Elizeus 7. - Egészségessé vált víz

,,És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli. És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki. Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés."

(II. Királyok 2:19-21)

Ez is egy szép történet, bár nem annyira ismert. Főleg ilyenkor nyáron én is érzem, milyen sokat jelent, hogy egészséges, friss vízhez juthatunk. Néha azonban, amikor belegondolok, mennyi ember (köztük gyerek) él elegendő iható víz nélkül, összeszorul a szívem. A gyerekekkel tanuljuk, hogyan gazdálkodjunk jól a vízzel. Bár meg kell vallanom, ez igen nehéz a mi kényeztető körülményeink között. (Nem a vízszámlára gondolok! :) Inkább arra a sok, helyenként könnyen elérhető élő vízre.)

Nagy áldás. Van miért hálát mondanunk!

Az, hogy mások felelőtlenül bánnak a vízkészletekkel bántó lehet ugyan, de először a saját udvarunkban gondoltam sepregetni, hiszen nekem is, családomnak is számot kell adnunk az Isten előtt önző, felelőtlen, Isten teremtményeit figyelmen kívül hagyó tetteinkért. Minden esetre a szándék már megvan, és tudatosan teszünk a jó cél érdekében! 

A történethez kivágtunk egy kinyitható csészeformát, egy színes szívet (csak hogy a csipetnyi beragasztott só jobban látszódjon), egy nagyobb és két kisebb - víznek való - világoskék papírdarabot és naptárlapból színes halacskákat. Majd szépen sorban az alábbiak szerint beragasztottuk.

A vízhez először beragasztottuk a nagyobb darab papírt, 

aztán a két kicsit úgy, hogy zsebet képezzenek. 

,,És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott."

 (II. Királyok 2:22)

A ,,egészséges vízbe", azaz a zsebecskékbe halacskákat raktunk, a víz megelevenedésének jelzéséül. (Lehetett volna más élőlényeket is, de ezt egyszerű volt elkészíteni, hiszen Jézus csodáinál már sokat csináltunk.:))

Jó tanulást!

Jézus csodái 6. - A templomadó

,,De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted." (Máté 17:27)

Elgondolkodtató, hogy Jézus nem háborgott a jogtalanul vagy igazságtalanul kimért anyagi terhen. Péter gondolkodásában ugyan helyretette a kérdést, de nem szállt vitába a kétdrachma-szedőkkel. Nem is volt rá szüksége, hiszen pontosan tudta, hogy az ő mennyei Atyja megadja neki a szükséges összeget. Nem tudom, a kicsi gyerekek mennyit fognak fel ebből, hiszen nem érzékelik még a pénz értékét, de lehet őket tanítani.

Egy drachma egy napi munkáért járó római ezüstpénz volt. Kétszer akkora súlyú ezüstpénzt is vertek, a kétdrachmást (didrachma) és négyszer akkora súllyal a státert (tetradrachma). Így érthető, hogy egy státerre volt szükségük kettejüknek (Jézusnak és Péternek), ha be akarták fizetni a templomadót. Jézus nem meggyőződésből és nem is félelemből fizetett, hanem hogy ne botránkoztasson.

Példát adott nekünk, hogy ne háborogjunk a világ számtalan jogtalan vagy jogos, de mértéktelen követelésén, hanem imádkozzunk és bízzunk, hogy amire igazán szükségünk van, azt megkapjuk, így lehetünk fény és só ebben az anyagias világban.

A gyerekeknek ezt a nyitható szájú halat készítettem szemléltetőül. (Szándékomban áll még velük is elkészíteni alkalomadtán.)

Az alábbi képeken a kellékek láthatók. Bal oldalon a sablonok, középen a színes kartonból kivágott darabok (a mozgatható szájból 2 db), és gombok, amikből a szemléltetéshez csak egyet használtam fel, de lentebb leírom a hozzá tartozó feladatot is.

Az összeállítás előtt bejelöltem a Milton-kapocs helyét (A sablont kilyukaszottam, így a ceruza, vagy a toll hegye átmegy rajta.). Bal oldalon látható, hogy először az egyik szájdarabon, aztán a halon, majd a másik szájdarabon szúrtam át a kapcsot, így lett helye a státert jelképező gombnak, miután a két darab ,,szájat" összeragasztottam - csak celluxszal kívülről úgy, hogy még fel-le mozgatható legyen.

A pikkelyeket még a felragasztás előtt megrajzoltam. A piros testet is csak három ponton ragasztottam oda a mozgathatóság miatt: felül, az uszony előtt, alul a két uszony között és hátul a farokuszony előtt.

A gombokkal való számolás pedig úgy zajlik, mintha pénz lenne. A kisebb, kétlyukú gombok 2 drachmát érnek, a nagyobb, négylyukúak 4 drachmát, azaz egy státert. Tehát a képen 9 státer és 5 kétdrachmás van, ami 18+5 kétdrachmásnak felel meg, vagyis 36+10=46 drachma. Persze mindenki az ismereteinek megfelelően kapja a feladatot. Egészen kicsik csak megszámolják a gombot, vagy 2-3 gomb lyukait. Nagyobbak két-két gomb lyukainak összeadásával próbálkozhatnak, a legügyesebbek pedig szorzás és összeadással is. (Pl. 6x4+3x2)

Szórakoztató tanulást!

Szeretettel :)

Jézus csodái 3. - Kenyérszaporítás

,,Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik..."

(Ján. 6:35)

Ez a történet hasonló a kánai menyegzőéhez, bár itt sokkal több emberről van szó, és nem ünnepről, hanem  egyszerűen a mindennapi kenyérről. Az Úr gondoskodik a testi és a lelki szükségleteink betöltéséről. Tényleg elképesztő számomra, hogy Jézus úgy tudott az emberekhez szólni, hogy ők nem akartak hazamenni, csak hallgatni őt az éhség és fáradtság ellenére is. Úgy gondolom, ma is képes erre. Veled is előfordult már, hogy elmélyedtél egy témában, amit Istentől kaptál és eszedbe sem jutott, hogy enni, fürödni vagy aludni kellene már? És amikor az órára néztél elcsodálkoztál, hogy már ennyi az idő?

Valami ilyesmit látok magam előtt, amikor ezt a történetet olvasom. Aztán Jézus csoda által ad nekik enni. Azt hiszem legtöbben olyan természetesnek vesszük, hogy minden nap ehetünk többször is. Ráadásul gyakran azt, amit igazán szeretnénk. 

Pedig tömegek élnek ,,kis" bolygónkon, akik ezt nem ismerik. De nem csupán a fizikai táplálékuk szűkös, hanem a lelki is. Rengetegen vannak, akik még csak nem is hallottak Jézusról, nemhogy Megváltójukként fogadnák el. Ahonnan pedig hiányzik Jézus Lelke, ott a nagy Csaló veszi át az uralmat. 

Ez a történet azonban bizonyítja, hogy az Úr valóban adni akar. Mindent, amire szükségünk van, hogy elnyerhessük az örök életet.

A történet lényegét igyekeztünk a fenti igével és ezzel a forgatható kartonkoronggal megragadni.

Egy kéz kenyérdarabokkal tölti a kosarat, ameddig szükség van rá.

A sablont így készítettem el.

Két egyforma színű kört vágtunk ki kartonból. Az egyik egy sima kör, a másikra - amelyik felülre került - ablakot vágtunk. Majd középen Milton-kapoccsal összetűztük. A kéz- és a kosárformát színes papírból vágtuk ki, amit a helyére ragasztottunk. Utána lehetett ,,kosárfonást" és körmöket rajzolni.

Végül az alsó kartonra a kivágott résen át kenyérdarabokat rajzoltunk úgy, hogy amint eltűnt az egyik a ,kosárban", megjelent a következő a kézben. A képen nem látszik, de segíthet a forgatásban egy-egy kettéhajtott celluxdarabból készült fülecske.

Sok áldást kívánok az együtt tanuláshoz!

Jézus csodái 2. - Csodálatos halfogás

,,És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz."

(Lukács 5:10) 

Ebben a sorozatban csak a gyógyításokon és a halottak feltámasztásán kívüli csodákkal foglalkozunk. Ilyen a csodálatos halfogás története is. (A gyógyításokat külön sorozatban szeretném feldolgozni.)

A gyerekekkel a történet kapcsán arról beszélgettünk, hogy milyen módokon foghattak halat annak idején és ma, miért éjszaka mentek ki, miért engedelmeskedtek a tanítványok Jézusnak, miért volt olyan nagy csoda a rengeteg a hálóban, és mit jelenthet az emberhalászat. Megbeszéltük, hogy ők a maguk módján szintén lehetnek emberhalászok, ha a saját gondjaik mellett másokért is imádkoznak, elmesélik, mit tett már eddig is Jézus értük, és akár csak apró szívességekkel is hozzájárulnak mások jólétéhez.

Ezt a történetet már többféle variációban is elkészítettük már. Most egy számolós játékot mutatok be. 

Kartonból készült hálóba rakhatók a halak. Több lehetőség is van a használatra a gyerekek korának, ismeretének megfelelően. Nálunk a legnagyobb fiúval szorobánozunk. Az alábbi kép ennek megfelelő rendszert mutat be. Bal oldalon a tízesek, jobb oldalon az egyesek helye van a hálóban. Kétféle kartonhalacskát vágtunk ki. Az egyik 5 az egyben, a másik pedig egydarabos hal. Ha az összes halacska be van rakva, az értéke 99. De használható összeadásra, kivonásra tízes átlépéssel is. (Ebben az esetben a bal és jobb oldalra berakott halacskák értéke adja az összeg két részét. A középső gyereknek (4 éves) egyszerű számolásra is alkalmas. A kicsi (2,5) pedig csak a halacskadugdosást élvezi. (Nagyon. :))

Így készítettük el a hálót: 

A vékony kartont harmonikába hajtottuk, majd egyik oldalról egyenlő közönként bevagdostuk. Utána a másik oldalról is bevagdostuk két bevágás között nagyjából középen. Arra kell vigyázni, nehogy a gyerekek elvágják teljesen, de elég nagyok legyenek a bevágások, hogy a halacskák is beleférjenek.

A kinyitott kartonon minden bevágás alá berajzoltuk a háló egy-egy darabját.

Majd a középvonalnál celluxot ragasztottunk végig, hogy elválassza a jobb és bal térfelet.

Sablon alapján kivágtuk a halacskákat és ráírtuk az értékét is.

Majd jöhetett a szórakoztató számolás.

A gyermekóra végén horgásztunk. Kartonhalacskákat fogtunk egy hurkapálcára fonállal felfüggesztett kihajtott gémkapoccsal. A halacskák szájához is gémkapcsot akasztottunk. Ez igazán vidám ügyességi játék.

Szórakoztató tanulást!

Olvasókör 4. - Légy bátor, Gömbi!

Mézes Judit meséje Gömbiről a félénkségről és annak leküzdéséről szól. (Itt olvasható.) Bár az én fiaimról nem mondanám, hogy félénkek lennének, látom, hogy sok kisgyereknek gondot okoz ez az érzés. Így került bele ez a mese a programba.

Az eddig megtartott olvasóköröknek ez volt egyenlőre az utolsó darabja. Mivel Judit meséi blogbejegyzések és hanganyag formájában léteznek, mi magunk készítettük el a ,,könyvet".

Két ponton fűzött, karton borítású, hal alakú könyvecskét vágtunk ki. 

A szöveget kinyomtattuk, felvágtuk és beragasztottuk. Az illusztrációt részben kivágott képekből, részben pedig Samu rajzaiból állítottuk össze.

Az olvasókör hasonlóan zajlott az eddigiekhez. Annyit változtattam, hogy volt egy vers (Halacskák címmel) is, amihez nem gitárt, hanem lírát vittem. A gyerekek maguk találhatták ki, hogy a vers részeihez milyen hangokat pengetnek. 

A játékhoz kagylókat, csigákat, tengeri köveket vittem. (Hasonló a sünis játék játékhoz.) Körbe leraktuk ezeket. Ez lett jelképesen a védelmet nyújtó korallzátony. Kineveztünk egy jelző halacskát. A körön kívül úszkálhattak a halak, de figyelniük kellett a jelzőhalacskát, aki különböző jelekkel figyelmeztetett a veszélyekre (cápa, muréna, vihar stb.). Amikor jött közeledett valami veszély, gyorsan be kellett ,,úszniuk" a zátonyt jelképező körbe, ha elmúlt a veszély, ismét kint úszkálhattak.  

Valami ilyesmi zátonyunk volt. Persze nem ennyire romantikus. :)

Aztán együtt is készítettünk halas könyvet. Vittem sablont és méretre vágott színespapírt. Összetűztük, kivágtuk, végül mindenki megrajzolhatta az övét. Samu könyvecskéje így sikerült:

Végül lufikat fújtunk fel, és hal szemet, szájat, uszonyokat rajzoltunk ezekre.

Jó móka volt. :)

Ezzel a résszel az olvasóköri sorozat véget ért. Egyenlőre...

Szeretnénk folytatni, de technikai szünetet tartunk. Ha újra indul, én is folytatom az írást.

Szeretettel.