,,Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól." (Péld. 22:6)


Old woman holding bible



2014. szeptember 30.

Olvasókör 3. - A csúnya kislány

Mindig szerettem Marék Veronika meséit. Másképp, mégis hasonló mélységeket közelít meg, mint Fésűs Éva. Ezért kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy belekerül az olvasóköri programba valamelyik meséje.

 

A csúnya kislány története számomra sokat jelent, mert mind a gyerekek, mind a felnőttek gyakran szenvednek önértékelési problémáktól. Ez a mese viszont rámutat, hogy egészen kis változtatásokkal is sok érték felszínre kerülhet, amikről fogalmunk sem volt. Viszont szükségünk van elfogadásra, feltétel nélküli szeretetre. Sőt mi magunk is megtanulhatunk, elfogadni és értékelni másokat.


A mese feldolgozása az alábbiakból állt:

1. Meseolvasás és rövid beszélgetés. 
(Központban az önértékelés és mások felszínes megítélésének következményei.)

2. Ének gitárkísérettel. (Gryllus: Szúrós gombóc c. dala)

3. Két játék 
Az elsőhöz gyűjtöttem egy szatyornyi tárgyat. Több körben húzhatott mindenki, és eldönthette, benne volt-e a mesében. Ha igen, mire emlékszik. (Alig várták, hogy megint húzhassanak.)

A másik játékhoz 4 székből és egy takaróból sünodút készítettünk. Bebújtak, és különböző hangokat hallattam. Ha az almapotyogás hangját hallották, kibújhattak. Ha vihart, vaddisznócsörtetést vagy medvelépteket, vissza kellett bújniuk az odúba. (Ennek még nagyobb sikere lett)

4. Könyvjelző készítés. 
Mivel a látogató gyerekek nem ugyanazok voltak, az előző olvasókörben készült könyvjelzőt készítettem el velük. (Erről itt olvashatsz bővebben.)



Jó olvasást! 

2014. szeptember 29.

Alkotás másképp 1.- Egészségeset örömmel

,,Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik." (Máté 4:4)

A fiaim nem járnak óvodába, azonban itthon sokat foglalkozom velük. Napirendünk van, amitől csak kivételes helyzetben térünk el. Emellett vannak megszokásaink, heti, és havi rutinok is. A napirendünkbe tartozik a lelki táplálék magunkhoz vétele, de nem feledkezünk meg a természeti törvényekről sem. Például, ha nem eszünk, éhen halunk. (Jobb esetben csak rosszalkodunk az éhség okozta adrenalinszint miatt.)

Kialakult egy igen hasznosnak bizonyuló szokásunk. Minden péntek délelőtt pogácsát sütünk. Korábban ezt ritkán tettem, mert sajnáltam az időt a szaggatásra. Most viszont, amikor apró gyerekkezek ügyesednek ezzel a feladattal, már nem sajnálom az időt sem.



Néha még mulatságos helyzetek is kialakulnak a megszokottól eltérő élethelyzeteinkből. Mivel az ovifelmentéshez szükségünk volt a Nevelési Tanácsadó (azaz Pedagógiai Szakszolgálat) szakvéleményére, először szembesültem azzal, hogy a gyerekeim sok helyzetet másképp oldanak meg, mint az megszokott.
Samu arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha lemenne a pékségbe, és nem lenne kenyér, azt a választ adta, hogy Anya megsüti a kenyeret, aztán pedig, hogy venne valami más, kenyérhez hasonlót. Nemsokára 6 éves lesz, de egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor járt pékségben.

Korábban a kézi dagasztás volt igen népszerű elfoglaltság, mostanában viszont a pogácsakészítést várják.
Főleg, hogy a leeső darabokkal szabadon gyurmázhatnak.


Így készültek az alábbi remekművek is.


A pogácsa tésztája egyszerű vegán (állati eredetű alapanyagtól mentes) recept, amivel kiválóan lehet gyurmázni, egyszerű és finom. (Teljes kiőrlésű vagy Graham-liszt, só, víz, élesztő és olaj.) Szeretjük a másféle pogácsákat is, de sok nem alkalmas erre a célra, mert laza a tésztája, vagy nagyon ragad.


Emellett ajándékkészítéshez is remek. A nagy szívecskés pogácsát Samu készítette Apának, a bal oldali emberkét pedig Ferkó. Bibliai jelképek, szimbólumok, akár történetek is elkészíthetők ily módon. 


Igazán kedves időtöltés. A telerakott pocakok öröméről nem is beszélve!
Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy próbálja ki a pogácsgyurmázást.

2014. szeptember 28.

Olvasókör 2. - Toppantó királykisasszony

A toppantó királykisasszony története azonnal megfogott. Az elsők között mondhattam, hogy igen, ez vállalható. Bár magán hordja a népmesék jellegzetességeit, nincsenek benne okkult elemek. Viszont van benne humor, furfang, erős érzelmek, azok ,,legyőzése", és változás.


(A mesét elolvashatjátok itt vagy meghallgathatjátok itt.)

Eltekintve a meseelemektől, úgy láttam, alkalmas arra, hogy nem hívő szülők gyermekeinek is átadható legyen az akaratosság következményeinek megértése: hogy mások érzelmeit, kívánságait nem lehet semmibe venni fájdalomokozás nélkül.
Sőt! Ez a fájdalom még visszafelé is hathat.

Amikor készülök egy-egy bibliaórára, vagy más tanításra, mindig alaposan elmélyülök a tartalomban. Sokszor elolvasom a történetet, utána nézek a felmerülő kérdéseknek, gondolatban rendezem, összekapcsolom más tanításokkal. Közben emlékeztető szavas jegyzeteket készítek. Imádkozom.
Aztán ,,hátradőlök"...
...és hagyom, hogy dolgozzon bennem a történet (és főleg Isten Lelke). A foglalkoztató ötletek abból származnak, hogy rendszeresen olvasok, nézegetek kreatív könyveket, honlapokat ,,láblógatós" időmben, és amikor szükség van rá, megszületik a fejemben a saját kiméra ötletem.

Az olvasóköri feldolgozása az alábbiakból állt.

1. Meseolvasás és rövid beszélgetés. (Központban a hiszti, a hiszti okozta fájdalom.)
2. Ének gitárkísérettel. (Gryllus: Szúrós gombóc c. dala)
3. Két játék 
Valaki felvette a toppantó királyfi/királykisasszony szerepét. Csináltam hozzá sárga papírkoronát, ami gyerekfejre biggyeszthető. 



A többiek sétáltak addig, amíg toppantónk nem toppantott. Toppantására azonban ijedten megálltak. Utána apró kavicsot szórtunk a toppantó cipőjébe. (A sünbőr beszerzését nem vállaltam.:)) Ezzel együtt kellett újra toppantania. Már nem voltak olyan bátrak toppantóink! :) Ekkor újra lehetett beszélni a fájdalomról, amit a hiszti okoz.
4. Könyvjelző készítés (ha már olvasókör).

 Megszületett a sünis könyvjelző is, amin a süni előre-hátra húzogatható.  
Ez itt Samué.


Az előkészület abból állt, hogy készítettem egy sablont, kivágtam a süniket és a 2 cm széles kartoncsíkokat.
A gyerekek feladata volt a tüskék és a virágszirmok bevagdosása, a ,,sünialkatrészek" megrajzolása, majd az összerakás. A könyvjelző két végére ragasztottuk, vagy tűztük a két virágot, hogy ne sétáljon le a süni a papírcsíkról.


Remélem, Ti is tudjátok hasznosítani az ötleteket. :)
Jó szórakozást!


2014. szeptember 26.

Mesékről őszintén 2.

,,És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak."
(II. Timótheus 4:4)

Előző bejegyzésem alapján a mesék kiválasztásának szempontjai tehát az alábbiak voltak:

1. Azok a mesék, amik egész gyermekkoromat elkísérték, nem használhatók bibliai elvek alapján. Bár az olvasókört látogató gyerekek jórészt nem kapnak hívő nevelést, nem tudnék nekik olyan meséket kínálni, amiben varázslás, jóslás, csodatévő erővel felruházott mesefigurák kínálják a megoldásokat. A Biblia elég egyértelműen nyilatkozik ezek sátáni eredetéről. Még akkor is, ha nagy tanulságok vonhatók le az adott mesékből. Egyedül Istené a csodatevés, gyógyítás hatalma. 

2. Ugyanakkor nem szólhatnak a történetek Istenről, hiszen könyvtári olvasókörről, nem pedig bibliakörről van szó, tiszteletben kell tartanom a szülők és gyermekek hitét, nézeteit.

3. Mindenképp mély tartalmú, keresztény értékekkel összhangban lévő meséket szerettem volna választani.

Aztán elkezdtem keresni, olvastam, és olvastam. Legtöbb mesét pár mondat után selejteztem, más meséket pedig teljes olvasás után. Végül kialakult egy 4 meséből álló program, amiben minden esetben egy-egy érzelemre tettem a hangsúlyt, amiről lehetett beszélgetni. 

1. Fésűs Éva: Toppantó királykisasszony - düh, hiszti
2. Marék Veronika: A csúnya kislány - szégyen
3. Mézes Judit: Légy bátor, Gömbi! - félelem
4. Csukás István: Tapintat és egyéb lelki finomságok - azt tedd, amit magadnak kívánsz

Más.
Gyakran szokták tőlem megkérdezni, hogy akkor mit olvasunk itthon. 
Elsődlegesen Bibliát. Bibliából és gyermektanulmányból elég nagy választékuk van. Mivel már egy éves koruk előtt el kezdtem a fiúkkal gyermekbibliákat lapozgatni, és mesélni nekik Jézusról, Isten szeretetéről, ajándékairól, így máig is szívesen ülnek le egy-egy bibliai történethez. (Érdeklődésük csak akkor csappant, amikor olyan mesekönyvek kerültek a kezükbe, amik ugyan szépek és talán tanulságosak is voltak, de távol vitték őket az őket körülvevő valóságtól.)


A könyveink másik csoportját a gyermekekről szóló valós történetek alkotják. Emellett vannak versgyűjteményeink. Ezekből mindig tudunk válogatni. Vannak igen közkedvelt böngészőik (bibliai is), valamint gyerekeknek szóló tudományos könyveik, amikből megismerhetik a testük működését, a körülöttük lévő természetes és ember alkotta világot.

Gyakran gondolom újra, mi az ami tényleg szükséges és hasznos, figyelembe véve az érdeklődésüket, egy-egy könyv iránti ragaszkodásukat. Bizonyára mindig mindent lehet jobban csinálni, ezért nincs más választásom, mint kérni a mennyei Atyát, hogy adjon bölcsességet, mértékletességet (minden irányba).

Mielőtt belevágnék a részletekbe, még egy részletet szeretnék betenni E. G. White említett könyvéből, ami a Bibliát első helyre emeli minden olvasmánnyal szemben.

,,Az egész Biblia Isten dicsőségének Krisztus általi kinyilatkoztatása. Ha elfogadjuk, hisszük és követjük, jellemünk átalakításának eszközévé lesz. Ez az a hatalmas ösztönző, kényszerítő erő, amely élénkíti testi, szellemi és lelki képességeinket, és helyes mederbe tereli az életet. 


  Azért lehet az ifjúságot, sőt még az érettebb korosztályt is könnyen kísértésbe és bűnbe vinni, mert nem tanulmányozzák Isten Igéjét, és nem elmélkednek felette úgy, ahogy kellene. Mivel Isten Igéjének szent tanításait semmibe veszik, életük és jellemük szilárd, biztos akaraterő hiányáról tanúskodik. Nem fordítanak komoly figyelmet arra, ami tiszta és szent gondolatokat ébreszt, és ami eltereli gondolataikat arról, ami tisztátalan és hazug. Kevesen választják a jobb részt, és kevesen ülnek le Máriához hasonlóan Jézus lábához, hogy a mennyei Tanítótól tanuljanak. Jézus szavait kevesen őrzik kincsként a szívükben, kevesen követik életük gyakorlatában. 
  A Biblia igazságai - ha elfogadjuk őket - csiszolják értelmünket, nemesítik lelkünket. Isten Igéjének kellő értékelése által mind fiatalok, mind idősek olyan feddhetetlenségre és elvhűségre juthatnak, hogy ellen tudnak állni a kísértéseknek." 

Legközelebb már az egyes mesék feldolgozásáról fogok írni.
Addig is jó olvasást!

2014. szeptember 25.

Mesékről őszintén 1.

,,És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak."
(II. Timótheus 4:4)

,,Se mesékkel és végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által."
(I. Timótheus 1:4)

,,A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre." 
(I. Timótheus 4:7)


Amikor elkezdtem dolgozni az olvasókör programján, nagy fejtörést okozott, milyen meséket válasszak. Több szempontot kellett figyelembe vennem, amik megnehezítették a dolgomat. Jól tudom, hogy a fent idézett bibliaversek elsősorban felnőtteknek, felnőttekről szólnak. (Ahogy egyébként a ,,nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból" sokat emlegetett rész is.) Viszont felteszem a kérdést, ha az érett, felnőtt hívőkre ilyen hatást gyakorolnak a valótlan történetek, mit tesznek a gyermekek lelkével??

Amikor a legnagyobb fiam megszületett, még nem nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Azzal sem voltam mindig tisztában, hogy én magam milyen olvasmányokra áldozzam az Istentől kapott ajándékidőmet. Aztán egyre többször került a kezembe olyan számomra megbízható írás, ami kezdte helyre rakni bennem, mi az értékes és mi nem az. (Azért még sok kérdésem van.)

A gyerekeim olvasmányainak kiválasztásánál is követtem el hibákat. Azt ugyan kezdettől fogva láttam, hogy az ún. klasszikus meséket (pl. Grimm, Andersen, különböző népmesék) elfelejthetjük, mivel hemzsegnek az okkult elemektől, de tág teret hagytam más meséknek. Azonban továbbra is kérdés maradt, mit tekinthetünk hasznosnak. Rengeteg szép kiadású gyermekkönyv van, ami tanulságos, érdekes, sokat tanulhatnak belőle a kicsik, de az évek folyamán egyre több könyvet, írót iktattunk ki. Azokat is, akik a mi megítélésünk szerint világi szemmel értékes olvasmányokat alkotnak, de nem Istenhez viszik közelebb a gyerekeket, hanem a ,,világ kívánságaihoz".

Radikálisnak hangzik, ugye? Jézus azt tanította, hogy a keskeny út vezet az életre. Az utóbbi években arra eszméltem, hogy valóban veszélyes világban élünk, de számomra nem a terrorizmus terjedése, vagy a létbiztonság kérdése a legfőbb (bár nem elhanyagolható), hanem a lelkünket szennyező ,,tudás", ami mélyen gyökeret ver, és utána csodálkozunk, hogy alig találjuk a Jézushoz vezető utat. Ezért inkább vállalom, hogy mások ,,radikálisnak" tartsanak, minthogy lelki szempontból bizonytalan hatású könyveket olvassunk.

Ebben erősített meg az alábbi idézet is, ami Ellen G. White ,,A  nagy Orvos lábnyomán" című könyvéből származik.

 Mítoszok és tündérmesék 


       ,,A gyermekek és az ifjúság nevelésében nagy helyet kapnak a koholt dolgok és elképzelt történetek. Ilyen jellegű könyveket használnak az iskolákban, és azok sok családban is megtalálhatók. Hogyan engedhetik meg keresztény szülők gyermekeiknek, hogy valótlanságokkal teli könyveket olvassanak? Amikor a gyermekek megkérdezik, hogy mit jelentenek a szüleik tanításával szöges ellentétben álló történetek, azt a választ kapják, hogy azok nem igazak.


Ez azonban nem küszöböli ki olvasásuk káros következményeit. E könyvekben foglalt eszmék megtévesztik a gyermekeket. Hamis képet festenek az életről; felkeltik és táplálják a valószerűtlen dolgok utáni vágyat. 


  Az ilyen könyvek nagy népszerűsége korunkban Sátán egyik ravasz cselszövése. Igyekszik elterelni mind idősek, mind fiatalok figyelmét a jellemépítés fontos munkájáról. Félre akarja vezetni gyermekeinket azokkal a lélekromboló csalásokkal, amelyekkel elárasztja a világot. Ezért törekszik figyelmüket elterelni Isten Igéjéről, és így elzárni őket a védőpajzsul szolgáló igazságok megismerésétől.   
Sohasem szabad a fiatalok kezébe olyan könyveket tenni, amelyek elferdítik az igazságot. Védjük gyermekeinket neveltetésük egész folyamán a bűn csíráinak bizonyuló eszméktől! Az érett korúak is nagyobb biztonságban lennének, ha semmi dolguk nem lenne ilyen könyvekkel; jóra befolyásoló példájukkal pedig sokkal könnyebben tudnák az ifjúságot a kísértéstől megőrizni. 


  Bőven van olyan olvasmány, ami valós, ami mennyei. Nem kell a tudásra szomjazóknak fertőzött forrásokból meríteniük. (Az Úr ezt mondja: Péld 22:17-21; Zsolt 78:5, 4, 6-7; Péld 10:22)."



Elgondolkodtató, ugye?
Folytatjuk...

2014. szeptember 24.

Olvasókör 1. - A kezdet

Emlékezvén

Tizennégy éve halt meg az édesapám. Sokat gondolok rá. Tagadhatatlan, hogy a szüleink, vagy a hiányuk hihetetlen mértékű hatást gyakorolnak egész életünkre: emberi kapcsolatainkra, döntéseinkre, választásainkra, házasságunkra, gyermeknevelési gyakorlatunkra, és pl. egy olvasókör alapítására.

Szüleim mindketten könyvtárosok voltak, a könyvtári munka több területén is tevékenykedtek: gyermekkönyvtár, olvasó szolgálat, feldolgozó osztály, oktatás, szakfelügyelet, könyvtárigazgatás. Emellett édesapám egy országos irodalmi társaság alapítótagja, majd titkára volt haláláig.


Érdekes, hogy egyik lányuk sem folytatta ezt a vonalat. Pedig én már a pocakban is ,,könyvtártag" voltam, félig-meddig ott nőttem fel, és a könyvek elválaszthatatlan részei életemnek. Megítélésem szerint szüleimnek jó adottsága volt a pedagógiához, mi pedig ezt vittük tovább. Engem leginkább a természettudományok érdekeltek. Egy időben szerettem volna tanár lenni, de életem kunkorai egészen különös módon tettek ,,tanítóvá". 

Rengeteg könyvet elolvastam, gyakran válogatás nélkül. (Mai fejemmel a nagy részét kukába dobnám, hiszen inkább csak hátráltattak a valós élet terheinek hordozásában.)

A jelen

Szeretném, ha a fiaim nem esnének ugyanabba a hibába, amibe én. Persze tudom, csak egy ideig van befolyásom a lelki táplálékukra, azt viszont kihasználom, hogy megtanulják elválasztani a búzát a polyvától. És szeretném, ha más gyerekek is tanulhatnák ezt. 

Amikor összeházasodtunk a férjemmel, egyhangúlag úgy döntöttünk, nincs szükségünk tévére. Az időnket más hasznos dolgokra fordítanánk. Viszont sokat olvasunk. Fiaink már a ,,tévénélküliségbe" születtek bele. Ők is megszerették az olvasást, a könyveket.

Samuval 3 éves korától járunk könyvtárba. Most pedig már Ferkó is (aki most 3 éves) szívesen megy. Egy könyvtárlátogatásunk során kiderült, hogy én kinek is vagyok a lánya. A kedves könyvtáros nénink - kapva az alkalmon - megkérdezte, lenne-e kedvem gyermekolvasókört tartani. Háááát! Én??? Nyakig a három kisgyerek gondozásában, a háztartási és kerti munkákban, a szoptatások, pelenkázások forgatagában...Ráadásul még sosem csináltam ilyet. (Persze gyermektanításban már volt tapasztalatom.) Aztán gondolkodtam, imádkoztam, és döntöttem.

Bár a látogatottság igen gyér, három alkalom után most mégis úgy tűnik, jó döntés volt. Végül is megtanultam, hogy az eredmények jó része nem számokban mérhető.:) Majd erről is mesélek, és szívesen megosztom az ötleteimet.

Szeretettel:)



2014. szeptember 23.

Variációk szívre 5. - Anna kiöntött szíve

,,Anna pedig felele, és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt." (I. Sámuel 1:15)

Nem volt remény. Nem volt tovább. Vége volt mindennek.
Nagyon szerettem volna, de egészen másképp történt.
Először fájt, aztán belenyugodtam, de a fájdalom...az mindig visszatért.
Megtanultam együtt élni a visszatérő fájdalommal.
Valahogy mégsem volt jó.

Egy hangot hallottam: ,,Öntsd ki szívedet az Úrnak!"
Kiöntöttem. Minden megváltozott. A veszteségek továbbra is veszteségek maradtak, de azt a furcsa fájdalmat nem érzem többé. Remény és békesség költözött a helyére.
Csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt.

Ez a szív a Sámuelről készült lapbook része. Csak egy Milton-kapoccsal rögzítettük, hogy mozdítható legyen. 


Alatta kék színes papírból készített ,,kiömlő víz" (kifordítható).


Azalatt pedig az ige található leírva.


Külön papíron is elkészíthető, mappába fűzhető. Kiscsoportos gyermekórára is ajánlom. 
Szeretettel:)

2014. szeptember 22.

Variációk szívre 4. - A tiszta szív

,,Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják." (Máté 5:8) 

Elmélkedő gyerek voltam. Szerettem egy helyben ülni, rajzolni, könyveket nézegetni és figyelni, mi zajlik körülöttem. Hallgattam, mit beszélgetnek a felnőttek, aztán láttam, mit tesznek (vagy mit beszélgetnek másokkal). Hamar rájöttem, hogy a füllentés nem is olyan nagy baj, de az én kedvencem az elhallgatás lett. Ezzel megvédhettem magamat és azokat, akik fontosak voltak számomra. Közben pedig a szavaim és tetteim is egyre távolabb vittek Teremtőmtől.
Mire tizenéves lettem, gyakran súlyos teherként nehezedtek rám önzésemből fakadt szavaim, tetteim.

Aztán találkoztam a Bibliával, sorai által pedig kezdtem megismerni Istent. Éreztem, hogy a szívem (a gondolataim) mennyi szennyet viselnek, imáimban ismételgettem az Úrnak, hogy tiszta szívet szeretnék.
Akkor még nem sejtettem, hogy Istennek milyen nehéz áttörni ellenállásom falait.

Szeretném, ha gyermekeim megspórolhatnák azokat az utakat, amik boldogtalansággal, lelki békétlenséggel vannak kövezve. Persze tudom, hogy ehhez az ő szabad döntéseik is kellenek, amikre nekem nincs befolyásom. Amit megtehetek, hogy tanítom őket, ügyelek a tiszta lelki táplálékukra, miközben én is megtanulom és életem részévé teszem a magam leckéit.

 

Istent igazán ismerni csak tiszta szívvel lehet.
Tiszta szívet pedig csak ő adhat. Én pedig választhatok: akarom-e vagy sem.
Könnyebb megelőzni, hogy gyermekeim szíve túlságosan szennyeződjön, mint majd azzal küzdeniük, hogyan kerüljenek közel Istenhez, hogy Ő tisztára mossa azt. 
Éppen ismerkedem Istennel. Két évtized bibliaolvasás után be kellett látnom, hogy az istenképem inkább hasonlít azokra a felnőttekre, akik nagy befolyást gyakoroltak rám, semmint a Biblia Istenére. Sok örömöm van ebben az ismerkedésben. Mindig kapok valami ajándékot. :) 

Ez a szív biztosan mást is emlékeztet gyermekkori élményeire. 
6 db egyforma szívet vágtunk ki színes papírból, majd ketté hajtottuk, szívfelenként összeragasztottuk, végül minden egyes szívre egy-egy részletét írtuk az igének. 
Így: Boldogok, /a kiknek /szívök tiszta: /mert ők /az Istent /meglátják.


Könnyen elkészíthető, mutatós, és színes gémkapcsokat egymásba fűzve még érdekesebb a kölyköknek.
Kellemes időtöltést hozzá!

2014. szeptember 21.

Variációk szívre 3. - A lélek gyümölcse / Jézus a szívemben

,,De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség." (Gal. 5:22)

Annyi mindent szeretnék megtanítani a gyerekeimnek! Szeretném, ha nagyszerű emberek lennének és boldogok, ha jellemükkel, emberszeretetükkel kitűnnének. Remek álmaim vannak velük kapcsolatban. Ismerős?

A valóság azonban gyakran rémisztő. Tele vannak önző, akaratos, esetenként erősen agresszív megnyilvánulásokkal. Mennek a saját fejük után, szófogadatlanok, csúnyákat mondanak egymásra és persze rám is.
Ismerős ez is?

Időnként pedig elém állnak, és közlik: ,,Anya, ezt tőled tanultam". 
Vagy nem közlik. Nincs rá szükség, mert segítség nélkül is magamra ismerek. Már nem vagyok mérges rájuk. Abbahagyom a szidásukat, és egészen belül valami ismerős fájdalmat érzek.
Kaptam egy igét a héten. Kétszer is. Egymástól függetlenül.
 Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. (Gal.5:1)

Eszembe jutott az a sok szép tapasztalat, ami kétségbeesett imáimat követte. Felidéződtek a nagy szabadulások lelki kínjaimból, kényszereimből, és az azokat követő szárnyalások.
Ima, ima és ima...Nincs más eszközöm vagy fegyverem.
Az a szabadság, amit Jézustól kaptam tesz alkalmassá arra, hogy hiteles szülő legyek, hogy először bennem érlelődjön a Lélek gyümölcse. Azután terelgethetem fiaimat is azon az úton, amin Isten Lelke megérleli az ő gyümölcsüket.
 
Életemben először egy karácsonyi ajándékötlet keresgélése közben bukkantam a skandináv szív elkészítésének módjára. Elsőre beleszerettem, és azóta már többféle mintában kipróbáltam. A gyerektanításhoz azonban ez vált be leginkább. Viszonylag könnyen előkészíthető, a gyerekek is tudják vágni és igazán mutatós. Kiscsoportban is hamar elkészíthető. Bár annak, aki először csinálja, érdemes otthon gyakorolni a fonását.


A 3x3-as variációt eddig kétféle tanításhoz használtam:
1. A lélek gyümölcse, ami pont 9 tulajdonságot tartalmaz. (A 9 helyre tehát felírtuk, vagy lerajzoltuk a Lélek gyümölcsét.)
2. Amikor azt tanítottam, hogy sok-sok jó tulajdonságot, kiváló képességet kaptunk/kaphatunk Istentől, amit felfedezhetünk és használhatunk mások javára, ha a szívünk közepén Jézus van. (Ekkor 8 állatot rajzoltunk, amik 1-1 tulajdonságot jelképeztek - pl. bátorság, gyorsaság, erő, szorgalom - a 9-re Jézus nevét írtuk, és azt ragasztottuk középre.)

Ezen a képen látható a két fél szív. Egyszerű, sokféle méretben készíthető. A papírra rajzoltam egy négyzetet (9x9 cm, mert 3-mal osztható) A képen vízsztintes vonalra pedig körzővel félkörívet rajzoltam. Majd a félkörívig (+1mm) 3 centiméterenként bevágtam.


Az összefűzés okozhat némi fejtörést annak, aki nem szokott ilyet csinálni, ezért lefényképeztem a kezdést.


A fűzés után a felhatható széleket érdemes egy kis ragasztóval rögzíteni. 


Már csak tartalommal kell megtölteni. 
Jó szórakozást!



2014. szeptember 20.

Variációk szívre 2. - Az Úr azt nézi, ami a szívben van

,,Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, a kit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, a mit az Úr parancsolt néked." (I. Sámuel 13:13-14) 

Saul választhatta volna a helyes utat, de nem mindig azt tette. Aztán egyre többször nem azt tette. Végül már nem is tudta a helyes utat választani. Vesztesként, reményt vesztve vetett véget életének.
Dávid rendszerint a helyes utat választotta. Amikor nem azt tette, tudta, kihez forduljon, hogy visszataláljon a jó útra. Végül ő kapta az ígéretet, hogy a Messiás a családjából születik. 
Győztes életet élt, az üdvösség reményével halt meg, és a Megváltó valóban Dávid utódjaként élte földi életét.
Mit választott Dávid? Nem akart máshogyan élni, csak Isten közelében. Nem vágyott más nagyságra, csak arra, amit Isten adhatott. És nem akart másképp küzdeni, csak Isten fegyvereivel. Amikor elkóborolt, elbukott, de akkor sem vágyott másra, mint Isten bocsánatára és kitárt karjára.
Megkapta.
Szeretném, ha az Úr az én szívemben is hasonló vágyakat találna. Szeretném, ha szíve szerint való asszonnyá formálna. És szeretném, ha a fiaimon az tükröződne, hogy Isten szíve szerint való gyermekek, akik elfogadják, és továbbadják az Úr szeretetét.

Előző bejegyzésemben ugyanez az ige szerepelt egy lapbook részeként. Ezt a szívet viszont kimondottan kiscsoportos tanításra készítettem. A külső szív két félbehajtott szívből áll, középen egy-egy csíkban összeragasztva. 


A belső szív egyszerű, ugyanolyan formájú, csak 1-2 mm-el kisebb. A színes gémkapocs a könnyebb kivételt szolgálja. Ráírtuk: ,,AZ ÚR AZT NÉZI, AMI A SZÍVBEN VAN."


Ez pedig a saját szerkesztésű sablon. Ha csak 1-2 gyerekkel készítjük, lehet vékony kartonból kivágni a szíveket. A tömeggyártáshoz viszont sima színes papírt ajánlok. Én egyszerre 6 darabot tudok kivágni. A szív belefér egy 10x10 cm-es négyzetbe. Így pl. 3 db különböző színű, hosszában félbehajtott A4-es színes papírból 9 két színű szívhez 18 db szívfél kivágható.  


Szeretettel ajánlom ...nem csak gyerekeknek! :)

2014. szeptember 18.

Variációk szívre 1. - Dávid szíve

,,Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van. " (I. Sámuel 16: 7)

Amikor átnéztem az elmúlt évek anyagait, észrevettem, milyen sok szív-feldolgozásunk van. Bizonyára nem véletlen. Persze a Biblia másképp használja a szív szót, mint a köznyelv. Általában az érzelmek központját értik alatta. A szeretet, szerelem jelképévé vált, ami alapvetően jó dolog, csak az esetek többségében távol állnak az emberi fogalmak az istenitől.

A szív a Bibliában az ember belsejére, értelmére vonatkozik. Az igazi szeretet tehát nem érzelmi alapú, hanem a szeretetet követik az érzelmek. 
Pár éve találkoztam először azzal a gondolattal, hogy a szeretet választható.
 Eldönthetem, vajon akarom-e szeretni azokat, akiket az Úr mellém adott, vagy nem. A döntést azonban naponta, óránként, sőt egymást követő pillanatokban is meg kell hoznom, mert az emberek körülöttem bizony nem azt fogják tenni, amit én szeretnék, amire én vágyom, ami nekem a legjobb lenne. Sőt! Én sem azt teszem, amit ők szeretnének, amire ők vágynak, ami nekik a legjobb lenne. Jézus mégis azt mondta, hogy szeressük egymást úgy, ahogy Ő szeret. Vagyis a szeretet Tőle jön, és bőven osztogatja azoknak, akik a szeretetet választják.

Mit nézett Isten, amikor Dávidot királynak választotta? Dávid mély szívét, ami Isten és az emberek szeretetével volt tele. Isten tudta, hogy Dávid végzetes hibákat fog elkövetni, de azt is tudta, hogy újra és újra, könnyeken és bűnbánaton át a szeretetet fogja választani.


A Dávidról szóló lapbookba így került bele ez az ige. Egyik oldalán piros színes papírt kettéhajtottam, és kivágtam belőle úgy egy szívformát, hogy a bal oldalon kihajtható legyen. Kívülre került az ige 2. része: ,,mert az Úr nem azt nézi..."


Belülre pedig a folytatás: ,,de az Úr azt nézi..."


Válaszd a szeretetet! Most! :)

A magvető példázata


1. Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. 
2. És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. 
3. És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni, 
4. És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. 
5. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. 
6. De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. 
7. Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. 
8. Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. 
9. A kinek van füle a hallásra, hallja.
 
18. Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. 
19. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett. 
20. A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; 
21. De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. 
22. A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. 
23. A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Máté 13)

Amikor a legnagyobb fiam két és fél éves lett elkezdtem szemléltető anyagokat készíteni a Biblia természetből vett példázataihoz. Tudom, tudom... Egy majd két és fél éves talán keveset ért mindebből. Nem is tartozott céljaink közé, hogy hároméves korára bölcs öreg bibliatudóst faragjunk belőle. A lényeg, hogy megszeresse a bibliai tanításokat, és amikor eljön az ideje, teljesen értse. Akkor nagyon élvezte a játékot, hogy aktív részese lehet a megismerésnek. 

Az első a magvető példázata volt. (Máté evangéliuma 13. fejezet)
Most felelevenítettük kedves játékunkat.
Négy gyufás dobozt egymásra ragasztva készítettem egy kis fiókos szekrényt. Mindegyik megfelelt 1-1 talajnak.


- Az ,,útfél" dobozának aljába rajzoltam utat.
- A ,,köves hely" aljára apró kavicsokat ragasztottam.
- A ,,gyomok" dobozka aljára száraz gyomokat rögzítettem.
- Míg a ,,jó föld"-esbe igazi termőföld került.
- A magokat a téli madáretetésből maradt napraforgóból szereztem. (Tudom, ezt nem vethette a példázat magvetője, de mérete és könnyű elérhetősége miatt jó célt szolgál.) 
Kívül szépen beborítottam a skatulyahalmot.


Ezután a fiamon volt a sor. Minden fiókot kihúztunk egyesével, ő pedig magot szórt bele. A magocskák azonban ,,nem hoztak termést". Kivéve az utolsó. 


Nagyon  tetszett neki, és szerintem elég sokat is értett belőle. Persze a lelki tartalom más kérdés. Ehhez a példázathoz szép kis gyermekdalunk is van. (,,Kimegy a magvető...")

Emellett elkészült a konkoly (Mt. 13: 24-30) és a kősziklára épített ház (Mt. 7:24-27) szemléltetője is. A konkolyos példázatnál a gyerek maga vetheti, majd húzhatja ki a konkolyt, végül ,,tűzbe" dobhatja, míg a ,,búzakévét" csűrbe teheti. A kőszikla esetében pedig két kis házra lehet ráfújni (az egyik kövön áll, míg a másik finom sóderre van rakva). Amikor ráfúj, csak az utóbbi dől össze. (Ha oda jutok, újra elkészítem, mert ezeket elajándékoztuk.)

Jó dobozolást! Tényleg kellemes időtöltés.


2014. szeptember 17.

Biblia és matek 7. - Az elveszett juh

,,Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.  És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre." (Lukács 15:4-7)

Szeretem ezt a példázatot. A gyerekek is. A juhok, és különösen a kis bárányok közel állnak a szívünkhöz. Pár hónapig egy kis juhtelep mellett laktunk. A házunkban rendszeresen hallható volt a bégetés, és mivel a telek köröl mindenhol legelő volt, a juhnyáj naponta egyszer körbejárta a házat is. Minden délutáni felkelés után az volt az első program, hogy az ablakból néztük a legelő juhokat és bárányaikat. A fiúk ablaktól ablakig szaladtak, hogy minél tovább nézhessék azokat.


A példázat az elveszett juhról szól. Elveszett bárki lehet. Én már sokszor kóboroltam el  Isten közeléből. Amikor távol vagyok, szenvedek a magánytól, a félelemtől, a kísértések hadától. Mások számára talán láthatatlan marad ez az elveszés, mert értek ám a lelkem mélyén uralkodó sötétség elrejtéséhez is, mint ahogy mindenki, aki szeretne megfelelni különböző vélt vagy valós elvárásoknak. Jézus azonban úgy szeret, ahogyan senki. Hányan jönnének utánam, és vennének a hátukra, ha elhagynám őket??
Ő megteszi.
Azt tanítom a fiaimnak, hogy a Biblia gondolatai nem másokról és másokhoz szólnak, hanem nekik és róluk. Nem csak az lehet elveszett, aki térdig jár a sárban, hanem az is, akinek csak a cipője talpa poros. Nem csak akkor vagyok elveszett, ha nem ismerem Istent vagy szándékosan áthágom törvényeit, hanem akkor is, ha eltávolodom Tőle, mert csak Jézus közelében lehetek biztonságban az ellenség csábításaitól.

A példázatot mappába fűzhető formában dolgoztuk fel. 10 db kis korong van egyesével felfűzve, egyik oldaluk fehér, másik fekete (zsírkrétával színezve). A fonalak végét két sorban celluxszal rögzítettük.


A játék lényege, hogy a lapot lefelé tartva, a korongok elfordulnak.


Ha újra lefektetjük a lapot, más számban lesz fehér és fekete korong, amiket színenként megszámolunk és összeadunk. Pl. 7 fehér + 3 fekete összesen tíz. Százzal is meglehet csinálni, ha valakinek van türelme ehhez. Nekem nincs. :)


Alul  az ige mellé beragasztottunk egy elveszett bárányt, és a racka juhokról egy képet. Hogy legyen egy kis honismeret is. :)
Ezzel (legalábbis egyenlőre) véget ért a matek sorozat, de még sok mindent tartogatok számotokra!
Áldott napot mindenkinek Isten közelében!