Biblia és zene 2. - Hangszerek

,,Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!" (Zsoltárok 147:7)

,,Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van." (I. Sámuel 16:18)

Dávid hárfázott. Amint a húrok lágy hangja elérte Saul király lelkét, a gonosz lelkek eltávoztak tőle. Hatalmas eszköz az Úrnak kezében a zene.

Persze sokféle zene van. Van jó, és van rossz. Van Istentől származó, és van sátáni. Egyes esetekben számomra is kérdés, vajon kitől származik az adott mű.

Sokféle véleménnyel, gondolattal találkoztam már. Azt hiszem nekem a legnagyobb választóvonal mégis az lett, hogy a gondolataim mire irányulnak, amikor a zenét hallgatom, és milyen érzések kerítenek a hatalmukba. Mostanában figyelek erre. Ami pl. ingerültté tesz, vagy szomorú érzéseket kelt bennem, azt inkább nem hallgatom. Viszont rengeteg olyan zene van, ami Istenre irányítja a gondolataimat, ami vigasztal, ami örömöt és hálát fejez ki, lecsendesít és bátorít. Ezekre igazán nyitott a fülem, de ennél is inkább a csendre.

Járunk kreatív zenei műhelybe, ahol sokféle hangszerrel megismerkedhettünk. Így Samu ötödik születésnapjára kapott egy lírát. Szeret rajta játszani, de az igazi szerelmese én lettem. Több hangszeren is tanultam játszani, de egyikkel sem jutottam messzire. Ez a hangszer azonban meghódította a szívemet. Amikor játszom rajta, mindig eszembe jut Dávid és Saul (I. Sámuel 16. fejezete). A korabeli hárfák inkább ehhez a hangszerhez hasonlítottak, mint korunk hárfáihoz. Nem csoda, hogy Saul lelke könnyebbült a hárfazene hallatán. Főleg olyan kezekben, mint amilyen az Urat teljes szívéből szerető Dávidé volt.

A Dávidról szóló lapbookba is belekerültek a hangszerek. Egy A4-es kartonból hajtogattuk ezt a kis tartót.

Alul két zseb található, felül pedig egy hárfa alakú könyvecske, és az ige: ,,Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van." (I. Sámuel 16:18)

A bal zsebbe Dávid hangszere került más tevékenységekből visszamaradt kis darab kartonra, a jobba a mieink (gitár, furulyák, metallofon és líra). A hangszerek alá pedig felírtuk, hová sorolható. (Pl. húros, pengetős, fafúvós, ütős)

A ,,hárfakönyvbe" pedig beírtuk, mik jellemzik az Istentől származó zenét.

A fiúk szívesen nézegetik a kártyákat. Ennél is szívesebben csapnak zajt a hangszerekkel. 

A legfontosabb azonban az, hogy Istennek és Istenről együtt énekelni és zenélni igazán csodálatos élmény!

Biblia és zene 1. - Énekelj az Úrnak!

,,Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását." 

(I. Krónika 16:23)

Nagy ajándéknak tartom, hogy a szüleim 6 évesen ének-zene tagozatos osztályba írattak be. Egész életemre biztosították, hogy jó viszonyba legyek a zenével. Amikor közelebb kerültem Istenhez, lehetőségem nyílt még az addig megszokottól is többet énekelni.

A napi áhítatok, az istentiszteletek, a bibliakörök, a keresztény diákösszejövetelek és a gyakori találkozások hívő barátokkal, mind-mind tele voltak énekkel.  

Voltak igazán nehéz időszakok az életemben (mint mindenkinek). Gyakran éreztem azt, hogy nincs tovább. A mély sötét gödrök alján Isten valahogy mégis rábírt az éneklésre. Akkor még nem ismertem ugyan a tudományos tényt, hogy amikor az ember énekel, erősen lecsökken, sőt el is múlhat a félelemérzete, de éreztem, hogy valami igazán jó történik velem.

Tehát éneklek. Minden nap, sokat. A Biblia is erre biztat. Sok igehely mondja, hogy énekeljünk az Úrnak. Az ének egyben imádság is. Istennek vagy Istenről énekelni földi életünk egyik legcsodásabb élménye lehet. Elűzi a bánatot, enyhít a fájdalmon, reményt, vigasztalást ad. És (egészséges szervi háttérrel) mindig ,,kéznél" van. Istennek nem számít, ha elvétjük a hangot, mert nem jók az adottságaink, vagy nem vagyunk elég képzettek.

Örül a szeretet, hála és bizalom minden kifejeződésének. És ha valaki rászánja magát az éneklésre, felnőttként is fejlődhet. (Istennek nincs reménytelen eset.)

Amikor az első fiamat vártam, egészségügyi problémák miatt hamar pihenésre utasított az orvos azzal a mondattal, hogy ,,kismama fekszik és Mozartot hallgat, mert az jót tesz a baba fejlődésének". Mozartot ugyan ritkán hallgattam, de egyéb kedvencek voltak a palettán, és persze annyit énekelhettem, amennyit csak tüdővel bírtam. Ja! És rajtam meg az Úr Istenen kívül nem hallotta senki! :) Aztán a fiúk babaként is sok énekszót hallhattak, mára pedig már ők is szeretnek énekelni. 

A napi rutinunkhoz hozzátartoznak a reggeli és esti áhítatok énekléssel. A tanulásra szánt időt is énekléssel kezdjük, de sok-sok tevékenységet díszítünk énekszóval.   

Minden egyes lapbookba (készítéséről bővebben itt) és a mappánkba (erről itt olvashatsz) is kerül ének kottával vagy csak szöveggel, amit megtanulunk.

Ez a lapbook Dávidról szól. A kinyomtatott éneket fóliába tetem, és méretre hajtottam.

A Mózesről szóló lapbookba kézzel írt ének került. Így:

Szóval énekeljetek az Úrnak! Legalább akkor, amikor rajtatok kívül csak Ő hallja. :)

Különleges élményt nyújt.

Egy kis ráadás szép énekekből:

Szeretettel :)

Alkotás másképp 2. - A sokszínű kukoricatorta

Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek. (3 János 1:2)

Mindannyian szeretjük a kukoricát. Mindenféle formában: édesen, sósan, kenyérben, kukoricapehelyben, kásában és tortaként.

A világ egyik legegyszerűbb, leggyorsabb tortaalapja a kukoricadarából készült kása, ami kevés sóval, valamilyen édesítővel (méz, cukor, nyírfacukor, gyümölcscukor), citrommal, vanilával, karobbal, kókusszal, befőttek levével, gyümölcslével kedv szerint ízesíthető. Ha a felét formába öntjük, két réteg közé kerülhet töltelék. Nálunk a gesztenyés és a mákos a kelendő. Aztán ráöntjük a másik felét, végül díszítjük.

Egy kis fantáziával több is kihozható belőle. Ferkó 1. születésnapjára készült ez a teknős. A feje és a lábai zabpehely alapú vegán kókuszgolyómassza (zabpehely, méz, kókuszreszelék, karob). A foltok - hogy valami kevésbé egészséges is legyen :) - sima háztartási kekszből lettek kirakva.

Ferkó második szülinapját katicával ünnepeltük.

Samu 4. szülinapját pedig kisautóval. 

Öröm volt a készítése, de még nagyobb öröm a látvány, ahogyan eltűnik minden a tányérokról. :)

Olvasókör 4. - Légy bátor, Gömbi!

Mézes Judit meséje Gömbiről a félénkségről és annak leküzdéséről szól. (Itt olvasható.) Bár az én fiaimról nem mondanám, hogy félénkek lennének, látom, hogy sok kisgyereknek gondot okoz ez az érzés. Így került bele ez a mese a programba.

Az eddig megtartott olvasóköröknek ez volt egyenlőre az utolsó darabja. Mivel Judit meséi blogbejegyzések és hanganyag formájában léteznek, mi magunk készítettük el a ,,könyvet".

Két ponton fűzött, karton borítású, hal alakú könyvecskét vágtunk ki. 

A szöveget kinyomtattuk, felvágtuk és beragasztottuk. Az illusztrációt részben kivágott képekből, részben pedig Samu rajzaiból állítottuk össze.

Az olvasókör hasonlóan zajlott az eddigiekhez. Annyit változtattam, hogy volt egy vers (Halacskák címmel) is, amihez nem gitárt, hanem lírát vittem. A gyerekek maguk találhatták ki, hogy a vers részeihez milyen hangokat pengetnek. 

A játékhoz kagylókat, csigákat, tengeri köveket vittem. (Hasonló a sünis játék játékhoz.) Körbe leraktuk ezeket. Ez lett jelképesen a védelmet nyújtó korallzátony. Kineveztünk egy jelző halacskát. A körön kívül úszkálhattak a halak, de figyelniük kellett a jelzőhalacskát, aki különböző jelekkel figyelmeztetett a veszélyekre (cápa, muréna, vihar stb.). Amikor jött közeledett valami veszély, gyorsan be kellett ,,úszniuk" a zátonyt jelképező körbe, ha elmúlt a veszély, ismét kint úszkálhattak.  

Valami ilyesmi zátonyunk volt. Persze nem ennyire romantikus. :)

Aztán együtt is készítettünk halas könyvet. Vittem sablont és méretre vágott színespapírt. Összetűztük, kivágtuk, végül mindenki megrajzolhatta az övét. Samu könyvecskéje így sikerült:

Végül lufikat fújtunk fel, és hal szemet, szájat, uszonyokat rajzoltunk ezekre.

Jó móka volt. :)

Ezzel a résszel az olvasóköri sorozat véget ért. Egyenlőre...

Szeretnénk folytatni, de technikai szünetet tartunk. Ha újra indul, én is folytatom az írást.

Szeretettel.