiben megleljük azt az örömet, békességet, hasznos elfoglaltságot, ami kitart az örökkévalóságig.

A korong hátuljára ráírtuk az igét és ráragasztottuk az éneket.

Jó sokat éneklünk, és mindenkit biztatni szoktam, hogy énekeljen Istenről és Istennek. 

Őt nem érdekli, ha hamisan éneklünk, vagy elvétjük a hangot, de segít, hogy az éneklés-imával közelebb kerüljünk hozzá, elmúljék a félelmünk, és csökkenjen a fájdalmunk. 

Íme egy videó, amin kedves fiatal barátaink játsszák az éneket az egyik tolerancia táborban.

Szeretettel :)

Hálagondolatok

Kedves Olvasóim, Barátaim!

Talán észrevettétek, milyen ritkán írok mostanában.

Jelentem, jól vagyunk. Legalábbis családilag, egészségileg.

Csak olyan élethelyzetbe kerültünk, ami rengeteg fizikai és lelki energiát emészt fel, 

ezért a már elkészült anyagok is nehezen kerülnek fel a blogra.

A nehézségek közepén azonban igazán hálás vagyok Istennek a gondviseléséért.

Kaptam ajándékba egy ,,hálafüzetet". Ennek az a lényege, hogy naponta feljegyezhetem, kiért, miért imádkozom, és miért vagyok hálás. Szeretem az ilyen átgondolós perceket. Az is fontos, hogy akármilyen kicsi esemény is belekerülhet. Leggyakrabban ezekkel telik meg a lap.

Hálás vagyok a biztatásotokért. Akiket nem ismerek személyesen, azok is részesei ennek, hiszen a blog oldalmegjelenítéseinek száma átlépte a tízezret. Tudom, ez netes viszonylatban nem is olyan sok, de nekem igazán megerősítő. Lesz folytatás. Talán ritkábban, rövidebben, de igyekszem. :)

Az Úr áldása legyen Rajtatok!

Szeretettel: Szabina

Idegenek és vándorok - Személyes gondolatok

 ,,Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön." (Zsid. 11:13) 

Pár hónappal ezelőtt írtam ezt a bejegyzést. Sokat gondolkodtam azon, megosszam-e a blogon. Mivel tudom, hogy sokan olvassák, akik hasonló cipőben járnak, most megteszem.

Lent voltunk ma a faluban a védőnőnél, de ha már egyszer ott voltunk, kihasználtuk a játszótér és a Duna-part adta lehetőségeket.

Különleges élmény volt. Régen voltunk már így a faluban. A védőnőnk nagyon kedves és lelkiismeretes. Sok jót tudnék róla mesélni. Az óvodai felmentés ügyénél mellénk állt ő is és a doktor nénink is. Mindketten nyitottak a gyereknevelés alternatív útjaira, és sosem élnek vissza azzal, hogy nyíltan vállaljuk előttük hitünket, meggyőződésünket. (Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen embereket rendelt az utunkra.) Csak Ferkó 4 éves státuszáról volt szó, de beszélgettünk mindhárom gyerekről.

Aztán kimentünk az üres játszótérre, amit a kölykök nagyon élveztek. Kicsit később megjelentek mások is. Egy nagymama egy év körüli ikrekre vigyázott, míg a szülők ügyeiket intézték. Nem volt túl kommunikatív, de a gyerekeimnek sikerül mindenkivel kapcsolatot teremteni. Miután Samutól megtudta, hogy 6 és fél éves, rögtön jöttek a szokásos kérdések: megy-e iskolába, várja-e már. Samun látszott némi tétovázás, ezért a következő kérdés az volt, hogy még inkább maradna oviban? Kisfiam bevallotta, hogy életében pár hetet járt oviba, és már nem is fog. Az asszony egy értetlen pillantást vetett rám, aztán odébb állt. Nem szívesen találgatom, mi járt a fejében, de talán jobb is, ha nem tudom. Kicsit még derültem is magamban ezen. :)

Aztán jött a Duna-parti séta. A csaknem négyezres lakosságból csupán pár emberrel találkoztam. Idegenekkel. Hirtelen magányosnak és idegennek éreztem magam. Csaknem egész életemet itt éltem le, de idegen vagyok. Bizonyára én is tehetnék érte, hogy ne így legyen. Voltak próbálkozásaim (baba-mama klub, kézműves foglalkozások, olvasókör), de valahogy nem illettünk bele a képbe. 

Ezen gondolkodva jutottam arra, hogy törvényszerű, és ezért nem baj, hogy így érzek. Ott vagyok otthon, ahol még a levegőt is áthatja a testvéri szeretet, viszont ezen a földön nem lehetünk folyton azokkal, akik ugyanúgy élnek, ahogyan mi, akik ugyanúgy gondolkodnak, ugyanazt vallják és gyakorolják. Ahogy végigsétáltunk a parton tudtam, idegenek és vándorok vagyunk, de hittel kell járnunk az Isten által vezetett utat, hogy örökre otthon lehessünk Nála. Közben pedig sugározni a Tőle származó szeretet melegét, hogy kiáraszthassa a gyógyító erejét a körülöttünk élőkre is.

Amikor emlékezem, és amikor szemlélem az elért eredményeket (még ha nem is tökéletesek), biztos vagyok abban, hogy nem volt tévedés a döntésünk, hogy a gyermekeinket addig tartjuk itthon, ameddig csak lehet és kell.



Korábban már írtam bejegyzéseket az otthonoktatásról (homeschooling).
Nem tudományos értekezések, hanem olyan fonalak, amelyek a mi döntésünkhöz vezettek.

Otthonoktatásról gondolkodva 1.
Otthonoktatásról gondolkodva 2.
Otthonoktatásról gondolkodva 3.
Otthonoktatásról gondolkodva 4.

Szeretettel :)