A keresztény gyermektanító (hitoktató) személye

 ,,A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság." (Jn. 7:18) 

Ez a bejegyzés kicsit eltér az eddig megszokottól. Ez annak a következménye, hogy részt vettem egy gyülekezeti gyermektanítói képzésen. A képzés hiányosságaival együtt is igen hasznosnak, értékesnek bizonyult, és elindított bennem pár gondolatot, amivel már régen foglalkoztam összeszedettebben. Ez a keresztény gyülekezeti vagy akár iskolai gyermektanítótól (óvónőtől) ,,elvárható" jellegzetességek, tulajdonságok.

Csaknem egy évtizede a szakdolgozatomhoz össze kellett szednem ezeket a kritériumokat, és átgondolni. Azóta azonban keveset gondolkodtam rajta. Gondoltam, megosztom most mindezt veletek. Nem célom az ostorozás, beleértve az önostorozást, ahogy az sem célom, hogy mindenki rosszul érezze magát, aki nem éri el ezt a szintet, ismét beleértve magamat.
Inkább csak keresem az egyéni és közösségi fejlődési lehetőségeket. Meggyőződésem, hogy a hiányosságainkat a Szentlélek ki tudja pótolni, ugyanakkor Ő az, aki a változtatást igénylő tulajdonságainkat, szokásainkat meg is változtatja, feltéve, hogy hagyjuk!

Szóval a gondolkodás önvizsgálatra indított engem, és remélem másokat is, hogy az Úr kegyelméből gyermekeinkkel együtt lehessünk a mennyben.

Milyen legyen a gyermektanító? 

(Spurgeon, E. G. White, Pataki Tóth Mihály, Gyökössy Endre nyomán)

1. Istenfélő, imádkozó: Kissé furcsának hangzik, de tényleg fontos. Attól, hogy valaki gyülekezeti tag, még nem biztos, hogy a szavai, tettei is erről tanúskodnak. A gyerekek tanításához különösen érzékenyen kellene megválasztani a tanítókat.

2. Gyermekszerető és gyerekekhez értő, aki ismeri a nyelvüket és képes a korukhoz alkalmazkodva bánni velük. (Sem a gügyögés, sem a túlzott elvárások nem vezetnek semmi jóra.)

3. Derűs, vidám alkat: Ismertek ,,fapofa", mogorva tanárokat? Nekem volt velük élményem. Azt hiszem a gyerekeket könnyű így elijeszteni, vagy azt a képet kialakítani Istenről, hogy komor, büntető Atya. egy kedves, derűs tanító azonban közelebb vonzza a kicsiket Jézushoz.

4. A derű és a komolyság egyensúlya: Istentől és Istenről tanulni nagy kiváltság, de nagy felelősség is. Az Úr tiszteletet érdemel. Nem lehet elbohóckodni a tanítást. Ez egy másik szélsőség lehet. De a derűs szeretetlégkörre minden kicsinek szüksége van.

5. Türelem és kitartás: Ez az én gyenge pontom. Gondolom nem vagyok egyedül! :( A gyerekek igen megpróbáló viselkedést tudnak produkálni. Azt hiszem, itt jön igazán az, hogy ne legyek önérzetes. Hányszor hallottam, és bizony én is gondoltam, hogy ,,pedig milyen sokat készültem, ezek a rosszcsontok pedig tönkreteszik a munkámat!". Ugyan már! Az én munkám, vagy az Úré? Nem kedvtelenedhetem el, vagy adhatom fel, hiszen Isten apró báránykáiról van szó, akik kicsiny lépéseikkel el-el kóborolnak a nyájtól, ahogyan én, a felnőtt is megteszem olykor! Így hát készülök, és imádkozom: elsősorban magamért, hogy feltétel nélkül szeressem őket, aztán értük, hogy az Úr a menny felé vezesse őket a következő órán.  

6. Szorgalom a felkészülésben és készség a továbbképzésre, önképzésre. Mindebben pedig pontosság, gondosság, lelkiismeretesség. (Már Ti is izzadtok??? :))

7. Ötletesség és nagyfokú rugalmasság, gyors alkalmazkodás. Ha valaki, a gyerekek igazán kiszámíthatatlanok tudnak lenni! Az ő kreativitásuk valahogy mindig magasabb szinten áll, mint az enyém. Engem már korlátoz felnőtt mivoltom!!! Ugyanakkor mindig ámulatba ejtenek apró ötleteik, és ahogy meglátják a világban a számomra már láthatatlan dolgokat, és persze újra és újra megnevettetnek!

8. Egy utolsó pontban gondoltam leírok pár dolgot egy igen érzékeny témáról, a külső megjelenésről. Nem arról, amit az Isten adott (szerintem bárki lehet szép), hanem amit mi választunk magunknak. Őszintén szólva nem vagyok annak híve, hogy előírjuk bárkinek is, mit vegyen vagy ne vegyen fel. Viszont komoly felelősségünk van a gyermekekért (sőt, nő tanítóknak gyülekezetünk férfi tagjaiért is), hogy ebben a bűntől mélyen szennyezett világban milyen mintát adunk nekik. Különösen a kislányoknak, akik talán jobban ki vannak téve a zaklatásoknak. Szóval számomra egy igazán fontos tényező van, amit még egyszer egy kárpátaljai testvértől hallottam:
,,Ha az angyalok betakarják magukat a szárnyaikkal Isten színe előtt, 
akkor mi, nők, miért ne tennénk ugyanezt a ruhánkkal." 

Akkor gondoltam át én is újra a saját öltözetemet (a hétköznapit is), és nem áll szándékomban harcba menni, hogy szoknya vagy nadrág és hány cm, hogy milyen mély lehet a dekoltázs, vagy felvehető-e ujjatlan, esetleg pántos ruha a ,,21. században", mert ezt értelmetlennek találom. Mindenki magát vizsgálja meg, és kérdezze meg az Urat, vajon ,,illendő-e" a ruházata, és engedjen neki, ha változtatásra késztet! (Engem jobban érdekel a szíve! :))

Tartogatok még egy-két hasonló témát, amiről szándékomban áll írni...valamikor...

Áldott napot! :)

Elizeus 22. - Többen vannak, akik velünk vannak

,,Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök."

(II. Kir. 6:16) 

A Biblia tele van csodálatos, különleges történetekkel. De ez különösen sokat jelent a gyerekeknek és nekem is. Két alapvető témáról szoktunk beszélgetni. 

1. Az angyalok jelenléte körülöttünk, bár nem látjuk őket. 

(Ami alól pl. pont Elizeus és a szolgája kivételek voltak.)

A gyerekek számára igen fontos, hogy tudják, bármikor kérhetnek segítséget az Úrtól, 

aki parancsol az Ő angyalainak, és ők megszabadítanak. 

(Persze összhangban a ,,Ne kísértsd az Urat!" parancsolattal.)

2. Könyörületesség és az ellenség szeretete. 

Hogyan akarta Isten ezek által jobb belátásra bírni a szíreket. Megtehette volna, hogy elpusztítja őket, amire van példa a Bibliában, de bizonyára tanítani akarta mind Izrael királyát és népét, mind pedig az ellenséget. Tudtukra adta, hogy nem ismerik Őt, de új esélyt kapnak a megismerésére. A Biblia nem szól arról, voltak-e megtérők az eset után, de biztos vagyok benne, hogy igen. Sőt, ki tudja, évszázadokon át hány embert szólított meg ez a történet!

A képen Elizeus szolgája látható, aki ijedten figyeli, hogy körülvette őket az ellenség.

(Trapézból és körből készült. Ez lett a bevált módszerünk az emberábrázolásra. :))

A rengeteg szír katonát pedig csak körfejekkel jeleztük.

Aztán megjelenik Elizeus is, akihez kétségbeesve fordul a szolga.

Ekkor hangzik el az aranymondat:

,,Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök."

(II. Kir. 6:16) 

Elizeus imájára válaszul megnyílik a szolga szeme: tüzes szekereket és lovagokat lát.

Ezt olyan színes papírból vágtuk ki, aminek az egyik oldala fehér, a másik sárga. 

(Technika csomagokban találtam ilyet. ) 

Persze fehér papírból is ki lehet vágni, aztán az egyik oldalt színezni. 

Végül bal oldalon beragasztottuk. Így akkor válik látványossá, ha kihajtjuk.

A következő lapon pedig a már a hatástalanított szír sereg Izrael királya előtt áll.

Visszavárlak!

Szeretettel:)

Elizeus 21. - Kérjetek és adatik néktek!

,, Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. "

(Máté 7:7)

Az aranyigénk az imádságról szól. Ebben a történetben is ezt hangsúlyoztam ki a gyerekeknek. Persze itt a tanítvány Elizeushoz fordul, nem egyenesen Istenhez. A történet szerint mégis jól tette, amit tett. Tudta, hogy Elizeus prófétának különleges kapcsolata van Istennel, és bízott benne, hogy segíteni tud a baján. Elizeus pedig imádkozott, amire azonnal választ is kapott. És megtörtént a csoda.

Hasonló csodákat már én is éltem meg, amikor utólag kiderült, hogy éppen imádkozott értem valaki. Vagy kértem, hogy gondoljanak rám (ránk) imában. És persze fordítva is Nagy dolog szerető, imádkozó közösségben lenni másokkal. Hiszem, hogy az Úr örömmel tekint az őszintén imádkozó gyermekeire.

A történet a Bibliában, a Királyok II. könyve 6. fejezetében így hangzik:

1. És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk; 

  2. Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el! 

  3. És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek. 

  4. És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak. 

A megjelenítés igen egyszerű. Samu rajzolt egy fát. A szokásos trapézból és körből készült a tanítvány. A fejszét pedig egy hosszú, fel-le mozgatható papírcsíkra rögzítettük. (Hátulra, hogy a ,,merülést" ne akadályozza.) Végül a kék papírból kivágott vizet rögzítettük alul és két oldalt, hogy középen a fejsze beférjen. 

 5. És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe... 

Alul a papírcsíkot felhajtottuk, hogy nehezebben csússzon ki felfelé.

Az alábbi képeken elmerül a fejsze.

...Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem! 

  6. És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, ...

Elizeusnak is kivágtuk a megszokott helyét, 

és Samu megrajzolta az ágat a kezébe, amit bedob a vízbe.

...és a fejsze feljött a víz színére. 
  7. És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt. 

Ezeken a képeken a fejsze feljön a víz felszínére, majd a tanítvány ,,kiveszi".

Tudom, hogy ez nagyon hosszú sorozatra sikerült, de tartsatok ki! 

Hamarosan pontot teszünk a végére. 

(Bár a gyerekeknek már így is sok örömet jelent a könyvecske. :))

Örömteli tanulást! :)

Elizeus 20. - Felelősség másokért

,,Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől."

(Zsolt 18:21-22)

Sajnálom Elizeus szolgáját, szegény Géházit! Bizonyára nem gondolt bele, milyen súlyos következménye lesz tettének. Ahogyan abban sem volt ideje elmélyülni, vajon miért nem fogadta el Elizeus Naámán ajándékait. Sajnálom őt, és arra gondolok, én biztosan nem tettem volna ilyet egy kis anyagi haszonért.

Vagy mégis? Azt hiszem, jót tesz nekem, amikor egy-egy ilyen történetbe belehelyezem magam.

Egy kis ,,füllentés", amiből senkinek sem származik kára. Vagy mégis?

Egy kis anyagiasság, amivel senkinek sem ártok. Vagy mégis?

Jaj! Ez a két szavas kérdés mindig ott lebeg. 

Géházi bűne nem a hazugság vagy az anyagiasság miatt volt súlyos, amiért élete végéig hordozni kellett a gyógyíthatatlan betegséget. Hanem azért, mert felelősségét feledve a lelkében melengetett olyan vágyakat, amivel másokat hátráltatott az Istenhez vezető úton. Elizeus azonban nem küldte el, és Isten sem taszította el. Isten azzal bizonyította szeretetét Géházinak, hogy meg akarta menteni a lelkét. A lepra mindig arra emlékeztette, hogy a bűn milyen mély és fájdalmas, és az egyetlen jó út a szabadulás ettől.

Az Úr gyakran teszi meg ezt értem is. Emlékeztet arra, hogy a melengetett hibák fájdalmat okoznak nekem és másoknak is, míg az elengedés felszabadít és örömöt ad.

Szegény Géházi! Vagy mégsem?

Nem szól arról a Biblia, vajon elnyerte-e az üdvösséget.

Minden esetre megérintett a története, és szeretném együtt énekelni a zsoltárossal:

,,Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől."

(Zsolt 18:21-22)

A történet feldolgozása az Elizeus életéről szóló füzetünkbe a következő:

Kivágtunk két ruhát és két tálentum ezüstöt.

A füzetbe beragasztottunk egy saját készítésű kis borítékot, ami a rejtekhelyet jelentő kis házat jelképezi.

Majd beragasztottuk Géházit, akinek két feje van. A felső egészséges, ha pedig kihajtjuk, látható az alsó, ami beteg.

A kis házban eldugtuk Géházi szerzeményét.

Így:

Végül odatettük, az előre kivágott kis résbe Elizeust. (Bár a történet szerint Géházi ment Elizeushoz vissza, így most egyszerűbbnek tűnt eljátszani ezt a jelenetet.)

Jó tanulást és áldott napot!

Tematikus bibliai igegyűjtemény egylapos albumban

,,Mikor félnem kellene is, én bízom te benned."

(Zsolt. 56:4)

Mostanában kevesebb időm jut az írásra, bár megint vannak készen anyagaink. 

Egy új kedvencem az egy lapból hajtogatható könyvecskék, albumok készítése.

Ezeket egyenlőre nem egy-egy bibliai történetre építjük, hanem tematikus feldolgozások.

Az első, amit bemutatok egy kukoricapelyhes doboz újrahasznosításából készült kis album igékkel, 

amik a félelemről, bátorságról és az Istenbe vetett bizalomról szólnak. 

Belülről így néz ki:

Gyűjtögetni szoktam az igés lapokat, kártyákat, lejárt naptárakat.

Az igék egy részét ezekből vágtuk ki.

A többi egyéb munkáink során megmaradt kis színes papírfecni.

Ezekre írtam az elmúlt időszakban tanult igéket. 

Vannak kis zsebek is rajta, amikbe szintén igés kártyákat, lapokat lehet dugdosni.

A gyerekeknek annyira megtetszett, hogy mindenkinek külön albumot készítettünk, 

és mindenkié más lett, mert sok variálási lehetőség van.

Ennek az albumnak az elkészítését láthatjátok az alábbi képeken.

A kartont négyzetekre osztottuk, majd bevágtuk a jelölés mindkét oldalán, 

hogy kb. 2-3 mm kivágás legyen. Erre a könnyebb hajtogatás miatt van szükség.

Majd elkezdtük behajtogatni. A vágás és a hajtás is többféle módon variálható. Mi a képen látható bal oldali négyzetekből levágtunk, és két szélét vékony csíkban leragasztottuk. A sárga csíkok kétoldalas ragasztószalagból készültek. Így lett három zsebecske.

Utána következett a legkisebb méretre (esetünkben 7x7 cm) hajtogatás.

A könnyebbség miatt csak gumigyűrűvel fogtuk össze a végén. 

(Azóta már készült szalagos-megkötős változat is.)

Végül megtöltöttük tartalommal.

Ezúttal nem változtattunk a külsején, mert tetszett a sok kukorica, 

de az is díszíthető, bevonható, ha szebb kivitelre vágyunk.

Áldott igetanulást! 

Szeretettel:)

Alkotás másképp - Egyszerű ceruzatartó

Igyekszünk nyugodt életet élni. Az otthonoktatás egyik előnye, hogy mi magunk oszthatjuk be az időnket. Nálunk elég korán kialakult egy komoly napirend némi rugalmassággal, és amióta Samu elsős lett, rendes hetirendünk is van a tanulásra és gyakorlásra szánt idő beiktatásával. A családunkban mindenkinek vannak kötelességei. A hat napi munka keretében a gyerekek is tanulnak, segítenek, megismerkednek a kétkezi munka nehézségeivel és örömeivel, miközben látják, és kipróbálják azokat. A hetedik nap azonban mindenki megpihenhet.

Emellett azonban naponta kell időt keresnem arra, hogy én is pihenhessek, kikapcsolódhassak. Rendkívül felvillanyoz, amikor egyszerű, gyors ötletekre bukkanok, ami számomra is örömet, kikapcsolódást jelent, ugyanakkor vidáman csillogó szemeket láthatok az elkészült műnek köszönhetően.

Ez a ceruzatartó is így készült. Nagyjából egy óra alatt, az eredmény pedig látványos, és igen hasznos. Mivel rendes tolltartója csak Samunak van, de a tanulásban a kicsik is részt vesznek - egyre komolyabban - eljött az ideje, hogy a tettek mezejére lépjek. Nekik is szükségük van rendezett ceruzatárolásra ,,iskola időben". Az ötletet itt olvastam, kicsit módosítottam rajta, így született a mi verziónk:

 Egy kiszolgált farmernadrág szárát levágtam, a ceruzatartó belsejének szánt oldalán a középvonalánál centinként bejelöltem, majd kis vágásokat készítettem (csak akkorát, hogy egy kisebb biztosítótű átférjen rajta, amivel szépen egyenletesen (nem feszesen) behúzhattam a gumit. A két végét hozzávarrtam a farmerhez. Aztán hasonlóképpen elkészítettem a radír és a hegyező tartóját. Nagyon tetszett, hogy nem kell minden egyes részt levarrni, csak a végeket, és varrógép nélkül is gyorsan elkészíthető.

Végül maradék anyaggal lezártam a két végét, és rávarrtam egy előre elkészített pántot, ami egyszer áthúzva is megtartja az összegöngyölt ceruzatartót. Így a 4,5 éves fiam is be tudja zárni.

Áldott napot!

Évszakok - körkirakó

Ismét egy aprócska ötlet nem túl csinos kivitelben (de lehet szebb is!), ami igen hasznosnak bizonyult a környezetismeret tantárgyhoz az évszakok, hónapok rendjének tanulásánál. Egy kis játék, amikor véget ér a gyönyörű őszi nap és egyre korábban köszönt be az este.

Egy kört először 4, majd 12 részre osztottunk. A negyedek szélére az évszakok neveit írtuk, majd a tizenkettedekbe a hónapokat, alá a számukat, belülre pedig az évszakos kis vers részleteit.

Január elöl jár
a nyomában február.
Március szántó-vető.
Április nevettető.
Május szépen zöldellő.
Június nevelő.
Július érlelő.
Augusztus csépelő.
Szeptember gyümölcshozó.
Október borozó.
November télelő.
December pihenő.

Végül felvágtuk a kört a 12 hónap mentén.

Lehet játszani csak 1-1 évszakkal, vagy külön külön kirakni az évszakokat.

És persze ki lehet rakni az egész kört. (Nagyobb gyerekeknek tovább vágható

a körívek mentén. Így izgalmasabb kirakni.)

 

Még egy lehetőség a kört keverve kirakni, és egyszerre mindig csak kettőt kicserélni, 

míg helyre nem áll a sorrend.

Valahogy így:

Jó szórakozást!

Szó- és betűjáték 3.

Samu fiam, aki hamarosan hét éves lesz, nehezen viseli a monotonitást. Nem én mondom.

Benne áll a szakvéleményében, amivel nem tudok és nem is kívánok vitatkozni.

Inkább ötletelek, miként tehetném vonzóbbá az írott betűket számára, miközben százával kell gyártania az egyforma betűkből, szavakból álló sorokat. 

Az alábbi rejtvénytípust biztos, hogy mindenki ismeri, és rengeteget megoldott már belőle.

Én szeretem a több legyet egy csapásra lehetőségeket, ezért írott betűs rejtvényt készítettem az Elizeus füzetbe. Íme a több légy: 

- figyelmesen elolvasni a sorokat és oszlopokat, amíg megtaláljuk az összes szót,

- a megtalált szavak betűit mindig más színnel átírni,

- a szavakat aztán szépen leírni,

- közben pedig felidézni a történeteket, amikhez a szavak köthetők.

Bizony nem kellett azt hallgatnom, hogy ,,még mennyit kell megcsinálni", vagy ,,mikor mehetek játszni", esetleg ,,Anya, ez nagyon sok!". :) Nagyjából fél óra alatt elkészültünk nyafogás nélkül.

Ezen felbuzdulva ismét nagy ötletgyűjtögetésbe és formára szabásban vagyok. 

Egyenlőre azonban ennyit a szójátékokról.

Ez pedig egy kis extra: télelő nálunk.

Segítek! Hóember szivárványosan. :)

 A fiaim - velem ellentétben - már azt várják, mikor építhetik a következő hóembert, 

aminek nagy kultusza van a családunkban. (Valahogy így!)

Addig is pompás színes őszt! :)