,,Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól." (Péld. 22:6)


Old woman holding bible



A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olvasókör. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olvasókör. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 1.

Olvasókör 4. - Légy bátor, Gömbi!

Mézes Judit meséje Gömbiről a félénkségről és annak leküzdéséről szól. (Itt olvasható.) Bár az én fiaimról nem mondanám, hogy félénkek lennének, látom, hogy sok kisgyereknek gondot okoz ez az érzés. Így került bele ez a mese a programba.

Az eddig megtartott olvasóköröknek ez volt egyenlőre az utolsó darabja. Mivel Judit meséi blogbejegyzések és hanganyag formájában léteznek, mi magunk készítettük el a ,,könyvet".
Két ponton fűzött, karton borítású, hal alakú könyvecskét vágtunk ki. 


A szöveget kinyomtattuk, felvágtuk és beragasztottuk. Az illusztrációt részben kivágott képekből, részben pedig Samu rajzaiból állítottuk össze.


Az olvasókör hasonlóan zajlott az eddigiekhez. Annyit változtattam, hogy volt egy vers (Halacskák címmel) is, amihez nem gitárt, hanem lírát vittem. A gyerekek maguk találhatták ki, hogy a vers részeihez milyen hangokat pengetnek. 


A játékhoz kagylókat, csigákat, tengeri köveket vittem. (Hasonló a sünis játék játékhoz.) Körbe leraktuk ezeket. Ez lett jelképesen a védelmet nyújtó korallzátony. Kineveztünk egy jelző halacskát. A körön kívül úszkálhattak a halak, de figyelniük kellett a jelzőhalacskát, aki különböző jelekkel figyelmeztetett a veszélyekre (cápa, muréna, vihar stb.). Amikor jött közeledett valami veszély, gyorsan be kellett ,,úszniuk" a zátonyt jelképező körbe, ha elmúlt a veszély, ismét kint úszkálhattak.  

Valami ilyesmi zátonyunk volt. Persze nem ennyire romantikus. :)



Aztán együtt is készítettünk halas könyvet. Vittem sablont és méretre vágott színespapírt. Összetűztük, kivágtuk, végül mindenki megrajzolhatta az övét. Samu könyvecskéje így sikerült:


Végül lufikat fújtunk fel, és hal szemet, szájat, uszonyokat rajzoltunk ezekre.

Jó móka volt. :)

Ezzel a résszel az olvasóköri sorozat véget ért. Egyenlőre...
Szeretnénk folytatni, de technikai szünetet tartunk. Ha újra indul, én is folytatom az írást.
Szeretettel.






2014. szeptember 30.

Olvasókör 3. - A csúnya kislány

Mindig szerettem Marék Veronika meséit. Másképp, mégis hasonló mélységeket közelít meg, mint Fésűs Éva. Ezért kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy belekerül az olvasóköri programba valamelyik meséje.

 

A csúnya kislány története számomra sokat jelent, mert mind a gyerekek, mind a felnőttek gyakran szenvednek önértékelési problémáktól. Ez a mese viszont rámutat, hogy egészen kis változtatásokkal is sok érték felszínre kerülhet, amikről fogalmunk sem volt. Viszont szükségünk van elfogadásra, feltétel nélküli szeretetre. Sőt mi magunk is megtanulhatunk, elfogadni és értékelni másokat.


A mese feldolgozása az alábbiakból állt:

1. Meseolvasás és rövid beszélgetés. 
(Központban az önértékelés és mások felszínes megítélésének következményei.)

2. Ének gitárkísérettel. (Gryllus: Szúrós gombóc c. dala)

3. Két játék 
Az elsőhöz gyűjtöttem egy szatyornyi tárgyat. Több körben húzhatott mindenki, és eldönthette, benne volt-e a mesében. Ha igen, mire emlékszik. (Alig várták, hogy megint húzhassanak.)

A másik játékhoz 4 székből és egy takaróból sünodút készítettünk. Bebújtak, és különböző hangokat hallattam. Ha az almapotyogás hangját hallották, kibújhattak. Ha vihart, vaddisznócsörtetést vagy medvelépteket, vissza kellett bújniuk az odúba. (Ennek még nagyobb sikere lett)

4. Könyvjelző készítés. 
Mivel a látogató gyerekek nem ugyanazok voltak, az előző olvasókörben készült könyvjelzőt készítettem el velük. (Erről itt olvashatsz bővebben.)



Jó olvasást! 

2014. szeptember 28.

Olvasókör 2. - Toppantó királykisasszony

A toppantó királykisasszony története azonnal megfogott. Az elsők között mondhattam, hogy igen, ez vállalható. Bár magán hordja a népmesék jellegzetességeit, nincsenek benne okkult elemek. Viszont van benne humor, furfang, erős érzelmek, azok ,,legyőzése", és változás.


(A mesét elolvashatjátok itt vagy meghallgathatjátok itt.)

Eltekintve a meseelemektől, úgy láttam, alkalmas arra, hogy nem hívő szülők gyermekeinek is átadható legyen az akaratosság következményeinek megértése: hogy mások érzelmeit, kívánságait nem lehet semmibe venni fájdalomokozás nélkül.
Sőt! Ez a fájdalom még visszafelé is hathat.

Amikor készülök egy-egy bibliaórára, vagy más tanításra, mindig alaposan elmélyülök a tartalomban. Sokszor elolvasom a történetet, utána nézek a felmerülő kérdéseknek, gondolatban rendezem, összekapcsolom más tanításokkal. Közben emlékeztető szavas jegyzeteket készítek. Imádkozom.
Aztán ,,hátradőlök"...
...és hagyom, hogy dolgozzon bennem a történet (és főleg Isten Lelke). A foglalkoztató ötletek abból származnak, hogy rendszeresen olvasok, nézegetek kreatív könyveket, honlapokat ,,láblógatós" időmben, és amikor szükség van rá, megszületik a fejemben a saját kiméra ötletem.

Az olvasóköri feldolgozása az alábbiakból állt.

1. Meseolvasás és rövid beszélgetés. (Központban a hiszti, a hiszti okozta fájdalom.)
2. Ének gitárkísérettel. (Gryllus: Szúrós gombóc c. dala)
3. Két játék 
Valaki felvette a toppantó királyfi/királykisasszony szerepét. Csináltam hozzá sárga papírkoronát, ami gyerekfejre biggyeszthető. 



A többiek sétáltak addig, amíg toppantónk nem toppantott. Toppantására azonban ijedten megálltak. Utána apró kavicsot szórtunk a toppantó cipőjébe. (A sünbőr beszerzését nem vállaltam.:)) Ezzel együtt kellett újra toppantania. Már nem voltak olyan bátrak toppantóink! :) Ekkor újra lehetett beszélni a fájdalomról, amit a hiszti okoz.
4. Könyvjelző készítés (ha már olvasókör).

 Megszületett a sünis könyvjelző is, amin a süni előre-hátra húzogatható.  
Ez itt Samué.


Az előkészület abból állt, hogy készítettem egy sablont, kivágtam a süniket és a 2 cm széles kartoncsíkokat.
A gyerekek feladata volt a tüskék és a virágszirmok bevagdosása, a ,,sünialkatrészek" megrajzolása, majd az összerakás. A könyvjelző két végére ragasztottuk, vagy tűztük a két virágot, hogy ne sétáljon le a süni a papírcsíkról.


Remélem, Ti is tudjátok hasznosítani az ötleteket. :)
Jó szórakozást!


2014. szeptember 26.

Mesékről őszintén 2.

,,És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak."
(II. Timótheus 4:4)

Előző bejegyzésem alapján a mesék kiválasztásának szempontjai tehát az alábbiak voltak:

1. Azok a mesék, amik egész gyermekkoromat elkísérték, nem használhatók bibliai elvek alapján. Bár az olvasókört látogató gyerekek jórészt nem kapnak hívő nevelést, nem tudnék nekik olyan meséket kínálni, amiben varázslás, jóslás, csodatévő erővel felruházott mesefigurák kínálják a megoldásokat. A Biblia elég egyértelműen nyilatkozik ezek sátáni eredetéről. Még akkor is, ha nagy tanulságok vonhatók le az adott mesékből. Egyedül Istené a csodatevés, gyógyítás hatalma. 

2. Ugyanakkor nem szólhatnak a történetek Istenről, hiszen könyvtári olvasókörről, nem pedig bibliakörről van szó, tiszteletben kell tartanom a szülők és gyermekek hitét, nézeteit.

3. Mindenképp mély tartalmú, keresztény értékekkel összhangban lévő meséket szerettem volna választani.

Aztán elkezdtem keresni, olvastam, és olvastam. Legtöbb mesét pár mondat után selejteztem, más meséket pedig teljes olvasás után. Végül kialakult egy 4 meséből álló program, amiben minden esetben egy-egy érzelemre tettem a hangsúlyt, amiről lehetett beszélgetni. 

1. Fésűs Éva: Toppantó királykisasszony - düh, hiszti
2. Marék Veronika: A csúnya kislány - szégyen
3. Mézes Judit: Légy bátor, Gömbi! - félelem
4. Csukás István: Tapintat és egyéb lelki finomságok - azt tedd, amit magadnak kívánsz

Más.
Gyakran szokták tőlem megkérdezni, hogy akkor mit olvasunk itthon. 
Elsődlegesen Bibliát. Bibliából és gyermektanulmányból elég nagy választékuk van. Mivel már egy éves koruk előtt el kezdtem a fiúkkal gyermekbibliákat lapozgatni, és mesélni nekik Jézusról, Isten szeretetéről, ajándékairól, így máig is szívesen ülnek le egy-egy bibliai történethez. (Érdeklődésük csak akkor csappant, amikor olyan mesekönyvek kerültek a kezükbe, amik ugyan szépek és talán tanulságosak is voltak, de távol vitték őket az őket körülvevő valóságtól.)


A könyveink másik csoportját a gyermekekről szóló valós történetek alkotják. Emellett vannak versgyűjteményeink. Ezekből mindig tudunk válogatni. Vannak igen közkedvelt böngészőik (bibliai is), valamint gyerekeknek szóló tudományos könyveik, amikből megismerhetik a testük működését, a körülöttük lévő természetes és ember alkotta világot.

Gyakran gondolom újra, mi az ami tényleg szükséges és hasznos, figyelembe véve az érdeklődésüket, egy-egy könyv iránti ragaszkodásukat. Bizonyára mindig mindent lehet jobban csinálni, ezért nincs más választásom, mint kérni a mennyei Atyát, hogy adjon bölcsességet, mértékletességet (minden irányba).

Mielőtt belevágnék a részletekbe, még egy részletet szeretnék betenni E. G. White említett könyvéből, ami a Bibliát első helyre emeli minden olvasmánnyal szemben.

,,Az egész Biblia Isten dicsőségének Krisztus általi kinyilatkoztatása. Ha elfogadjuk, hisszük és követjük, jellemünk átalakításának eszközévé lesz. Ez az a hatalmas ösztönző, kényszerítő erő, amely élénkíti testi, szellemi és lelki képességeinket, és helyes mederbe tereli az életet. 


  Azért lehet az ifjúságot, sőt még az érettebb korosztályt is könnyen kísértésbe és bűnbe vinni, mert nem tanulmányozzák Isten Igéjét, és nem elmélkednek felette úgy, ahogy kellene. Mivel Isten Igéjének szent tanításait semmibe veszik, életük és jellemük szilárd, biztos akaraterő hiányáról tanúskodik. Nem fordítanak komoly figyelmet arra, ami tiszta és szent gondolatokat ébreszt, és ami eltereli gondolataikat arról, ami tisztátalan és hazug. Kevesen választják a jobb részt, és kevesen ülnek le Máriához hasonlóan Jézus lábához, hogy a mennyei Tanítótól tanuljanak. Jézus szavait kevesen őrzik kincsként a szívükben, kevesen követik életük gyakorlatában. 
  A Biblia igazságai - ha elfogadjuk őket - csiszolják értelmünket, nemesítik lelkünket. Isten Igéjének kellő értékelése által mind fiatalok, mind idősek olyan feddhetetlenségre és elvhűségre juthatnak, hogy ellen tudnak állni a kísértéseknek." 

Legközelebb már az egyes mesék feldolgozásáról fogok írni.
Addig is jó olvasást!

2014. szeptember 25.

Mesékről őszintén 1.

,,És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak."
(II. Timótheus 4:4)

,,Se mesékkel és végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által."
(I. Timótheus 1:4)

,,A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre." 
(I. Timótheus 4:7)


Amikor elkezdtem dolgozni az olvasókör programján, nagy fejtörést okozott, milyen meséket válasszak. Több szempontot kellett figyelembe vennem, amik megnehezítették a dolgomat. Jól tudom, hogy a fent idézett bibliaversek elsősorban felnőtteknek, felnőttekről szólnak. (Ahogy egyébként a ,,nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból" sokat emlegetett rész is.) Viszont felteszem a kérdést, ha az érett, felnőtt hívőkre ilyen hatást gyakorolnak a valótlan történetek, mit tesznek a gyermekek lelkével??

Amikor a legnagyobb fiam megszületett, még nem nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Azzal sem voltam mindig tisztában, hogy én magam milyen olvasmányokra áldozzam az Istentől kapott ajándékidőmet. Aztán egyre többször került a kezembe olyan számomra megbízható írás, ami kezdte helyre rakni bennem, mi az értékes és mi nem az. (Azért még sok kérdésem van.)

A gyerekeim olvasmányainak kiválasztásánál is követtem el hibákat. Azt ugyan kezdettől fogva láttam, hogy az ún. klasszikus meséket (pl. Grimm, Andersen, különböző népmesék) elfelejthetjük, mivel hemzsegnek az okkult elemektől, de tág teret hagytam más meséknek. Azonban továbbra is kérdés maradt, mit tekinthetünk hasznosnak. Rengeteg szép kiadású gyermekkönyv van, ami tanulságos, érdekes, sokat tanulhatnak belőle a kicsik, de az évek folyamán egyre több könyvet, írót iktattunk ki. Azokat is, akik a mi megítélésünk szerint világi szemmel értékes olvasmányokat alkotnak, de nem Istenhez viszik közelebb a gyerekeket, hanem a ,,világ kívánságaihoz".

Radikálisnak hangzik, ugye? Jézus azt tanította, hogy a keskeny út vezet az életre. Az utóbbi években arra eszméltem, hogy valóban veszélyes világban élünk, de számomra nem a terrorizmus terjedése, vagy a létbiztonság kérdése a legfőbb (bár nem elhanyagolható), hanem a lelkünket szennyező ,,tudás", ami mélyen gyökeret ver, és utána csodálkozunk, hogy alig találjuk a Jézushoz vezető utat. Ezért inkább vállalom, hogy mások ,,radikálisnak" tartsanak, minthogy lelki szempontból bizonytalan hatású könyveket olvassunk.

Ebben erősített meg az alábbi idézet is, ami Ellen G. White ,,A  nagy Orvos lábnyomán" című könyvéből származik.

 Mítoszok és tündérmesék 


       ,,A gyermekek és az ifjúság nevelésében nagy helyet kapnak a koholt dolgok és elképzelt történetek. Ilyen jellegű könyveket használnak az iskolákban, és azok sok családban is megtalálhatók. Hogyan engedhetik meg keresztény szülők gyermekeiknek, hogy valótlanságokkal teli könyveket olvassanak? Amikor a gyermekek megkérdezik, hogy mit jelentenek a szüleik tanításával szöges ellentétben álló történetek, azt a választ kapják, hogy azok nem igazak.


Ez azonban nem küszöböli ki olvasásuk káros következményeit. E könyvekben foglalt eszmék megtévesztik a gyermekeket. Hamis képet festenek az életről; felkeltik és táplálják a valószerűtlen dolgok utáni vágyat. 


  Az ilyen könyvek nagy népszerűsége korunkban Sátán egyik ravasz cselszövése. Igyekszik elterelni mind idősek, mind fiatalok figyelmét a jellemépítés fontos munkájáról. Félre akarja vezetni gyermekeinket azokkal a lélekromboló csalásokkal, amelyekkel elárasztja a világot. Ezért törekszik figyelmüket elterelni Isten Igéjéről, és így elzárni őket a védőpajzsul szolgáló igazságok megismerésétől.   
Sohasem szabad a fiatalok kezébe olyan könyveket tenni, amelyek elferdítik az igazságot. Védjük gyermekeinket neveltetésük egész folyamán a bűn csíráinak bizonyuló eszméktől! Az érett korúak is nagyobb biztonságban lennének, ha semmi dolguk nem lenne ilyen könyvekkel; jóra befolyásoló példájukkal pedig sokkal könnyebben tudnák az ifjúságot a kísértéstől megőrizni. 


  Bőven van olyan olvasmány, ami valós, ami mennyei. Nem kell a tudásra szomjazóknak fertőzött forrásokból meríteniük. (Az Úr ezt mondja: Péld 22:17-21; Zsolt 78:5, 4, 6-7; Péld 10:22)."



Elgondolkodtató, ugye?
Folytatjuk...

2014. szeptember 24.

Olvasókör 1. - A kezdet

Emlékezvén

Tizennégy éve halt meg az édesapám. Sokat gondolok rá. Tagadhatatlan, hogy a szüleink, vagy a hiányuk hihetetlen mértékű hatást gyakorolnak egész életünkre: emberi kapcsolatainkra, döntéseinkre, választásainkra, házasságunkra, gyermeknevelési gyakorlatunkra, és pl. egy olvasókör alapítására.

Szüleim mindketten könyvtárosok voltak, a könyvtári munka több területén is tevékenykedtek: gyermekkönyvtár, olvasó szolgálat, feldolgozó osztály, oktatás, szakfelügyelet, könyvtárigazgatás. Emellett édesapám egy országos irodalmi társaság alapítótagja, majd titkára volt haláláig.


Érdekes, hogy egyik lányuk sem folytatta ezt a vonalat. Pedig én már a pocakban is ,,könyvtártag" voltam, félig-meddig ott nőttem fel, és a könyvek elválaszthatatlan részei életemnek. Megítélésem szerint szüleimnek jó adottsága volt a pedagógiához, mi pedig ezt vittük tovább. Engem leginkább a természettudományok érdekeltek. Egy időben szerettem volna tanár lenni, de életem kunkorai egészen különös módon tettek ,,tanítóvá". 

Rengeteg könyvet elolvastam, gyakran válogatás nélkül. (Mai fejemmel a nagy részét kukába dobnám, hiszen inkább csak hátráltattak a valós élet terheinek hordozásában.)

A jelen

Szeretném, ha a fiaim nem esnének ugyanabba a hibába, amibe én. Persze tudom, csak egy ideig van befolyásom a lelki táplálékukra, azt viszont kihasználom, hogy megtanulják elválasztani a búzát a polyvától. És szeretném, ha más gyerekek is tanulhatnák ezt. 

Amikor összeházasodtunk a férjemmel, egyhangúlag úgy döntöttünk, nincs szükségünk tévére. Az időnket más hasznos dolgokra fordítanánk. Viszont sokat olvasunk. Fiaink már a ,,tévénélküliségbe" születtek bele. Ők is megszerették az olvasást, a könyveket.

Samuval 3 éves korától járunk könyvtárba. Most pedig már Ferkó is (aki most 3 éves) szívesen megy. Egy könyvtárlátogatásunk során kiderült, hogy én kinek is vagyok a lánya. A kedves könyvtáros nénink - kapva az alkalmon - megkérdezte, lenne-e kedvem gyermekolvasókört tartani. Háááát! Én??? Nyakig a három kisgyerek gondozásában, a háztartási és kerti munkákban, a szoptatások, pelenkázások forgatagában...Ráadásul még sosem csináltam ilyet. (Persze gyermektanításban már volt tapasztalatom.) Aztán gondolkodtam, imádkoztam, és döntöttem.

Bár a látogatottság igen gyér, három alkalom után most mégis úgy tűnik, jó döntés volt. Végül is megtanultam, hogy az eredmények jó része nem számokban mérhető.:) Majd erről is mesélek, és szívesen megosztom az ötleteimet.

Szeretettel:)