,,És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot." (I. Móz. 14:22-23)
Ábrahám tettre kész, bátor és becsületes jelleme ebben a történetben is megmutatkozik. Sajnos Lót igazán megjárta. Addig költöztette nyájait és családját Sodoma felé, míg be nem költöztek a városba. Elrablásuk esete ugyan figyelmeztetés lehetett volna számára, de nem hozta ki családját ezután sem az erkölcsileg egyre süllyedő városból. Habozása, tétovázása súlyos következményekkel járt. (Lásd Sodoma pusztulása.)
Persze ez a történet még igazán jól végződik, hiszen sem neki, sem társainak nem esik baja. Ábrahám nemes jelleme szépen átjön a történetből. Egyrészt nem habozik unokaöccse és sorstársai segítségére sietni, másrészt olyan megbecsülésben van része, hogy szövetségesei kérdés nélkül vele tartanak, hiszen tudják, Isten vele van, azután mindenki tanúja lehet annak, hogyan utasítja vissza a számára felkínált ajándékokat, hiszen, amit tett, felebaráti szeretetből tette, de szavai azt is kifejezik, hogy ha elfogadja az ajándékot, az sok félreértésnek adhat okot (legalábbis szándékait illetően).
Végül, de nem utolsó sorban tizedet fizetett Melkisédek papnak, aki megáldotta őt.
Mi a gyermektanításon ezt hangsúlyoztuk ki. A keresztény élet egyik sarokpontja, hogy hogyan viszonyulunk az anyagi dolgokhoz. A Biblia egyértelműen hangsúlyozza, hogy mindenünk, amink csak van az Úré. Tőle kaptuk, neki tartozunk elszámolással. Minden jövedelmünk egy tizedét azonnal visszakéri, de ezzel együtt bőséges áldást is ígér.
,,Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen." (Mal. 3:10) Emellett pedig bőkezű adakozásra is buzdít, mindig hozzátéve, hogy sokkal nagyobb áldásban lesz részünk.
A tanítás lényegét az alábbi egyszerű kis ötlettel szemléltettem.
10 db gyufásdobozt (mindig gyűjtöm ,,valamire") összeragasztottam, majd befedtem egy kis maradék füzetborítóval. Minden egyes fiókot beszámoztam. A 10-es szándékosan került felülre, hiszen az Úr a zsengét, azaz a legelső részt kéri.
A fiókokat a gyerekek tölthették meg. Azt vettem, ami könnyen elérhető volt itthon, és ami jól belefér a fiókba. 10 db 5 forintost, 10-10 db mogyorót, mazsolát, aszalt áfonyát. Bármi lehet, ami apró, ehető vagy elajándékozható.
Az első feladat az volt, hogy a 10. fiókba tegyenek mindenből egy szemet, utána töltsék fel egyesével a többi fiókot. A végén a 1-9. fiókok tartalmát megehették, és játszhattak a pénzzel ,,fizetőset", a 10. tartalmát azonban oda kellett adni az arra jogosultnak (lelkésznek, misszionáriusnak stb.)
Igazán kedves feladat. Jól használható a matematikai gondolkodás fejlesztésére is.:)
Áldott tanulást!
