József és Dániel

,,A ki hű a kevesen, a sokon is hű az" (Lukács 16:10)

Ahogy nézegettem az elkészült anyagokat rájöttem, hogy Jézus élete, és tanításai után Józsefről és Dánielről beszéltünk a legtöbbet. Ez bizonyára nem lepi meg a sokat tapasztalt gyerektanítókat. Bennem mégis most indított el egy gondolatsort.

Miben hasonlítanak ők ketten?

1. Gyermekkorukban hívő neveltetést kaptak.

2. Egészen fiatalon kerültek fogságba.

3. Már ekkor kitűnik szilárd, istenfélő jellemük.

4. Megkapták a prófétaság ajándékát. 

5. Magas rangra emeltettek, és egészen idős korukig szolgálták Istent és az ókor legnagyobb birodalmait.

6. Bölcsességben, tudásban, jellemben magasan élen jártak.

Miben különböznek?

1. József rabszolgaként kezdte, de Isten gondviseléséből és jelleméből fakadóan hamar megbecsült szolgává vált. 

2. József megjárta a börtönt (hosszú idő), de Dániel sem kerülte el az oroszlánok barlangját (egy éjszaka).

2. József a közeljövőre kapott kijelentéseket Istentől, Dániel pedig a világ végezetéig foglalhatta írásba a történelmet.

Bizonyára még sok dolgot lehetne összegyűjteni Isten nemes szívű szolgáiról. De az én gondolatom az, kivel kezdjem? Időben természetesen József következne, de a gyakorlati kérdések inkább Dániel könyvének feldolgozására ösztönöznek. 

Miért Dániel?

Dániel könyvéből lapbook-ot készítettünk. (Az első lapbookról itt olvashatsz.) A lapbook készítésről eddig nem írtam részleteket, hiszen sok blog, honlap és videó foglalkozik az alapokkal. Nálunk azért van jelentősége, mert két dolgot igyekszünk megvalósítani:

1. a Biblia alapú oktatást,

2. az otthonoktatást. 

Ennek igazán jó eszköze egy-egy lapbook elkészítése, ami 

- napi szintű foglalkozás egy-két héten keresztül, 

- az kerül bele, amit én szeretnék átadni, vagy ami igazán foglalkoztatja a gyerekeket, 

- és szeretjük, mert rengeteg ötlet, lehetőség rejtőzik benne,

- a tanulás pedig tényleg játék.

Íme a saját kis méretü lapbookunk Dániel könyvéről:

- kívülről

- belülről.

Folyt. köv.

Még sok meglepetés vár Rátok, (csak ha szeretitek:))

Jákob álma

,,És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam."

(I. Móz. 28:15)

Szeretem ezt az igét. Annyi biztatás van benne. Jézus velem van. Mindig. Csak Őt kell választanom. Amikor mellette döntök, semmi sem történhet, ami az üdvösségemet veszélyeztetné. Lehetek elárvult, nincstelen, magányos vándor, mint Jákob ezen az éjszakán. Lehetnek lelki terheim értéktárgyak csomagjai helyett. Az Úrnak mindez nem számít.

Lehetek kicsi, és gyenge. Lehetek kirekesztett a másságom miatt. Lehetek elcsüggedt a jelen állapotomban. De ha Jézust választom, új életet kapok. Az új életben pedig kaphatok szülőket, testvéreket, társakat az egyedül elhordozhatatlan terheim cipeléséhez, otthont, a múlt terheinek elvesztését, méltóságot, erőt.

Mindezt megkaphatom, ha Jézust választom, mert akárhol vagyok, akárhová megyek, Ő visszahoz arra a földre, ahová mindig is vinni akart.

Erről készült az alábbi lap. Felül az angyalok járnak-kelnek a lajtorján, egy mindig tetején áll. Alul egy kicsi sima lapos kő van felragasztva a felirattal: ,,Istennek háza, és az égnek kapuja, Béthel."

Az angyalok sorban kinyithatók, és becsukhatók azzal a módszerrel, amit már gyermekkoromban is nagyon élveztem! :)

Jó tanulást, és örömet az elkészítéséhez!

Idegenek és vándorok

,,Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön." (Zsid. 11:13)

Mostanában több barátunk is költözik, ami előhozta saját költözéses emlékeimet. Dobozok, zsákok, régen elfeledett, vagy a ,,nem is tudom, minek tartottalak meg eddig" tárgyak rengetege. A szortírozás, rendszerezés, válogatás, kidobálás vagy leporolás. 

Sok filozofikus, és még több gyakorlati gondolat elindítója lett a fárasztó munkától megpihenés céljából ücsörgés a sűrű csomagerdőben. És a nagy kérdés: minek ez a sok minden? Persze ismerem a választ: az igények, az elvárások, az alkalmazkodás a modern társadalom adottságaihoz...stb. Mégis gondolkodom. A múlt század elején legtöbb családnak elfért minden tárgya egy szekéren. Sok fiatal párnak egy bőröndbe befért az ingósága. Az ókori, és azóta is létező nomádok még a lakhelyüket is fel tudták pakolni egy tevére.

Persze nem állítom, hogy erre vágynék. Ahhoz túlságosan el vagyok kényeztetve, és a gyerekeimet sem szívesen tenném ki olyan nélkülözésnek, amitől a társadalom kivetettjeivé válnának.

De azt tanítom nekik, hogy idegenek és vándorok vagyunk a földön. Minden ragaszkodás a földi dolgokhoz Isten és közénk áll. Isten azt szeretné, ha egyszerűen élnénk. Ő gondoskodik a szükségleteinkről, ha mi Őt tesszük mindig az első helyre. Ennek tudata viszont rengeteg dolgot feleslegessé tesz. 

Akik hitben haltak meg, azok Isten ígéreteiben bízva éltek, és hagyták itt a földi létet. Tudták, hogy idegenek és vándorok e földön. Az ő otthonuk ott van, ahol Isten lakik, ahol majd vele együtt élhetnek mindörökké. Amit nem kaptak meg ezen a földön, és amit elvesztettek, csupán egy ideiglenes élet részei. Az ő lakhelyük az újjáteremtett föld lesz, ahol  ,,az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé..." (Jel. 21:4)

Szóval idegenek és vándorok vagyunk ezen a földön. Ennek az igének kapcsán készült ez a kis sátor, amikor Ábrahámról tanultunk. A sátor ajtaja egy elnyűtt piros pólóból készült, a sátor keretein kívül a többit a fiam színezte és rajzolta.