Elizeus 17. - A hitpróba

,, És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja előtt. 

  És külde Elizeus követet ő hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz." (II. Kir. 5:10)

A történet folytatásában hasonló apró ötleteket használtunk, mint eddig. Felül egy téglalap alakú házikó két kis ablakkal, ajtóval látható. Alul Elizeus szolgája egy körből és egy trapézból, amit a gyerekek ragasztottak és színeztek. Naámán mellé állítható a kis kivágott résbe.

,,Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Íme én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést. 

  Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment. 

  De hozzá menének az ő szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?" (II. Kir. 5:11-13)

Büszkeség, avagy alázat? Ez itt a kérdés. Naámán szavai két dologról árulkodnak:

1. Megszólalt benne a büszkesége, ami származásából és pozíciójából adódott.

2. Ugyanakkor elég határozott elképzelése volt arról, hogyn fogja őt a próféta meggyógyítani.

Elizeus azonban az Istentől nyert bölcsességgel teljesen háttérbe helyezte magát, és csupán egy szolga által üzent egy egészen egyszerű dolgot, ami mégiscsak rendkívül nehéznek bizonyult, hiszen most volt igazán szükség a hitre, bizalomra.

Engem egészen magával ragadott Naámán szolgáinak a gondolkodása. Bizonyára az Úr erről is gondoskodott, hogy a krízisben ne maradjon magára az, akit Ő meg akar gyógyítani. A hűséges szolgák talán nem is voltak tudatában, milyen nagy dolgot tettek, jutalmul viszont tanúi lehettek a csodának. Isten teljes testi-lelki gyógyulást akart adni Naámánnak, és hitet a szolgáknak is. Hiszem, hogy mindannyiunkat ugyanígy gyógyít, és csak azt adja meg, ami a legfőbb célt szolgálja (az üdvösségünket).

Ezeken a képeken a mérges, majd a megnyugodott Naámán látható az értelmes szolgáival. A szolgák feje előre kivágott körökből készült ragasztással, színezéssel, Naámán feje pedig kinyitható kör, kívül a mérges arccal, belül pedig a nyugodttal.

Eredményes tanulást!

Szeretettel :)

Elizeus 16. - Hit és hitetlenség

 ,,Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek."

(Máté 9:23) 

A Naámán gyógyulásáról szóló történet rendszerint igen népszerű mind a gyerekek, mind a felnőttek körében. Gondolom nem akármiért. Mivel ebben a történetben is Elizeus volt a próféta, belekerült a füzetünkbe.

A feldolgozásnál egyszerű kis ötleteket valósítottunk meg..

Elizeuson kívül csak Naámán ,,mozog". Mindenki mást beragasztottunk. Az emberekhez egy-egy trapéz és egy egy kör alakú idomot használtunk, amiket színes papírból kivágtunk. (egyszerre mindig többet.) A színezést a gyerekek végezték. Naámánhoz pedig ugyanazt a sablont használtuk, mint Illéshez, Elizeushoz és a súnemita asszonyhoz. Kivágtuk, és minden lapon készítettünk egy-egy kis bevágást, ahová Naámán állítható.

Íme a történet:

,,És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából." (II. Kir. 5:3) 

A történet első epizódjánál Naámán felesége és a kis szolgálólány be van ragasztva. Naámán helyét úgy vágtuk ki, hogy a kislányt eltakarja, amikor odaállítjuk. Így a következő részlet is elmesélhető ugyanazon a lapon.

Az epizód központi tanítása az volt, hogy egy kis gyermek is fontos eszköz lehet Isten kezében mások megmentésére, ha hisz és nem fél erről bizonyságot tenni. Még akkor is, ha más társadalmi rétegből származik, mint azok, akiket az Úr általa akar megszólítani.

Egy bekezdés az előkészületről:

A következő képen - gondoltam - bemutatom, hogyan készülünk elő, ha valahová megyünk.

A történethez szükséges darabokat kivágjuk, pár dolgot meg is rajzolunk vagy beírunk. (Gyakran úgy, hogy a gyerekek nem is tudják, mi lesz a történet, de szívesen együttműködnek.:)) Aztán minden egyes lap szélére gémkapoccsal rátűzöm.

A történet folytatása aranymondással:

,, Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges."

(Márk 10:27) 

 ,,Akkor monda Siria királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel királyának. Elméne azért és vőn magával tíz tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltöző ruhát." (II. Kir. 5:5)

Ehhez a részhez csak ragasztó és színes ceruza kellett a helyszínen.

Központi gondolat itt, hogy a hitetlen, vagy más vallású embereket nem ítélhetjük meg, hiszen nem tudhatjuk, mi van a szívükben, vagy Isten hogyan akarja őket megszólítani. Ráadásul gyakran igen becsületes, tisztelettel övezett emberekről van szó, akikre jellemző az őszinte alázat és a nemes dolgok valódi keresése.

 ,,Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?"

(I. Móz. 18:14)

,,És elvivé a levelet az Izráel királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, ímé az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy őt gyógyítsd meg bélpoklosságából. 

  De a mikor elolvasta az Izráel királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez én hozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ő bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem. 

  Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jőjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben." (II. Kir. 6:8)

Az Isten népéhez tartozó, vagy magukat annak valló emberek között is előfordul a hitetlenség és a méltatlan cselekedetek. Azonban ne ítéljünk sose a látszatra, nem látunk a másik ember tettei mögé. Aki a szíveket vizsgálja, az Úr, és egyedül Ő ítélhet teljes igazsággal. Ráadásul mi is kapunk figyelmeztetéseket Istentől, amire érdemes odafigyelni.

Folytatjuk a történetet, amint elkészülnek a következő részek.

Addig is érdemes szemezgetni Elizeus történeteit. Igazán értékes tanítások rejlenek bennük.

Békés napot!

Elizeus 15. - Húsz kenyér

 ,,Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek." (Máté 6:31-33) 

,,Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában; de ő monda: Add a népnek, hadd egyenek. 
  Felele az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. 
  És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak beszéde szerint." 

(II. Kir. 4:42-44)

A történethez kellett egy füzetlap, amiből egy kosarat vágtam ki úgy, hogy a lapot nem vettem ki a füzetből, csak kivágtam, így bal oldalon rajta maradt a kosár a spirálon. A kosár oldalait és alját ráragasztottam a következő lapra, aminek a tetejét vágtam ki a kosár tetejének, ami ráhajtható a kosárra.

A színes ceruzás ,,vesszőfonást" a gyerekekre bíztam.

A kosárból levágott felső részt sem szedtem le a spirálról, így arra írhattam az igét.

(A következő kép bal oldalán balra hajtva ez látható.)

A kosár fedelét felnyitva láthatók az árpakenyerek.

A színes papírból kivágott kenyérkéket a kicsik számolták húszig, 

a nagy fiú pedig sorban írta rá a számokat.

Lehet vele gyakorolni: sorba rendezést, összeadást, sorozatok kirakását 20-ig.

Jó móka volt.

Vidám tanulást! :)

Elizeus 14. - Halál a fazékban!

,,Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. " (Zsolt. 37:25)

 ,,Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai ő vele laknak vala. És monda az ő szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a próféták fiainak. 
   Kiméne azért egy a mezőre, hogy paréjt szedjen. És holmi vad indákra találván, tele szedé az ő ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba főzeléknek; de nem tudta, hogy mi az? 
  Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni. 
  Ő pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt már semmi rossz a fazékban." 

(II. Kir. 4:38-41)

A történethez előre kivágott elemeket használtunk. Pár színes kör a tanítványok fejének, egy fazék a főzeléknek és egy kisebb edény a lisztnek. Beragasztottuk a fejecskéket, amikre arcokat rajzolhattak a fiúk, aztán a fazekat úgy, hogy felül egy sávban még berakhatók legyenek a zöld levelek. Aztán a középső fiamat megbíztam, hogy készítsen főzeléket. Egy darab zöld papírból tépkedhetett hozzávalót, amiket beragasztott. A nagyobbik gyerek addig arcokat készített. (A kicsi meg nézte.:))

Azután kivágtuk Elizeus helyét.

Miután kiderült, hogy a főzelék mérgező, odament Elizeus, és lisztet kért.

A piros edénykében találtak is a gyerekek, beragasztva.

Végül ráírtuk az igét, hogyan gondoskodik Isten az őt szeretőkről.

Áldott napot! :)