Ábrahám 5. - Vendégszeretet és ígéret

,,Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon. És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál."

(I. Móz. 18: 1-5)

Ábrahám jeleme és persze a kor szokásai jól tükröződnek ebben a történetben. Idegenek, vándorok közelítenek. Örül nekik, eléjük megy. Emellett mindent megtesz, hogy az úti fáradalmakat kipihenhessék vendégei. Szolgálatkészsége lenyűgöző, pedig fogalma sincs, hogy magát az Urat látja vendégül, és milyen ígéretet fog kapni. Egyszerűen csak teszi, amiről tudja, hogy tennie kell.

Ezt a kis szemléltetőt minden gyerek elkészíthette magának. Az egyszerűség kedvéért trapéz+kör emberkéket lehetett ragasztani. Egy aprócska ötlettel a vendégek mozognak. Alul az alap kartonlapra egy bevágást készítettünk, amibe egy pálcikás jégkrém formájú (legalábbis nekem ez jut eszembe :)) karton tehető. Felül a három vendég az előre kivágott alkotókból ragasztással készült. Ugyanígy a sátor mellett álló Ábrahám és a sátorban hallgatózó Sára is. Előre kivágtam a bokrokat és a sátrakat is. Így a gyerekeknek a ragasztás és a rajzolás maradt.

A történet kezdetén a három alakot bokor takarja, Sárát pedig a sátor, ami kinyitható. 

A nyitás után a vendégek mozgatással Ábrahámhoz mennek. 

Végül megnézhettük Sárát a sátorban.

Így néz ki rajzzal kiegészítve.

Jó tanulást!

Szeretettel :)

Ábrahám 4. - Szabadulás és tized

,,És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot." (I. Móz. 14:22-23) 

Ábrahám tettre kész, bátor és becsületes jelleme ebben a történetben is megmutatkozik. Sajnos Lót igazán megjárta. Addig költöztette nyájait és családját Sodoma felé, míg be nem költöztek a városba. Elrablásuk esete ugyan figyelmeztetés lehetett volna számára, de nem hozta ki családját ezután sem az erkölcsileg egyre süllyedő városból. Habozása, tétovázása súlyos következményekkel járt. (Lásd Sodoma pusztulása.)

Persze ez a történet még igazán jól végződik, hiszen sem neki, sem társainak nem esik baja. Ábrahám nemes jelleme szépen átjön a történetből. Egyrészt nem habozik unokaöccse és sorstársai segítségére sietni, másrészt olyan megbecsülésben van része, hogy szövetségesei kérdés nélkül vele tartanak, hiszen tudják, Isten vele van, azután mindenki tanúja lehet annak, hogyan utasítja vissza a számára felkínált ajándékokat, hiszen, amit tett, felebaráti szeretetből tette, de szavai azt is kifejezik, hogy ha elfogadja  az ajándékot, az sok félreértésnek adhat okot (legalábbis szándékait illetően).

Végül, de nem utolsó sorban tizedet fizetett Melkisédek papnak, aki megáldotta őt.

Mi a gyermektanításon ezt hangsúlyoztuk ki. A keresztény élet egyik sarokpontja, hogy hogyan viszonyulunk az anyagi dolgokhoz. A Biblia egyértelműen hangsúlyozza, hogy mindenünk, amink csak van az Úré. Tőle kaptuk, neki tartozunk elszámolással. Minden jövedelmünk egy tizedét azonnal visszakéri, de ezzel együtt bőséges áldást is ígér.

 ,,Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." (Mal. 3:10) Emellett pedig bőkezű adakozásra is buzdít, mindig hozzátéve, hogy sokkal nagyobb áldásban lesz részünk.

A tanítás lényegét az alábbi egyszerű kis ötlettel szemléltettem.

10 db gyufásdobozt (mindig gyűjtöm ,,valamire") összeragasztottam, majd befedtem egy kis maradék füzetborítóval. Minden egyes fiókot beszámoztam. A 10-es szándékosan került felülre, hiszen az Úr a zsengét, azaz a legelső részt kéri.

A fiókokat a gyerekek tölthették meg. Azt vettem, ami könnyen elérhető volt itthon, és ami jól belefér a fiókba. 10 db 5 forintost, 10-10 db mogyorót, mazsolát, aszalt áfonyát. Bármi lehet, ami apró, ehető vagy elajándékozható.

 

Az első feladat az volt, hogy a 10. fiókba tegyenek mindenből egy szemet, utána töltsék fel egyesével a többi fiókot. A végén a 1-9. fiókok tartalmát megehették, és játszhattak a pénzzel ,,fizetőset", a 10. tartalmát azonban oda kellett adni az arra jogosultnak (lelkésznek, misszionáriusnak stb.)

Igazán kedves feladat. Jól használható a matematikai gondolkodás fejlesztésére is.:)

Áldott tanulást!

Ábrahám 3. - Lót választása

,,Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk."

(I. Móz. 17:8)

Ábrahám történetéből most csak egyes részeket dolgozunk fel, követve a gyülekezetünk első negyedévi ,,tananyagát". Ezért következik most a Lóttól való elválás története, ami szintén sok tanulságot hordoz.

Mi azonban kettőt hangsúlyoztunk. Az első adott a történetből, a második pedig olyan következményekről szól, ami már inkább Lót további döntéseiből fakad. (Mivel nem lesz szó Sodoma pusztulásáról, fontosnak tartottam erről is beszélni.)

1. Előzékenység:

Amikor lemondok a saját elsőbbségemről. Nem félelemből vagy érdektelenségből, hanem hogy biztosítsam a másiknak a jó választás lehetőségét, a jó érzést, hogy ő fontos Isten számára és a számomra. Amikor letéve önző igényeimet szívesen átengedek egy lehetőséget a testvéremnek, a barátomnak vagy akár egy idegennek.

Ábrahám ilyen ember volt, mert tudta, ha Istennel jár, sosem jár rosszul.

2. Egy jónak tűnő döntés is rosszra fordulhat, ha nem Istenbe vetem a bizalmam.

Lót döntése jó lehetett volna. Nem volt törvényszerű, hogy Sodoma városában kössön ki a családjával és ezzel később el is veszítse azt. A gazdag legelők, a bő vizű folyó és nem utolsó sorban az Ábrahámtól szerzett tudás biztosíthatta volna számukra a testi-lelki jólétet, de túlságosan vonzotta őket a város biztonsága és kényelme. Azt hiszem, a Biblia egyik legszomorúbb története Lóté.

Válaszd az életet!

Ábrahám és Lót elválásának történetét az alábbi módon dolgoztuk fel:

Egy darab kartont (ami jól színezhető) kivágtunk. Az alsó szélétől 1 cm-re 2 bevágást készítettünk. Aztán kivágtunk két olyan formát, amire egy-egy ember és pár bárány ráfér. Az emberekhez előre kivágtam a trapézokat és a köröket (testnek és fejnek), amit csak rá kellett ragasztani és arcot, esetleg kezet rajzolni. A bárányok csak egy-egy kis vattapamacsból ragasztottuk, a fejüket, lábukat rajzoltuk. Aztán jött a háttér. Balra csak legelők vannak, jobbra pedig a folyó és a város is látható. 

Balra Ábrahám a nyájával, jobbra Lót szintén a nyájával látható, amikor betesszük a két kis lapot, az alsó füllel mozgatható a két kis kép. Ahogy húzzuk, eltávolodnak egymástól.

További jó tanulást! 

Ábrahám 2. - Oltárépítés

,,Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal."

(Zst. 100:2)

Hosszú utat tett meg Ábrám a háza népével. Miközben vándoroltak más népekkel találkoztak. Közben bizonyságot tehettek a teremtő Istenről, aki kihívta őket koruk egyik kényelmes és biztonságos városából, hogy Istenre hagyatkozva találják meg új hazájukat, az Ígéret Földjét. 

Amikor egy-egy helyen letáboroztak, oltárt épített Ábrahám, hogy annál tiszteljék mennyei Atyjukat.

Amikor pedig továbbálltak, emlékként magasodott egy-egy kőhalom, amiről az ott élők tudhatták, Ábrahám ott tisztelte Istent, hogy onnan felkelve, az egész élete istentisztelet lehessen.

A későbbi nemzedékek is sok-sok emlékkövet állítottak, amihez jó volt visszatérni, és megemlékezni az Úr szabadításáról. Azt tanulom, és adom tovább a gyerekeinknek, hogy állítsanak ők is ,,emlékköveket".  Beszéljenek, rajzoljanak és írjanak mindarról, amit Isten értük tett. Már pár évesen is lehet sok-sok ilyen emlékük szerető Istenükről.

A gyermekórán egy színes papírra papírból kivágott ,köveket" ragasztottunk. 

Az egyik kő tetejét azonban nem ragasztottuk le, hanem...

...készítettünk kis bárányokat. Ezt bizonyára sokan ismeritek.

Kartonból kivágott bárányformára vattából gyapjút ragasztottunk.

Ezt tettük a kőre.

Igyekeztem érzékeltetni, hogy az elkövetett bűneinknek mindig van jelentősége és következménye, csak nem nekünk kell hordozni ennek terhét, hiszen Jézus az, aki hordozza, ha megbánjuk és elmondjuk neki.

Ábrahám állatokat áldozott az oltáron saját és családja bűneiért, mi pedig Jézushoz mehetünk bocsánatért.

Ha ezt tudjuk, és gyakoroljuk, felszabadultan, örvendezéssel tudjuk szolgálni az Urat.

Örömteli szolgálatot! :)

Ábrahám 1. - Indulj el!

,,És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele. (I. Móz. 12:1-4)

Nagyon szeretem ezt a történetet. Olyan egyszerűséggel írja le Ábrahám döntését: ,,kiment Ábrám, amint az Úr mondta néki." Bizonyára mindennek volt előzménye: sok beszélgetés Istennel, hiszen nagyon veszélyes és nehéz útra indította őt az Úr. Engedelmessége azonban az Úrba vetett végtelen bizalmára épülhetett.

Ma is élnek Ábrahámok közöttünk. Nekik is vannak ígéreteik és küzdelmeik. Hatalmas dolognak tartom, hogy az ilyen emberek mekkora áldást jelentenek másokra nézve, miközben ők is elnyerik az áldást.

Azt hiszem, csak így érdemes keresztény életet élni.

 

A történethez egy szétszedhető sátort készítettünk egy nagyobb müzlis doboz egyik oldalából (korábban már írtam, hogy ha nincs kéznél más, rengeteg dolog felhasználható a háztartásból ,,újrahasznosítással" :)), amit egy darab anyaggal (szintén újrahasznosított) letakartunk. ,,Sátorszögek" helyett kövekkel rögzítettük. Így könnyen felszedhető és továbbvihető a sátor.

A szétszedett sátor alapja így néz ki.

Nagyon egyszerű, egyetlen darabban szabva és összehajtogatható.

Az egyik végén csak egy kis fület hagytunk, hogy a karton másik végén egy kis papírpántba 

bele lehessen dugni.

A végén pedig ráterítettük az anyagot és a négy sarkánál kövekkel rögzítettük.

Ilyen lett a végeredmény. Bizonyára lehetne csinosabb is, de a célnak megfelel.

Eljátszottuk a vándorlást. Többször szétszedtük, majd összeraktuk a sátrat. Közben

cserélve a vezetőt a szobában tárgyak között ,,vándoroltunk" az alábbi éneket énekelve.

Majd takarókból kisebb bútorok és csipeszek segítségével sátrat építettünk.

 Sálak, kendők segítségével pedig be is öltözhettek Ábrámnak és Szárainak.

Ezt különösen élvezték a gyerekek.

Áldott együtt tanulást! :)

Idegenek és vándorok

,,Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön." (Zsid. 11:13)

Mostanában több barátunk is költözik, ami előhozta saját költözéses emlékeimet. Dobozok, zsákok, régen elfeledett, vagy a ,,nem is tudom, minek tartottalak meg eddig" tárgyak rengetege. A szortírozás, rendszerezés, válogatás, kidobálás vagy leporolás. 

Sok filozofikus, és még több gyakorlati gondolat elindítója lett a fárasztó munkától megpihenés céljából ücsörgés a sűrű csomagerdőben. És a nagy kérdés: minek ez a sok minden? Persze ismerem a választ: az igények, az elvárások, az alkalmazkodás a modern társadalom adottságaihoz...stb. Mégis gondolkodom. A múlt század elején legtöbb családnak elfért minden tárgya egy szekéren. Sok fiatal párnak egy bőröndbe befért az ingósága. Az ókori, és azóta is létező nomádok még a lakhelyüket is fel tudták pakolni egy tevére.

Persze nem állítom, hogy erre vágynék. Ahhoz túlságosan el vagyok kényeztetve, és a gyerekeimet sem szívesen tenném ki olyan nélkülözésnek, amitől a társadalom kivetettjeivé válnának.

De azt tanítom nekik, hogy idegenek és vándorok vagyunk a földön. Minden ragaszkodás a földi dolgokhoz Isten és közénk áll. Isten azt szeretné, ha egyszerűen élnénk. Ő gondoskodik a szükségleteinkről, ha mi Őt tesszük mindig az első helyre. Ennek tudata viszont rengeteg dolgot feleslegessé tesz. 

Akik hitben haltak meg, azok Isten ígéreteiben bízva éltek, és hagyták itt a földi létet. Tudták, hogy idegenek és vándorok e földön. Az ő otthonuk ott van, ahol Isten lakik, ahol majd vele együtt élhetnek mindörökké. Amit nem kaptak meg ezen a földön, és amit elvesztettek, csupán egy ideiglenes élet részei. Az ő lakhelyük az újjáteremtett föld lesz, ahol  ,,az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé..." (Jel. 21:4)

Szóval idegenek és vándorok vagyunk ezen a földön. Ennek az igének kapcsán készült ez a kis sátor, amikor Ábrahámról tanultunk. A sátor ajtaja egy elnyűtt piros pólóból készült, a sátor keretein kívül a többit a fiam színezte és rajzolta.