Az első úrvacsora

,,Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek." 

(János 13:14-15)

Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.  És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;  Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. (Máté 26:26-28)

Amikor Jézus meghalt a kereszten, a zsidó húsvét jelkép jelentősége megszűnt. 

Jézus azonban megadta, mivel emlékezzünk meg az Ő haláláról.

Minden alkalommal, amikor az úrvacsora kertében magunkhoz vesszük a kenyeret és mustot, emlékezhetünk arra a mérhetetlen áldozatra, amit Isten hozott értünk azért, hogy elvehesse a mi bűneinket. 

Egyszer egy nehéz időszakomban úrvacsorai istentisztelet volt esedékes. Éreztem a lelkemben a nyugtalanságot, az önvádat, a neheztelést, és elhatároztam, nem veszek úrvacsorát, mert nem akarok méltatlanul jelen lenni. 

Már az imaházba tartottunk, amikor jelentős beszélgetésbe kezdtünk a férjemmel. Akkor vált számomra világossá, hogy az úrvacsora elsősorban arról szól, szükségem van Krisztusra, hiszen minden rossztól, ami bennem van csakis ő szabadíthat meg. ,,Méltatlanul enni és inni" nem a bennem lévő, ugyanakkor beismert és fájdalmat okozó mélységekről szól, hanem az önigazultságról, amikor szokás szerint veszem, mert elég jó vagyok ahhoz, hogy teljesítsem keresztény kötelességeimet.

Aznap az úrvacsora keretében újra békét kötöttem Istennel. 

Lehajolt hozzám, és megoldotta mindazt, amivel előtte küszködtem.

Hálás szívvel gondolok vissza arra a napra, mert az Úr engedte, hogy meghozzam a jó döntést.

Vele akarok küzdeni és nem Nélküle.

Az előző alkotás mintájára készült ez a mű, egyben jelezve, hogy az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepét felváltotta a bűnből való szabadulás emlékeztető ünnepe, amit szintén maga az Úr rendelt el.

Ez is egy ajtó, ami mögött az úrvacsora eseményei zajlanak.

A lábmosás rajza jelképes. Egy lavórban víz, törölköző (kendő), egy kéz és egy láb látható.

A másik ajtót kinyitva a következő esemény, az úrvacsorai jegyek vétele látható.

(Felül kovásztalan kenyér, alul erjedéstől mentes must, mivel a kovász és az erjedés is a bűn jelképe itt.)

További szép napot!

(Holnap folytatjuk!)

Az utolsó páska

,,És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az." (II. Mózes 12:11)

,,Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk." (I. Korinthus 5:7)

A páska elrendeléséről részletesen Mózes II. könyvében olvashatunk. Jézus egész életében megtartotta a zsidó ünnepeket, hiszen  Isten Fiaként Ő maga rendelte el azokat. Minden ünnep egyben előkép is volt. A Messiás szenvedésének, halálának és feltámadásának előképe volt a zsidó húsvét. A húsvéti bárány, amit le kellett vágni, szintén Jézus áldozatát jelképezte. Gyönyörű kép, hogy nem mi adjuk az áldozatot - hiszen semmink sincs, amit adhatnánk - hanem Isten maga hozta értünk meg a legnagyobb áldozatot.

Közeledik a ,,keresztény" húsvét. Minden ünnep előtt készülünk mi is. Természetesen másképp, mint az ,,ünneplők" többsége, de fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek a sokféle szokás között tisztában legyenek a Biblia tanításaival, és amikor találkoznak a különböző, emberek által alapított hagyományokkal, ne tévedjenek el az útvesztőkben. (Pl. a népszokások meglehetősen sok babonát és okkult elemet tartalmaznak.)

Mi (családilag) nem ünnepeljük a húsvétot, de így előtte megemlékezünk Jézus haláláról és feltámadásáról. A mai és ezt követő bejegyzések a csütörtök naplementétől vasárnap reggelig követik a bibliai történetet (a teljesség igénye nélkül.)

Az első darab a páskabárány elfogyasztását ábrázolja.

Ez itt Samu műve. A képen egy ajtó látható...

...ami mögött menetkészen áll a családfő, hiszen gyorsan kellett indulniuk, mert a fáraó keménységében teljesen kiszámíthatatlanul változtatta kimondott szavait Az ajtó hátára az ige került.

,,És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az." (II. Mózes 12:11)."

A vacsora, amit elfogyasztottak szintén jelképes:

A bárány Jézus Krisztus.

A keserű füvek a bűn rabszolgaságának keserűsége.

A kovásztalan kenyér pedig a bűntől való mentesség.

,,Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk."

 (I. Korinthus 5:7)

Az egész egyetlen darab papírból készült az alábbiak szerint.

Jobbról és balról három részre hajtottam a papírcsíkot. A hátuljára két egyforma méretű ajtót rajzoltam.

Az ajtókat ellenkező irányba nyithatóra vágtam. 

A jobb oldali ,,ajtókeretet" ráragasztottam a középső részre.

Végül a bal oldali ajtókeretet ráragasztottam a jobb oldali keretre.

Így nyílik az első ajtó balra, a második pedig jobbra.

A többit szóbeli eligazítás után a fiamra bíztam. Alapos munkát végzett. :)

Az kívánom, legyen ez a pár nap mindannyiunknak lehetőség az elmélyülésre, hogy mit tett Isten értünk!

(Holnap folytatjuk.)

Zsoltárrészletek - 25:12

,,Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon."

(Zsolt. 25:12) 

Tegnap ismét melegedőztünk, erről már Jakab levele kapcsán írtam. Miután befejeztük Jakab levelének szemezgetését, a zsoltárok kerültek előtérbe. Mindig is szerettem zsoltárokat olvasni, de az utóbbi időben még közelebb kerültek hozzám.

Ezúttal azonban nem én tanítottam a gyerekeket, hanem egy kedves barátnőm, aki csemetéivel rendszeresen csatlakozik hozzánk. Kétszeres öröm volt számomra. Egyrészt ő tanított, és igazán értékes gondolatokat tolmácsolt Isten szavából, másrészt nem én tanítottam. :) Félreértések elkerülése végett: nagyon szeretek tanítani. Mindig lelkesen készülök, és hálás vagyok, amikor Isten ilyen felelősségteljes szolgálatot bíz rám.

De az otthonoktatás egyik nehézsége számomra, hogy ne legyek túl sok a gyerekeimnek. Persze az első években ez nem gond, anyából sosem elég. A legnagyobb fiam azonban elérte a 6 éves kort, ami azt jelenti, hogy lassan növekszik a családon kívüli kapcsolatok iránt is az igénye. Ez nem azt jelenti, hogy folyton máshol lenne, hanem azt, hogy ha a hét legnagyobb részében velem vagy Apával tanul, örül, amikor más kedves, hívő tanítóktól kap ,,leckéket".

Ráadásul gyönyörű ez az ige, és jól érthető még kisebbeknek is.
A gyerekóra lényege a jó melletti döntés eszköztárának elmélyítése volt.
Ahogyan egy-egy úti cél eléréséhez szükség van eszközökre (térképre, iránytűre, útjelző táblákra), a végső célunk, az örök élet eléréséhez is szükségünk van jó döntésekre, amelyhez az Úr útmutatásai segítenek.
És hogyan? A lelkiismeretünk, az imádság és a bibliaolvasás által.

A szemléltetést én vállaltam. Egyszerű, könnyen elkészíthető és minden gyerek élvezte az eredményt.
Az alap egy-egy negyed kartonkörből készült (kb 20 cm sugarú). Két oldalt egy kis peremet hajtottunk, hogy a mutató ne forduljon tovább a kelleténél. 4-4 utat ragasztottunk rá színes papírcsíkokból. A 4 közül azonban csak egyre került egy mutató ujj és egy szívecske, jelezvén, hogy Isten melyik utat mutatja.
Alul egy kis körből fejecskét kapcsoztunk rá Milton-kapoccsal. A fejecske búbján kis útjelző nyilacskával. (Egy darabban vágtuk ki a fejet a nyíllal.) A kapocs segítségével forgatható a fejecske.
Az utakat és a köztes területet mindenki úgy díszíthette, ahogyan akarta.

A képen felül a ,,mintapéldány" látható, alul pedig Samu műve.
Először a nyilacskát bármerre állíthattuk.

A ,,jó döntés" viszont az volt, ha arra állítottuk, amerre az Isten útmutatását jelképező ujj mutatott, mert az az élet és a szeretet útja.

Apró praktikák: 

A színes csíkok hosszabbak voltak, és a ragasztás után vágtuk méretre és formára.

Alul a fejecskénél levágtunk annyit a körcikkből, hogy a fejecske könnyen fordítható legyen, de még gond nélkül rátűzhessük a kapcsot.

Ez volt az utolsó művelet.

Áldott tanulást!

Holnaptól Jézus szenvedéstörténetével foglalkozunk.

Évszakok lapbook 8. - Palántanevelés

,,Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten."

(I. Korinthus 3:7)

A múlt héten elvetettük a palántának való paradicsom és paprika magokat. Ez minden évben nagy élmény a kölyköknek és nem kis stressz nekem! De nem bánom, hiszen így tanulnak a legtöbbet a munkáról, az egészségről és főleg Isten gondviseléséről. A fiúk élvezettel töltögették a joghurtos poharakba a földet. Majdnem el is jutottunk a magvetésig, de az egyre erősödő virgonckodás miatt inkább útjára bocsátottam a három kertészsegédet, hogy inkább a homokot szórják szanaszét, ne a palántaföldet.

Szóval a magokat most egyedül vetettem el a már megtöltött poharakba.

Egy-két napja pedig már izgatottan nézegetjük, hogyan bújnak ki a kis csíranövénykék.

A gyerekeknek készítettem egy kis emléket a tavaszi lapbookba:

egy joghurtos pohár formájú kis tartót.

A magok csomagolásából kivágott paradicsom és paprika képet kartonra ragasztottam

Mindkettő hátuljára ráragasztottam a saját magjaiból pár szemet. 

Így is tanulgatjuk a magok felismerését.

További csodaszép tavaszt!