Játék gyufásdobozokkal

Nem az én ötletem volt. Samu egyik nap megtalálta az üres gyufás skatulya gyűjteményemet, amit mindig elteszek a ,,jó lesz még valamire" gondolattal. Az eredmény: jó kis építős-időtöltős játék mindhárom fiúnak (3, 5 és 7 évesen), és persze anyának (ki sem mondom, hány évesen. :)

Íme pár ötlet: bútorok, billenthető platós teherautók, útjelzések, útlezárások...

...virág és toronyépítés...és még számtalan tanulási és szórakozási lehetőség.

Gyakorlatilag ingyen. :)

Jó szórakozást!

Ábrahám 4. - Szabadulás és tized

,,És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot." (I. Móz. 14:22-23) 

Ábrahám tettre kész, bátor és becsületes jelleme ebben a történetben is megmutatkozik. Sajnos Lót igazán megjárta. Addig költöztette nyájait és családját Sodoma felé, míg be nem költöztek a városba. Elrablásuk esete ugyan figyelmeztetés lehetett volna számára, de nem hozta ki családját ezután sem az erkölcsileg egyre süllyedő városból. Habozása, tétovázása súlyos következményekkel járt. (Lásd Sodoma pusztulása.)

Persze ez a történet még igazán jól végződik, hiszen sem neki, sem társainak nem esik baja. Ábrahám nemes jelleme szépen átjön a történetből. Egyrészt nem habozik unokaöccse és sorstársai segítségére sietni, másrészt olyan megbecsülésben van része, hogy szövetségesei kérdés nélkül vele tartanak, hiszen tudják, Isten vele van, azután mindenki tanúja lehet annak, hogyan utasítja vissza a számára felkínált ajándékokat, hiszen, amit tett, felebaráti szeretetből tette, de szavai azt is kifejezik, hogy ha elfogadja  az ajándékot, az sok félreértésnek adhat okot (legalábbis szándékait illetően).

Végül, de nem utolsó sorban tizedet fizetett Melkisédek papnak, aki megáldotta őt.

Mi a gyermektanításon ezt hangsúlyoztuk ki. A keresztény élet egyik sarokpontja, hogy hogyan viszonyulunk az anyagi dolgokhoz. A Biblia egyértelműen hangsúlyozza, hogy mindenünk, amink csak van az Úré. Tőle kaptuk, neki tartozunk elszámolással. Minden jövedelmünk egy tizedét azonnal visszakéri, de ezzel együtt bőséges áldást is ígér.

 ,,Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." (Mal. 3:10) Emellett pedig bőkezű adakozásra is buzdít, mindig hozzátéve, hogy sokkal nagyobb áldásban lesz részünk.

A tanítás lényegét az alábbi egyszerű kis ötlettel szemléltettem.

10 db gyufásdobozt (mindig gyűjtöm ,,valamire") összeragasztottam, majd befedtem egy kis maradék füzetborítóval. Minden egyes fiókot beszámoztam. A 10-es szándékosan került felülre, hiszen az Úr a zsengét, azaz a legelső részt kéri.

A fiókokat a gyerekek tölthették meg. Azt vettem, ami könnyen elérhető volt itthon, és ami jól belefér a fiókba. 10 db 5 forintost, 10-10 db mogyorót, mazsolát, aszalt áfonyát. Bármi lehet, ami apró, ehető vagy elajándékozható.

 

Az első feladat az volt, hogy a 10. fiókba tegyenek mindenből egy szemet, utána töltsék fel egyesével a többi fiókot. A végén a 1-9. fiókok tartalmát megehették, és játszhattak a pénzzel ,,fizetőset", a 10. tartalmát azonban oda kellett adni az arra jogosultnak (lelkésznek, misszionáriusnak stb.)

Igazán kedves feladat. Jól használható a matematikai gondolkodás fejlesztésére is.:)

Áldott tanulást!

Kincsgyűjtés

,,Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Máté 6:19-21)

Szeretem ezt az igét olvasgatni, és tanítani. Olyan világban élünk, ahol komoly kihívást jelent ennek az igének az elmélyítése. A gyűjtögető életmód hozzátartozik az ember lényéhez. Már egészen kicsi korban is megnyilvánul. Aztán ahogy növekszünk, egyre több és több ,,kincset" szerzünk. Én is sok dolgot gyűjtöttem, amik számomra komoly értéket képviseltek. Legnagyobb büszkeségem egy 400 darabból álló textil zsebkendőgyűjtemény volt. 

Ne kérdezzétek, mi lett vele! :)

Az egyik legfontosabb dolog, amit gyermekeknek át szeretnék adni, hogy a mennybe semmi mást nem vihetünk magunkkal, mint a tiszta, Krisztus képmására formálódott jellemünket.

Megrázó gondolat ez a nagy gyűjtögetés közepén. Van akinek füle van rá, és van aki elhessegeti a gondolatot, hogy tovább élhessen gyűjtögető szenvedélyének.

Persze nem csak számunkra értékes tárgyakat gyűjtögethetünk, hanem tudást is. Csak nem mindegy, hogy milyet! Lehet a fejemben egy 50 kötetes lexikon vagy egy sor magasztos elv, ha a jellemem nem változik, ha nem jelennek meg az érzéseimben, szavaimban, tetteimben Jézus Krisztus jellemvonásai, hiábavalóvá válik mindez.

A fiúkkal elkészítettük a mi kis kincsgyűjtőnket. Két gyufás skatulyát összeragasztottunk és díszbe csomagoltuk.

A felsőre azt írtam ,,MENNYEI", az alsóra ,,FÖLDI". (Színes pontokkal is jelöltem a kisebb, olvasni nem tudó gyerekeknek.)

A ,,mennyeibe" egy darab fehér szalag került a tiszta jellem jelképeként.

A ,,földibe" pedig pár ,,földi kincs" jelképe:

pénz, ásvány, textildarab, kerti föld (csomagolva) és száraz kenyérdarabka.

Találtam egy szép protestáns éneket is, aminek a dallamára az alábbi szöveget énekelhetjük.

1. Ne gyűjtsetek kincseket e földi életre,

hol rozsda, moly eszi meg, jut tolvaj kezébe.

2. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennybe,

hol semmi sem emészti, jó Atyánk kezében.

3. Ahol van a kincsetek, ott van a szívetek, 

örök élet hajnalán Jézussal örvendtek.

A dallam megtalálható pl. a Református énekeskönyvben (213.) vagy az evangélikusban (405.)

További jó kincsgyűjtögetést! :)

A magvető példázata

1. Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. 
2. És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. 
3. És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni, 
4. És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. 
5. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. 
6. De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. 
7. Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. 
8. Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. 
9. A kinek van füle a hallásra, hallja.

 

18. Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. 

19. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett. 
20. A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; 
21. De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. 
22. A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. 
23. A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Máté 13)

Amikor a legnagyobb fiam két és fél éves lett elkezdtem szemléltető anyagokat készíteni a Biblia természetből vett példázataihoz. Tudom, tudom... Egy majd két és fél éves talán keveset ért mindebből. Nem is tartozott céljaink közé, hogy hároméves korára bölcs öreg bibliatudóst faragjunk belőle. A lényeg, hogy megszeresse a bibliai tanításokat, és amikor eljön az ideje, teljesen értse. Akkor nagyon élvezte a játékot, hogy aktív részese lehet a megismerésnek. 

Az első a magvető példázata volt. (Máté evangéliuma 13. fejezet)

Most felelevenítettük kedves játékunkat.

Négy gyufás dobozt egymásra ragasztva készítettem egy kis fiókos szekrényt. Mindegyik megfelelt 1-1 talajnak.

- Az ,,útfél" dobozának aljába rajzoltam utat.

- A ,,köves hely" aljára apró kavicsokat ragasztottam.

- A ,,gyomok" dobozka aljára száraz gyomokat rögzítettem.

- Míg a ,,jó föld"-esbe igazi termőföld került.

- A magokat a téli madáretetésből maradt napraforgóból szereztem. (Tudom, ezt nem vethette a példázat magvetője, de mérete és könnyű elérhetősége miatt jó célt szolgál.) 

Kívül szépen beborítottam a skatulyahalmot.

Ezután a fiamon volt a sor. Minden fiókot kihúztunk egyesével, ő pedig magot szórt bele. A magocskák azonban ,,nem hoztak termést". Kivéve az utolsó. 

Nagyon  tetszett neki, és szerintem elég sokat is értett belőle. Persze a lelki tartalom más kérdés. Ehhez a példázathoz szép kis gyermekdalunk is van. (,,Kimegy a magvető...")

Emellett elkészült a konkoly (Mt. 13: 24-30) és a kősziklára épített ház (Mt. 7:24-27) szemléltetője is. A konkolyos példázatnál a gyerek maga vetheti, majd húzhatja ki a konkolyt, végül ,,tűzbe" dobhatja, míg a ,,búzakévét" csűrbe teheti. A kőszikla esetében pedig két kis házra lehet ráfújni (az egyik kövön áll, míg a másik finom sóderre van rakva). Amikor ráfúj, csak az utóbbi dől össze. (Ha oda jutok, újra elkészítem, mert ezeket elajándékoztuk.)

Jó dobozolást! Tényleg kellemes időtöltés.