,,Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel,
és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:"
(Ef. 6:11-17)
Különösen fontos számomra ez a bibliaszakasz. Életem egyik legnagyobb imatapasztalata kapcsolódik hozzá. Egy hatalmas belső küzdelem. Harc a depresszió hullámaival, amik gyerekkorom óta kísértek. Az utolsó igazán mély időszak életemben oda juttatott, hogy sem Bibliát sem mást nem olvastam, nem beszéltem senkivel, nem osztottam meg semmit. Sűrű sötétség vett körül. Amikor pedig azt gondoltam, már nincs többé szabadulás, csak annyit mondhattam Istennek: ,,a mélységből kiáltok hozzád". Talán nem is hittem, hogy válaszol, de megtette. A segélykiáltásomra mégis megjelent előttem egy könyv. Többször is. Egyszer nagyon régen olvastam, azóta pedig nem is találkoztam vele. Érthetetlen nyugtalanság támadt bennem, hogy kézbe vegyem. Nem értettem, miért. Semmi köze sem volt a depresszióhoz. Legalábbis látszólag. Egy életrajzi történet valakiről, aki a - szó szerinti - sátánizmus fogságából menekült Krisztushoz.
Egy szép napsütéses délután, egy fotelban ülve olvastam a könyvet, amikor ehhez az idézethez értem: ,,Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak."
Addig is ismertem ezt az igét, de hirtelen mindent megértettem, mintha erős fény vett volna körül a sötétségben.Valakik azon fáradoznak, hogy elpusztítsanak. Ez életük célja és öröme, mivel gonoszságaik már régen elfeledtették velük a szeretet és önzetlenség végtelen örömét.
Már nem volt megfoghatatlan, ami velem történik, vagy történt évtizedeken keresztül. A Sátán azt akarja, hogy meghaljak, Jézus viszont azért jött, hogy életem legyen és bővölködjek. Újra imádkozni kezdtem, de nem erőtlenül, hanem teljes hittel. A következő hetekben ,,tengeren jártam". Jézus döntő győzelmet aratott bennem az önsajnálat felett, én újra neki adtam az életemet.
Persze ez a történet akkor lesz kerek, ha soha nem tér vissza életembe a depresszió.
Minden esetre az elmúlt évek tapasztalatai megerősítették bennem, hogy érdemes Jézusban bízni, mert Ő az, aki egyes egyedül megszabadíthat a bennem élő sötétségmagvaktól.
Az utóbbi időben megint foglalkoztatott a lelki fegyverzet gondolata, és persze a gyakorlata is.
Bevallom, még nem értem teljesen az egészet, ezért ,,kedvenc fegyvereim" vannak.
1. Az üdvösség sisakja, ami azt jelenti, hogy nem a világ dolgaival töltöm meg a fejem,
hanem az Isten ígéreteivel.
2. A Lélek kardja, hogy minden küzdelmemben az Isten beszédére, a Biblia igéire támaszkodom.
3. A sarú, ami a békesség evangéliumának készsége. Lehet, hogy mások háborúzni akarnak, miközben az igazságukat keresik, nekem a bibliai Dávid mondata cseng a fülemben: ,,Az Úr tegyen igazságot közöttem és te közötted.", hogy mindent rábízhassak az igazságosan Ítélőre, én pedig - amennyire rajtam múlik - békességben legyek minden emberrel. De elsősorban Istennel!
Ez egy öltöztethető kartonkatona fegyverzetben.
Egyszerű formákat használva kivágtam egy emberformát.
Arra került az ezüst színű papírból készült fegyverzet.
Minden darabja egyszerű: az öv egyik vége egy kis bevágással bujtatható a másik végébe.
A mellvért a vállon áthajtható és befűzhető hátul egy kis pántba. A sisak kétoldalas, csak felül ragasztottam, hogy rámenjen a figura fejére. A pajzs egy ovális papírdarab hátul egy pánttal, ami a kezére húzható. A sarú egy darabból készült, felül a lábfejnél áthajtható fülekkel. A fülek hátul bujtathatók. A kardot pedig csak egyszerűen bedugtuk az övbe.
Íme a katona fegyverzet nélkül...
...és fegyverzetben.
,,Kegyelem néktek és békesség Istentől,
a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól."
Szeretettel: Sz.
