,,Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól." (Péld. 22:6)


Old woman holding bible



2015. december 8.

Elizeus 25. - ,,Törvényeid kedvelőinek békességük van"

,,Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért. 
  A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk."
(Zst. 119:164-165)

A Királyok könyve 8. fejezetében található történet legfőbb tanulságaként azt emeltük ki, hogy az Úr előre elkészít utakat és eseményeket, amikről nem tudunk, amiket nem látunk, csak utólag csodálkozunk rá Isten gondviselésére. Ezért van okunk dicsérni és hálát adni minden helyzetben ítéleteiért, mert tudhatjuk, hogy az Úr mindig előttünk jár, hogy minket és másokat is felkészítsen a jövő ismeretlen eseményeire.
Ebben a hitben nyerünk békességet a mindennapokra.


1. És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, a kinek a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig. 
  
 
Első lépésben készítettünk egy nagy hetest piros papírcsíkokból. Aztán kivágtuk Elizeus és a sunemita asszony helyét, majd be is állítottuk őket, jelezve, hogy beszélgetnek az éhség hét évéről.


2. És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék a Filiszteusok földében hét esztendeig. 
 3. Mikor pedig elmult a hét esztendő, visszatért az asszony a Filiszteusok földéből, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ő házáért és szántóföldeiért. 
  4. A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett. 
  5. És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, a kinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az ő fia, a kit feltámasztott Elizeus. 

Kivettük a két figurát, és beragasztottuk a király és Géházi fejét, amit a gyerekek megrajzoltak. Alulra pedig beragasztottuk azt, amit az asszony jogosan kért vissza: házát, földjeit és a hozzá tartozó gazdasági épületeket.


  6. És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé néki; és ada a király ő mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza néki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, a mióta elhagyta a földet egész mostanig. 

Visszaraktuk a Sunemitát, aki a királlyal beszélget, és aki visszakapja elvesztett tulajdonát.


Áldott napot!

2015. december 6.

Életünk könyve

 ,,És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz." (V. Móz. 6:6-7) 

,,Jézus gyermekkorában, ifjúkorában és férfikorában - egész életében - tanulmányozta a szent Írásokat...Mivel ismeretét úgy szerezte, ahogyan mi is megszerezhetjük, csodálatos szellemi és lelki ereje bizonysága a Biblia nevelő értékének." (E.G. White: Előtted az élet!)


Az alábbi írásommal megint csak nem szeretnék ostort adni senki kezébe, hogy önmagán vagy másokon próbálgassa. Egyszerűen csak nagyszerű fejlődési lehetőséget láttam meg az elvek és a gyakorlat területén is.
Isten szemében nagy értéket képviselnek a gyermekeink. Nekik ugyanúgy van tanítás a Bibliában, mint nekünk, felnőtteknek. A Biblia nagy hatást gyakorol a kicsik szívére. Alkalmas arra, hogy a kisgyermekeket is megszólítsa általa az Úr, ezért nagy felelősség nyugszik azokon, akik Istent képviselik ebben a világban, hogy megismerik-e és továbbadják-e a Biblia tanításait, mint az egyetlen hiteles forrást Jézus Krisztusról. 
  A Szentírás tömör, gyakran szűkszavú történetei mély tanításokat rejtenek, amik megismerése már korán elkezdhető. 

Samu, a legidősebb fiúnk nem volt még egy éves, amikor egy kedves kis könyvet (Kéz a kézben Jézussal) elkezdtünk minden este nézegetni. Akkor már biztosan tudtam, hogy ,,a szülők és tanítók nagyon korán megkezdhetik illusztrációk által - amelyeket a gyermekek felfogóképességéhez kell igazítani - a kicsinyeket segíteni az Úr rendeleteivel kapcsolatos utasítások betartására". 


Hamar kiderült számomra, hogy ez működik. Bár azt a nézetet is ismertük, és (hiányosságainkkal együtt) gyakoroltuk a férjemmel, hogy a kicsik számára a legjobb forrás Istenről a szülők példamutatása, és a természet kincseinek megismertetése úgy, mint a Teremtő keze munkája.

Később, három éves kora körül kezdtem el gyártani a szemléltetőket a Biblia tanításaihoz. Engem is meglepett, milyen gyorsan megjegyzi így a történeteket a lényeggel együtt. Ebben a posztban leírok pár gondolatot arról, hogy miért fontos és mitől hatékony a Biblia együttes olvasása és tanítása bármelyik keresztény otthonban. (E. G. White Előtted az élet! c. műve alapján)

1. A példázatok, szemléltetők segítséget nyújtanak Isten szavának felfogásához, és emlékeztetőül szolgálnak. 

2. Szükséges a folyamatos tanulás és a módszereink felülvizsgálata, javítása. Számomra egy igazán ütős idézet: ,,A Biblia tanulmányozásánál a tanításnál a legfrissebb gondolatainkra, a legjobb módszereinkre és a legkomolyabb erőfeszítéseinkre van szükség." 

3. A családi áhítatok ,,szervezése". Amióta összeházasodtunk, mindig voltak közös áhítataink a férjemmel, de csak a gyerekeink születése tette ezeket igazán rendszeressé és értékessé, hiszen a felelősségen túl, mi is kezdtünk igazán örülni ezeknek az alkalmaknak. Bár a gyakorlatunkon mindig van mit javítani, már évek óta reggel közös énekléssel, imával kezdjük a napot, és ugyanígy zárjuk is, kiegészítve igeolvasással. Ez azokon a napokon is így van, amikor Apa nem vehet ezekben részt. A hosszabb bibliaolvasás és beszélgetés idejével is sokat kísérleteztünk (reggel, délelőtt, este???), míg az utóbbi időben a csendes pihenő végén, vagy ha alszanak, utána jut idő a komolyabb bibliatanulmányozásra.


Az elvek, amiket a családi áhítatok tartásához megismertem, de nálunk sem működnek még tökéletesen (keressük az utakat), az alábbiak:

1. ,,A reggeli és esti istentisztelet órái a nap legkedvesebb és leghasznosabb órái legyenek! 
Érjük el, hogy ezekbe az órákba ne vegyüljenek bele zavaró, kellemetlen gondolatok! Értessük meg, hogy a szülők és gyermekek azért gyűlnek össze, hogy találkozzanak Jézussal, és meghívják otthonukba a szent angyalokat!"

2. ,,Legyenek az istentiszteletek rövidek és élettel teljesek! Alkalmazkodjanak a körülményekhez és legyenek változatosak!"

3. ,,Vegyen részt mindenki a Biblia olvasásában! Tanulják meg Isten törvényét, és azt gyakran ismételjék át! 
Növeli a gyermekek érdeklődését, ha megengedik nekik, hogy néha ők válasszák ki a felolvasandó szövegeket. Tegyetek fel neki kérdéseket a felolvasott bibliaszövegekre vonatkozólag, és ők is kérdezzenek! Néhány szóval magyarázzátok meg a szövegek jelentését! 
A kicsinyek is vegyenek részt az imában és csatlakozzanak az énekléshez, ha csak egyetlen vers eléneklésével is!" 


(Az éneklésnél az a rutin alakult ki nálunk, hogy minden napnak megvan a maga reggeli és esti éneke. Néha cserélünk egyet-egyet, de a java állandó maradt, így a gyerekek is tudják a szövegét is és énekelhetik velünk, amikor akarják. Ehhez jön még az elalvás előtti két Jézusról szóló gyerekének. Valamelyik nap a sötét szobában rádöbbentem, hogy Samu kedvencét 4 éves kora óta már több, mint ezerszer énekeltem!)

4. ,,Ha az istentiszteletet megfelelővé akarjuk tenni, gondolnunk kell az előkészületekre...
Isten felszólítja a szülőket, hogy rendeléseit, mint az életre való felkészülés alapját, előbb rejtsék saját szívükbe: "És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről ..." (5 Móz 6:6-7). Gyermekeinek érdeklődését csak úgy tudjuk felkelteni a Biblia iránt, ha mi magunk is érdeklődünk iránta. Ha azt akarjuk, hogy szeressék ezeket a tanulmányokat, nekünk is szívesen kell azokat kutatnunk. Tanításunk csak akkor lesz hatásos, ha azt saját példánk és lelkületünk által nyújtjuk."

 5. ,,Nem elég, ha csak azt tudjuk, amit mások gondoltak vagy tanultak a Bibliából. Mindenkinek számot kell adnia magáról Istennek az ítéletkor, és minden embernek most kell megtanulnia, mi az igazság."

6. ,,Figyeljük meg, mi érdekli őket, és keltsük fel érdeklődésüket, hogy megtudják, mit mond a Biblia azokról a dolgokról! Isten, aki különböző hajlamokkal teremtett bennünket, Igéjéből mindenki számára adott valamit. Ha a tanulók azt látják, hogy a Biblia tanításai ráillenek saját életükre, tanítsátok meg őket arra, hogy a Bibliát tekintsék tanácsadójuknak!"

Azt hiszem, van hová fejlődnünk!
Remélem, Ti is kedvet kaptatok!

Áldott napot!

2015. december 3.

Elizeus 24. - Várjak-e még az Úrra?

,, És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá és nyomában a király, és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?" (ii. Kir. 6:33)

Nagy kérdés ez!!!
Várjak-e még az Úrra?
Persze nem tudom, melyikünk volt már ilyen kiélezett helyzetben, hogy ellenség vette körül, és körülötte a legszörnyűbb események zajlottak, amik az embereket teljesen lealacsonyította. De azt hiszem, nincs szükség ilyen helyzetekre, hogy felmerüljön a gondolat: vajon várjak-e még az Úrra. Én magam is hajlamos vagyok rá, hogy siessek, türelmetlenkedjek azt gondolván, hogy hamarabb meg tudom oldani a helyzetet. 

Viszont azt is ismerem, milyen hatalmas tapasztalat megvárni az Úr szabadítását egy-egy helyzetben. Rettenetesen nehéz lehetett a királynak. Miközben várt, nőtt benne a feszültség, ami végül haragvulkánként tört ki belőle. Mi mást követelt volna, mint Elizeus halálát? (II. Kir. 6:24-7:20)
Persze elképzeltem azt is, mi lett volna, ha a király inkább mélyen megalázza magát Isten előtt. A látható végeredmény ugyanaz. (Talán már sokkal előbb.) De ami fontosabb, az ő lelke nem vallott volna ekkora kárt, és nem kellett volna ilyen sokáig szenvednie népe pusztulásának látványát. 
Sokszor átgondolom az én életemben is ezeket a választásokat, és a ,,mi lehetett volna" kérdést. Persze nem az önostorozás kedvéért, hanem tanulságként a jövőre vonatkozóan. Jó dolog várni az Úrra és az Ő szabadítására tiszta szívvel!


A történetet így dolgoztuk fel:
Balra a király (trapéz+kör színes papírból, kiszínezve, megrajzolva), 
jobbra egy bevágás Elizeusnak.
Alattuk szürke papírcsíkokból a városfal a kapuval, ahol a 4 fejecske a 4 leprás, akik végső kétségbeesésükben megtalálják az ellenség üres táborát. 


A következő oldalon látható, hogy miket találtak, amiket az ellenség nagy siettében ott hagyott.(Ételtároló edények, ruhák, állatok, sátrak)
,,Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! 
  Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből." (Zsolt. 130:7-8) 


Ez a szabadulás is egyetlen kardcsapás nélkül ment végbe. Gyakran ilyen az Úr szabadítása. Amikor azt gondolom, hogy fel kell venni a kesztyűt, Isten arra kérlel, hogy várjak, és akkor....
megtörténik a CSODA.
Nem csak az ellenségtől szabadít meg, hanem a bennem lévő rossztól is!!!

Áldott napot!

2015. december 1.

Elizeus 23. - ,,Kegyelmet, ítéletetet és igazságot.."

,,Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." (Jer. 9:23-24)

Izrael királya bölcsen tette, hogy megkérdezte Elizeust, megölesse-e az ellenséget. Bizonyára nem azt a választ kapta, amire számított. Még sosem juthatott ilyen könnyű győzelemhez, hiszen nem kellett harcolnia, csak várnia, amíg Elizeus elé vezette a szír sereget. Most viszont önmagát kellett legyőznie, hogy Elizeus tanácsát megfogadva megetesse, majd útjára bocsássa a fogságba esett katonákat.


Elizeus nem tanácsolt mást, mint Pál, amikor kérte a római gyülekezetet, hogy ,,a gonoszt jóval győzzék meg". Nem tudhatták, később milyen következményei lesznek ,,engedékenységüknek", de ez az Úr szava volt, ők pedig engedtek Isten tanácsának. 

Egy másik gondolata még ennek a résznek, hogy ne gondolja a király, övé a győzelem, hiszen Isten adta a kezébe az ellenséget anélkül, hogy bármit is tennie kellett volna ezért. Tehát nem a királyé az erő vagy a bölcsesség, hanem csakis az Úré, aki angyalok seregét rendelte a ,,csatába", és aki immár másodszor mutatta meg irgalmát a szír katonáknak. (Először, amikor a csatába küldött angyalok nem ítéletvégrehajtásra rendeltettek, másodszor pedig amikor embereknek sem engedte, hogy lemészárolják őket.) 
Elképesztően szép történet az Úr türelméről, kegyelméről, és ahogyan újabb és újabb esélyt ad az embereknek a megtérésre.

A történet vége külön oldalon így néz ki:


A szír sereg sok kivágott körfejecske, amire a gyerekek arcot rajzolhattak, miután beragasztották. A király pedig egy trapézból és egy körből készült, a koronáját is színes papírból vágtuk ki és ragasztottuk be. A füzet készítésénél nem volt cél, hogy valósághű színeket használjunk és ruhákat készítsünk. Inkább engedtem, hogy a gyerekek használják a fantáziájukat. Legfeljebb annyit mondtam, hogy gazdag, vagy szegény, díszes vagy egyszerűbb legyen az öltözet. A többit rájuk bíztam. 

Kellemes időtöltést!
Szeretettel:)